Tündérekkel életre-halálra (Artemis Fowl 1.) 84% 79 csillagozás

Tizenöt éve biztos imádtam volna ezt a könyvet. Azonban csak 2001-ben jelent meg, akkoriban pedig már inkább Tolkient, Asimovot és Zsoldos Pétert olvastam, ennyire „gyerekkönyvnek” látszó tárgyat már csak kamaszos dacból sem vettem volna a kezembe. Most viszont az élet úgy hozta, hogy kölcsönkaptam a sorozat első két részét és az elsőt be is daráltam nettó időben kb. két óra alatt – a nagy betűk, kis oldalak és laza szedés előnyei…

Korszakalkotó könyvet, új Harry Pottert, komoly tanulságokat nem érdemes várni az Artemis Fowl sorozat első részétől, mely szerencsére nem is állítja ezt magáról (csak egyes kritikusok). Azt viszont tökéletesen hozza, ami elvárható: könnyed szórakoztatást, nem túl bonyolult, de izgalmas történetet, mókás szereplőket és jeleneteket, valamint olyan játékosságot, amiből sokkal többre lenne szükség a kortárs gyermek- és ifjúsági irodalomban.

–
Bővebben a blogon: http://kultnaplo.blogspot.hu/2013/03/eoin-colfer-artemis-fowl-1-tunderekkel.html

Sokadik olvasás, és még mindig abszolút imádom. :) Újabb könyv, ami miatt imádom Írországot. :)
Bevallom, én nagyon szeretem Artemis figuráját, minden hibájával együtt. Persze szeretem Berkenyét is, de nem mondanám, hogy szurkolok neki. Sokkal inkább szurkolok azért, hogy Artemisnek normális tinikora legyen. Végül is egy tündér elég sokat él, el tud viselni pár óra bezártságot. :)
Imádom Kisgebét. Mindig boldogan elmosolyodok amikor megérkezik a történetbe, és imádom, ahogy nem hiszi el, hogy a sárnép mi mindenre képes. :)

És hát mi mégiscsak a sárnép vagyunk, aki még önmagával sem képes együtt élni, és tönkreteszi azt a gyönyörű környezetet, amit kaptunk. Néha csak megérdemelnénk azt a biobombát.

Újraolvastam, mert muszáj volt. Továbbra is nagyon szeretem, és egyaránt ajánlom az öcsémnek és az apámnak, ami ha a poénokra és játékra való fogékonyságot illeti, nem jelent nagy különbséget. A szóviccek kellemesek, Kisgebe nagy kedvenc, drága Cékla jellegzetes karakter a dühöngéseivel, ha pedig nagy ritkán komolyan beszél, akkor igazán gond van, vagy hatalmas jelentőségű a pillanat, amelyben elhangzik. A végén Furkót rühelltem a viselkedéséért, Kisgebe és Gyökér őrnagy szópárbajain nagyon jókat vigyorogtam. A stílus gördülékeny, könnyen olvasható, szórakoztató. Artemis… nos, neki az arcjátékát és kifinomult szókincsét szeretem. Amint megvan a második kötet, újraolvasom azt is. Csak ajánlani tudom a regényt!

Vajon ezt miért nem kapták fel annyira? Ha valaki vállalja, hogy utána továbbcseréli, én elindítom a sajátomat.

Első olvasásra nem tetszett. Aztán ráakadtam a második kötetre, és adtam neki egy esélyt. A második meggyőzött, így újraolvastam az elsőt. Második olvasásra már szerelem volt.
Ez talán az egyetlen fantasy mese, amelyben egy női szereplő a kedvencem. Pinduri Berkenye elragadó figura, és imádom, ahogy mindig helyre teszi Artemist! Eoin Colfer hihetetlen fantáziával megáldott író, és az általa teremtett tündérvilág egészen egyedülálló. Kisgebét pedig egyszerűen muszáj szeretni…

Tartottam tőle (szeretem a tündéreket :)), de tetszett: kellő mértékben játékos (azaz nem kell nagyon komolyan venni) és kellő mértékben komoly (azaz nem olyan szinten blőd, hogy már ne is érdekeljen). Mozgalamas sztori, lendületesen olvasható. Ha hibát kell(ene) keresnem: a végén túl sok a nyitott szál, egyértelmű, hogy eleve a hosszabb sorozat reményében született.
De azért megyek és keresek egy makkot, elültetem teliholdkor, hátha …

Macsós, akciófilmes klisék iszonyú eredeti világgal párosítva. Hihetetlenül jó!

No lám, létezik olyan könyv is, ahol kifejezetten nem bírom í címszereplőt, íme egy. Szeretem, amikor egy tizenkét éves szereplő felnőttes tettet hajt végre, de az legyen hősies tett, de bűncselekmény! Végig a TÜN-nek szurkoltam.
Nyolc éve olvastam először, akkor tetszett, és most is. Leginkább Berkenye, Kisgebe és akár ciki, akár nem, Tőzeg. Most már kétségtelen, hogy a folytatást is olvasni akarom!
*Juliet pedig idegesítő

Ifjúsági regény, és ha nevezni lehet engem jelen pillanatban valaminek, hát az épp hogy az ifjú. :) nekem megnyerte a tetszésemet. :P

Az egyik legélvezetesebb mese, amit olvastam, pedig elmúltam már 20 amikor találkoztam vele. Nálam kevésbé infantilis ismerősömet is magával ragadta… a hasonlóképp éretlenekről nem is beszélve:)