Noé gyermeke 39 vélemény
Zsidónak lenni akkortájt azt jelentette, hogy az embert nem nevelhették a saját szülei, nem viselhette a saját nevét, nem engedhette szabadjára az érzéseit, és folyton hazudoznia kellett. Hát mi volt ebben csábító? Katolikus árva szerettem volna lenni. – eleveníti fel háborús éveit Joseph, akit kisgyerekként kor- és sorstársaival együtt egy Sárga Villának nevezett egyházi diákotthonban bújtat egy pap, Pons atya.
Joseph igazi kiléte mindenesetre titok, és úgy tűnik, Pons atyának ráadásul nem ez az egyetlen titka…
Mi zajlik éjszakánként az elhagyott kerti kápolnában? Mit rejtegethet még Pons atya?
Eric-Emmanuel Scmitt az utóbbi időben az egyik legolvasottabb francia szerző. Könyveit huszonöt nyelvre lefordították már, magyarul eddig az Oszkár és Rózsa mami, illetve az Ibrahim úr és a Korán virágai jelent meg. Színdarabjait az egész világon játsszák. A Noé gyermeke újabb megható és meggyőző tanúságtétel az emberség, a különbségeket, vélekedéseket és hiteket egyesítő szeretet mellett.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
 Európa Könyvkiadó, 2007 | 9789630781350 | 128 | Gulyás Adrienn | Ugrás |
Most olvassa
Most nem olvassa senki.
Várólistán 9
Kívánságlistán 2
Elcserélné vagy eladná
Aktuális kihívások
| Kihívás | Résztvevők | Véget ér | |
|---|---|---|---|
| Név a címben | ★ | 249 | 2013. április 30., 23:59 |
Népszerű értékelések
Schmitt tudja mivel játsszon az én lelkem eldugott érzelmein. Pityergéssel teli olvasás. Nagyon szeretem az egyszerű kifejezésmódját, nem érzem, hogy sunyin arra törekszik, amit elér. Ő csak leírja, az ami bennem van, az meg reagál rá. Remélem lesz még a sorozatnak több tagja.
Tanmese? Lehet. Igen, Az.
Emberiességet meg toleranciát tanít. Azaz, hogy mégsem. Csak elmeséli, hogy kell hogy legyen emberekben emberiesség, meg tolerancia, hogy túléljük az őrületeket, mert mi emberek igenis hajlamosak vagyunk az őrületekre… Hiszen hisszük, vagy legalábbis elhisszük, ahogy Rudy is, hogy „Sokszor a legrövidebb út a békéhez a háború.”
Pedig dehogy…
A harmadik, amit E-E. Schmittől olvasok. Már majdnem elérte hatásában azt, amit az Oszkár és Rózsa maminál éreztem. Torokszorítós ez is, és van benne bőven, ami gondolkodásra késztet. Szeretem a szerző tiszta, minden pátosztól mentes, mégis felemelő gondolatait. Valahogy olvasásakor kicsit magam is tisztábbnak érzem magam.
1 komment
Schmitt úrnak ismét sikerült könnyeket csalnia a szemembe. Milyen jó is azért könnyet ejteni, mert a sok érzés, a sok szépség és jóság így tör utat magának. A könyv számomra az egyetemes, elfogadó felelősségről, a bátorságról és a határokat nem ismerő, mégis legyőzhető kegyetlenségről szól. Gyönyörű. Ilyen könyvekkel kellene megszerettetni az olvasást (és egymást) a sulikban.
Ez is nagyon szép volt. Az író igazi rajongója lettem, bármit olvastam eddig tőle, mindegyik nagyon szép, emberi és tele mély, igazi gondolatokkal.
Most már csak várni kell, hogy a többi művét is lefordítsák végre…
@f_andi, szándékosan csak most olvastam el az értékelésedet, de azt hiszem a számbólvettedkiaszót :)
Valóban „csak” 129 oldalt, de mint azt már a másik kettő E.E.S. műnél is megszokhattuk, ő képes ennyi oldalba is olyan mondanivalót, olyan súllyal belecsempészni, hogy akár az általad említett alkotásokat is megközelítheti.
A zsidóság helyzetéről van szó, de nem annyira a szörnyűségeket helyezve az előtérbe, hanem inkább azokat a folyamatokat, melyek az emberekben, még konkrétabban a gyerekekben, egy gyerekben lezajlottak, kérdések melyek felmerültek benne, s melyek akár bennünk is felmerülhetnek (különbség zsidó és keresztény vallás között, miért vagyok más..stb.)
és igen a gyerekszáj, ami mindent kimond, amit gondol itt is elcsíphető.
S nekem is az Ibrahim úr és a korán virágai eddig a vezető, nah de kérem a többi E.E.S. művet is magyarul!! de kiegyezek számomra is érthető angol fordításban is ;)
Az Oszkár és Rózsa mami után, ez a második olvasott könyvem Eric-Emanuel Schmitt-től.
Újra nagyon megrázó, szívbemarkoló témáról írt, potyogtak a könnyeim a sorai olvasása közben, de úgy érzem ez másképp nem is lehet, ha a holokausztról olvasunk.
Mint mindegyik könyve, ez is nagyon tetszett. Minden papnak ilyennek kellene lennie, és így, ilyen felfogással tanítani a gyerkőcöket: emberségre, tiszteletre, szeretetre, hitre.
A három Schmitt -ű közül ez a „leggyengébb”. De így is öt csillagot ér. Ez is ritka.
Szokásos Schmitt recept: finom bölcselet, vallásokon felülemelkedő, azokat összekötő szeretet példázata, bájos gyermeki narrátor, komikum a tragikumban. És végre volt majdnem 130 oldal, hogy nem egyhuzamban olvastam el :D
a következő rész is remélem fordítódik hamarost.
Népszerű idézetek
Gyógyszerész vagyok, méghozzá az első gyógyszerésznő egész Belgiumban. Az első diplomás nő! Én tanultam, kérem, tudom, mi a tudomány!
34
Ne is kérdezzék, milyen volt az anyám: le lehet-e írni a napfényt?
Melegség, erő, vidámság sugárzott belőle. Jobban emlékszsem arra, milyen hatással volt rám, mint a vonásaira.
Mellette folyton nevettem, nem érhetett semmi baj."
13. oldal
– Nem az a fontos, hogy Isten miként vélekedik az emberről, hanem az, hogy az ember hogyan viszonyul Istenhez.
– Hm… hát én csak azt látom, hogy Isten hat napot dogozott, és azóta csak a lábát lógatja.
1944. szeptember negyedikéről azóta is azt gondolom, hogy Brüsszel azért szabadult fel, mert aznap kertelés nélkül Pons atya szemébe mondtam, mennyire szeretem. Az élmény egész életemen végigkísért. Akárhányszor szerelmet vallottam egy nőnek, mindig azt képzeltem, hogy petárdák robbannak, és zászlók kezdenek lobogni körülöttem.
106.o. (Európa)
– Azt hiszem előbb-utóbb katolikus leszek.
– Zsidó vagy – nézett rám gyengéden –, és az is maradsz, akkor is, ha áttérsz a mi hitünkre.
– Miért? Mit jelent az, hogy zsidó vagyok?
– A kiválasztott néphez tartozol. Azoknak a sarja vagy, akiket Isten évezredekkel ezelőtt népéül választott.
– Miért minket? Jobbak voltunk, mint a többiek? Vagy rosszabbak?
– Sem az egyik, sem a másik. Nincs különösebb érdemetek, s nincs különösebb hibátok. Egyszerűen rátok esett a választása.
– És mire választott ki bennünket?
– Küldetésetek van. Tanúságot kell tennetek amellett, hogy Isten csak egy van, és Isten segedelmével rá kell bírnotok embertársaitokat egymás tiszteletére.
– Hát azt már süthetjük, nem?
53-4. oldal
A háborúban az a legveszélyesebb, hogy hozzászokik az ember. Hozzászokik a veszélyhez.
[p.93.] Budapest: Európa (2007)
Furcsamód szerettem a légiriadókat: Rudyvel nem mentünk le az óvóhelyre a többiekkel, hanem a háztetőről néztük a látványt. A Royal Air Force bombázói olyan alacsonyan repültek, hogy még integettünk is a pilótáknak.
A háborúban az a legveszélyesebb, hogy hozzászokik az ember. Hozzászokik a veszélyhez.
93.oldal
Az ember attól még nem talál vissza a szüleihez, hogy megöleli őket.
119.o. (Európa)
Minden a villamoson kezdődött.
Édesanyámmal egy sárga, szikrákat okádó, bádofogait csikorgató villamoskocsin utaztunk át Brüsszelen.
[p.13.] Budapest: Európa (2007)
Meg voltam győződve róla, hogy a nemesi ranghoz a francia beszéd illett, bár a jiddis pajkos tarkaságának nyomába sem ért az amúgy is kiejthetetlen francia, volt benne valami mértékletesség, valami lágy kifinomultság.
[p.25.] Budapest: Európa (2007)
