A II. Vatikáni Zsinat különös hangsúlyt adott azoknak az egyházi értékeknek, amelyeket azután – mintegy „utolsó zsinati okmányként” – az 1983-ban megjelent új Egyházi Törvénykönyvnek kellett gyakorlati szabályok formájába öntve Isten népe életében megerősítenie. Majd tizenkét éve annak, hogy a jelen kézikönyv első kiadása napvilágot látott. Azóta az egyetemes egyházjog, de a hazai részleges egyházjog, sőt térségünk egész egyházi szervezete és élete is igen megváltozott. Az Apostoli Szentszék élénk jogalkotói tevékenysége új és új egyetemes jogszabályok alkotását eredményezte. Mindezeket a jogszabályi változásokat természetesen könyvünk átdolgozása során figyelembe kellett vennünk. A kötetet az egyházmegyei, plébániai, bírósági és más egyházi hivatali használatra szánjuk, de az egyházi közösség életébe tevékenyen bekapcsolódó krisztushívők és a vallás meg a jog világa iránt általában érdeklődők tájékoztatására is. Az oktatás szempontjából különösképpen a felsőfokú teológiai… (tovább)
Egyházjog 4 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szent István Kézikönyvek Szent István Társulat
Enciklopédia 16
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Most olvassa 3
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Jó áttekintést és magyarázatot nyújt az Egyházi törvénykönyvhöz.
Sosem fogom elfelejteni, hogy vendégdiákként a Sapientia SZHF-en Orosz Lóránt OFM-nél jelesre vizsgáztam ebből a tárgyból, ebből a könyvből.
Főleg azért nem, mert nekünk a CIC-cikkelyeket is tudnunk kellett, míg Kolozsváron az évfolyamtársaim úgy vizsgáztak, hogy az orruk előtt lehetett a törvénykönyv…
Népszerű idézetek
Az egyházi javának szolgálatával függ össze a törvény ésszerűségének követelménye is. Az ésszerűség itt nem csupán az emberi józan észnek való megfelelést jelenti, hanem a legkorábbi keresztény időktől fogva azt, hogy az egyházi törvényeknek összhangban kell lenniük a világmindenséget teremtő s az egyházat megalapító és sajátos küldetéssel megbízó Isten üdvözítő tervének nagy gondolatával, az isteni ratióval, logosszal. Ez pedig nemcsak arra utal, hogy az egyházi törvények nem ellenkezhetnek a „természetjoggal” és a kinyilatkoztatás forrásaiban megtalálható „pozitív isteni joggal”, hanem arra is, hogy elő kell segíteniük az üdvösség tervének kibontakozását.
96. oldal, 136 (Szent István Társulat 2014)
A hatalom gyakorlási területét hagyományos kánonjogi kifejezéssel
fórumnak nevezzük. Az egyház sajátos valóságából, látható és
egyszersmind láthatatlan jellegéből (vö. LG 8) következik, hogy benne a
hatalom gyakorlása nem szorítkozik teljesen a társadalmi
vonatkozásokra, vagyis a külső fórumra, hanem érinti az egyének belső
életét, lelkiismeretét, azaz a belső fórumot is. A külső fórum
sajátossága egyfajta nyilvánosság: a hatalom gyakorlása előírt
formaságokhoz, bizonyítható tényekhez kötődik. A belső fórum a jogi
bizonyítékokkal nem igazolható, rejtett valóságok világa, ahol a
hatalom gyakorlásához sem szükségesek a bizonyítékok.
155. oldal, 404 (Szent István Társulat 2014)
Az egyházi rend szentségében való részesedés szempontjából a krisztushívők két csoportra oszlanak: a klerikusokra (felszentelt vagy más szóval szent szolgálatot teljesítő személyek, „ministri sacri”) és a világiakra (laici) vagyis azokra a krisztushívőkre, akik az egyházi rendben nem részesedtek.
213. oldal, 635 (Szent István Társulat 2014)
Az ember származási helye (locus originis) az a hely, ahol születésekor szüleinek lakóhelye vagy ennek hiányában pótlakóhelye volt. Ha a szülőknek nem ugyanaz a lakóhelye vagy a pótlakóhelye, akkor az anyáé az irányadó. Ha a szülők (vagy legalább az anya) lakóhelynélküliek voltak, származási helynek a születés helye számít, kitett gyermek esetében pedig az a hely, ahol megtalálták (101. k.).
138. oldal, 342 (Szent István Társulat 2014)
A klerikusok kötelesek együttműködni egymással, mivel mindnyájan ugyanazon fáradoznak: Krisztus testének építésén. A testvériség és az imádság általános kötelékén kívül ennek mindazokban a konkrét formákban is meg kell nyilvánulnia, amelyeket a részleges jog előír.
246. oldal, 757 (Szent István Társulat, 2014)
Megjegyzendő, hogy a Codex szerint nem érvénytelen, ha valaki önmagára szavaz, sőt a jog ezt nem is tiltja. Ennek a lehetőségnek a meghagyása célszerűnek látszik, hiszen különben mindig vizsgálni kellene, hogy melyik szavazatot ki adta le. Más kérdés, hogy erkölcsileg helyes-e ilyet tenni.
182. oldal, 512 (Szent István Társulat 2014)
A papnevelés kötelező színhelye a nagyszeminárium (seminarium maius). Ez olyan sajátos felsőfokú (vö. 234. k. 2. §, 254. k. 2. §) oktatási és nevelési intézmény, mely a papságra készülőket képzi hivatásukra. Noha a magyar világi jog a szemináriumokat mint oktatási intézményeket hittudományi főiskolának ismeri el, az egyetemes egyházjog szerinti nagyszeminárium (tehát nem a német nyelvterületen sajátos történelmi okból kialakult, kivételes jogszabályokon alapuló különleges intézmények) egyszerre oktatási és nevelési intézmény.
233. oldal, 706 (Szent István Társulat, 2014)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Athanasius Schneider: Katolikus Egyház, merre tartasz? ·
Összehasonlítás - Kereszty Rókus: A Bárány menyegzője ·
Összehasonlítás - Cserháti József: Az egyház ·
Összehasonlítás - Balanyi György: A szerzetesség története ·
Összehasonlítás - Liguori Szent Alfonz: Szűz Mária dicsősége ·
Összehasonlítás - Moldova György: Negyven prédikátor 85% ·
Összehasonlítás - Bajtai Zsigmond: Krisztus tanúi a történelemben ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Máté: Bevezetés a Katolikus Egyház történetébe ·
Összehasonlítás - Robert Sarah – XVI. Benedek: Szívünk mélyéből ·
Összehasonlítás - Szent II. János Pál: A test teológiája ·
Összehasonlítás