Hollóherceg (Hercegek-trilógia 1.) 245 csillagozás

Elizabeth Hoyt: Hollóherceg

Edward ​de Raaf gyermekkorában elveszítette valamennyi szerettét: az Anglia-szerte pusztító pestisjárványt egyetlen családtagja sem élte túl. A haladó szellemű, művelt, de magányosan élő, mogorva gróf hosszú évek elteltével visszaköltözik gyermekkori otthonába: a Ravenhill-kastélyba, azzal a szándékkal, hogy megmenti az ősi fészket. Modern gazdálkodásba kezd a birtokon, és tapasztalatait tudományos munkában foglalja össze. Mivel Edward kiállhatatlan, lobbanékony természet, az alkalmazottai nem bírják sokáig mellette, ezért kénytelen újabb és újabb titkárt keresni.

Anna határozottsága, humora és szókimondása az első pillanattól lenyűgözi a férfit, ahogy az asszonyt is a gróf érzékenysége, ugyanakkor arroganciája is, amelyet egyszerre talál bosszantónak és izgatónak. Mivel azonban mindketten tisztában vannak társadalmi helyzetükkel és a konvenciókkal, kölcsönös vonzalmukat igyekeznek leplezni. A boldogtalan házasságának kudarcát és magányos sorsát évek óta példásan viselő,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2006

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Romantikus Regények General Press

>!
General Press, Budapest, 2008
312 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636430399 · Fordította: Kiss Annamária

Enciklopédia 1


Kedvencelte 28

Most olvassa 2

Várólistára tette 87

Kívánságlistára tette 46

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Sippancs P>!
Elizabeth Hoyt: Hollóherceg

Mondtam már, hogy a testileg – amivel legtöbbször együtt jár a lelki is – sérült férfiak a gyengéim, ugye? És azt is, hogy imádom a történelmi romantikát? Hát még ha a kettő párosul egymással?!
Úgy indultam neki ennek a könyvnek, meg úgy alapból Hoyt munkásságának (ez az első olvasmányom tőle), hogy lesz, ami lesz, teszek vele egy próbát, az időmbe belefér, ezenkívül pedig kettő kihíváshoz is fel tudom használni. Semmiféle elvárást nem támasztottam vele/velük szemben, és nem bogarásztam át értékeléseket sem, egyszerűen csak olvasni akartam egy jó történelmi romantikus kötetet. Így a tegnapi napon kinyitottam a könyvet, belekezdtem, és a második oldalon elvesztem. Menthetetlenül, véglegesen, örökre. Ráadásul nem csak a történetbe és a karakterekbe szerettem bele, hanem az írónő stílusába is. Mert annyira fantasztikusan, könnyeden és humorosan ír ez a nő, hogy arra nincsenek szavak! Szó szerint faltam a könyv sorait és oldalait a „csak még egy fejezet” szindrómával karöltve, és olyan sokat nevettem (Davis és Hopple, édes istenem! :)), ami történelmi romantikusnál eléggé ritka eset.
Egyetlen egy dolog volt csak, ami bántotta a szememet, ez pedig az írónő szőr iránti „rajongása”. Nem tudom, hogy az eredeti regényben is ilyen nagy hangsúlyt (mellkas, hónalj, láb, intim) kapott-e ez a tulajdonság, vagy ez magyar, akarom mondani fordítási sajátosság, mindenesetre kissé zavaró volt arról olvasni, hogy kinek hogyan kunkorodik és mekkora az ilyen-olyan szőrzete.
Jöhet a második rész!

18 hozzászólás
Zsuzsanna_Makai>!
Elizabeth Hoyt: Hollóherceg

Nagyon tetszett! Sokáig azt gondoltam, h ez is csak egy a sok közül, holnapra már el is felejtem, aztán jött a csavar, Anna nagy bevállalása, és persze megváltozott a véleményem. Lehet, h az előítéletem miatt addig nem is tűnt fel, de utána elkezdett nálam működni a könyv humora is.
Aki még nem olvasta, olvassa bátran, mert jó.

2 hozzászólás
Tóth_Orsolya_3 P>!
Elizabeth Hoyt: Hollóherceg

Végre egy olyan könyv, ahol egyik főszereplő sem álomszép, sőt…
Kicsit meseszerű, de szórakoztató és a megszokott erotika itt sem maradt el. ;-)

16 hozzászólás
Silverlight>!
Elizabeth Hoyt: Hollóherceg

Meglepően tetszett ez a történet is ebből a sorozatból. Sőt jobban mint a második része. Eleve nagyon tetszik az írónőben, hogy ha két történet vegyít egyben, ráadásul egyedi karaktereket és szituációkat használ. Egyszerre érzelmes és izgalmas. Szeretem ha kicsit egyedibb történet akad a kezemben, s itt erről van szó. Edward egy igazán mogorva, kemény szívű, erős akaratú férfi, aki megszokta, hogy mindent ő irányít, miközben a testi hibáival élve el kell viselnie a körülötte élők szánalmas pillantásait. Anna egy erős nő, aki özvegyi sorsával megbékélve, mindent meg tesz azért, hogy túléljen, mégis megőrzi a tisztességét. Kicsit érdekes a kettőjük kapcsolata, de szerintem nagyon jól sikerült a szálakat összefonni. Nekem különösen tetszett a történetbe beágyazott hollóherceg meséje is, s az is, hogy most külön jelent meg a történet, nem az egyik szereplő elbeszélésében. Sokkal jobban érthetőbb és emészthetőbb is volt. Érdekes volt Edwardot látni, ahogy a saját büszkeségét és keményfejűségét kénytelen félretenni, s megnyitni a szívét Anna előtt.

>!
General Press, Budapest, 2008
312 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636430399 · Fordította: Kiss Annamária
Iustitia>!
Elizabeth Hoyt: Hollóherceg

Nem tudom, hogy ilyen jellegű bordélyok mennyire fordultak elő a valóságban, mindenesetre csekély számú történelmi romantikus olvasmányélményeim közt ez a második, ahol szerepet kap efféle intézmény. Ezt ennek a könyvnek nem róhatom fel, inkább az először olvasottnak, ugyanis az a későbbi megjelenésű. Persze közel sem valószínű, hogy Heath tudott Hoyt könyvéről, sőt, az is lehet, hogy valóban gyakori volt úrihölgyeknek ilyen helyeken múlatni idejüket, és csak egyformán megigézte a téma a szerzőnőket. Közös elemek ide vagy oda, ahogy a másik is, ez a regény is működik. Már a két főszereplő is ígéretes: egy veszteségekkel és fájdalmakkal terhes, sok mindenen túl lévő, goromba gróf és egy érdekes jellemű, magáért kiállni tudó és merő, az első házasságával pórul járt özvegyasszony. Két alapvetően erős karakter puhítja egymást, beváltva minden reményt. Hozzájuk jönnek még a szerethető, illetve a jól formált, de negatív mellékszereplők. Vannak köztük, akik a társadalmi elvárásoknak eleget téve élik az életüket, de a nagy többségük követi a szívét, még ha ezzel meg is botránkoztat a 18. században ezt-azt. Ebben a regényben is érvényesül a mondás: az kiabál, akinek a háza ég.

Cs_N_Kinga P>!
Elizabeth Hoyt: Hollóherceg

Nagyon jól esett a lelkemnek ez a könyv. Aranyos, kedves, nyálas romantikus kis történetecske. Laza két-három órára szívből tudom ajánlani. Volt benne humor is, legalábbis én jókat derültem rajta. Azt hozta, amit vártam, se többet se kevesebbet. Pont jó volt. A fél csillagot az eleje miatt vontam le, az kissé unalmasra sikeredett, de aztán hamar megindult a történet. Kicsit sablonos, de most ez kellett nekem.
(A hollóherceget, ami külön történetecske volt, külön szerettem)

Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Elizabeth Hoyt: Hollóherceg

Hercegek-trilógia 1

Ez nagyon tetszett nekem, nagyon jól szórakoztam rajta.
Imádom az írónő könyveit, mindig két szálon futtatja. Minden bekezdés elején kapunk egy részletet egy meséből, ami aztán megjelenik valós időben a regény szereplőire kivetítve. Így aztán izgathatja a fantáziánkat a mese és a cselekmény folytatása is.
Be is szippantott a történet, sok mély érzés, gondolat volt benne és persze sok humor, erotikával fűszerezve.

Detty89 P>!
Elizabeth Hoyt: Hollóherceg

Jaj, ez nekem nagyon tetszett! :)
Első könyvem volt az írónőtől, de biztos, hogy nem az utolsó! Nagyon jól forgatja a szavakat!
Ki is vettem a könyvtárból a további két kötetet, biztos, ami biztos. :D

Anna egyik kedvenc női karakterem lett. Kíváncsi, bátor, makacs és nagyon tud szeretni!
Edward pedig amilyen gőgös, szerencsére el tudja fogadni, hogy valakit őt is tudja szeretni minden hibája ellenére. :)

Örülök, hogy rátaláltam erre a trilógiára, hamarosan jövök a második résszel! ;)

_Katie_ P>!
Elizabeth Hoyt: Hollóherceg

Mamám, ez aztán bitang jó volt!! :) Egyben letoltam az egész könyvet. :)

Minden megvolt benne egy jó történelmi romantikushoz.

humor – sokat nevettem
egy mogorva gróf – aki szeret kiabálni és természetesen helyesen viselkedik egy adott helyzetben
egy pimasz özvegyasszony – aki fellázad a szokások és elvárások ellen, és nem meglepô módon tisztességtelen dolgot tesz
sikamlós részek de ettől a sok göndörödő és pöndörödő szőrtől rosszul voltam. Brrrr…..igazán nem kellett volna ennyiszer felhívni rá a figyelmünk – és nem utolsó sorban remek cselekmény

Első könyvem Elizabeth Hoyt-tól, de az biztos, hogy nem az utolsó! :)

zöldelefánt>!
Elizabeth Hoyt: Hollóherceg

Meg van az az érzés, vagy volt már olyan, hogy az első 1,5 oldal után már tudtad ez jó lesz?
Na nekem ez a könyv pont ilyen volt.
Imádtam. Nagyon sokat nevettem, halkan vagy éppen hangosan.
Edward és Davis párbeszédei mindent vittek. De nem sokkal maradtak le Edward és Anna beszelgetései sem.
Nagyon tetszik az írónő stílusa és humora. És a fordítás is.
Szegény pitypangok, amiket Anna kivág… de jó lenne teknős kajának xD
És Jock, el ne feledkezzem róla. Nagyon megelevenedett a szemeim előtt az a csufi óriás, a néha visszhajló füleivel.
Szerintem fogom én még ezt újra olvasni ;)


Népszerű idézetek

Sunshine>!

– A „Herceg” nem lenne jó név? – kérdezte Anna.
A gróf egy percig bambán nézett, aztán rájött, mire vonatkozik a kérdés. A kutyára pillantott. – Nem hinném. Akkor felettem állna rangban.

Sunshine>!

Miért hiszi azt minden férfi, hogy igazabb, amit mond, ha hangosan mondja?

BlueWinter>!

– Mondták már, hogy a temperamentumom eléggé… – Nem fejezte be, a megfelelő
szót kereste.
Anna kisegítette:
– Vad?
Edward ránézett oldalvást.
– Vérszomjas?
A gróf a homlokát ráncolta, és szólásra nyitotta a száját. De Anna megelőzte:
– Barbár?

Sunshine>!

Sejteni lehetett, hogy ha Lady Gerard egyszer elkezd beszélni, akkor csak természeti katasztrófa tudja leállítani. Mondjuk egy villámcsapás. Edward fürkészve nézte leendő anyósát. Nem, talán még villámcsapás sem.

BlueWinter>!

A gróf egy robusztus barokk íróasztal mögött ült, ahol egy nála kisebb férfi eltörpült volna. Mellette a kandallóban a tűz próbált vígan pattogni, de nem sikerült neki.

BlueWinter>!

Edward úgy nézett Davisre, hogy a tekintetéből felnégyelést, csonkolást és egyéb
apokaliptikus ígéreteket lehetett kiolvasni.

Sunshine>!

Furcsák ám a rózsák: a felszínen szúrnak és kemények, de belül törékenyek.

Kapcsolódó szócikkek: rózsa
BlueWinter>!

Idióta, gondolta Anna, de mondani azért nem mondta. Tiszteletre méltó és egy
bizonyos kort megért – két hónap múlva a harmincegyet betöltő – özvegyasszonyoknak
nem szokásuk ilyesféle díszítőjelzőkkel illetni úriembereket, még ha éppenséggel találó is
lenne. Nem bizony.
– Remélem, nem sérült meg – mondta ehelyett. – Felsegíthetem? – Mosolyt erőltetett
az arcára, ahogy lenézett a víztől csöpögő férfira.
Az nem is próbálta viszonozni az illedelmes szót:
– Mi az ördögöt keresett az út kellős közepén, tyúkeszű némber?

BlueWinter>!

[…] – A titkár, úgy vélem, egészen kielégítő lesz mint, hogy is mondjam, titkár. – A szemét eközben le nem vette volna a ló formájú szélkakasról az istálló tetején.
Edward ráeszmélt, hogy közben ő maga is a szélkakast kezdte figyelni. Az nyikorgott, és lassan körbefordult. Elkapta a tekintetét, és lepillantott maga mellé. Ott ült a kutya, és oldalra hajtott fejjel bámulta a szélkakast.

BlueWinter>!

Ehelyett összeszűkült szemmel jobban is megnézte magának a betolakodót. Apró kis nőszemély volt, barna ruhában, a haját valami rémes fodros főkötő alá rejtette. A hátát olyan egyenesen tartotta, hogy nem is ért a széktámlához. Vagyis úgy nézett ki, mint egy átlagos úri hölgy, ha szükségre jut, csak hát ez itt éppen simogatta – simogatta, a mindenségit – az ő drabális kutyájának a fejét. Az állat bólogatott a fejével, a nyelve meg kilógott a pofájából, mint egy idiótának, a szemét félig lehunyta a gyönyörtől.


A sorozat következő kötete

Hercegek-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Julia Quinn: A vikomt, aki engem szeretett
Maggie Fenton: Erényes gazember
Vi Keeland: Érzéki játék
L. J. Shen: Az ördög feketét visel
Vi Keeland: A kemény főnök
Ella Maise: Akarlak, Adam Connor
Rachel Van Dyken: Risky Play – Veszélyes játék
J. R. Ward: Perzselő vágy
Kendall Ryan: Tüzes szenvedély
Kendall Ryan: A szobatárs