!

…és azután 32 csillagozás

Erich Maria Remarque: …és azután
Könyvtár

Remarque e műve a méltán világhírű Nyugaton a helyzet változatlan folytatása. Közismert és népszerű első részével ellentétben Magyarországon 1931 óta nem talált kiadóra, noha szerves folytatása, kiegészítése amannak, ott kezdődik valahol, ahol az véget ér – ha véget érhet egyáltalán.
„Mindenki békéről, fegyverszünetről beszél. Mindenki változik. Ha ismét csalódás lesz a vége, összeroskadunk…”
A hír igaz, a háborúnak valóban vége.
… És azután?

Győztesek és legyőzöttek címmel is megjelent.

Eredeti cím: Der Weg zurück

Eredeti megjelenés éve: 1931


Enciklopédia 1

Helyszínek népszerűség szerint

iskola


Hirdetés

Kedvencelte 2

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 2

Elcserélné vagy eladná

>!
400 Ft ★★★☆☆ Eladó Elcserélhető
Beus01 könyve Erich Maria Remarque: …és azután

Kiemelt értékelések

+
>!
jadett
Erich Maria Remarque: …és azután

Nem ez volt az első Remarque-könyvem (és nem is az utolsó), de még most is szíven üt ahogy és amiről ír. Minden könyve után hálát adok, hogy nem azokba a háborús évekbe születtem, és csak remélni tudom, hogy nem kell átélnem hasonló szörnyűségeket. De a háború borzalmait félretéve, az emberi gonoszságot, felszínességet és kicsinyességet bizony nap mint nap láthatjuk hallhatjuk, érezhetjük. És az erről szóló részek ütöttek szíven leginkább. Hogy amint civil ruhába bújtak az egykori bajtársak, oda lett az egyenlőség, és felvetette a fejét a rivalizálás, a fennhéjázás.
… és azután nem marad más, mint hogy a katona új értelmet találjon az életének az értelmetlen háború után az értelemtől nem túlfűtött világban.

5 hozzászólás
+
>!
Hannibal_Lector
Erich Maria Remarque: …és azután

Ez ugye a Nyugaton a helyzet változatlannak a folytatása, de sajnos nem olyan jó. Hogyan illeszkednek be a frontról hazatért katonák a régi, vagyis most már az új életükbe. Valahogy valami hiányzott belőle nekem, pedig Remarque rajongó vagyok azt hiszem.

+
>!
szabics22
Erich Maria Remarque: …és azután

Jó kis könyv ez…cselekményes, pergő, filmszerű, néha érzelmes. Szóval olyan Remarque-kos. Nem értem miért nem adták ki 60 évig, de aztán rájöttem…Megjelennek benne az első világháború után Németországban is lezajlott forradalmak. Amelyeket itt Magyarországon,-a rendszerváltás előtt- csak úgy emlegettek, Őszirózsás forradalom, vagy a másik a Dicsőséges 133 nap…És nem igazán ábrázolja ezeket pozitívan! Legalábbis nem a korszellemnek (’90 előtti kor) megfelelően!
Persze csak néhány oldalt kellet volna kihagyni, vagy néhány mondatot elferdíteni, máris jó kis munkásmozgalmi regényt lehetett volna belőle csinálni…De hál Istennek az akkori kiadók ezt nem tették meg…Írjuk ezt az egyet a javukra és olvassuk Remarque-t!

++
>!
szedmond01
Erich Maria Remarque: …és azután

Személy szerint nekem jobban tetszett, mint a Nyugaton a helyzet változatlan, valahogy jobban meg sikerült kedvelnem a főszereplőt, és átéreznem azt az egész helyzetet, hogy képtelen a háború borzalmai után beilleszkedni a társadalomba. Hogyan is várhatná el az ember, hogy ilyen borzalmakat átélve valaki egyik napról a másikra elfelejtse az előtte lezajló szörnyűségeket és részt vegyen olyan érdektelen dolgokban mint a jövő tervezése, mikor a lövészárkokban napról-napra éltek és gondolkoztak, nem mertek előrébb gondolni a holnapnál. Szerintem mindenképp alapmű, de az olyan embereket nem fogja meghatni akik ezek után is háborúkat robbantanak ki, és maguk helyett másokat küldenek, hogy olyan embereket gyilkoljanak akik semmit sem ártottak neki, miközben a hatalmasok kényelmesen ülnek a karosszékükben.

+
>!
daniagi
Erich Maria Remarque: …és azután

Remek könyv elavult fordítással. Egy frontról hazatérő katona kilátástalannak tűnő útkeresésének története.

+
>!
MissWenut 
Erich Maria Remarque: …és azután

Én nekem tetszett, mikor olvastam. Leszámítva hogy az én példányomban valamiféle nyomdai hiba folytán 1 oldal hiányzik. Az elég bosszantó volt.


Népszerű idézetek

+
>!
Carmilla 

Romlatlanul, őszintén és mit sem sejtve, fiatal állatokként kerültek ide az iskolába, a rétről, játékaik és álmaik közül – még az élőlények egyszerű törvénye volt csak érvényes a szemükben – a legélénkebb, a legerősebb volt a vezetőjük, akit a többi követett. De a műveltség heti adagjaival együtt lassanként egy másik, mesterséges értéktörvényt oltottak beléjük: aki a maga adagját legszorgalmasabban kanalazta fel, azt kitüntették, s azt tekintették legkülönbnek. A többinek az a dolga, hogy a nyomába igyekezzék érni. Nem csoda, ha a legélénkebbek ellene szegültek ennek. De engedniük kellett, mert hiába: az iskola ideálja a jó tanuló. De micsoda ideál ez! És mi lett az életben a jó tanulókból! Az iskola üvegházának köszönhettek egy kis látszat-életet – de annál biztosabban süllyedtek később a középszerűségben, az alárendelt jelentéktelenségben. A világot csak a rossz tanulók vitték előre.

220. oldal

Kapcsolódó szócikkek: iskola
+
>!
Netelka IP

Talán csak azért van mindig újra meg újra háború, mert egyik ember sohasem tudja egészen átérezni azt, amit a másik szenved.

33. oldal

+
>!
Netelka IP

(…) ha két ember már annyira jutott, hogy beszélniök kell, akkor sohasem beszélhetnek eleget, hogy rendbe hozzák a dolgot.

261. oldal

2 hozzászólás
+
>!
jadett

– Most a maga ideje kezdődik, Weil.
– Nem lesz olyan véres – feleli nyugodtan Max.
– És nem olyan hősies – vág vissza Heel.
– Az nem a legfontosabb dolog az életben – mondja Weil.
– De a legjobb – feleli Heel –, mi volna egyéb?
Weil habozik egy pillanatig, aztán így szól:
– Valami, ami ma rosszul hangzik, főhadnagy úr: jóság és szeretet. Abban is van hősiesség.
– Nem – feleli gyorsan Heel, mintha már régóta gondolkozott volna ezen s ránc rándul meg homlokán – abban csak mártírság van s az egészen más. A hősiesség ott kezdődik, ahol az ész sztrájkolni kezd: az élet semmibevevésénél. A hősiességnek az esztelenséghez, a mámorhoz, a kockáztatáshoz van köze, ha éppen tudni akarja. A célhoz nincs. A cél – a maga világa. Minek, miért, mi célból –, aki ilyesmiket kérdez, annak fogalma sincs róla…

46-47. oldal

+
>!
jadett

De hát a béke? Alkalmasak vagyunk-e még a békére? Egyáltalán: vagyunk-e még egyébnek valók, mint katonának?

124. oldal

+
>!
Netelka IP

A világot csak a rossz tanulók vitték előre.

220. oldal

+
>!
Netelka IP

Próbálom vigasztalni. Félrenéz. Őt nem győzi meg, akármit mondok is, de nekem legalább megkönnyebbülést szerez. Így van ez mindig a vigasztalással.

72. oldal

+
>!
Netelka IP

Jövő héten vége a vakációmnak, s visszamegyek tanítani a falumba. Valósággal örülök ennek. Majd megtanítom én a gyerekeimet, hogy micsoda igazában a hazájuk. Tudniillik a szülőhazájuk, nem pedig egy politikai párt. Szülőhazájuk pedig: a fák, a rétek, a föld, s nem a nagyhangú szavak.

313. oldal

+
>!
jadett

Lövés dördül. Kosole leereszti a puskáját és mohón vizsgálja az eget. Az ék közepébe célzott. Mellette áll Tjaden, hogy vadászkutya módjára nekiiramodjék, ha egy vadlúd leesik. De a raj zárt sorban repül tovább.
– Kár – mondja Adolf Bethke –, ez lett volna az első okos lövés ebben a tetves háborúban.

10. oldal

+
>!
jadett

Talán csak azért van mindig újra és újra háború, mert egyik ember sohasem tudja egészen átérezni azt, amit a másik szenved.

33. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is