Ügyeletben 7 vélemény
Életében először szólítják doktornőnek, először viselheti a hosszú, fehér orvosi köpenyt. Ezzel az emlékkel indul dr. Emily R. Transue lebilincselő naplója. A könyvben sorjázó történetek némelyike tragikus, mások különösnek vagy akár humorosnak is nevezhetők, ám mindegyike a résztvevő hitelességével mutatja be az orvos-páciens kapcsolat mindennapos gyakorlatát, felemelő pillanatait és nehézségeit. A világ legnagyobb internetes könyváruházának vásárlói által ötcsillagosra minősített könyvből életük nehéz időszakát, sokszor fordulópontját, átélő embereket ismerhetünk meg, s az orvost, aki igyekszik segíteni rajtuk. Akinek valaha is dolga volt orvossal, olvassa el ezt a könyvet! Dr. Transue történeteiből átérezhetik, mekkora eltökéltség és kitartás szükséges az orvosi pálya gyakorlásához. (Dr. Lewis G. Maharam, a New York City Marathon orvosigazgatója)
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
| animus, 2005 | 9639563587 | 288 | Tóth Tamás | Ugrás |
Most olvassa
Most nem olvassa senki.
Várólistán 5
Kívánságlistán 3
Elcserélné vagy eladná
Aktuális kihívások
| Kihívás | Résztvevők | Véget ér | |
|---|---|---|---|
| Olvassunk orvosregényeket! | ★ | 80 | 2012. december 31., 23:50 |
Népszerű értékelések
A könyv alcíme: Egy kezdő orvos feljegyzései.
Lehet, hogy irodalmi szempontból nem egy kiemelkedő alkotás, de én mégis szinte faltam az oldalakat. Ha minden igaz, két év múlva én is hasonló cipőben járok majd, mint a könyv főszereplője, így hát hihetetlenül érdekesek voltak a betegekkel való találkozásait leíró fejezetek. Külön érdekelt az, ami már most is sokat foglalkoztat: miből lehet feltöltődni, hogyan kerülhetjük el a kiégést? Végezetül pedig külön jól estek azok a részek, amikor olyan érzésekről írt Emily (nekem csak Emily volt olvasás közben :) ), amiket már én is átéltem hallgatóként. Szóval mégsem vagyok ezzel sem egyedül…
Elkezdtem olvasni és arra gondoltam, mennyivel jobban megírtam volna még én is. Egy idő után viszont olvastatta magát, talán azért, mert annyi személyes emléket és tapasztalatot idézett fel bennem, gyakorlatilag magamra ismertem :) Már nem arra figyeltem hogy van megírva, hanem a tartalomra, a mondanivalóra, ami talán csak még könnyebben átjött attól, hogy nem annyira irodalmi a megfogalmazás.
Népszerű idézetek
Eltűnődöm: vajon hova tűnt az a másik énem, aki szűk fél napja ott zokogott a nővérasztalnál. Nem tudom, az, vagy ez a mostani vagyok-e valójában, és azt se, hogyan lehetséges ilyen rövid időn belül váltani két énem között. Érzem magamban az erőt, az önbizalmat, de a felszín alatt, nem túl mélyen ott van a rettegés is. Igyekszem tudomásul venni, hogy életemnek ez a része már csak ilyen lesz: rémség és dicsőség, gyöngeség és erő váltakozása. Mindenesetre próbálom kiélvezni a jó pillanatot, tudván, hogy a könnyek nem mentek messzire, a rémület újabb rohama nem várat sokáig magára.
46. oldal
Nem lesz még egy olyan év az életemben, amikor annyi újat fogok tanulni, mint a gyakornokévemben. Talán soha többet nem lesz részem ilyen intenzív tapasztalatszerzésben. Feltett szándékom, hogy a lehető legtöbbet profitálok belőle. Ugyanakkor mentőövként kapaszkodom a gondolatba, hogy egyszer vége lesz ennek; még a gyakornoki év sem tart örökké…
46. oldal
Mélyen beszívom a sarki eszpresszóból áradó kávéillatot. Mikor agyonhajszolt és a végsőkig kimerült vagyok, mindig különös, szinte hallucinációs állapotba kerülök. Ilyenkor minden, amit érzek és érzékelek, a sokszorosára erősödik fel bennem. A sürgősségin eltöltött éjszakák után idekint mindent furcsán fényesnek, ragyogónak látok. A kávéillat hatására meglepő emlékek árasztják el az agyamat. Párizs, Firenze, egy csésze török kávé, amit Szófiában ittam egyszer hajnalban. a hegyi kolostorokhoz induló buszra várva. A következő szippantásnyi levegőnek már inkább páraillata van, s eszembe jutnak a hihetetlenül buja zöld dombok, amelyeket egyszer eső után Új-Zélandon láttam.
220. oldal
Külső linkek
Nincsenek linkek.
