Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ezüstgolyók 13 csillagozás
Ezüstgolyóval végeznek Bruno Canizales ügyvéddel, az erőszak ellen küzdő Biztonsági Tanács tagjával. A lehetséges gyanúsítottak között találunk elhagyott szeretőket – férfiakat és nőket egyaránt –, kíméletlen drogbárót, sőt az áldozat apját is, akinek politikai karrierjét súlyosan veszélyeztették fia speciális szexuális szokásai. A nyomozást ellehetetlenítik a rendőrség megvesztegetett vezetői, a kegyetlenül kivégzett áldozatok pedig egyre szaporodnak…
Precíz látlelet a mexikói társadalomról – kegyetlen gyilkosságokkal, mindent átszövő korrupcióval, vetélkedő drogkartellekkel, szexuális perverziókkal, igen sajátos elbeszélő stílusban.
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Spanyol krimi Kossuth
Enciklopédia 9
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 12
Kívánságlistára tette 4
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Nehezen olvastam ezt a könyvet, mert a párbeszedek egybefolytak a leírásokkal. Neha azt se tudtam, hogy most ki beszél kihez. Ha Mendieta mobilja csörgött, csak ennyit írtak: Lovasság. Mivel ez volt a csörgése.
Ez az egész, ami érzéseket kiváltott belőlem… Tényleg éreztem a mexikói társadalmat, a mindenbe belefolyó bűnözést. A korrupciót, a tisztességes rendőrök munkájának nehezsegeit kiválóan láttatta a könyv. Még akkor is, hogy nem tetszett a törtenet.
Egyszer érdemes elolvasni.
Korábban még nem olvastam mexikói szerzőtől – érdekes volt a világ, ahol ez a szövevényes bűnügyi történet játszódik. Végig nyitott, az utolsó oldalakig fenntartja a feszültséget, a választ, ki ölte meg Bruno Canizalest. Ami miatt nagyon nehézkes volt olvasni, az az „igen sajátos elbeszélő stílus”, ami annyit tesz, hogy a párbeszédek is folyó, egybefüggő szövegként jelennek meg. Kellett vagy hatvan oldal, mire megszoktam, és nem kellett egyfolytában vissza-visszaolvasni egy-egy bekezdést, hogy akkor most ki is beszél tulajdonképpen?
Roppant kíváncsi voltam, amikor mexikói szerző műve került a kezembe. És bár ezt a könyvet rém gyengének tartom, nem zárkózom el, egyéb más mexikói nemzetiségű alkotótól sem a későbbiekben. Ez a könyv abban a tekintetben mindenképpen speciális, hogy egy légtérben hozza a leíró és a párbeszédes részeket, sem írásjelekkel, sem sorközökkel el nem különítve egyiket a másiktől. Bele kellett rázódni ennek ritmusába. Azután, zavart amikor mobiltelefon-csörgést nem így nevezett meg, hanem a csengőhang alapján, a lovasindulót speciálisnak hívva, egyszerűen csak 'lovasság'-ot említett. Félreérthető, illetve zavart keltő, ha valaki nem kapcsol. Ráadásul a feloldást, ezt a magyarázatot nem is a legelső alkalommal osztja meg velünk, hanem a többedik interakciónál.
Nekem maga az egész cselekmény is vontatott volt. Nem értettem, miért kell kiemelni folyton a lövedék típusát: az ezüstgolyót. Elképzelhető, hogy népcsoportra jellemző, általunk nem ismerhetett szimbolika bújik meg a háttérben.
A szereplők, karakterek egyike sem tett rám semmilyen benyomást. Vagyis olyan semmilyenek.
Nekem az egész valahogy távol maradt. Abszolút nem szippantott be, nem vont hatása alá.
Talán egyszer később sikerül ténylegesen elmerülnöm benne.
Nagyon furcsa volt eleinte a „sajátos elbeszélő stílus” – vagyis nem csak eleinte, mert sokszor kellett visszaolvasnom, hogy most tulajdonképpen ki beszél és kivel, és hol is vagyunk. De nagyon élvezetes és tanulságos volt, írói bravúr!
Lassan, de végül összeállt a történet. Pörgős volt, mindig történt valami, bár sok szereplő volt, és nagyon kellett figyelni, hogy ki kicsoda és kivel van. De rájöttem, mindenki mindenkivel és mindenki mindenki ellen. Nagyon érdekes tükörkép volt a mexikói társadalomról, csak ámultam, valóban ilyen az élet Mexikóban? Simán. Mendietát is megkedveltem, mellette volt még néhány emlékezetes szereplő: Gris, a bringás srác spoiler, Montano.
Legalább még egyszer el kell olvasni.
Második olvasás, 2016. december 31.:
Most már sokkal több részlet kivilágosodott. Pompásan rakosgatta elénk az író az apró nyomokat, amik egyenesen vezettek a végkifejlethez és a megoldáshoz!
Mexikó annyira más világ, de a nyomozás, az igazság felderítése ott is fontos szerepet játszik, igaz, ezt sokan sokféleképpen értelmezik. Nagyon jó regény.
A borító kétszeresen is félrevezető: egyrészt azt írja, spanyol krimi, de nem – mexikói mind az író, mind a sztori.
Másrészt egy huszadrangú olcsó krimi borítóképét látjuk, holott ez egy magasirodalmi mű – és ezzel jól képen is töröltük a célközönség célzását.
Az ember ezen túlverekedve magát még szembe találkozik a tagolatlan dialógusokkal. Na ja. Ezzel mondjuk nem értek egyet, nem kell az a flikkflakk még az irodalmi díjasoknak sem, hogy újrafeltalálják a központozást. Tessék a tartalommal és a megfogalmazással virítani inkább!
EM-nál tényleg fölösleges ez az úri allűr, mert tök jó a sztori, remek a karakterábrázolás. Ki nem szerette meg a melankolikus, mégis leállíthatatlan Mendietát a könyv közepére? Na, ezt mondom. A rejtély még túl is van csavarva kissé az én ízlésemnek, de nem túlzás, mert a háttér olyan igazi, egyszerre durva és elfogadható, hisz ez a nyomozó mindennapja. Külön érdeme a könyvnek, hogy a nyomozó nem akad ki, amikor leállítja a politika, ezt is csak tudomásul veszi, mert az ő világa ilyen, és kész, kár hőzöngeni. Hogy a megoldás mégis megtalálja őt, az már a figura zsenialitása.
Érdemes végigolvasni, küzdős, de nagyon jó könyv.
Egy üdítően profi regény, mexikói környezetben és viszonyrendszerben, egy rendkívül korrupt országban. Egyedi párbeszédszerkesztés, ahol nagyon kell figyelni, ki-mit mond, ugyanis ez nem egyértelmű. Ha ezt az „odafigyelést” elsajátítjuk, akkor egyszerűbb lesz olvasni a regényt, ugyanis a cselekmény egészen pörgős és lebilincselő, mert ugye a gyilkos személye a történet végéig rejtély marad…
Nagyon ajánlom olyan alkalmakra, amikor összpontosítani tudunk (nem szól olvasáskor TV, zene, stb) és a logikánkat edzeni szeretnénk. Tetszett a „mai” nyelvezet.
Népszerű idézetek
Arra gondolt, hogy a meghaláshoz bármelyik nap megfelel, ki akar örökké élni?
24. oldal
… Bruno könyörgött, hogy engedjem felöltözni őket, hogy beszélhetünk civilizált emberek módjára is; tévedett, amikor szerelmi problémáról van szó, a civilizáció visszatér a kőkorszakba, és bunkósbotokkal esünk egymásnak. Civilizált az anyád, feleltem neki, és lekevertem egy akkorát, hogy a lelkem belészakadt,…
97. oldal
…vajon futná a spórolt pénzéből, hogy egy másik bolygón éljen, amíg munkát nem talál? […] Elmenni. Köddé válni. Elveszni. Kicserélheti az ember az életét?
235. oldal
…az ember csak egyszer szeret életében, a többi csak variáció ugyanarra a témára, de tartalom nélkül…
174. oldal
A nevetés az a gyógymód, amely soha sem mond csődöt, üzeni a Selecciones Magazin.
198. oldal
…a feleségem most érkezett meg Berlinből, és hozott egy természetes halállal elhunyt sonkát, akarod megkóstolni? Majd később, most be kell mennem a kapitányságra. Ne légy finnyás, az élet abból áll, hogy jókat együnk, és jól töltsük el az étkezések közötti időt. Most nem, és ha majd megetted, elküldelek a Közegészségügyi Felügyeletre.
82. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Fernanda Melchor: Hurrikánok évada 83% ·
Összehasonlítás - Subcomandante Marcos – Paco Ignacio Taibo II: A fészkelődő holtak 59% ·
Összehasonlítás - Durica Katarina: Mennyit adtál érte? 94% ·
Összehasonlítás - Hász Róbert: Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja 94% ·
Összehasonlítás - M. Z. Chapelle: Párizstól keletre 93% ·
Összehasonlítás - Aleva Zoltán: Matilda gyermekei 94% ·
Összehasonlítás - Douglas Preston – Lincoln Child: Két sír 92% ·
Összehasonlítás - John Marrs: The One – A tökéletes pár 90% ·
Összehasonlítás - Diane Chamberlain: Egyetlen nővérem 90% ·
Összehasonlítás - J. A. Redmerski: Megölni Sarait 89% ·
Összehasonlítás