A ​fekete obeliszk 43 csillagozás

Erich Maria Remarque: A fekete obeliszk Erich Maria Remarque: A fekete obeliszk Erich Maria Remarque: A fekete obeliszk Erich Maria Remarque: A fekete obeliszk

Az ​egyre keserűbb író a második világháború utáni évtizedekben írta ezt a Magyarországon mindeddig nem igazán ismert remekművet. Azokban az években, amikor kihúnyt megint az optimizmus fénye, hogy netán az emberiség megelégelte már a háborút, és a közeljövőben fel fog ragyogni a világbéke napja.
„A világ békéje! Soha nem beszéltek róla többet, és tettek érte kevesebbet, mint a mi időnkben!” – fogalmazza meg az író ennek a regényének bevezetőjében.
„Ezért nem árt, ha egyszer visszamegyek azokban a csodálatos években, amikor a remény zászlóként lobogott felettünk, és olyan gyanús dolgokban hittünk, mint emberiség, igazságosság, tolerancia – és abban is, hogy egyetlen világháborúnak elegendő tanulságul kell szolgálnia egy emberöltő számára.”
Ezek a „csodálatos évek” az első világháború utáni Németországban zajlanak. A történések hősei sírásók, prostituáltak, temetkezési vállalkozók és a Werdenbürcki Költők Klubja. A legjobban fizetett mesterségek a kifordult… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1956

>!
Alexandra, Pécs, 2016
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633579251 · Fordította: Villányi György
>!
Alexandra, Pécs, 2006
394 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633698812 · Fordította: Villányi György
>!
Alexandra, Debrecen, 2006
394 oldal · ISBN: 9633698812 · Fordította: Villányi György

3 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Erich Maria Remarque: A fekete obeliszk

Gondoltam az ágyba kerüléskor nekikezdek. De nagyon elriasztott a szokatlanul apró betü, valamint az igénytelen, ámbár „környezetbarát”-nak minősített, újrahasznosított papír, amelyen szinte kontraszt-problémáim adódtak…Nagyon igénytelen kiadás egy általam ismeretlen Merényi nevű Könyvkiadótól, amely azzal dicsekszik, hogy ez a kötet a második magyar kiadás. További sajnálatos jellemző, hogy értelmes hibák maradtak a szövegben: „Watzek Jómészáros – Lómészáros helyett”, „ az autók korábban – korában” helyett, stb. Valszeg a korrektor sem győzte mereszteni a szemét – már ha volt…Így nem láthatta a szavakból hiányzó betűket sem…De ahogy peregtek kezemben a lapok, elfeledkeztem a hitvány kiadás hibái feletti füstölgésről és elvarázsolt a történet meséje a fiatalemberről, aki a sírkövesnél mindenes adminisztrátor, s azon igyekszik az egyik tulajdonossal, I. VH-s bajtársával, hogy gazdaságilag túléljék a háború utáni inflációt, s hogy létét elviselhető szinten tartsa különféle mellékmunkákat vállal: orgonálástól különórás korrepetációig. Addig jutottam éjfél után egy magasságában, hogy Rolf/Rudolf a remélt jó vacsora reményében és egy bolond/skizofrén lánnyal, Isabelle -lel való találkozások lehetősége okán elvállalta a a májusi ájtatosságok zenei kíséreteit vasárnaponként.
Ájtatosság. Mond ez még valamit a mai fiatal olvasóknak? Már nekem sem, pedig a 63.-at taposom, s még első áldozó is voltam…
Na de a váltóügyletekkel a hiperinfláció felszínén maradó ügyeskedés, már valahogy ismerősebb…szóval magával ragadott a történet, mert szerintem Remarque legalább olyan jól ír, mint Follett, s nem a középkort, hanem a legújabb kor emberének gyötrelmes életét tárja elénk, amelyet a két világháború, s a velejárók törnek darabokra, így pusztítva el a kisember minden kapaszkodóját. Kitűnő regény – hogy lehetett ilyen gyenge, nívótlan kiadásban megjelentetni???

1 hozzászólás
KBCsilla P>!
Erich Maria Remarque: A fekete obeliszk

Meglepően másfajta olvasmányt kaptam, mint amilyeneket eddig megszoktam az írótól.
De nem is baj, így legalább egy másik oldalát is megismerhettem.
Sajnáltam ezt a szegény Rolf-Rudolfot, valahogy sehogysem sikerültek a dolgai.
Az a rész fantasztikus volt, amikor megszólalt az Úr hangján, mindenfajta értelemben, én biztos infarktust kaptam volna.
A vége túl gyorsan jött számomra, maradtak elvarratlan szálak. sokáig olvastam volna még.
Legalább addig, amíg Rudolfunk megtalálja a valóban hozzá illő társát.

annagramma>!
Erich Maria Remarque: A fekete obeliszk

Az oly jellemző (és általam annyira szeretett) Remarque-i komor hangulat a két világháború közti iszonyatos márkainfláció idejének Németországában. Emlékezetes már a nyitó jelenet is, amelyben a főszereplő egy tízmárkás bankjegyet a tűzbe tart, és arról gyújt rá a szivarra a temetkezési vállalkozás irodájában. Tipikusan az a könyv, amely élő képekben, szinte filmszerűen marad meg emlékezetünkben.
Átható ön- és társadalomkritika és -irónia, ez utóbbi az a fajta, amely mosolyra csavarja szánkat és összeszorítja szívünket. Kevés ilyen mélyérzésű íróval találkoztam, aki a hétköznapi jelenetek egyszerűségében képes kifejezni a legmélyebb tragikumot. Furcsállom, hogy ilyen kevesen jelölték be itt; akinek a Diadalív tetszett, annak semmiképpen nem okozhat csalódást, aki pedig még egyiket sem olvasta, annak tetszőleges sorrendben tudom ajánlani mindkettőt.

sanni243>!
Erich Maria Remarque: A fekete obeliszk

Jó, hogy vannak olyan szerzők, akik sohasem idealizálják a háborút és a háború következményeit sem (ezt meghagyhatjuk a hollywoodi filmeknek). Remarque a hőseit sem festette szebbre, mint amilyenek a valóságban lettek volna, de éppen ezért pontos korrajz számomra ez a mű. A sötét témákat csak itt-ott oldja fel egypár fekete humorral átitatott megjegyzés.
Ha valaki németül tanul, érdemes ezt a könyvet eredetiben olvasnia! Jó a magyar fordítás, de a német nyelvű szövegből nagyon sokat lehet tanulni, szavakat és nyelvtant egyaránt.

Dengezik>!
Erich Maria Remarque: A fekete obeliszk

Nagyon jó volt, bár olvasás közben néha lassan fordultak csak át a lapok, de az utóíze, az az elgondolkodtató, merengő melankólia, amit a könyv letétele után éreztem utánozhatatlan. Tele filozofikus gondolatokkal, az élet céljának keresésével, és csupa olyan kérdéssel amik engem ebben az életkorban foglalkoztatnak.
Ludwig teljesen 7köznapi, esendő, és a maga hibáival szerethető figura. Gerg Kroll úgy szintén.
Örültem, hogy végre találtam egy olyan Remarque könyvet, ami valamelyest kilóg az általam olvasottak sorából. Végre nem a háború forgott a középpontban. Ez a mű is tele van felejthetetlen jelenetekkel, nevetett, láttat, és egy egészen új szemszögből engedi figyelni a világot, amit jó ha nem felejtünk el az olvasás végeztével.
Például: Mi köze az erkölcsnek az érzelmekhez?

Gádorka>!
Erich Maria Remarque: A fekete obeliszk

Szeretem Remarque műveit. Ezzel egy kicsit nehezen haladtam. Az első száz oldal után azonban ráhangolódtam. Nem bántam meg, hogy elolvastam.
Nagyon jó korrajzot ad az első világháború utáni időkről.Keresi az élet értelmét, tele filozófikus gondolatokkal. A főhősei szerethetők.Külön érdekes volt számomra az infláció meghatározó hatása az egyes emberek életére és gondolkodásmódjára.

Vándor>!
Erich Maria Remarque: A fekete obeliszk

Eléggé megszenvedtem vele.
A diadalív árnyékában, és a Három bajtárs után elég nagy csalódás volt.
Mindezek ellenére nem bántam meg, hogy elolvastam.


Népszerű idézetek

Bla IP>!

Fenn kék köpenyben ácsorog az este az ablaknál.

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: este
1 hozzászólás
Bla IP>!

A vihar dörög és ide-oda vonul.Mint zajtalan kardcsapások cikáznak a villámok. A szobám ablakánál ülök, Erna összes levele cafatokra tépve…

66. oldal

5 hozzászólás
Bla IP>!

– Ezt én is tudom. Nem vagyok hülye.
Senki nem válaszol. Csak a hülyék tesznek ilyen nyilatkozatokat.

11. oldal

Bla IP>!

…az ájtatosság alatt, megkaptam az ezer márkát, s most az asztalnál ülök Bodendiek vikáriussal…A főnöknő egy palack bort küldött nekünk, és az étkezésre várunk. Soha nem hittem volna tíz évvel ezelőtt, hogy egyszer majd gyóntatóatyámmal fogok iszogatni. Azt sem hittem volna el akkoriban, hogy egyszer embereket ölök, s ezért nem akasztanak fel, hanem kitüntetnek. Mindez mégis bekövetkezett.

61. oldal

bantocs>!

Vasárnap reggel van. Valamennyi torony harangja szól, és az este lidércfényei eloszlottak. A dollár még mindig harminchatezren áll. Az idő lélegzetelállító, a meleg az ég kristályát még nem lágyította meg. Minden világosnak és végtelenül tisztának látszik. Olyan ez a reggeli óra, hogy az ember azt hiszi , még a gyilkosnak is meg fognak bocsátani, a jó és a rossz pedig semmitmondó szavak.

23. oldal

bantocs>!

Mindkét vallásfelekezet papja misézett reggel a templomban, mindegyik az ő halottaiért. A katolikus papnak ebben előnye volt. A templom nagyobb, színesre festett, színesek az ablakai, van tömjénfüst, brokát miseruha, vörös és fehérbe öltözött ministráns. A protestánsnak csak kápolnája van, a falak csupaszak, az ablakok egyszerűek, most is úgy áll a katolikus pap mellett mint egy szegény rokon. A katolikus csipkés köpennyel van feldíszítve, a másiknak a fekete reverenda az egyetlen pompája. Mint reklámszakembernek el kell ismernem, hogy a katolicizmus jócskán lehagyta Luthert ezekben a dolgokban. Nem az értelem, hanem a képzelet felé fordult. Papjai úgy vannak felöltözve, mint a boszorkánymesterek a bennszülött törzseknél. A katolikus istentisztelet a színeivel, hangulatával, tömjénfüstjével, díszes szokásaival parádézásban verhetetlen. A protestáns érzi ezt, egyébként sovány és szemüveges. A katolikus pirospozsgás arca telt és szép, fehér haja van.

79. oldal

pokolpetu>!

Úgy érzem magam, mintha kivágott női ruhában körszakállal mennék sétálni.
Kényelmetlen.

190. oldal (Merényi Könyvkiadó)

pokolpetu>!

A művészetnek nincs semmi köze az erkölcshöz.

22. oldal (Merényi Könyvkiadó)

jadett>!

Ezért nem árt, ha egyszer visszamegyek azokba a csodálatos évekbe, amikor a remény zászlóknt lobogott felettünk, és olyan gyanús dolgokban hittünk, mint emberség, igazságosság, tolerancia – és abban is, hogy egyetlen világháborúnak elegendő tanulságul kell szolgálnia egy emberöltő számára.

5. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jeffrey Archer: Majd az idő eldönti
Lucinda Riley: Éjféli rózsa
Palotás Petra: Recepciós kisasszonyok 3.
Jeffrey Archer: A dicsőség ösvényein
Szabó Magda: Für Elise
Szabó Magda: Katalin utca / Ókút
Guzel Jahina: Szerelvény Szamarkand felé
Roy Jacobsen: A láthatatlanok
Pearl S. Buck: Az édes anyaföld
Alice Walker: Kedves Jóisten