„Van-e emberség abban, aki így cselekszik”. Érje bár a nemest balvégzet vagy jószerencse: nektek az mindig kár. Ha ünnepet ül, nektek gyászotokra lesz, mert adóztat érte, innen a pénze, amit tékozol. Ha gyásza van, ha temet; ti fizetitek torát; akkor legalább őszintén sírhattok. Ha bőkezű, ha nagylelkű, ha a legszebb virtusokkal fényeskedik nektek ez a gonosz mindig romlástokra cselekszik. Pénzetekre törnek, erre legsóvárabb az ember, tőletek rabolják, hogy kincsesházukat gyarapíthassák, titeket fosztogatnak, hogy nagyra költekezhessenek, még kérkednek is egymás közt, ki szorít ki többet igaztalanul jobbágyaiból",
Magyarország 1514-ben 24 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1847
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Diákkönyvtár Móra · Magyar Klasszikusok · Magyar Századok Ardói · Eötvös József művei Magyar Helikon
Enciklopédia 1
Kedvencelte 3
Most olvassa 1
Várólistára tette 20
Kívánságlistára tette 6
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Mátyás király halála után egy eléggé alkalmatlan uralkodót emeltek a magyar trónra. Az urak azt csináltak, amit akartak. Nyakukon volt a török, erre keresztes hadjáratot szerveztek, aminek élére Dózsa Györgyöt tették, érdemei elismeréseként. Arra viszont nem számítottak, hogy olyan regiment ember akar menni a Szent-földre, és amíg a sereg nő, addig etetni is kéne őket! No meg alig maradt jobbágy, aki dolgozott volna az urak földjén. Erővel akarták őket vissza terelni. De ezt a történelemből ismerjük már.
Volt ebben a történetben szerelemi háromszög, bosszú, áskálódás, egyházi kiátkozás, rengeteg szenvedés.
Egy valami nem volt már akkor sem. Egyetértés, és akarat, hogy az országot tegyék előtérbe, az önzés helyett!
Jól megírt történet, remek jellemábrázolásokkal.
Sokáig halogattam, hogy belekezdjek, de végre sorra került. A hetvenes években egyszer már olvastam, akkoriban a romantikus részekre figyeltem jobban. Most a regény egészére.
Nagy gonddal készült munka, mely 1847-ben jelent meg, azzal a nem titkolt célzattal, hogy a jobbágyfelszabadítás ügyét támogassa. S amíg Petőfi A nép nevében jóval fenyegetőbben idézi fel Dózsa alakját, addig Eötvös a tudós precizitásával, de – főnemesi származásához képest – korrekt elfogulatlansággal mutatja be a kort. Átolvasta a korabeli beszámolókat, s ezekből a jegyzetekben bőséggel hivatkozik is. Ám ezek az elmélkedő-leíró-elemző részek a munkát helyenként történetírássá változtatják, s lassítják a valódi regény sodrását. Így hol egy történelemkönyv sommás összefoglalóján rágjuk magunkat keresztül, hol filmszerűen élénk – sőt, némelykor humoros – fejezeteket olvashatunk. Némelyik jelenet kifejezetten jól sikerült, pl. az udvari küldöttség és Lőrinc pap szópárbaja Rákos mezején, a 16. fejezetben, Ulászló és a főnemesek vitája a 19.-ben, vagy Ollósi uram akasztófahumorral teli viszontagságai a 21.-ben. Itt Eötvös írói képességeinek legjavát nyújtja.
Ha Jókaival vetem egybe, Eötvös pontossága és tárgyilagossága messze felülmúlja Jókait, ugyanakkor Jókai történetei jóval gördülékenyebbek, és nyelve is könnyedebb. Ám ne legyünk igazságtalanok: ez a regény a Jókai fénykorát jelentő 1870-es éveknél közel negyedszázaddal hamarabb keletkezett, és éppen ezalatt az egy emberöltő alatt a magyar irodalmi nyelv sokat változott: az elbeszélő múlt idő (mondá, vala) szinte kipusztult, és a passzív szerkezetek (adatott, képviseltetett) is nagyon megritkultak. És még egy: míg Jókai sok művében hemzsegnek a latin jogi kifejezések, és számos helyen találunk nála német szöveget is, addig e regény nyelve, ha helyenként régies formájú és darabos is, mentes az idegen szavaktól.
Ami a szereplőket illeti, Eötvös összetettebb figurákat alkot, mint a nagy mesemondó: Ártándi Pál személyében egy igazi, gátlástalan karrieristát ismerhetünk meg, a jobbágyi sorból világi értelmiségivé vált Orbán önzetlensége, vagy a polgárlány, Száleresi Klára szevedélye és bosszúvágya is sokkal emlékezetesebb, mint Jókai fekete-fehér alakjai. A romantikus szerelmi száltól eltekintve ez egy ízig-vérig realista munka, s mint történelmi regény, a XIX. századi magyar irodalomban csak – a szintén kevéssé méltányolt, nehézkes nyelvezetű, de igazi drámát teremteni képes – Kemény Zsigmond legjobb műveihez (Özvegy és leánya, A rajongók, Zord idő) mérhető.
Eötvös két regénye, A falu jegyzője és ez, ma is megérdemli a figyelmet.
És végül egy érdekesség: Eötvös a régi történetírók (pl. Istvánffy Miklós) művein kívül gyakran említi a jegyzetekben, mint forrásmunkát, Taurinus István Stauromachia c. latin nyelvű, hexameterekben írt költeményét, mely 1519-ben, Bécsben jelent meg, s a parasztháborút beszéli el. E munka magyar fordítása, a Helikon 1972-es kiadásának digitális változata, fent van a MEK-en:
https://mek.oszk.hu/02500/02570/02570.htm
Ebből a korszakból nemrég olvastam Jósika Miklóstól Mátyás koráról. Ez jó folytatása volt, pár évvel később játszódik. Hogy ez az Ulászló milyen teszetosza király volt!Tényleg igaz, hogy az öröklés miatt egyre gyenge kezűbbek az uralkodók, és ezt az egész nép megsínyli. (Mondjuk ez itt sántít, mert Ulászlót választották, és nem örökölte a trónt, de abszolút ezt juttatta eszembe! ) Ráadásul utána jön majd Lajoskánk, aki itt Mohácson vesztette életét. Sok szereplő, aki majd 1526-ban fontos szerepet játszik, már itt megjelent. Érdekes volt róluk olvasni, és újra felfedezni, hogy minden mindennel összefügg.
Legszimpatikusabb szereplő Orbán volt, bár senki sem értékelte eléggé. A legsokszínűbb szereplő pedig Ollósi. :-)
A végén senki sem igazán boldog, még az sem, aki pillanatnyilag úgy érzi. De emlékeim szerint ez A falu jegyzőjében sem volt másként, így lehet, hogy ez Eötvös specialitása.
Érdemes volt elolvasni!
Sosem szerettem a történelem ezen korszakát, Dózsa kora távol áll tőlem. Mikor belekezdtem az olvasásba, eléggé lassan haladtam, azt se tudtam, hogy mi van. Számomra nagyon nehéz volt a nyelvezete. Viszont végre találtam egy könyvet, ahol az egyik szereplő neve megegyezik az enyémmel :D
Attól függően, hogy ki mire figyel jobban, kinek mi a fontos: lehet korrajz, történelmi regény, politikai regény vagy kalandregény, nem kevés romantikával. A cselekmény mozgalmas, a nyelvezet ízes. A történelmi szál újraírta bennem azt, amit a Dózsa-féle parasztfelkelésről történelem órán tanultam, egy új nézőpontot adott.
Jó olvasmányélményként tartom számon, abszolút megérte elolvasni, sőt, amilyen sokáig tartott, már a szívemhez is nőtt egy kicsit. Áldom a percet, amikor kimondtam, hogy ebből fogok beadandót írni.
Népszerű idézetek
Legtöbb emberre nem annyira maga a hatalom gyakorol hatást, mint az azt környező külső fény; s midőn a hatalomnak ellenei támadnak, kik azt sarkaiból kiforgatják, bukásának oka többnyire nem abban kereshető, mivel sokaknak érdekeit, hanem abban, mert sokaknak hiúságát sérté. Innen van, hogy a forradalmak vezetői, miután a hatalomnak birtokába jutottak, mindenekelőtt annak külső jeleit ragadják meg. Nemcsak lenni, hanem látszani is akarnak erőseknek; s a világ nagy színjátékában a rövid után többnyire csak azon változást vesszük észre, hogy a régi szerepek új színészek által vállaltatnak fel; s a közönség, szokása szerint, nagyobb tapssal fogadja az először föllépőket.
II. kötet 183. oldal
Az ok, melynél fogva a legildomosabb emberek is az életben annyi ballépést követnek el, abban fekszik, hogy kevés kivétellel másokról magunk szerint ítélünk, s midőn őket valamire bírni akarjuk, csak oly indokokat használunk, melyek magunkra nézve meggyőző erővel bírnának; ez történt Ártándival is.
II. kötet 274. oldal
Az igazi művészi alkotás arról ismerszik meg, hogy értékeit a tovatűnő idő képtelen kikezdeni, és minden új nemzedék megtalálja benne a neki szóló mondanivalót. Mi több: egy-egy nemzedék miközben bőven halmoz fel élettapasztalatokat, az újraolvasott irodalmi művekben vagy az újra megtekintett képzőművészeti alkotásokban újabb és újabb értékre, korábban észre nem vett összefüggésekre és szépségekre bukkan. A remekmű más és más üzeneteket rejteget a fiatal, a meglett korú vagy egy élettől éppen búcsúzó öreg ember számára
Már csak ezért is érdemes újraolvasni a nagy műveket. Olykor életünkben többször is. Önmagunkat is számba vehetjük ilyenkor, tudatosíthatjuk gondolkodásunk alakulását, megpillanthatjuk ízlésünk fejlődésének határköveit.
369. oldal, II. kötet, Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1978
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kertész Imre: Sorstalanság 77% ·
Összehasonlítás - Herczeg Ferenc: Az élet kapuja 69% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: A Danaida 93% ·
Összehasonlítás - Kodolányi János: Julianus barát 90% ·
Összehasonlítás - Jókai Mór: Fráter György 91% ·
Összehasonlítás - Gyulai Pál: Egy régi udvarház utolsó gazdája 81% ·
Összehasonlítás - Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert 95% ·
Összehasonlítás - Somogyváry Gyula: A Pirossapkás Kislány 90% ·
Összehasonlítás - Passuth László: Fekete bársonyban 90% ·
Összehasonlítás - Kós Károly: Az országépítő 88% ·
Összehasonlítás