Légy hű magadhoz 87% 164 csillagozás

Ez egy fantasztikus könyv, főleg hogy akkor íródott, amikor. A Hitlerrel farkasszemet néző, az öreg kontinenstől a csatornával elhatárolt, de épp ezért így a szörnyű valóságot a többség által szemtől szemben még meg nem tapasztalt háborús Anglia társadalmi rétegeit is igen találóan jellemző történet és egyben szerintem egy találó korrajz, mély gondolatokkal. Annak is ajánlom, aki alapvetően nem szereti a háborús témában íródott könyveket.

Nagyon szomorkás volt a könyv hangulata. Igazság szerint elég lehangoló volt. Az eleje kísértetiesen hasonlított a Búcsú a fegyverektől-höz. A hangulata, a háborús légkörben kibontakozó szerelem. Prudence is nagyon hasonlított Hemingway Catherin-jéhez, ugyanolyan idegesítőek az állandó buta, felesleges kérdései. A többi női alakot is idegesítőnek találtam. A mellékszálaknak semmi értelmét nem láttam, mind elvarratlan maradt csak lógnak a levegőben, egymáshoz sem volt közük, sőt még a történet alakulásához sincs semmi közük. Az amerikai szál csak annyiban volt érdekes, hogy Anglia és Amerika különbözőségéről, két teljesen más világról kaptunk képet. Irish Cathaway történetének abszolút semmi köze nem volt (vagyis én nem láttam) a történethez. Azt sem tudtuk meg, hogy mi lett vele. A kedvenc jelenetem az volt, amikor a légiriadó alatt Clive és Prudence végigbeszélgették az éjszakát. Ezek a beszélgetések, a filozofálgatások adják a történet lényegét. Nem lett kedvenc könyvem, csak a mély filozófiai tartalom miatt kap négy csillagot.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

nagyon tetszett, a fő szál párbeszédei különösen. Valóságos érzetük volt, néha hülyéskedtek, néha mélyek és komolyak voltak. A főszereplő férfi gondolkodása meg kifejezetten tetszett, világos volt, mégis szerény maradt, és nem álszerény; látta, mennyire nem érdem a műveltség, és ő csak azért szedte fel, mert örömét lelte benne, nem azért, hogy hivalkodjon vele.
Valamennyire cselekmény/karakterleírás (?): az az egy nem tetszett, hogy az alsó osztály szenvedései alakították a cselekedeteit, és felül kellett volna kerekednie a sértettségén, mert az a lényeg, kivé vált, nem az, hogy honnan jött. De ettől még emberségesebb lett az ábrázolása, csak kevésbé szimpatikus.

Kissé előítéletesen vettem kézbe – gondolván: újabb világháborús könyv… De ez teljesen más volt. Ez sokkal inkább békekönyv, mint háborús kötet. Kissé vontatottan indult, de aztán kikerekedett a főszál története. A mellékszálak is érdekesek. Nem kötődnek szorosan a fő sodráshoz, de mivel mindegyik egy-egy belső dilemmát, konfliktust mutat be a háborúhoz kötődően, jól illeszkedik a mondanivaló vonalvezetéséhez. Furcsa volt, hogy a szereplők mindegyike félig civil, félig katona, de épp ez tette különlegessé a szemléletmódot. Nagyon szép történet, újraolvasásra is érdemes.

Nem is tudom miért vártam ezzel a könyvvel ennyi ideig. Évek óta a családom könyvespolcáról bűvölt engem, de talán most kellett csak levennem, hogy igazán átérezzem, hogy megértsem. Kemény társadalom kritika, szerelem, háború. Így volt jó, ahogy volt.

Az eleje nagyon nehezen ment. Három hétre félre is tettem pihenni, és ez jót tett neki. Aztán amikor a háború közepén önmagukról kezdenek beszélni a szereplők, akkor már határozottan tetszeni kezdett. Mi is volt az, amit elmondtak? Szó esik a társadalmi osztályok közti különbségről, hogy kinek mit jelent a háború, ki mint menekül a kapcsolataiból (felhasználva a háború teremtette helyzetet), ki az aki vállalja önmagát és a kapcsolatait. A legjobban az apa-lány kapcsolat ragadott meg a könyv vége felé.

Az első fejezet után félretettem, és nem nagyon akaródzott újra nekiülni. Gondoltam, ha végig ilyen lesz, nem sokáig jutok. Aztán mégis rászántam magam, és nem bántam meg.

Csodálatos könyv, a gazdag lány és a szegénysorból önérőből felemelkedő fiú szerelme

Örülök neki, hogy úgy kezdtem el a könyvet, hogy nem olvastam el a fenti szöveget, ugyanis biztos félbehagytam volna. Szerencsére csak annyit tudtam róla, hogy háborús könyv. Valóban az, de távolról sem a klasszikus értelemben, hiszen a lelkekben dúló harc jóval nagyobb szerepet kap a történetben. Egy őrült világban az érzelmek is jóval nehezebben bontakozhatnak ki, és egy kicsit disszonánsak is, de ugyanolyan nagy lánggal égnek. Az általam eddig olvasott könyvek közül ez a cím fejezi ki legjobban a történetet, és ez külön csillagot érdemelne.

Nyögvenyelősen fogtam neki ennek a könyvnek. Aztán szépen magával ragadt! szörnyű volt és szépséges. maga volt a szépség és a szörnyeteg. Szerelem és világháború. Nem a legkedvezőbb párosítás, mégis működött! Nagyszerű könyv!