Az állatok mindenütt jelen vannak a bennünket körülvevő világban. Az ember az elmúlt 20 ezer év során számos állatfajjal közeli kapcsolatot alakított ki, s ezáltal megváltozott mind ő maga, mind az állatok.
A hajdanvolt vadászból az ember pásztorrá és földművessé vált, óvta és védelmezte azokat az állatokat, melyeket korábban zsákmányul ejtett. Az állatok meghatározó szerepet játszottak az emberi történelem évezredei folyamán.
Az Ötven állat, amely megváltoztatta a történelmet című könyv bemutatja azokat az állatokat, amelyek a legnagyobb hatással voltak az emberi civilizációra. A földművelésben és a kereskedelemben betöltött szerepükön túl az állatok számos más módon is gazdagították az emberi kultúrát és a történelmet. Egyes állatok – oroszlán, szkarabeusz, kobra, fehérnyakú rétisas – mind vallási, mind politikai szimbólumként megjelentek az emberi közösségekben. A tudomány és az orvoslás fejlődéséhez évszázadokon át állatkísérletek járultak hozzá. Állatok nélkül… (tovább)
Ötven állat, amely megváltoztatta a történelmet 14 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2011
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ötven dolog, amely megváltoztatta a történelmet Kossuth
Enciklopédia 57
Szereplők népszerűség szerint
Benjamin Franklin · indiai · Pán
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 39
Kívánságlistára tette 28
Kiemelt értékelések
Ez egy érdekes kis könyv, bár sajnos számomra nem tűnt eléggé kidolgozottnak.
A szerző kisebb kutatást végzett a könyvben szereplő ötven téma mindegyikében – eleget ahhoz, hogy minimum két oldalt írjon minden állatról és annak emberiségre gyakorolt hatásáról. Minden bejegyzéshez több illusztráció tartozik. Ha fel kéne osztani miről szól egyenként, akkor: bevezetés, civilizációs fejlődése, biológiailag ismertetett faj, hatása az emberiségre (és hatása a jövőre). Szóval a címben szereplő „történelem”-ből szinte semmi nem volt. Sőt, ha van is pár mondatos kitérés, azok egy egyszerű magyarázatot adnak rá. Ezt a könyvet inkább nevezném egy-egy állat általános bemutatásának és kapcsolatát az emberekkel.
Amint átléptem azon elvárásomon, hogy nem azt a témakört dolgozta fel, amely érdekelt volna, rájöttem, hogy emellett sok érdekes dolgot is tartalmaz a könyv. Voltak részek, amiket nem tudtam, nem ismertem korábban, így eléggé lekötött. Sosem rajongtam a biológiáért, de itt mégis azokat a részeket érdekesen írták le. Az is tetszett, hogy besorolták az egyes állatokat „Élelem, Orvostudomány, Kereskedelem és/vagy Gyakorlati hasznosítás” csoportokba. Bár úgy tűnik, hogy ez nem gyerekeknek szól, mégis ez az a fajta könyv, amelyet gyerekkoromban szerettem volna. Alapvetően ez az a fajta mű, amit az ember időnként leemel a polcról egy kis olvasnivaló kedvéért.
Ettől függetlenül fenntartom, hogy ez egy szórakoztató könyv, szép képekkel és szép textúrájú oldalakkal.
Bolygónk legsikeresebb és legfejlettebb faja az ember, és a legjobb úton vagyunk afelé, hogy végképp túl is lépjük, átalakítsuk természeti környezetünket (különböző elméletekkel és nézetekkel, hogy ebbe végül belebukunk-e vagy sem).
Ebben a fejlődésben minden más állatfaj a kezdetektől csak másodlagos volt, függetlenül attól, mennyire voltunk rászorulva a húsára, munkaerejére, mennyire volt kedves társaságunk vagy éppen milyen betegségek terjesztőjeként veszélyeztetett bennünket. Ezért túl hangzatos szerintem a könyv címe, a benne szereplő állatok nem változtatták meg a történelmet – nekem sokkal inkább azt mutatták, hogy egy-egy kor eszközei és lehetőségei voltak, amiken az emberiség (eddig) mindig sikeresen túllépett, más megoldásokat talált helyettük. A szerző néha elmegy ennek etikai vizsgálata felé is (látszik, melyik fajok felé húzza a szíve), de döntően tárgyilagos leírásokat kapunk az állatok és az ember viszonyáról.
Rendezőelv viszont nincs sajnos a könyvben, az állatok a latin rendszertani nevük szerinti ábécésorrendben követik egymást, és teljesen véletlenszerűnek tűnik, milyen szempontok alapján vizsgálja őket a szerző. Valahol érzelemmentes, a biológiai oldalra koncentráló leírásokat kapunk egy kevés történelmi adalékkal, máshol szinte nincs is biológiai ismeret, helyette etikai kirohanások vannak az állatokkal való bánásmódról vagy a történelem menetéről. Látszik, hogy a szerzőnek volt alapgondolata, amire fel akarta fűzni a könyvet, de mintha jó pár állatfajnál ötlete sem lett volna, hogyan illessze bele őket ebbe az alapgondolatba, így náluk hagyta az egészet, amitől eléggé csapongó lett a szöveg.
Valahol a felnőtt és a gyerek ismeretterjesztés között áll a könyv, de ezek közül egyik oldal sem az igazi benne.
Hasonlóan a növényes részhez, ez is érdekes könyv volt. Lehet ebből a sorozatból sokat tanulni is. Sok háziállat szerepel a könyvben, néhány kihalt vagy a kihalás szélén élő, vagy csak más egyéb olyan, amikre az emberiség valamilyen tulajdonsága miatt felfigyelt. Persze néhány állatról nem szívesen olvastam (pl. patkány).
Néhol elment nagyon tudományos leírásokba, azokat a részeket nem annyira szerettem. De az állatok irodalmi, vallási, mitológiai megjelenéseivel is foglalkozik, és ezeket jó volt olvasni.
Érdekes és színes könyv, rengeteg információval (a legviccesebb sztori Spanyolország-Hispánia elnevezésének eredete: „szirti borz országa” XD) De! Sokszor a képek mellett és a szürke négyzetben lévő szövegek feleslegesek mert ugyanazt azt az információt tartalmazta, mint a szöveg. Szóval csak 4,5 csillag.
Meguntam. Nem teljesen az, amit vártam tőle, vagy csak én voltam túl figyelmetlen. Azt hittem, izgalmasabb, érdekesebb lesz. De ezek csak általános érdekességek ötven állatról, semmi több. Nem éreztem a „megváltoztatta a történelmet” kijelentést sem, mert valóban megváltoztatták, csak annyira nem emelték ki mindegyiküknél.
Sok volt az ismétlés a kis szövegrészek és a normál törzsszöveg között. Felesleges toldalékok voltak.
Népszerű idézetek
Amikor a Kongresszus 1782-ben, hatévi vita után a fehérfejű rétisast az Egyesült Államok szimbólumává tette, egyetlen ellenvélemény hangzott el. Benjamin Franklin (1706-1790) azt írta a lányának, hogy a sas elhibázott választás volt, mivel „rossz erkölcsi jelleme” van, hiszen más ragadozóktól lopja el az élelmet, ezzel szemben a pulyka a „bátorság madara, és nem habozna megtámadni a brit testőrség gránátosát, aki nem átallja elfoglalni a baromfiudvart.” Az az elképzelés, hogy az amerikai elnök repülőgépét egy pulyka díszíti, olyan kép, amelynél megéri elidőzni.
130. oldal
A Dickin-medál (a Viktória-kereszttel egyenrangú brit kitüntetés) olyan állatoknak adható, melyek a háború idején különös bátorságról és odaadásról tettek tanúbizonyságot. A második világháborúban a G. I. Joe nevű galamb az Egyesült Államok postagalamb-szolgálatánál dolgozott. Azért kapott kitüntetést, mert több mint ezer életet mentett meg azzal, hogy mielőtt megkezdődött volna a szövetséges erők bombázása, hírül vitte a szövetségesek parancsnokságának, a britek már elfoglalták Civita Vecchia városát.
62. oldal
A kereszténység elterjedésével és államvallássá válásakor sok ókori pogány isten démonná változott át. Pán, állati jellemzői és fezéktelen szexuális étvágya miatt, meglehetősen könnyű célpontnak bizonyult a korai keresztények számára. A középkori néphagyományban a Sátánnal társították. Mind a gyakorlati, mind az elméleti sátánista rítusokban a Sátán fekete kecske alakjában jelenik meg.
A kecske az egyik legkorábban háziasított állat, de más állatoktól eltérően sikerült megőriznie függetlenségét. A macska mellett a kecske a másik olyan állat, amely a legkészségesebben visszatérne a vadonba. […] Talán olykor kényelmetlenül érezzük magunkat a kíváncsiskodó, intelligens és független kecske társaságában, és démonizálása ezért ment olyan könnyen.
55. oldal
A katolikus hívők pénteken és nagyböjtben tartózkodtak a húsfogyasztástól, s ilyenkor legfeljebb csak halat ettek. A húsimádók igen elmés módot találták rá, hogy megkerüljék a tilalmat. A XVII. században a québeci püspök azzal érvelt, hogy a hód, mivel vízben él, valójában hal, ezért nagyböjt idején is ehető. Az egyház a vízi életmódot folytató dél-amerikai kapibarát (vízidisznót) hasonló okokból szintén hallá nyilvánította.
59. oldal
A Föld legdélebbi kontinense, Ausztrália egyetlen hatalmas sivatag, melyet egy keskeny, lakható sáv szegélyez. Nincsenek olyan bennszülött állatai, melyeket teherhordásra vagy utazásra lehetne használni, így a teve jó választásnak bizonyult Ausztrália belső, sivatagos területeinek felfedezéséhez. Az első tevék 1840-ben a Kanári-szigetekről érkeztek Ausztráliába, majd 1860–1917 között mintegy 10-12 ezer példány követte őket Indiából. Az első teveistállót 1866-ban állították fel. Addig, míg az 1920-as években nem motorizálták a közlekedést, a tevéket használták a telefonvonalak, a vízvezetékek kiépítéséhez, a városok, bányatelepek, a juh-és marhafarmok és az őslakosok ellátásához. Amikor már nem volt többé szükség rájuk, a tevéket kiengedték a vadonba, ahol létrehozták a világ legnagyobb, vadon élő tevepopulációját, melyet ma 150-200 ezer állatra becsülnek, de néhány szakértő egymillióra teszi számukat.
42. oldal
Felmerült az az elképzelés is, hogy az ember legelőször az élelem- és szőrmeforrás szempontjából tekintett a kutyára. Habár manapság, a kisállatrajongó kultúránkban elképzelhetetlennek tartjuk a kutyaevést, de a kutyahús fogyasztása történelmileg bizonyított tény, és Kelet-Ázsiában a mai napig élő gyakorlat. Az ősi Közép-Amerikában, ahol nem voltak nagy testű növényevők, a kutya értékes élelemforrás volt. Jelenleg Koreában, Kína egyes részein és Délkelet-Ázsiában még fogyasztanak kutyahúst, de a húskészletek növekvő bősége és az alternatív húsforrások elérhetővé válása, valamint a kutyának mint az ember barátjának felértékelődése miatt talán hamarosan eltűnik az étlapokról. Európában és Amerikában, ahol más élelemforrások mindig is rendelkezésre álltak, csak a legnagyobb éhínség idején ettek kutyát az emberek.
A modern korig sok ember a kutyát munkabírása miatt tartotta. Mint már említettük, a kutyát teherhordó állatként alkalmazták, főleg Észak-Amerikában, ahol csak a XVI. században ismerték meg a lovat. Ugyanakkor Európában, ahol a nehéz terhek szállítására lovakat és ökröket használtak, a kutya a vadászatban és az állattenyésztésben játszott fontos szerepet.
50. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jane Goodall – Phillip Berman: Amíg élek, remélek 92% ·
Összehasonlítás - Jane Goodall – Douglas Abrams: A remény könyve 91% ·
Összehasonlítás - David Attenborough: Élet a Földön 97% ·
Összehasonlítás - David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei 95% ·
Összehasonlítás - Jane Goodall – Gail Hudson – Thane Maynard: Nálatok vannak még állatok? 95% ·
Összehasonlítás - David Attenborough: Az első édenkert 93% ·
Összehasonlítás - Csodálatos állatvilág ·
Összehasonlítás - Peter Wohlleben: Erdei kalauz 91% ·
Összehasonlítás - Elizabeth Kolbert: A hatodik kihalás 90% ·
Összehasonlítás - John Vaillant: A tigris 86% ·
Összehasonlítás