Légy ​hű magadhoz 316 csillagozás

Eric Knight: Légy hű magadhoz Eric Knight: Légy hű magadhoz Eric Knight: Légy hű magadhoz Eric Knight: Légy hű magadhoz Eric Knight: Légy hű magadhoz Eric Knight: Légy hű magadhoz Eric Knight: Légy hű magadhoz Eric Knight: Légy hű magadhoz Eric Knight: Légy hű magadhoz Eric Knight: Légy hű magadhoz Eric Knight: Légy hű magadhoz Eric Knight: Légy hű magadhoz Eric Knight: Légy hű magadhoz Eric Knight: Légy hű magadhoz Eric Knight: Légy hű magadhoz Eric Knight: Légy hű magadhoz

Eric ​Knightnak ez a műve háborús regény, mégsem csak a fronteseményeket mutatja be, hanem a hátország életét is – egy szabadságos katona és egy katonai segédszolgálatot teljesítő lány szerelmének tükrében. Amíg Clive és Prudence történetét figyelemmel kísérjük, megismerkedünk a háborús Anglia társadalmi osztályainak életével meg az angol hadsereggel is.
Az a kép, melyet Knight Angliáról fest, sötét, vigasztalan. Maga a hős, aki valamennyire az író nézeteit fejezi ki, az élet és az eszmék szélsőségei között vergődik, s létének nagy kérdését csak a véletlen halál oldhatja fel.
Eric Mowbray Knight 1897-ben született. Gyermekkora és ifjúsága nehéz volt, már korán magának kellett megkeresnie kenyerét. 1912-ben Amerikába utazik anyjához. Az Egyesült Államokban eleinte nyomdában dolgozik, szabad idejében újságcikkeket ír, később képzőművészeti iskolába jár. Amikor kitör az első világháború, önként bevonul. A háború után visszatér Amerikába, s újra írni kezd. Újságíró lesz,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1941

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Híres háborús regények · Aranytoll Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2015
560 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639492578 · Fordította: Nemes László
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2007
556 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639492574 · Fordította: Nemes László
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2005
556 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639492574 · Fordította: Nemes László

16 további kiadás


Enciklopédia 22

Szereplők népszerűség szerint

Clive Briggs · Prudence Cathaway

Helyszínek népszerűség szerint

Amerika · alapvonal (sport)


Kedvencelte 93

Most olvassa 16

Várólistára tette 238

Kívánságlistára tette 80

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

beatrix_0823>!
Eric Knight: Légy hű magadhoz

Írhatnám azt, hogy a könyv egy szegény sorból származó katona és egy gazdag lány szereméről szól, ami persze igaz, vagy éppen a második világháború borzalmairól, ami szintén megállja helyét, esetleg idősebb Hamish tábornokról, aki mindenáron harcolni szeretne az országáért, de életkora és az újfajta harci eszközök ismertének hiányában ez csak vágyálom marad. Ezekről a dolgokról mind szól a könyv, de valahogy sokkal többről is. Clive és Monty beszámolói a háborúról, olyan részletesen és szomorú hangulatban, amikről a történelemkönyvek sohasem szólnak. Ezen persze nem kell csodálkoznunk, hiszen az író, Eric Knight maga is megélte a mindkét háborút.

A könyv nagyon összetett, de minden részletét, és mozzanatát megszerettem. A részletes beszámoló a háborúkról, még akkor is, ha nagyon kegyetlen, a kor szelleme, a szimpatikus szereplők. Nem olyan régen az egyik TAG-ben volt egy kérdés, hogy olvastam-e olyan könyvet az korábban, ami megváltoztatta a világnézetemet. Akkor még nem tudtam ilyet mondani, de most valahogy mégis úgy érzem, hogy ez a történet, ha nem is teljesen, de új fajta szemlélettel áldott meg, más megvilágítást adott, hogy megértsem a múlt egy kicsiny részét. A történet vége – ahogy nagyrészt az egész is – nagyon szomorú volt, Clive sejtelmei bebizonyosodni látszódnak, de eszméi a könyvben nem teljesülhettek be.
teljes értékelés: http://tejszinhabzsolo.blogspot.hu/2015/12/eric-knight-…

GreenDottedMug>!
Eric Knight: Légy hű magadhoz

Nagyon nagyon szerettem volna szeretni ezt a könyvet, de valószínűleg rossz felütéssel áltam neki az olvasásnak. Valamiért (magam sem tudom, honnan jött ez a gondolat, hiszen egyértelmű már a fülszöveg alapján is a romantikus szál) valami sokkal ridegebb, kicsit talán Remarque-i háborús történetet vártam.

Nos nem ezt kaptam. Akár túl is lendülhetnék rajta, ami néhol sikerült is, azonban bizonyos szereplők mérhetetlen módon febosszantottak egyszerűségükkel és egy ponton következetlen viselkedésükkel (Prudence volt ebben a leginkább idegesítő számomra, de azért Hamish karakterét sem éreztem túlságosan komplexnek).

Maga a szerelmi történet egyébként szép, ha az ember képes figyelmen kívül hagyni bizonyos, korszakból adódó, mára már jócskán elavult félmondatokat, amiket Knight néha a szereplői szájába adott.

A legnagyobb értékét szerintem ennek a könyvnek a Clide által elmondottak adják, melyek nem a Prudence, Hamish és Prentiss által felvázolt és megjelenített olykor már csöpögős patriotizmus, hanem egy racionális ember hangján mutatják meg a kor Angliájának viszontagságait a munkás negyedek napról napra küzdő lakóitól egészen a gyarmatokon tanúsított zsarnokságig, illetve rávilágítanak, hogy mint mindig, háborúk idején is a társadalom alján lévők hozzák meg a legnagyobb áldozatokat.

Bár nekem nem lett kedvencem, azért vitathatatlanul jelentős könyve ez a második világháború irodalmának, amelyben azért jócskán akadnak értékes gondolatok, így lebeszélni senkit nem szeretnék arról, hogy megismerkedjen vele.

doresz93>!
Eric Knight: Légy hű magadhoz

A Prentiss Saintby-os mellékvágány miatt a fél csillag levonás…az többször is kizökkentett, és alig vártam, hogy Clive és Prue visszatérjenek a színre. A vége pedig szívszaggatóan szép…ha tudtam volna, hogy ilyen, nem a vonaton olvasom az utolsó 50 oldalt, mert elég furcsán néztek rám, ahogy ott pityeregtem, de annyi baj legyen…én is hű maradtam magamhoz :)
(A könyv a nagypapámé volt, az első oldalon töltőtollal beleírta a nevét…annyira elbeszélgetnék vele, neki vajon hogy tetszett.)

1 hozzászólás
Diosz P>!
Eric Knight: Légy hű magadhoz

Ez egy fantasztikus könyv, főleg hogy akkor íródott, amikor. A Hitlerrel farkasszemet néző, az öreg kontinenstől a csatornával elhatárolt, de épp ezért így a szörnyű valóságot a többség által szemtől szemben még meg nem tapasztalt háborús Anglia társadalmi rétegeit is igen találóan jellemző történet és egyben szerintem egy találó korrajz, mély gondolatokkal. Annak is ajánlom, aki alapvetően nem szereti a háborús témában íródott könyveket.

Paulina_Sándorné P>!
Eric Knight: Légy hű magadhoz

Lassan haladtam a történettel, nem volt egy egyszerű olvasmány. Voltak benne unalmas részek, melyeken nehezen rágtam át magam. Mondjuk nem is egy egyszerű témát dolgoz fel a történet. Sok szálon keresztül, több mindent megmutatott az író erről az időszakról, a háborúról, az emberekről. Maradandó emlék maradt Clive és Prudunce szerelme. Megkapó számomra, hogy egy ilyen érzés a borzalmak között is ki tud nyílni virágozni, hoz egy kis melegséget.

2 hozzászólás
Belle_Maundrell>!
Eric Knight: Légy hű magadhoz

Kissé döcögősen indult a kapcsolatom ezzel a könyvvel, az első száz-kétszáz oldalon még nem győzött meg, de aztán egyre jobban magával ragadott és nagy hatással volt rám. Totálisan lehangolt egy alapból depis héten, szóval csak úgy dagonyáztam a letargiában, juhúúú. Nem egyszer előfordult már, hogy nem értettem, hogy valami miért került a Nagy Könyv listára, de ezt teljes mellszélességgel támogatom.
Nagyon érdekes volt egy olyan háborús könyvet olvasni, ami még az események sűrűjében íródott, mielőtt még tudni lehetett volna a végkimenetelét. Szerintem még nem is találkoztam ilyennel, de izgalmas volt „belsős” szemmel nézve követni az eseményeket, Clive és Monty háborús beszámolóit, a bombázásokat a városban, anélkül hogy az író utalásokat tenne a jövőre. Teljesen új perspektívát adott.
Egyébként is annyira összetett és sokrétű könyv, pedig a fülszöveget olvasva egy picit attól tartottam, hogy nehogy nyálasan romantikus legyen. De szerencsére alaptalan volt a félelmem, mert ugyan nagyon fontos a szerelmi szál, de annyival több ennél az egész. A társadalomról is nagyon összetett képet mutat, szóval remek korrajz emlékezetes szereplőkkel.
A sokféle nézőpontért nem voltam oda, Iris, ifjabb Hamish és Prentiss egyáltalán nem érdekeltek, viszont így utólag belátom a részeik létjogosultságát. Az amerikai és az angol életvitel és helyzet kontrasztja kellett a komplexitáshoz, a jelennel nehezen lépést tartó, öreg Hamish pedig egy nosztalgikus színt adott hozzá.
Prudence és Clive kapcsolata kezdetben megalapozatlannak és hirtelennek tűnt, nem vett le rögtön a lábamról. Aztán viszont imádtam, ahogy a gyors kezdés után milyen szépen és fokozatosan bontakozott ki a szerelmük a végtelennek tetsző, egyre mélyebb beszélgetéseik során. Természetesen az éjszakai lelkizések voltak a kedvenceim, éjszakai bagolyként ennél szebb szerelembe esést nehéz is elképzelni. :) Már túl voltam a könyv felén, mire igazán átjött a romantika mélysége, de akkor aztán teljes gőzzel.
Clive fantasztikus karakter, egyszerűen imádtam. Az elején csak egy egyszerű, megnyerő férfinek tűnt, de ahogy egyre jobban megnyílt Prue-nak, úgy kiderült, hogy mennyire összetett és micsoda mélységei vannak. Néhány dolgot sejtettem vele kapcsolatban spoiler, de annyira szerettem megismerni egy ilyen csodás embert. Gyönyörűek voltak a háborúval, az élettel, a szerelemmel kapcsolatos monológjai, volt, amit többször is elolvastam, olyan jól esett elnyammogni ezeken a csodás gondolatokon. Ráadásul hihetetlenül pontosak, még ma is aktuálisak és gondolatébresztőek, ezért is meglepő, hogy Knight még bőven a háború alatt írta. Nagyon megérintett a katonasággal, a háborúval és az osztálykülönbségekkel kapcsolatos kételkedése, és a lelki válsága is teljesen előhozta a mániákus ölelgetés-fétisemet. Szóval Clive igazi szívcsücsköm lett, biztos sokáig emlékezni fogok rá. Istenem, kell egy ölelés! Prudence atyagatya, de utáltam mindig is ezt a nevet sajnos elég halovány mellette, ő sokkal inkább emlékeztet a korabeli felszínes, kicsit butus lányokra. Az agyamra ment, amikor nem értette meg, hogy mi baja van Clive-nak, csak nyomatta a háborús propagandát, holott gőze sem volt róla, hogy milyen valójában. Viszont ahogy haladt a történet, úgy vetkőzte le a felszínességét, és egyre szimpatikusabb lett. Karakterfejlődésből csillagos ötös, a végére tényleg sikerült megkedvelnem. Ehhez hozzájárult az apjával való kapcsolata is, ami annyira mély és szeretetteljes volt, amilyet egy lány csak kívánhat magának.
A befejezéssel kapcsolatosan vegyes érzéseim vannak. Valahol számítottam rá spoiler, de így is érzékenyen érintette a pici lelkemet. Pedig elsőre picit szkeptikusan álltam hozzá, túl soknak tűnt spoiler, de a végére mégis annyira szépen jött ki, hogy visszavontam minden negatív gondolatomat. spoiler Szóval mégiscsak fantasztikus befejezés, egyszerre törte össze a szívemet, de közben rögtön gyógyítani is kezdte.
Ez volt az első könyvem Eric Knighttól, de biztos nem az utolsó. Azt hiszem, negyedikben már elkezdtem egyszer a Lassie-t (pár nappal a nyári szünet előtt, cseresznyézés közben, nyami), de nem bírtam, amikor fájós lábbal kóborolt szegény, és gyorsan félbehagytam. Most viszont új lendületet kaptam, úgyhogy lehet, hogy teszek vele még egy próbát. Ezt a könyvet – és persze Clive-ot – pedig elraktározom a szívem mélyén.

3 hozzászólás
Bla IP>!
Eric Knight: Légy hű magadhoz

Ifjúkorom nagy olvasmány-élménye a könyv, annyira, hogy szerintem hatása szocializációm jelentős eleme. Amikor még ifjú apaként érzékeltem, hogy fiaim nemigen szeretnek olvasni, többek közt ebből olvastam fel nekik néhány oldalt, amelyeken Clive a golyózáporban szereli sikeresen a lerobbant autót. (Nevelésem csak részben volt eredményes. :( ) A könyv a legjobb háborús regények egyike, de nem a háborús környezet és cselekmények, hanem a súlyos konfliktus kiváltotta önvizsgálat ügyén. Most újraolvasva is legszuggesztívebb kép a Clive fölé hajló, tetején már omló téglafal, miközben menti a pincében rekedteket…Mindenkinek, de főleg középiskolás korúaknak ajánlom!

Ardnazil>!
Eric Knight: Légy hű magadhoz

Örülök neki, hogy úgy kezdtem el a könyvet, hogy nem olvastam el a fenti szöveget, ugyanis biztos félbehagytam volna. Szerencsére csak annyit tudtam róla, hogy háborús könyv. Valóban az, de távolról sem a klasszikus értelemben, hiszen a lelkekben dúló harc jóval nagyobb szerepet kap a történetben. Egy őrült világban az érzelmek is jóval nehezebben bontakozhatnak ki, és egy kicsit disszonánsak is, de ugyanolyan nagy lánggal égnek. Az általam eddig olvasott könyvek közül ez a cím fejezi ki legjobban a történetet, és ez külön csillagot érdemelne.

OlvasóMókus>!
Eric Knight: Légy hű magadhoz

Nagyon szomorkás volt a könyv hangulata. Igazság szerint elég lehangoló volt. Az eleje kísértetiesen hasonlított a Búcsú a fegyverektől-höz. A hangulata, a háborús légkörben kibontakozó szerelem. Prudence is nagyon hasonlított Hemingway Catherin-jéhez, ugyanolyan idegesítőek az állandó buta, felesleges kérdései. A többi női alakot is idegesítőnek találtam. A mellékszálaknak semmi értelmét nem láttam, mind elvarratlan maradt csak lógnak a levegőben, egymáshoz sem volt közük, sőt még a történet alakulásához sincs semmi közük. Az amerikai szál csak annyiban volt érdekes, hogy Anglia és Amerika különbözőségéről, két teljesen más világról kaptunk képet. Irish Cathaway történetének abszolút semmi köze nem volt (vagyis én nem láttam) a történethez. Azt sem tudtuk meg, hogy mi lett vele. A kedvenc jelenetem az volt, amikor a légiriadó alatt Clive és Prudence végigbeszélgették az éjszakát. Ezek a beszélgetések, a filozofálgatások adják a történet lényegét. Nem lett kedvenc könyvem, csak a mély filozófiai tartalom miatt kap négy csillagot.

Jeth>!
Eric Knight: Légy hű magadhoz

Köszönöm @Fainthoar neked és anyukádnak, hogy új kedvenc történetet/könyvet avathattam. Azt nem állítom, hogy nem voltak hibái a könyvnek. Az utolsó kb. 100 oldal lehetett volna feszesebb, a női karakterek ábrázolásával is voltak problémáim és furcsa volt, hogy sok nézőpont karakter nem kapott lezárást.
Hogy miért öt csillagos a regény? Nos azért, mert a gondolkodás, amit közvetít az nagyon is én vagyok. Olyan volt olvasni ezt a könyvet, mintha a saját gondolataimat és véleményemet olvastam volna vissza a világról és a társadalomról, ami egyrészt egy kicsit szomorú mert kiderül, hogy nem vagyok egyedi, másrészt viszont boldoggá tesz mert kiderül, hogy még sem vagyok „fura” csak mert másképp gondolkodom a világról, mint a társadalom többsége. Clive világlátása nagyon hasonlít az enyémhez és bár 80 éve adták ki a könyvet mind a mai napig aktuális a mondanivalója, mert sajnos nem változott semmit a világunk és a benne élő emberek sem. A könyv olvasása közben úgy éreztem, hogy a Háború és békét olvasom, mert nagyon hasonló a felépítése és a mondani valója. Az író a korának legnagyobb háborújának állít emléket. Bemutatva a háborús hétköznapokat, a háttérországot és a brit hadsereg csúfos vereségét Dunkerque-nél, mindezt úgy, hogy egy szerelmespárt és egy családot állít a történet középpontjába, akik ebben a háborús helyzetben próbálnak meg boldogulni és maga a háború határozza meg a hétköznapjaikat és gondolkodásmódjukat is. A szereplők között találunk sokat látott veteránt, kiábrándult katonát, a háború borzalmairól mit sem sejtő, de hazaszerető lányt és az idősödést el nem fogadó vénembert is. Az írónak sikerült jól megfognia azt, hogy mi is irányítja ezeket az embereket és zseniális gondolatokat közvetítenie általuk. Talán a legerősebb része a könyvnek az, amikor Clive és Prue beszélnek a háborúról, Anglia társadalmáról és történelméről, hisz két különböző hátterű ember osztja meg nézeteit ezekről a fontos témákról és bár eltér egymástól a véleményük mégis képesek meghallgatni a másikat, empátiát is éreznek a mondottakkal kapcsolatban és próbálják nem ráerőltetni a másikra véleményüket. Azt hiszem, ha mindenki így állna a dolgokhoz, akkor a világ egy jobb, de unalmasabb hely lenne. Nagyon kíváncsi lennék, hogy merre haladna a világ, ha nem lennének véleménykülönbségek és olyan emberek, akik cselekednek azért, hogy a nézeteiket ráerőltessék másokra és így építsenek, vagy romboljanak ebben a világban. Amiért erős még az a fejezet, ahol Clive és Prue beszél a háborúról, mert végig úgy éreztem, hogy az író két énje beszél a két szereplő által, hisz maga Knight is elismeri hogy ebben a regényében saját életfilozófiáját állítja középpontba, tehát a tapasztalatait az életről a kissé szarkasztikus Clive-on keresztül osztja meg az olvasóval mégis érezni lehet hogy amikor Prue Anglia nagyszerűségéről beszél akkor azt is magáénak érzi az író és ez az amit sokan elfelejtenek, hogy lehet szeretni, hinni és bízni valamibe vagy valakibe sose felejtsük el kritikusan szemlélni azt és alakítsuk magunk ki a véleményünket róla, hisz a legfontosabb hogy hűek maradjunk önmagunkhoz.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

padamak>!

Ha nem merem kimondani azt, amiben hiszek, akkor nincs is jogom, hogy higgyek benne.

485. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Clive Briggs
1 hozzászólás
Diosz P>!

– Semmi nincs olyan lehangolóan sivár – mondta –, mint az olyan szoba, amelyikben élt egy kicsit az ember, és már útra készen összecsomagolt benne. Mint egy karácsonyfa, amiről leszedték az összes díszeket, nem?

421. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Prudence Cathaway
Maya>!

… És az ember mindent összeolvas, fel akarja falni az egész világot, és egész vallást épít fel magának a könyvek tiszteletéből, amíg csak rá nem tör egy kiadós szellemi gyomorrontás. És ebből nem is gyógyul ki hamarább, csak amikor feldereng a következő nagy nap hajnala. Azé a napé, amikor az ember egyszerre csak rájön, hogy nem az olvasás, nem a tudálékosság, még csak nem is a műveltség a legfontosabb. Hanem az, hogy az ember önállóan tudjon gondolkozni és következtetni. Nemcsak összeolvasni mindent, amit mások gondoltak, és nem ezeket a másodkézből kapott gondolatokat falni a sajátjai helyett. És nem elfogadni csak úgy vakon a dolgokat, ahogy a történelem állítja, hogy ennek meg ennek így kell lennie. Nem elfogadni. Mert akkor a világ megáll, és nincs többé haladás … Az ember érzi, amint derengeni kezd az agyában, hogy önálló gondolkodás nélkül csak tudálékosságra vezet a tanulás, és hogy a világ minden felhalmozott tudása csak azért jut el hozzánk, hogy világosabban tudjunk gondolkozni …

573. oldal (28. fejezet)

Kapcsolódó szócikkek: Clive Briggs · gyomorrontás
1 hozzászólás
eme>!

Itt él bennem a világ minden gonoszsága. És minden jósága is. Belénk van plántálva, minden egyes emberbe, a világ minden lehetősége.

226. oldal

1 hozzászólás
eme>!

Az isten mentse meg a világot attól, hogy egyszer a nők kezdjenek háborúzni. Az sokkal szörnyűbb lenne, mint bármi, amit a férfiak valaha is csináltak.

368. oldal

Kahoko>!

Mostanában annyi ajtó csukódik be mögöttem… És én néha szeretném, ha ez egy kicsit lassabban menne. Visszamenni nem akarok, hiszen az ajtók csakugyan bezáródnak, és az ember nem is mehetne vissza. És én csakugyan a magam útján akarok továbbmenni. De hát néha kifulladok egy kicsit, és olyankor szeretném azt mondani, hogy – állj… csak egy pillanatra… csak egy percre állítsuk meg, kérem, a világot… csak addig, míg hozzászokom egy kissé, hogy ott legyek, ahol vagyok.

12. fejezet

Maya>!

Az ember önmagában egy egész világ – erről van szó. Ha egyetlen ember sem lenne az egész világon, aki úgy beszélne, mint én, aki abban hinne, amiben én, és ha azért, amit mondok, mindenki kiközösítene, mindenki megvetne, akkor is ki kell mondanom a meggyőződésemet, különben méltatlanná válnék rá, hogy egyáltalán legyen meggyőződésem.

713. oldal (33. fejezet)

egyszerű_teremtés>!

Ez a legnehezebb, kimondani az igazat, amikor olyan könnyen hazudhat az ember.

5. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Clive Briggs
Algernon P>!

Félművelt vagyok, mint az emberek kilencven százaléka ebben az országban. A semminél egy kicsivel többet tudok arról, ami a mindennél egy kicsivel kevesebb.

Kapcsolódó szócikkek: Clive Briggs
hencsibe P>!

És mit ér a haladás, ha nem tudja boldogabbá tenni az embereket? Minél több embert minél hosszabb időre boldoggá tenni – mi más lehetne a civilizáció célja?


Hasonló könyvek címkék alapján

Dallos Sándor: Aranyecset
Robert Merle: Mesterségem a halál
Kertész Imre: Sorstalanság
Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában
Thomas Keneally: Schindler bárkája
Nevil Shute: Az örökség
Norman Mailer: Meztelenek és holtak
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Thomas Keneally: Schindler listája