„Mit mondhat el az ember egy huszonöt éves lányról, aki meghalt?
Hogy szép volt. És okos, mint a nap. Hogy szerette Mozartot és Bachot. És a Beatlest. És engem. Egyszer, amikor éppenséggel egy kalap alá vett ezekkel a zenei példaképekkel, és megkérdeztem, mi a sorrend, mosolyogva azt válaszolta: betűrend szerinti. Akkor én is mosolyogtam. De most csak ülök és töprengek, vajon a keresztnevemen sorolt be – mikor is csak Mozart kullog utánam –, vagy a vezetéknevemen, mikor is beékelődöm Bach és a Beatles közé. De az első nem lehetek semmiképp, s ez valami ostoba okból pokolian dühit, mivel világéletemben azt képzeltem, hogy nekem mindenben az elsőnek kell lennem. Tudják: családi örökség.”
Love Story (Szerelmi történet 1.) 472 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1970
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa · Femina Európa
Enciklopédia 6
Szereplők népszerűség szerint
Jenny Cavilleri · IV. Oliver Barett · Phil Cavileri
Kedvencelte 68
Most olvassa 6
Várólistára tette 118
Kívánságlistára tette 66
Kiemelt értékelések
„Mit mondhat el az ember egy huszonöt éves lányról, aki meghalt?
Hogy szép volt. És okos, mint a nap. Hogy szerette Mozartot és Bachot. És a Beatlest. És engem.”
Rövidsége ellenére tartalmasabb volt, mint az utóbbi időben olvasott romantikus történetek bármelyike. Szép és letisztult nyelvezetű, a valóságnak tökéletesen megfelelő szerelem sejlik fel a lapokon.
Velem, veled, bárkivel megtörténhet, hiszen dísztelenség és elvakultság nélkül azt adja át, amilyen egy „hétköznapi” szerelem.
Jó érzés volt olvasni és hálásan köszönöm @Kate_Moon barátnőmnek, hogy kölcsönadta a könyvet!
Fél csillag levonás azért, mert túl rövidnek éreztem. S talán épp ez az oka, hogy Jenny érzelem – és gondolatvilágából sokkal kevesebbet kaptam, mint Oliveréből. Teljesen átélhettem viszont a kor hangulatát, az egyetemisták laza életformáját, és Oliver lázadó magatartásán keresztül a gyermek – szülő ellentétet. Szinte tapintható volt a feszültség, a gazdagok sznob magatartása következtében kialakult rossz hangulat.
Jenny tiszta természetessége, minden megjátszástól mentes, őszinte magatartása, a szeretetteljes viszonyulást magától értetődőnek tartó, olasz életfelfogása miatt belopta magát a szívembe.
Ami miatt megnyert magának a regény : kevés szóval érzékelteti Oliver fájdalmát a vesztesége felett, Jenny fájdalmát az elvesztett élet felett. Ami nagyot ütött : Jenny képtelen volt elérni a békekötést életében, ám elérte a halálával. Nagy árat fizetett. Vajon megérte ? Erre talán választ kaphatok a sorozat második kötetében.
Nálam az abszolút etalon.
Semmi csicsa, semmi túlírás vagy ömlengés. Egy igazi, hétköznapi szerelmi történet, amely szereplői akár mi is lehetnénk.
Egyszerűen nagyszerű. Imádom….
Ajánlom a filmet is, igazi sírós élmény, azzal a szívszaggató zenéjével.
Tegnap filmeztem, ma olvasok. Nem tudom, hogy melyik volt előbb, a film vagy a könyv, de ha az utóbbi, ennyire könyvhű filmfeldolgozást én még életemben nem láttam.
Egy csodás, letisztult, egyszerű szerelmi történetről szólt ez a könyv, amelynek pont abban rejlett a varázsereje, hogy minden sallangtól, felesleges szócsépléstől, drámától mentes volt. Azt ugyan nem állítom, hogy a legek között a helye, de biztos, hogy még sokszor olvasni fogom.
Nagyon szeretem a 60-as, 70-es évekbeli egyetemistákról szóló filmeket, kedvencem ezek közül a „Diploma elött”, az „Ilyenek voltunk” és persze a „Love Story”. Ezekben a történetekben nekem sokkal érettebbnek, komolyabbnak tűnnek a fiatalok mint a mai laza egyetemistákról szóló filmekben, és a hangulatuk, illetve az akkori életfelfogás és a városi környezet is nagyon megfogott.
A Love story egy kedves kis történet, ahol két teljesen különböző természetű fiatal (a gazdag úrifiú, és a szegény lány) szeret egymásba. Családi kapcsolataik is származásuknak megfelelő: Oliver bár szereti és tiszteli apját, de a férfi hidegen és ridegen bánik a fiával, biztosítja számára az egyetemhez szükséges anyagi hátteret, de az iránta érzett szeretetét nem tudja kimutatni. Jennyt ezzel szemben apja féltő gondoskodása és szeretete övezi.
Bár a történetben nincs utalás rá, de szerintem Olivernek az is egyfajta lázadás apja elképzelései ellen, hogy nem egy tökéletes pedigrével rendelkező lányba szeret bele, hanem a „szürke kisegérbe”. Ráadásul apja ellenkezése ellenére összeházasodnak, és szép életük lehetne, ha nem jön a szomorú és végzetes fordulat, amit még sokadjára is megkönnyeztem. Sajnálom, hogy a történet ilyen véget ért, de gondolom az író ezért is érdemelte ki érte a Golden Globe díjat.
A filmhez hasonlóan a novella is nagyon tetszett, egyedül azt sajnáltam, hogy nagyon vékonyka, így nem fejti ki részletesebben a sztorit.
Tudom, nem divat manapság szeretni ezt a történetet, de nekem mégis ez az egyik kedvencem. A filmet már számtalanszor láttam, legelőször még óvodás koromban. Na persze nem sokat értettem meg akkor belőle, de a hóangyalkázás például egészen biztosan nagy hatással volt rám, a főszereplő lány pedig hasonlított anyukám lánykori fényképeire… Apukám már akkor sem rajongott azért, ha olyan filmet nézünk, amit már (elmondása szerint) hatszázhuszonötször láttunk, mi meg persze már akkor is kifejtettük neki, hogy vannak olyan történetek, amiket akárhányszor újra lehet nézni. És általában újra is nézzük, mert ketten vagyunk egy ellen. Az egyik ilyen közös videózáskor (és apukám leszavazásakor) hangzott el tőlem a következő mondat:
– Édesanya, ugye, mi nők a romantikát szeretjük?
Körülbelül 6 éves lehettem. Megjegyzésem azóta is a családi legendárium része.
A filmet tehát rengetegszer láttam már, és egy idő után meg is értettem. Tiniként már kikiáltottam a kedvencemnek és természetesen jó nagyokat bőgtem rajta mindig. A könyvet viszont most olvastam először, de már az elején tudtam, hogy szeretni fogom. Adott volt az ismerős történet, de kicsit mégis olyan volt, mintha a kimaradt jeleneteket is hozzátehetném most. Még az sem zavart, ami nem teljesen ugyanúgy történt itt, mint ahogy a képernyőn szokott. Pörgős és szerintem totál giccsmentes „szerelmi történet”, szuper párbeszédekkel. Nem teljesen értem, miért sírtam rajta most jobban, mint amennyire a filmen szoktam, de talán az írott forma mélyebben meg tudott érinteni.
Imádom. Menthetetlenül beleszerettem. Olyan egyszerűen meséli el a legfontosabb dolgokat… Az az egy bizonyos mondat (https://moly.hu/idezetek/227454) pedig már gyerekkorom óta valahol nagyon mélyen a részemmé vált.
“Ahhoz, hogy az ember győzni tudjon, hozzátartozik, hogy tudjon veszíteni is.”
Kétségkívül nem volt egy meghatározó történet, ugyanakkor a vége a sírás szélére sodort.
Oliver és Jenny karaktere szerethető, igaz, ennyi oldalon nem lehet annyira kidolgozni a történetet vagy a szereplők jellemét.
Érdekes volt Stephenie Meyer írói stílusa és női szemléletmódja után elolvasni ezt a kötetet, amit egy férfi írt és nem meghazudtolva a férfias gondolkodásmódot, teljességgel lényegre törő a történetvezetése, a leírásai, hogy a könyvet főképp a párbeszédek uralják.
Nem volt rossz élmény olvasni, gyorsan lehet vele haladni, mert egyszerűen nehéz letenni. Ugyanakkor mégsem kaptam annyira hatalmas élményt általa.
“Hogy megváltoztat az élet!”
Anyukám is szerette, amikor annyi idős volt, mint én. Gondoltam annyira nem foghatok mellé, ha elolvasom.
Hát nem is tudom, valahogy többre számítottam.
Nekem nagyon rövid volt, és emiatt túl gyorsnak éreztem a cselekményt is, néhány helyen kidolgozhatták volna részletesebben is. Mélyebb gondolatokat is el tudnám volna viselni Oliver-től, elvégre nem is kis általános iskolás. Jenny talán egy fokkal jobb volt ilyen téren, de még őt is gyengének éreztem.
A szülőkkel való kapcsolatot szintén kiforratlannak éreztem, pedig sokkal több hangsúlyt is kaphattak volna.
Ennek ellenére mégis volt valami különleges a könyvben, ami megfogott és kellemes kikapcsolódást nyújtott, nem bántam meg, hogy elolvastam.
Filmben is meg fogom nézni mindenképp. :)
Minimalista. Egyetlen fölösleges szó, sem központozási jel nincs benne. Semmi manír, semmi púder. Nem ömlengős, nem terjengős. Nagy sorskérdések benne, de nincs túlspirázva. Könnyed eleganciával az író rövidre zárja azt, amit mások több tucatnyi oldalon keresztül feszegetnének. Mégis a ki nem mondott szavak csöndje igen hangos. Nem hatásvadász, nem akar lenyűgözni. Pont ezért, vagy ennek ellenére hatásos és lenyűgöző. Tökéletes.
Népszerű idézetek
Mit mondhat el az ember egy huszonöt éves lányról, aki meghalt? Hogy szép volt. És okos, mint a nap. Hogy szerette Mozartot és Bachot. És a Beatlest. És engem. Egyszer, amikor éppenséggel egy kalap alá vett ezekkel a zenei példaképekkel, és megkérdeztem, mi a sorrend, mosolyogva azt válaszolta: betűrend szerinti. Akkor én is mosolyogtam. De most csak ülök és töprengek, vajon a keresztnevemen sorolt be – mikor is csak Mozart kullog utánam –, vagy a vezetéknevemen, mikor is beékelődöm Bach és a Beatles közé. De az első nem lehetek semmiképp, s ez valami ostoba okból pokolian dühít, mivel világéletemben azt képzeltem, hogy nekem mindenben az elsőnek kell lennem. Tudják: családi örökség.
– Te, Oliver, mondtam már, hogy szeretlek? – kérdezte.
– Nem, Jen.
– Miért nem kérdeztél?
– Őszintén szólva, nem mertelek.
– Kérdezz most!
– Szeretsz, Jenny?
Rám nézett, és egyáltalán nem éreztem kitérő válasznak, mikor azt kérdezte:
– Mit gondolsz?
– Igen. Azt hiszem. Talán…
Megcsókoltam a nyakát.
– Oliver?
– Tessék?
– Én nemcsak szeretlek…
Te jóságos ég, mi lesz ebből?
– Én nagyon szeretlek, Oliver.
– És mitől vagy olyan fene okos? – kérdeztem.
– Például nem ülnék le veled egy kávéra.
– Tudod, mit… meg se hívnálak.
– Hát, látod – felelte –, ezért vagy ostoba.
8-9. oldal
– Ebből is látszik, hogy nem vagy egészen normális.
– Nahát… azt akarod mondani, hogy te igen?
– Egy frászt, fiúka. Gondolod, hogy ha az volnék, veled járnék?
A sorozat következő kötete
Szerelmi történet sorozat · Összehasonlítás |
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby 84% ·
Összehasonlítás - Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől 83% ·
Összehasonlítás - Somogyváry Gyula: Ne sárgulj, fűzfa! 87% ·
Összehasonlítás - Márai Sándor: Az igazi 90% ·
Összehasonlítás - Zilahy Lajos: A lélek kialszik 88% ·
Összehasonlítás - Edward Prime-Stevenson: Imre 85% ·
Összehasonlítás - Gaston Leroux: Az operaház fantomja 81% ·
Összehasonlítás - Irving Shulman: West Side Story 77% ·
Összehasonlítás - Asbóth János: Álmok álmodója 71% ·
Összehasonlítás - Margaret Mitchell: Elfújta a szél 94% ·
Összehasonlítás