A középső Brontë nővér egyetlen prózai műve a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi története – s romantikus meseszövése dacára talán az első modern angol regény. E páratlan érzelmi intenzitással, felemelően ábrázolt, erőtől duzzadó sorstragédiát méltatói nemritkán a görög drámákkal és Shakespeare darabjaival állítják párhuzamba.
Szerelem, gyűlölet, bosszú így summázható Catherine és Heathcliff – s talán azon túl is – tartó szenvedélyes kapcsolata. A lány apja befogadja az árva fiút, akit Catherine fivére kezdettől fogva megvet és cselédként kezel. Noha az öntörvényű lelenc és a lány között az évek során szerelem szövődik, a temérdek megaláztatás, a durva bánásmód miatt Heathcliff viharos éjjelen elszökik. Évekig nem is hallani felőle, ám amikor visszatér, eltökélt szándéka, hogy méltó bosszút áll az elszenvedettekért, és sötét szándékainak olthatatlan szerelme sem vethet gátat.
Az Üvöltő szelek a világirodalom nagy rejtélyeinek egyike. „Emily húgom élete – egyetlen fél év kivételével – teljes visszavonultságban telt egy falusi lelkészlakban a Yorkshire és Lancashire határán húzódó hegyek között" – írja Charlotte Brontë. Meghökkentő, hogyan tudott ez az elvonultan élő papkisasszony kilépni szűkre szabott tapasztalati köréből, és „egyszerű eszközökkel, közönséges anyagból" ily kiemelkedőt alkotni. A költői nyelvezetű regény 1847 nyarán jelent meg, Anne, a fiatalabb Brontë húg Agnes Grey című kötetével egy időben, a Charlotte tehetségét dicsérő Jane Eyre előtt alig néhány hónappal.

Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Nagyon nem szerettem ezt a könyvet.
Igazából nem maga a regény zavar, az egy remek Bronte regény, bár egy kicsit talán túlontúl borongós az én kedélyemnek, de olyan amilyen. Engem az általános társadalmi megítélése bosszant.
Egyszer azt hallottam, hogy ezt a könyvet minden tinilánynak el kellene olvasnia, mert ebben van leírva az igaz szerelem, mely még a halálon is átível, és hogy elválasztották őket egymástól, és mégis milyen erős volt a szerelmükblabla.
Egy frászt. Ez a könyv nem szól egyébről, mint arról, hogy mi lesz két olyan gyerekből, akik úgy nőnek fel, hogy a kutya se törődik velük, vadak lettek, és egyáltalán nem képesek beilleszkedni a normál emberi társadalomba. Önzőek, és képtelenek kompromisszumokat kötni, nincs bennük semmi alázat, semmi szeretet, semmi elfogadás, egyedül a szenvedélyeik, az ösztöneik hajtják őket, állandóan harcban állnak magukkal, egymással, az egész világgal, és mi lett a vége? A lány gyakorlatilag halálra hisztizte magát, a fiú pedig úgy élte le az életét, mint egy goromba, boldogtalan remete. Hát nekem ez nem példa.
Itt egy kicsit eszmefuttatunk is a könyvről, ha valaki hozzá akar szólni :-)
http://moly.hu/polcok/mdmselle-huto/csevej
Pilinszky :BRONTË
A kocsisok beüzennek: jövünk.
És a vendégek: érkezünk.
És a lámpások átszelik
röpködve a teret, az udvart,
fénybe vonva az éjszakát,
a diófák törzsét, a szőlők
alsószoknyáját s a kőasztal
esőbe-szélbe mártott peremét.
Hát itt vagyunk.
Nyissatok ajtót.
Ez az utolsó éjszakánk.
Ez az utolsó vendégségünk.
Terítsetek.
Ágyazzatok.
Rakjátok meg a kályhát.
Eresszétek szabadon a kutyákat.
Engem meg tudott érinteni a könyv. Tudom, rengetegen nem szeretik, sokan talán nem is értik. Catherine és Heathcliff szerelme félelmetes, pusztító, és mégis annyira gyönyörű és megindító.
"És nem vesz rajtuk erőt a halál"…
ez az igazi csoda: ugy megszerettetni velem valakit, hogy közben ő a legundorítóbb lény, akit ismerek… És Bronte ezt tette…. Imádtam. Ennyi széoet egyhelyen!
Megbocsájtom amit ellenem vétettél, szeretem a magam gyilkosát, de a tiédet hogy szerethetném?
Nekem nagyon tetszett, még ha nem is azt vártam a végére, mit kaptam, de a szerelem….. ha nem kapja meg az ember…… nem lehet nélküle normálisan élni.
Elsőre én is elakadtam benne (nem tudott érdekelni a második generáció), hagytam érni húsz évig. Pár hónapja elolvastam és nagyon élveztem. Elképesztő, mi mindent nem félt gondolni és kimondani ez a falusi papkisasszony, ez a kis penészvirág, kétszáz évvel ezelőtt. A veszekedős-megalázós jeleneteken egyszerre sírtam és röhögtem, ezeknél erősebbet a modern irodalom is csak elvétve produkál. Teljes félreértés ezt a könyvet romantikus női regényként teríteni. A borítók közül a Szántó Piroska-féle absztrakt fogta meg a lényeget.
mikor elkezdtem, nagyon szerettem. olyan könyv, amit tényleg egy meleg szobában olvasnál, lehetőleg a pattogó tűz mellett, csak hogy ne érezd a kinti süvítő szelet. aztán a sok szenvedés meg neurotikus lélek elkezdett bosszantani, unalmassá vált. az ember valami megnyugvást várna a végére, amit szerintem nem kap meg.
Szégyen, nem szégyen, én bizony nagyon szerettem…főleg azt a nagyon beteges szerelmet….
újra kellene olvasni.. hátha…(20 évesen untam. )
Szerettem és szeretem most is. Sajnos többször kellett nekiállnom, de nem azért mert nem tetszett, hanem időhiány miatt. Az elejét vagy 3-szor is olvastam. Ez nálam abszolute 5-ös. Heathcliff volt a kedvencem, a szadista, és kellően őrült, de igazán szerelmes… Zseniális!
Top idézetek
Nem élhetek az életem nélkül! Nem élhetek lelkemtől megfosztva!
163. oldal
A rossz szív még a legszebb arcot is úgy elrútítja, hogy rosszabb lesz, mintha csúnya volna.
Mi az, ami nem őt juttatja eszembe? Nem nézhetek erre a padlóra anélkül, hogy lábának nyomát ne látnám rajta. Minden felhőben, minden fában az ő arcát látom, őt rejti az éjszaka, ő bukkan elém a nappal csalóka fényeiben. Jelentéktelen férfi és női arcok, a saját arcom mind gúnyosan őrá emlékeztetnek. Az egész világ körülöttem azt bizonyítja szüntelen, hogy létezett, és én elvesztettem őt.
Mi az, ami nem őt juttatja eszembe? Nem nézhetek erre a padlóra anélkül, hogy lábának nyomát ne látnám rajta. Minden felhőben, minden fában az ő arcát látom, őt rejti az éjszaka, ő bukkan elém a nappal csalóka fényeiben. Jelentéktelen férfi- és női arcok, a saját arcom, mind gúnyosan őrá emlékeztetnek. Az egész világ körülöttem azt bizonyítja szüntelen, hogy létezett, és én elvesztettem őt!
33. fejezet
Olyasvalami ez, amit nem tudok megmagyarázni. De bizonyára te is sejted, mint mindenki, hogy van vagy kell még lennie valakinek rajtad kívül, akiben te is benne vagy még. Mivégre teremtettem volna, ha egész valómat magába foglalná az, amit itt látsz? Nagy fájdalmaim ez életben Heathcliff fájdalmai voltak; figyeltem és átéreztem őket, kezdettől fogva. Életem nagy értelme: ő. Ha mindenki más elpusztulna, és csak ő maradna életben: általa tovább élnék én is! De ha mindenki megmaradna, csak ő pusztulna el, az egész világ idegen lenne számomra, nem érezném magam többé részesének. Linton iránti szerelmem olyan, mint a fa lombja: az idő, tudom jól, meg fogja változtatni, amint a tél is megváltoztatja a fákat. Heathcliff iránti szerelmem olyan, mint a sziklakéreg a föld alatt; kevés látható örömöt nyújt, de nem lehet mással helyettesíteni. Nelly, én Heathcliff vagyok! Mindig, mindig a lelkemben él; nem mint valami gyönyörűség, hisz tudom, magam sem vagyok az, hanem mint saját lényem. Így hát ne beszélj arról, hogy elválunk egymástól; ez lehetetlen…
Volt néhány különös álmom. Emlékük sosem hagyott el, s megváltoztatták gondolatvilágomat. Úgy feloldódtak bennem, mint vízben a bor, és megváltoztatták lelkem színeit
81.oldal
Emlékeztetnem kell magamat, hogy lélegezzem – szinte emlékeztetnem kell a szívemet, hogy verjen! S akárha merev rugót próbálnék meghajlítani: kényszerítenem kell magamat a legcsekélyebb cselekvésre, melyet egyetlen gondolat sem ösztökél; s kényszer révén veszek észre bármit, élőt vagy halottat, aminek nincs köze az egyetlen általános gondolathoz.
350. oldal
Aki nem készül el fele munkájával délelőtt tízig, másik felét sem fogja befejezni.
60 oldal
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- Daniel Defoe: Robinson Crusoe
- Charlotte Brontë: Jane Eyre
- Virginia Woolf: Orlando
- George Orwell: 1984
- Jane Austen: Emma
- Jane Austen: Értelem és érzelem
- William Makepeace Thackeray: Hiúság vására
- Charles Dickens: Twist Olivér
- Ian McEwan: Vágy és vezeklés
- Lev Tolsztoj: Anna Karenina
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- Jane Austen: Büszkeség és balítélet
- Charlotte Brontë: Jane Eyre
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- Gabriel García Márquez: Száz év magány
- George Orwell: 1984
- J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
- J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege
- Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
- Szabó Magda: Abigél
- Daniel Keyes: Virágot Algernonnak





















