!

A Patkányfogó (Rougon-Macquart család 7.) 167 csillagozás

Émile Zola: A Patkányfogó Émile Zola: A Patkányfogó Émile Zola: A Patkányfogó Émile Zola: A Patkányfogó Émile Zola: A Patkányfogó Émile Zola: A Patkányfogó Émile Zola: A Patkányfogó Émile Zola: A Patkányfogó Émile Zola: A Patkányfogó Émile Zola: A Patkányfogó Émile Zola: A Patkányfogó Émile Zola: A Patkányfogó
1 2 3 4 5 6
Régikönyvek.hu 200 Ft-tól
Könyvtár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A regény egy külvárosi csapszékről, Colombe apó Patkányfogójáról kapta a címét. Ez a csapszék a regényben félelmetes jelképpé mélyül: mint valami iszonyú mocsár, elnyeli Coupeau-t, a szerencsétlenül járt bádogossegédet, elemészti iszákos munkatársait, sírjává lesz Gervaise-nek, a Párizsba szakadt, szánalomra méltó mosónőnek is. Gervaise – a regény főhőse – szívósan küzd a fojtogató sors ellen, de felőrlődik férje és szeretője között, akik irgalmatlanul gyötrik, s lelketlenül kihasználják.

Eredeti mű: Émile Zola: L'Assommoir

Eredeti megjelenés éve: 1877


Enciklopédia 2


Hirdetés

Kedvencelte 38

Most olvassa 23

Várólistára tette 101

Kívánságlistára tette 17

Kölcsönkérné 3

Elcserélné vagy eladná

>!
800 Ft ★★★☆☆ Eladó Elcserélhető
Miriam könyve Émile Zola: A Patkányfogó
>!
500 Ft ★★★★★ Eladó
Tinafreya könyve Émile Zola: A Patkányfogó
>!
★★★★☆ Eladó Elcserélhető
Wallhassel könyve Émile Zola: A Patkányfogó

Kiemelt értékelések

+
>!
ppeva MP
Émile Zola: A Patkányfogó

Vitáztunk egyszer, hogy vajon szép-e az, ha a csúnyát szépen írják meg.
Zola ebben a könyvében bemutatta, hogy a sárból is lehet aranyat csinálni… Zseniális volt, ahogy bemutatta a társadalom legalján tengődő emberek, emberroncsok életét.
Hihetetlen bátorság kellett hozzá, hogy 150 évvel ezelőtt ilyen témához nyúljon, és merőben „forradalmi” volt a nyelvhasználat. Érzékletesen mutatja be a főszereplő család felemelkedését a szorgalom, kitartás, szeretet eredményeképp – majd anyagi és erkölcsi lecsúszását, tönkremenését az alkoholnak, lustaságnak, közömbösségnek köszönhetően.
Nagyon érdekes véletlen, hogy A Patkányfogóval párhuzamosan olvastam Prustól A bábut. Hasonló korban íródott, az írók nagyjából kortársak. Prus regényének Varsó mellett Párizs is színhelye – Prus idealizálta Párizst (Varsóhoz képest), Zola viszont bemutatta a város legnyomorúságosabb részeit is. De voltak néhol bekezdések, ahol szinte megzavarodtam, melyik könyvet is olvasom éppen. :)

+
>!
Traclon
Émile Zola: A Patkányfogó

Alighanem rekordot döntöttem azzal, hogy egészen 2010 novemberétől 2013 júniusáig sikerült ezt a könyvet olvasnom. Ennek viszont megvolt az oka.
A könyvnek körülbelül a kétharmadán mindössze két hét alatt szaladtam végig, ugyanis amikor nemrég újra elővettem, hogy haladjak vele ismét egy keveset, annyira elkapott a hangulata, a mondanivalója, a nyelvezete, a cselekménye, összességében az egésze, hogy faltam a lapokat. Hozzáteszem, nem véletlen, hogy az azt megelőző két és fél évben sem hagytam félbe soha, csak parkoltattam az olvasását – időnként 20-30 oldalakat haladva vele –, mert a legelejétől éreztem, hogy csak a megfelelő pillanatban kell, hogy elkapjon, és akkor nagyon fogom szeretni. Ez most végre megtörtént.
Ez a mű igenis szépirodalom. Fantasztikus a fogalmazásmódja (külön ki kell emelni a magyar fordítást is), remekül visszaadja a korabeli emberek gondolkodás- és beszédstílusát, és nagyon erőteljes emberi jellemkritikát ad át. A szereplők mindegyike egytől egyig undorító, ellenszenves figura, legszívesebben gépágyúval lőttem volna halomra mindet. A féktelen, aljas rosszindulattól kezdve (Lorilleaux-ék), az önző, züllésbe vezető hedonista lustaságon (Coupeau) át az álnok, hazug kétszínű, behízelgő képmutató haszonlesőig (Lantner) az emberi lélek árnyoldalának minden aspektusát felvonultatja. Egyedül a főszereplő Gervaise-t tudtam leginkább sajnálni, bár nem egyszer őrá is dühös voltam, amiért nem képes kitörni abból a fertőből és nyomorból, ami lassan, de biztosan ellepi a feje búbjáig. Pedig a segítő kart odanyújtja neki a sors nem egyszer, és ő maga is átérzi, hogy meg kellene ragadnia, végül mégsem teszi, inkább ragaszkodik azokhoz, akik megvetik, lenézik, kihasználják és keresztbe tesznek neki.
Zola leíróképessége pedig zseniális. A kilátástalan, embertelen nyomort ilyen érzékletesen nem sokan tudnák átadni rajta kívül. Amikor a rongyrázó lakomákról írt, szinte magam is úgy éreztem, mintha betegre zabáltam volna magam, amikor pedig a napokon, heteken át tartó nincstelenséget festette le, akkor pontosan éreztem a kínzó éhséget…
Lesz még olyan kötete a sorozatnak, amit kézbe veszek, az már ezek után biztos!

13 hozzászólás
+
>!
lilijan
Émile Zola: A Patkányfogó

hát nem lett tőle jobb kedvem, de valahogy éreztem, hogy most nem egy könnyed nyári szórakoztató-szennyet (vagy kevésbé szennyet) tartok a kezemben, így brutális, gyomorforgató hangulatától függetlenül igen jó regénynek tartom. az atmoszféraépítés tökéletes, de mégsem nyomja el a történetetet, a tanulságok egyértelműek, de nem szocialista ifjúságnevelő módon távoliak és szájbarágósak, az pedig, hogy így utánajárt a korabeli szlengnek, nyelvi finomságokkal is gazdagította a művet, bár ezt egyértelműbben csak az eredeti nyelven történő olvasás után állíthatnám. ja, és kivételesen sikerült egy olyan alkoholizmus-ellenes regényt írni, amitől tényleg nem támad kedve az embernek inni, ezt garantálhatom.

+
>!
Dénes_Gabriella
Émile Zola: A Patkányfogó

Nagyon érdekes olvasmány. Zolás, mi tagadás… a naturalista leírások már-már szaglanak.

Annyira lehangolt, hogy a felívelés elején annnnnnnnyira lehet tudni, hogy merre fog kifutni ez az egész.

Nagyon merész társadalmi rajz. Nagyon megdöbbentő. Ha ma írna valaki ennyire konkrétat, vagy nagyon elkussolnák az egészet, vagy nagyon támadnák érte. De megérné… Az anyáskodó felnőtt kislányért majd megszakadt a szívem…

Nagyon szembeötlött, hogy miközben Gervaise áll a középpontban, végig mennyire férfiszempontú az egész leírás :-). Nyilván, mi más is lehetne.

Nagyon érdekesnek tartom a cím és a szöveg viszonyát. Többféle értelmezési perspektívát tár elénk. Azt gondolom, de lehet, hogy túlfilózom a dolgot… hogy többet ad, mint például a Nana. Vagyis nem megjelöl és körülír valakit/valamit, hanem a kocsma mellett a nyomorúságos életre (lásd regény zárlata) is utal, plusz a züllésre is. Nyilván, így nagy kezdőbetűvel a züllés helyére asszociálhatunk. De ez most több. Szerintem.

4 hozzászólás
+
>!
csgabi P
Émile Zola: A Patkányfogó

Nem az a könyv, amit egy hét alatt el lehet olvasni, de megéri az időráfordítást. Zola nagyon szereti a társadalom nehéz sorsú; kilátástalan helyzetben lévő rétegeinek bemutatását, és ezt nem egyszerűen szereti, de kiválóan teszi is.

+
>!
szasulja
Émile Zola: A Patkányfogó

Az emberi nyomorúságról szóló egyik legátütőbb, legnyomasztóbb regény amit valaha olvastam. Zola mellett Antal László is elismerést érdemel a kiváló fordításért (ami ritkán tűnik föl nekem, de itt nagyon).

+
>!
simiszabi
Émile Zola: A Patkányfogó

Több mint fél évig tartott az olvasása, a végére mégis kedvenc lett, az a fajta könyv amit az ember sosem felejt el.

+
>!
Tilla
Émile Zola: A Patkányfogó

A könyv olvasása közben oldalról oldalra rácsodálkoztam, milyen természetességgel használ az író olyan szavakat, amelyek őelőtte talán nem írt még le senki. Az általa megalkotott világ nem mesevilág, hanem a szürke és kegyetlen valóság, megannyi nagyvárosokba érkező, reményekkel teli ember mészárszéke. Elejétől a végéig hihető és átélhető.
Az a különleges ebben a regényben, hogy elfelejtem általa azt a 150 évnyi távolságot, ami Zola kora és a jelen között van. Szinte észre sem lehet venni, hogy egy teljesen másik korban íródott. Annál a résznél döbbentem rá erre, amikor a főszereplő házasságkötése után a násznéppel sétálni megy Párizs központjába. Már vártam a szokásos leírást az Eiffel-toronyról, ami persze elmaradt. A könyv megjelenésekor a torony, ami annyira örök és elengedhetetlen része a városnak, még tervben sem volt. Hát ennyire megtévesztő Zola világa. Ha ma írnának egy történetet valamelyik nagyváros kocsmajáró, önpusztító népéről, az sem nézne ki másként. Csak legfeljebb lenne benne Eiffel-torony.
Száz szónak is egy a vége: emelem nemlétező kalapom Émile Zola előtt.

+
>!
Joutsen
Émile Zola: A Patkányfogó

hát nem egy könnyed, szórakoztató olvasmány, nem kertel az biztos. mielőtt elkezdtem olvasni több dolgot is hallottam róla, meg hogy naturalizmus így meg úgy, de a könyv feléig nem értettem mi olyan durva ebben. aztán később rájöttem, mire gondolt mindenki. nagyon jó könyv, azt hiszem hamarosan nekiugrok a Nanának.

+
>!
Soós_Norbert
Émile Zola: A Patkányfogó

Alapvetően nem kedvelem a naturalista irányzatot. Kiábrándító a gondolat, hogy egy gondolkodó ember életét mindössze a származása és a környezete határozza meg, akárcsak valami állatét. Zola nem mászik bele a fejekbe, nem firtatja, hogy ki mit miért tesz, mintha annak semmi szerepe nem volna; a szereplők sorsa már úgy is elrendeltetett. Minden mozzanatot dokumentál, olyan részletesen és árnyaltan, hogy az olvasó maga is ott van a ragadós padlójú, pálinkagőzös kocsmában, a nyirkos mosodában, egy elszegényedett és lezüllött család szállásán vagy magányosan a kihalt utcán a hóesésben. Zola világa lehangoló, elrettentő és gyakorlatilag kilátástalan.


Népszerű idézetek

+
>!
Nílkantha

Aki a mocsokban hever, nem örül, ha rásüt a nap.

371. oldal, Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1972

+
>!
nuskod

Egymás hegyén-hátán, együtt rohadtak; ha pár rohadt alma akad a kosárban, a többi is megromlik.

+
>!
Nílkantha

…a gyerek úgy szaporodik a nyomorban, mint trágyadombon a gomba.

150. oldal, Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1972

+
>!
Nílkantha

Gyereket csinálni nem nagy sor, felnevelni (…) az a művészet.

101. oldal, Kriterion Könykiadó Bukarest, 1972

+
>!
Nílkantha

Mindig akadnak jótét lelkek, akik sietnek megvinni a kellemetlen újságot, […]

371. oldal, Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1972

+
>!
NannyOgg ×SP

A férfiak gyakran egyetlen éjszakáért nősülnek: az elsőért; csakhogy az elsőt követi a többi, és jönnek a nappalok vég nélkül, és jön az egész élet, ők pedig addigra már réges-régen beleuntak…

53-54. oldal (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1986)

Kapcsolódó szócikkek: házasság
+
>!
Nílkantha

Mindenhez hozzászokhat az ember, de sajnos, az evésről nem tud leszokni.

386. oldal, Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1972

+
>!
Nílkantha

…ha a béka felfuvalkodik, ökörnek hiszi magát.

300. oldal, Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1972

+
>!
levendulalány

– Elment az eszetek, hogy politikán vesztek össze? … Ingyencirkusz a politika! Érdekel az minket? … Rakjanak oda akit akarnak, királyt, császárt, tudomisénkit, én akkor is megkeresem a magam öt frankját, s eszem és alszom, nem igaz? … Hülyeség az egész!

78. oldal

+
>!
Nílkantha

Akárhogy szeretünk is valakit, csak teher az, ha meghalt; sőt, minél jobban ragaszkodtunk hozzá, annál jobban szeretnénk megszabadulni tőle.

297. oldal, Kriterion Könykiadó Bukarest, 1972


A sorozat következő kötete

Összehasonlítás

Rougon-Macquart család sorozat


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is