Glanc 19 csillagozás

Elmore Leonard: Glanc

„Ez ​tényleg ekkora gyógyegér, vagy csak megjátssza magát? Adja itt a kivasaltat. Eléggé vizenyős a tekintete ma reggel. Csak nem másnapos? Az is lehet. Láthatóan nem idegeskedett, nem érdekelte különösebben, hogy ő is itt van. Ezzel az erővel Teddy akár Vincent valami rég nem látott spanja is lehetett volna? Egy régi haver, aki mégis azon morfondírozik, hogy elég lenne csak simán hátranyúlni a zakója mögé, előkapni jó öreg Smithét, és eltenni ezt a mocskot innen az útból. Egyetlen lövés. Ennyi. Aztán azt mondaná a pincérnőnek, hogy a főtt tojást keményen szereti.”

Meghökkentő történeteivel, remekbe szabott karaktereivel és utánozhatatlan, borotvaéles párbeszédeivel Elmore Leonardot a mai amerikai krimi legnagyobb mesterének tartják. Rejtő-rajongóknak ajánlott olvasmány.

Az ilyen könyvet magaddal viszed, amikor felállsz megnézni, maradt-e még egy kis csokis keksz. Nehogy még lemaradj valamiről. – Stephen King

Elmore Leonard a krimiírók krimiírója, páratlan… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1985

>!
Krimiklub.hu, 2008
422 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638763952 · Fordította: Hegyi Pál

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Elmore Leonard: Glanc

Valahonnan már ismerős volt Elmore Leonard neve… Ha Stephen Kingnek tetszett, nekem is meg kell kísérelnem – gondoltam a könyvdiszkontban, amikor megvásároltam. Aztán egyértelművé vált, hogy méltatlanul került a mélyen leárazott kötetek közé. Egy feszes cselekményű, kitűnő krimi, jó karakterekkel, keresetlen párbeszédekkel, jó stílusban – izgalmas olvasmány – fél éjszaka tartott, miután tegnap belekezdtem. Ráadás egy szép, tiszta szerelem története is. A Krimiklub.hu kiadónál jelent meg sorozatukból – néhányat már korábban olvastam amikor még nem volt „krimiklub” – jó bűnügyi regények. Tehát egy színvonalas sorozat – érdemes olvasni, örülni, jól szórakozni – amelyet ez a kötet is garantál! Elmore Leonard – jegyezzük meg – élenjáró!

1 hozzászólás
Csabi>!
Elmore Leonard: Glanc

Leonard a legnagyobb krimi író. Legalább is a könyv borítója erről tanúskodik. A beltartalom némiképp árnyalja a képet, de azt nem mondanám, hogy a borító ordas hazugságokkal téveszti meg a vásárlót, akárcsak a legjobb mosóporok. Stephen King óvatos előszava is arról tanúskodik, hogy jobb felvenni az előszóért járó gázsit, mint eltűrni, hogy valaki más tegye ezt meg. Hát valaki fel fogja venni, miért ne éppen én (mármint ő).
Kezdjük ott, hogy mint krimi csak bizonyos kompromisszumokkal működik a regény, mivel a tettes kiléte nem sokáig marad titok, inkább a nyomozó, Vincent Mora, és a rosszfiú(k) közötti macska-egér játékra, valamint a végső leszámolásra van kihegyezve a sztori. Igazából a történet jobban megfelelne egy westernnek, csak Puerto Ricot ki kell cserélni Mexikóra, a kocsikat lovakra, a kaszinókat füstös kocsmákra, a pisztolyokat ööö… pisztolyokra. És már csak az a kérdés, kié lesz a szép szőke a végén. Na kié?
Ennek ellenére, hogy mint nyomozósdi nem kínál izgalmakat a könyv a krimi kedvelőknek, nem nevezhető unalmasnak. Nem véletlen, hogy Tarantino is mesterei között említi. Leonard karakterei élnek, jól megrajzolt figurák, ráadásul az író nagyon jól mozgatja őket a regényben, mindenki a helyén van, és a végén oda kerül, ahová való. Ehhez jön még a jó környezetrajz, ebben az esetben a kaszinók világa, amit némi keserű társadalomkritikával tálal Leonard, ez elengedhetetlen kelléke a jó kriminek.
Ha legközelebb szembejön egy Leonard krimi egy antikváriumban, nyúlni fogok érte.

9 hozzászólás
henryhill>!
Elmore Leonard: Glanc

Szórakoztató ponyva Elmore Leonardtól, noha egy kicsit elnyújtott és néha veszít a lendületéből, mindezek tetejébe még egy borzasztóan feslett végjátékot is épít az író legsótlanabb, legügyefogyottabb karakterének egyikére. Túl bizarrnak akar hatni, néha úgy éreztem túldimenzionálja és túlírja a karaktert, úgy hogy olykor több mint száz oldalon keresztül nem is hallunk róla és igazából annyira evidens lenne az ő életmódját, ügyködését is követni, lévén a potensnek tűnő, szentimentalista, vénhedő főhősünk Vincent Mora már az elején összetűzésbe kerül vele és egyfolytában ott vannak egymás mellett, de ennek ellenére úgy gondolja az író hogy nyomozzunk mások után is és legyünk következetlenek hogy kapjunk több szellemes dialógust, mint azt eleve sejtenénk egy Elmore Leonard regénytől… Végletekig következetlen, önismétlő és néhol unalmas, klisészerű is, mindvégig a kapitalista exhibicionizmust sztárolva. Ennek ellenére volt pár olyan ironikus, cinikus mozzanat és a kaszinóvilág miliőjének autentikus reprezentálása ami miatt kár lett volna nem olvasni. Mindezek mellett a történet mesterkélt és lagymatag, a karakterek is csinálmányok, nem igazán van funkciójuk – legföljebb a környezet bemutatásában, egyedül a kontextus és a dialógok amik valóban az íróra vallanak, mert többnyire nem a klasszikus krimi hagyományait, receptjét tükrözik, annyiban viszont ez mégis inkább klasszikus vonalúbb mint a Sima ügy vagy a Mint a kámfor hogy valójában egy gyilkosság felgöngyölítése van a középpontban Atlantic City csillámló zöldhasúkomfortjában, a szélhámosság különféle pénznemeivel. Akik szeretnék Elmore Leonard esszenciáját kapni azok semmiképp se ezzel kezdjék, de valójában azt is el kell ismerni hogy bármennyit hibázhatott, bármilyen szélsőséges minőségű könyvet írhatott akkor is van még a legsilányabb próbálkozásban is olyasmi ami a coolság és az üdítő hangulat revizionista pionírjává teszi.

pulse>!
Elmore Leonard: Glanc

Nem szabad hosszabb időre megszakítani az olvasását, mert elvész a történet lendülete. Legalábbis, velem így esett.


Népszerű idézetek

Bla IP>!

– Vincent, a kolléga azt kérdezi, mi történt azzal, aki beléd lőtt?
– Meghalt, útban a kórház felé – felelte Vincent…- Azt hiszem elhagyta az életkedve…

47. oldal

tomanek>!

Tudod, hogy vezetnek az emberek Vegasban? Egyszerűen katasztrofális, hihetetlen. A múltkor is kirakom a karom, hogy indexeljek, erre valaki kikapja a kezemből a martinit.


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A halálsoron
J.D. Barker: Az ötödik áldozat
J. D. Robb: Halálos menekülés
Jim Butcher: Palástforgató
Karen Rose: Érints meg
Greg Iles: Csontfa
Don Winslow: Drogháború
J. R. Ward: Az ördög martaléka
Janet Evanovich: A négy fejvadász
Linda Castillo: A halál szava