Erika Fischer-Lichte munkája fogalmi úton, esztétikailag értelmezi a művészet és élet között húzódó határ lebontásának jelenségét, amelyre a legújszerűbb kifejezési formák törekszenek.
A kortárs műalkotások megragadásához az 1960-as évek óta elégtelennek bizonyultak a hagyományos esztétika fogalmai. „Művek” helyett ugyanis többnyire olyan „események” jönnek létre, amelyek a befogadás során érvénytelenítik a szubjektum és objektum, illetve anyagiság és jelszerűség között egykor fennálló esztétikai viszonyokat.