Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A Párizs gyomra a párizsi Vásárcsarnok regénye. Ellendarabja Victor Hugo A párizsi Notre-Dame-jának. Ahogy Hugo, a francia romantika atyja, a középkor szellemét próbálja visszavarázsolni a Notre-Dame-nak, ennek a templom-ősnek a felidézésével, úgy idézi meg Zola, az irodalmi naturalizmus magvetője, a modern Vásárcsarnok szellemét, hogy hirdesse az új művészetet, a begyöpösödött nyárspolgári ízlés ellen lázadó impresszionizmust. A harsogó színekben, vad zsivajokban és émelyítő szagokban tobzódó hatalmas Vásárcsarnok a színtere annak a társadalmi-politikai konfliktusnak, amely a Cayenne-ből menekült forradalmár, Florent és az élet nyárspolgári örömeit élvező, kövér hentesmesterné, a \szép Lisa\ között feszül. Két világnézet, két magatartás, két jellem ütközik itt meg. Ellentétük Zola tollán a Soványak és Kövérek allegorikus párviadalává tágul, és a \sovány\ Florent vereségéhez vezet. Zola, az elnyomottak, az üldözöttek ügyének bátor szószólója ezzel a művével is elszántan harcol a társadalmi haladásért, és leleplezi a második császárság burzsoáziájának undorító, szemforgató nyárspolgári \tisztességét\.
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Imádom Zola stílusát! Nagyon tetszik az aprólékossága, a részletessége; többször is volt olyan érzésem, hogy Zola dolgozott hentesként aztán árult zöldségeket, halakat a Vásárcsarnokban. Ámulatba ejtett az alapossága.
Na végigrágtam…bosszantott. Bosszantott az a pletykás vén szipirtyó(Saget) meg a sz*r keverése, komolyan a ruszki maskirovka messze elbújhatna mögötte, bosszantott Florent hogy egy álom világban éldegél, gátlásossága, meg az a sok kövér jóllakott fazon, és bosszantott a befejezés. Jah és üres gyomorral ne álljunk neki olvasni, néha egy hosszú leírást olvasva jött rám az ehetnék. Egyszer érdemes.
Feladtam. Nem bírtam végigolvasni. Számomra ez túl unalmas…:S
A mai nyárspolgári viselkedésről is aktuális tanulságokkal szolgál. Ebben a könyvben még a hosszabb leírások sem voltak unalmasak. Talán a vásárcsarnok témája miatt – sajtok, zöldségek, gyümölcsök, húsok… Igazi kavalkád.
Zola könyveire jellemző az aprólékosság,ami számomra teljesen rendben van.
A szokásos korrajz ebben a könyvben kicsit háttérbe szorul,inkább a politika kap nagyobb hangsúlyt.Ez most kicsit ellentmondásosnak tűnhet,de én így érzem.
Folytatásként üssétek fel az Életöröm c. könyvet,amelyben a "kövér" hentesék leánya sorsát mutatja be az író.
Kegyetlenül realista, néha túlságosan aprólékos, de érdekes képet fest a párizsi népről, a Vásárcsarnok hangulatáról.
Top idézetek
– Szép dolog ez a közjólét – mondta Charvet. – Mindenki éhen döglik.
106. old.
Az igazság az volt, hogy Gavard elmesélte egyik este, hogy "az a vén szipirtyó", aki kémkedni szokott utánuk, azokkal az undokságokkal táplálkozik, amiktől a bonapartista klikknek már elment az étvágya. Clémence hányingert kapott, Robine gyorsan lehörpintett egy ujjnyi sört, mintha le akarná öblíteni a torkát. De a baromfiárus még meg is ismételte, amit mondott:
– A Tuilériák böfögte föl.
És förtelmes fintort vágott hozzá. Számára ezek a császár tányérjáról leszedett hússzeletek valami megnevezhetetlen ocsmányságot jelentettek, politikai hányadékot, a rendszer minden disznóságának romlott maradékát. Lebigre úrnál ettől fogva csak borzongó undorodással emlegették Saget kisasszonyt; eleven pöcegödör lett, tisztátalan állat, mely olyan rothadt löttyedékkel él, amitől még a kutyának is felfordulna a gyomra.
232. old.
Sokszor elgyönyörködött alkonyatkor a szép napnyugtában is, mely a Vásárcsarnok finom, fekete csipkéit ráfestette a pirosló égre; az ötórai fény, az utolsó sugarak szállongó pora beszűrődött minden nyíláson, a zsaluk résein; mint tompa fényű, világító transzparensen, kirajzolódtak az oszlopok karcsú ívei, a gerendázat elegáns hajlatai, a tetőzet mértani ábrái. […] A fény játéka óráról órára változtatta a Vásárcsarnok arculatát, a hajnali kékes ködöktől a déli fekete árnyékokon át az alkonyi tűzvészig, mely az esthomály szürke hamvába holt.
125. old.
Augustine karjára vette az alvó Pauline-t. Quenu maga szerette becsukni a konyhát, Auguste-öt és Léont elküldte azzal, hogy ő majd behordja a hurkát. Az inas vérvörösen távozott: majd egy méter hurkát dugott az ingébe, ugyancsak süthette a bőrét.
91. old
Lisa azonban újra azt feszegette, hogy ki lehet-e bírni étlen-szomjan három napig… Szerinte ez lehetetlen.
– Nem! – nyilatkoztatta ki. – Nem hiszem… Különben is, hol az az ember, aki három napig nem evett? Mikor azt mondják is, hogy "ez meg ez éhen pusztult", az csak olyan szóbeszéd… Többet vagy kevesebbet mindig csak eszik az ember… Csak egészen lezüllött, nyomorult alakok lehetnek, csak valami…
Nyilván azt akarta mondani: "csatornatöltelék", de Florent-ra tekintett és elharapta a szót.
88. old.
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- Émile Zola: Plassans meghódítása
- Émile Zola: Párizs
- Stendhal: A pármai kolostor
- Honoré de Balzac: Eugénie Grandet
- Ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy
- Honoré de Balzac: Elveszett illúziók
- Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája
- Gaston Leroux: Az operaház fantomja
- Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame
- Charles Baudelaire – Paul Verlaine – Arthur Rimbaud: A romlás virágai
