Szerelmi történet – Love Story 178 vélemény
"Mit mondhat el az ember egy huszonöt éves lányról, aki meghalt?
Hogy szép volt. És okos, mint a nap. Hogy szerette Mozartot és Bachot. És a Beatlest. És engem. Egyszer, amikor éppenséggel egy kalap alá vett ezekkel a zenei példaképekkel, és megkérdeztem, mi a sorrend, mosolyogva azt válaszolta: betűrend szerinti. Akkor én is mosolyogtam. De most csak ülök és töprengek, vajon a keresztnevemen sorolt be – mikor is csak Mozart kullog utánam –, vagy a vezetéknevemen, mikor is beékelődöm Bach és a Beatles közé. De az első nem lehetek semmiképp, s ez valami ostoba okból pokolian dühit, mivel világéletemben azt képzeltem, hogy nekem mindenben az elsőnek kell lennem. Tudják: családi örökség."
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
 Európa Könyvkiadó | 9630742608 | 154 | Kada Júlia | Ugrás | |
| Európa Könyvkiadó, 1982 | 9630723573 | 140 | Kada Júlia | Ugrás |
Most olvassa
Most nem olvassa senki.
Várólistán 24
Kívánságlistán 15
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Minimalista. Egyetlen fölösleges szó, sem központozási jel nincs benne. Semmi manír, semmi púder. Nem ömlengős, nem terjengős. Nagy sorskérdések benne, de nincs túlspirázva. Könnyed eleganciával az író rövidre zárja azt, amit mások több tucatnyi oldalon keresztül feszegetnének. Mégis a ki nem mondott szavak csöndje igen hangos. Nem hatásvadász, nem akar lenyűgözni. Pont ezért, vagy ennek ellenére hatásos és lenyűgöző. Tökéletes.
6 komment
Már filmben is nagyon erősen hatott rám, pedig volt vagy 15 éve vagy még több is, mikor láttam. Rövidsége ellenére is jó regény, Segal pedig nem rossz író egyáltalán. Egyórás élmény.
6 komment
Ezt ma már nem olvasnám el. Már a címnél továbblépnék a könyvesboltban. Ha valakinek mégis, úgy a papírzsepigyártók ajánlásával javasolnám;)
2 kommentIgaz, hogy már az elején lelövi a történet végét, mikor odaérsz, mégis sírsz.
Kamasz kor végén,nagyon szerettem,…valami nagyon-nagyon szerelmes.Olyan magával ragadóan naivan őszinte.
Hát ,most tuti nagyon sokan fognak utálni, de szerintem egy tömény giccs. Persze nagyon megható meg minden……úgy 15 éves korig. Aztán ha van egy kis szerencséje a kedves olvasónak felnyílik a szeme az igazi értékekre, ha nem jön a Romana meg a Tiffany. Szóval kamaszkorban még elmegy. Ezért a véleményemért mindenkitől bocsánatot kérek aki szereti.
3 komment
Nahát, be sincs jelölve…
Egy emlékezetesen türelmetlenül várt karácsonyon olvastam el, hogy gyorsabban jöjjön a Jézuska, és teljen az idő. :)
Ez az első könyv, amelynél bejelöltem, hogy mikor olvastam! Mert fontos! 1971-ben! Akkor jelent meg nálunk először, nem is könyvben, hanem a Nagyvilág nevű irodalmi folyóiratban. És akkor voltam egy nagyon-nagy szerelem vége felé, amikor már érezni, hogy kihűlt az érzelem, hogy hamarosan vége lesz a kapcsolatnak! Így hát kétszeresen is könnyesre olvastam magam és a folyóirat lapjait! Pár éve megtaláltam a példányt a szekrény mélyén, de nem akartam újraolvasni. Akkor volt szép, úgy volt jó.
Ezért is, hogy a szokásos szigorúságomat félretéve négy csillagot adok neki. Kéretik megérteni!
Népszerű idézetek
– És mitől vagy olyan fene okos? – kérdeztem.
– Például nem ülnék le veled egy kávéra.
– Tudod, mit… meg se hívnálak.
– Hát, látod – felelte –, ezért vagy ostoba.
– Ebből is látszik, hogy nem vagy egészen normális.
– Nahát… azt akarod mondani, hogy te igen?
– Egy frászt, fiúka. Gondolod, hogy ha az volnék, veled járnék?
A széke mellett guggoltam. Megint a könyvébe mélyedt.
– Jenny…
Puhán becsukta a könyvet, letette, aztán két kezét oldalt a nyakamra simította.
5. fejezet, 40. oldal
Ahhoz, hogy az ember győzni tudjon, hozzátartozik, hogy tudjon veszíteni is.
Mit mondhat el az ember egy huszonöt éves lányról, aki meghalt? Hogy szép volt. És okos, mint a nap. Hogy szerette Mozartot és Bachot. És a Beatlest. És engem. Egyszer, amikor éppenséggel egy kalap alá vett ezekkel a zenei példaképekkel, és megkérdeztem, mi a sorrend, mosolyogva azt válaszolta: betűrend szerinti. Akkor én is mosolyogtam. De most csak ülök és töprengek, vajon a keresztnevemen sorolt be – mikor is csak Mozart kullog utánam –, vagy a vezetéknevemen, mikor is beékelődöm Bach és a Beatles közé. De az első nem lehetek semmiképp, s ez valami ostoba okból pokolian dühít, mivel világéletemben azt képzeltem, hogy nekem mindenben az elsőnek kell lennem. Tudják: családi örökség.
(első mondat)
Ha az ember szeret valakit, akkor semmi szüksége arra a szóra, hogy „sajnálom”.
154.o
Ahhoz, hogy az ember győzni tudjon, hozzátartozik, hogy tudjon veszíteni is.
– Le vannak ejtve, Oliver, eszem ágában sincs elszarakodni egy hétvégét egy csapat seggfej harvardos társaságában.
– Oké, Jen, de akkor mit mondjak nekik?
– Hogy terhes vagyok, Oliver.
– Az vagy? – kérdeztem.
– Nem, de ha itthon maradunk a hétvégén, akkor esetleg az lehetek.
185. oldal
Ha nem lett volna olyan feldúlt, még egyszer elmagyaráztam volna neki, hogy a kövek nem szoktak vérezni, hogy felesleges a maga szülőkről alkotott olasz-mediterrán téveszméit a Mount Rushmore sziklás csúcsaira aggatnia.
13. fejezet, 93. o.
– Na, találd ki, mi történt, Mrs. Barrett – mondtam.
– Kirúgtak – találgatta optimista nejem.
204. oldal
Külső linkek
Nincsenek linkek.
