!

Nana (Rougon-Macquart család 9.) 259 csillagozás

Émile Zola: Nana Émile Zola: Nana Émile Zola: Nana Émile Zola: Nana Émile Zola: Nana Émile Zola: Nana Émile Zola: Nana Émile Zola: Nana Émile Zola: Nana Émile Zola: Nana Émile Zola: Nana Émile Zola: Nana

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A második császárság utolsó éveiben játszódó történet főhőse Nana, egy nagystílű párizsi kokott. Nana nemcsak egy bosszúálló boszorkány, aki örömét leli gazdag szeretőinek tönkrejuttatásában, hanem maga is egy züllött, halálra ítélt társadalom áldozata. A regény hűen ábrázolja a III. Napóleon korának születési és pénzarisztokráciáját, az előkelő kurtizánok világát. Cselekménye tulajdonképpen nem túlságosan fordulatos. Középpontja Nana, aki körül a legkülönbözőbb férfiak forognak. Vannak közöttük vének és csaknem gyerekek, gazdagok és szegények, nősek és nőtlenek, szépek és csúnyák, de valamennyiük sorsa katasztrófába torkollik.

A regény befejezése egyszerre konvencionális és szimbolikus. Nana himlőtől elcsúfulva fekszik halálos ágyán, azon a napon, amikor megkezdődik az 1870. évi francia-porosz háború. Senki sem törődik vele, s az utcáról felhallatszik a tömeg ordítása: „Berlinbe! Berlinbe!” Halála a császárság bukásának kezdetével esik egybe.

Eredeti mű: Émile Zola: Nana (francia)

Eredeti megjelenés éve: 1880

Hirdetés

Kedvencnek jelölte 21

Most olvassa 27

Várólistán 185

Kívánságlistán 27

Kölcsönkérné 1

Elcserélné vagy eladná

>!
1.000 Ft ★★★★☆ Eladó
Andrea_11 könyve
>!
1.000 Ft ★★★★☆ Eladó
PirosAlma könyve
>!
Elcserélhető
Ildi0907 könyve
>!
400 Ft ★★★★★ Eladó
vova85 könyve
>!
300 Ft ★★★☆☆ Eladó
whetuu könyve
>!
Elcserélhető
alfold90 könyve
>!
Elcserélhető
dijja92 könyve
>!
Elcserélhető
Berta_Zsanett könyve
>!
Elcserélhető
mszanita könyve
>!
Elcserélhető
Ittimi78 könyve
>!
Elcserélhető
jedyny könyve
>!
Elcserélhető
dorika111 könyve
>!
300 Ft Eladó Elcserélhető
tercsi57 könyve
>!
Eladó Elcserélhető
_Andrea_ könyve

Kiemelt értékelések

+
>!
negyvenketto
Émile Zola: Nana

Bízom én ebben a Zolában, olyan érdekeseket mutatott már nekem, úgyhogy amikor most kézenfogott, hogy gyere, elviszlek egy jó buliba, megmutatom neked a Nanát, akkor hittem neki, és mentem vele. Végülis a Nana az egyik leghíresebb, nyilván jó lesz. Aztán odaértünk egy hatalmas partiba, rengeteg ember, és akkor elengedte a kezem és lelépett bulizni, engem meg otthagyott egy csomó vadidegen között. És ezek az idegenek egyáltalán nem törődtek velem, meg sem próbáltak bemutatkozni vagy valami, csak pletykálkodtak tovább egy másik nagy rakás vadidegenről, meg folytatták az orgiát. Ami egyrészt rosszul esik az embernek, mert hát ki szereti, ha kiközösítik, és elbeszélnek a feje fölött, másrészt viszont igazán egy szavam se lehet, mert ezek azok a fajta emberek, akiket amúgy is nagy ívben elkerülök. Szóval ott volt ez a sok ember, és mire vége lett a partinak, addigra is legfeljebb ha négy nő meg három férfi nevét sikerült megjegyeznem, a többiek csak a tömeg voltak, mind egyformán erkölcstelenek, hát nem mindegy nekem, hogy melyik kikkel és milyen sorrendben feküdt le?

Szóval ezután a könyv után is ugyanaz volt az érzésem, mint amikor balga módon elmegyek valami buliba, hátha ez majd más lesz: ezek az emberek megérdemlik egymást, igazán nincs miért sajnálnom a nyomorukat.

10 hozzászólás
+
>!
ppeva MP
Émile Zola: Nana

A kétharmadáig túl mozgalmasnak, hektikusnak éreztem, csak kapkodtam a fejem, azt se tudtam, ki kicsoda, pláne ki kinek a kicsodája vagy ki kivel és épp kivel nem. A lóversenynél kezdett el tetszeni, bár semmi közöm nem volt még lóversenyhez, olyan érzékletesen írta le, hogy szinte ott voltam. És onnantól ment előre és felfelé a történet, bár A patkányfogó és a Tisztes úriház jobban tetszett.
Folyt. köv. – mármint a Rougon-Macquart család történetének olvasásában.

+
>!
NannyOgg P
Émile Zola: Nana

Nana egy középtermetű, fehér indiai elefánttehén, aranypihékkel és olyan hatalmas, szőttesekkel meg csecsebecsékkel borított arany pamlaggal a hátán, amiben a maharadzsák szoktak utazni. Bárki felülhet rá, akit nem zavar, hogy Nana az összes mogyorót kiveszi a kezéből, de még azt a féltve őrzött zacskót is, amit a belső zsebében tartogat, és igazából két karámmal arrébb a tevéknek szánt. Az utazás amúgy sem tart sokáig, Nana már trappol is tovább a következő látogatóhoz – nála banán van! –, útjában kidönti a fákat, letapossa a cserjéket. Nem gonoszságból, pusztán ügyetlenségből. Csak az állatkerti gondozóval szemtelen egy kicsit, de hát az meg folyton ott lohol a nyomában, Nana akármit is csinál, és féltékeny pillantásokat lövell a Nana hátán 15 perc hírnévben basáskodó látogatókra. De Nana, az elefánt emlékszik még a cirkuszra, az ostorcsapkodásra és éhezésre, és bölcsen úgy látja, hogy ha a sok buta látogató hajlandó odaadni az utolsó szem földimogyoróját is egy rövid elefántogolásért, akkor magukra vessenek, és punktum. Szerintem igaza van.

Nem tudom, miért ez lett Zola leghíresebb könyve, amúgy. Illetve dehogynem: az elefánt a szajha, mint témaválasztás biztos sokat nyomott a latban. Mondanám, hogy „botránykönyv” volt a 19. században, de a saját korában Zola minden könyve „botránykönyv” volt – nem is csoda, sorra leszedi a keresztvizet az összes társadalmi, egyházi és világi rétegről, nyilván bepipul mindenki –, meg mondhatnám, hogy „erotikus” utalások vannak benne, de miután a Szürke-trilógia is „erotikusnak” van feltüntetve, inkább azt mondom, nincsenek.

Szegény Nana, ha nem oda és akkor születik, nem „szajha” lett volna, hanem úrinő befolyásos barátokkal. C’est la vie.

>!
Európa, Budapest, 1977
514 oldal · ISBN: 9630706393 · Fordította: Vajthó László
+
>!
dreamorreality
Émile Zola: Nana

Az első 70-80 oldal nagyon nehéz szülés volt, de a legtöbb klasszikusnál nálam sajnos ez így van. Ha többet olvasnék ilyet, biztosan változna a dolog.
Végül is a kezdeti nehézségek után, ahogyan azt vártam beindult a gépezet, és tulajdonképpen egy hétvége plusz a mai nap kellett, hogy a végére érjek Nana történetének, ami sokszor megmosolyogtatott, de sohasem botránkoztatott meg, tudtam, hogy mit várjak.
Mivel roppant kíváncsi vagyok az emberi természet iránt, így nekem nagy csemege volt ez az egész. Én vagyok az, aki egyik szereplőt sem ítélte el semmiért. Ők ilyenek voltak, az egy ilyen kor volt, engem magával ragadott az egész. Egyedül a rengeteg különféle szereplő okozott néha bennem kavarodást, persze a könyv végére, már mindenkivel tisztában voltam, azt hiszem.
A történet vége egyébként engem nagyon emlékeztetett a Dorian Gray-re, aki elolvassa az majd megtudja miért.

+
>!
Roli
Émile Zola: Nana

Érdekes korrajz, fixen bebetonozott jellemű és gondolkodású szereplőkkel, olyan mint egy fénykép, szóval nem is értem miért ilyen hosszú.

+
>!
blianhun 
Émile Zola: Nana

Hú, de nehezen indult, kegyetlenül megszenvedtem vele.

Az első fele szinte olvashatatlan, volt vagy 30 egyenrangú szereplő, mindegyikről 1-2 mondat egymás után, aztán másik fejezet, másik helyszín, ugyanaz a 30 szereplő kétmondatonként… Jegyzetfüzet nélkül egyszerűen követhetetlen. (Legalábbis az én agyammal nem sikerült.)

Aztán a kitartásom „hirtelen” meghozta a gyümölcsét, a második felében varázsütésre „beindult” a dolog. Végre már csak egy főszereplő volt (Nana), végre történt is valami! Néhol már egyenesen izgalmas volt (pl. a derbi), amit az elején sohasem gondoltam volna.

Ha valaha is újra fogom olvasni, csak a második felét :)

+
>!
ellinor
Émile Zola: Nana

Az a nagy helyzet, hogy a 130. oldalig elküzdöttem magam, remélve, hogy lesz jobb, lesz jobb, de nem lett.
Adtam rá két csillagot, mert Nana személyisége valamennyire tetszett, meg a megnyilvánulásai, de ez kevés volt ahhoz, hogy végig tudjam olvasni. Nekem uncsi volt.

1 hozzászólás
+
>!
Nílkantha
Émile Zola: Nana

Emberek a kapitalizmusban: erkölcsileg az állatok szintjén…

+
>!
Joeymano
Émile Zola: Nana

Zola stílusa nehézkesen volt megszokható számomra, de ráérezve az ízére egyre jobban élveztem. Nagyon pontos, nagyon részletes képet alkot a 19. század végi Párizsról, a társadalomról. Hangulatokat, illatokat, szagokat, fényeket ír le szinte tapinthatóan, érezhetően. Mindemellett érdekes életutat ábrázolt Zola Nanának, egy várható befejezéssel. Csak annyit tudok még mondani, h óvatosan Zolával. :)

+
>!
husza68
Émile Zola: Nana

Émile Zola van, volt és lesz! Mindenkinek ajánlom az összes művét.


Népszerű idézetek

+
>!
Klementina

[…] tisztességes nő – egyszerre csak egy szeretője van, s az illető mindig tekintélyes egyéniség.

+
>!
kiborg_zsaru

Nana most elcsevegett a négy férfival, mint kedves háziasszony. Napközben éppen egy regényt olvasott, egy utcalány történetét, mely nagy port vert fel akkoriban. Hevesen kikelt ellene, s azt mondta, hogy hazugság az egész, s különben is méltatlankodva fordult el ettől a trágár iránytól, mely állítólag a valóságot akarja tükrözni. Mintha mindent mutogatni lehetne! Mintha egy regénynek nem az volna az egyetlen hivatása, hogy kellemes órákat szerezzen az embernek! Könyvek meg színdarabok dolgában nagyon határozott elvei voltak Nanának; az ilyesmi érzelmes legyen és nemes, hogy álomba ringassa, lelkét emelje.

+
>!
Lilla_Maros

Tisztességes asszony, akinek egyszerre csak egy szeretője van, s az is mindig tiszteletre méltó férfiú.

27. oldal, 1. fejezet (Ulpius,2013)

+
>!
Rita_Sándor P

De ettől az estétől fogva egyre nehezebb lett az életük. Egész héten át sűrűn csattogott a pofon, mintha óraketyegés lett volna, mely életüket szabályozza.

278. oldal

+
>!
Rita_Sándor P

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Satin aggódott egy kicsit, mert a legfinomabb férfiak voltak a legocsmányabban. Hamarosan lepattogott a máz, megmozdult bennük az állat, a követelőző, aljas ízlésű, perverziókban tobzódó állat.

287. oldal

+
>!
Rita_Sándor P

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Fent és alant mindenki sárban fetreng! Na, szép kis élet folyhatik Párizsban este kilenc órától hajnali háromig! Nana gúnyosan nevetve mondogatta, hogy ha az ember minden hálószobába bepillanthatna, bizony furcsa dolgokat tapasztalhatna. A kisemberek nyakig úsznak a fertőben, s itt is, ott is akárhány előkelő személyiség még mélyebben turkál a piszokban, mint mások!

287. oldal

+
>!
ppeva MP

Nana más drágaságokat is hozott Oroszországból, hímzett kelméket, értékes csecsebecséket, egy arany-asztalkészletet, még bútorokat is; bizony, szívem, ötvenkét málhát, hatalmas ládákat, három vagonra valót. Mindez a pályaudvaron maradt. Mégiscsak szörnyű meghalni anélkül, hogy az ember legalább kipakolhatná a holmiját.

+
>!
Harpe

– Vandeuvres úr – kérdezte Chantereau-né hangosan –, ugye, vasárnap kifütyülték Wagnert?
– De csúnyán asszonyom – válaszolt az finom udvariassággal közeledve.

85. oldal

+
>!
Nílkantha

…az anya okossága veti meg a gyermek boldogságának alapját.

296. oldal, Európa Könyvkiadó Budapest, 1982

+
>!
Nílkantha

Tisztelet nélkül nincs szerelem.

334. oldal, Európa Könyvkiadó Budapest, 1982


Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el