Édesek ​és mostohák 70 csillagozás

Elizabeth Gaskell: Édesek és mostohák Elizabeth Gaskell: Édesek és mostohák

Az ​angol romantika kiváló prózaírónője, Elizabeth Gaskell regényének középpontjában egy polgárleány, Molly felnőtté válása áll. Finoman kidolgozott jellemek, kifejezően ábrázolt természeti környezet és hiteles korrajz mesterhármasa jellemzi a regényt. Szinte megelevenedik az 1820-as évekbeli kisváros, Hollingford apraja-nagyja: halljuk a nagy haragú Hamley uraság dörgedelmeit, a saját bőrünkön érezzük az úri társaság élcelődését és a legalább annyira káros, falusi pletykálkodást, vagy bosszankodunk a számító mostohaanya negédes modorba bújtatott cselszövésein. Csodáljuk Molly szelídségét, segítőkészségét és azt a romlatlanságot, amellyel a világot szemléli, és a viszonzást várja a lelkében rejtőző szerelemre. A humorral fűszerezett, míves stílus és a fordulatos cselekmény a romantika kedvelői számára letehetetlenné teszi a könyvet, amely a Jane Austen és Charlotte Brontë társaságában emlegetett gaskelli életmű megkoronázása. A kisváros, a Phillis és az Észak és Dél szerzőjének… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1866

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lazi Könyvkiadó klasszikusai Lazi

>!
Lazi, Szeged, 2014
618 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632672243 · Fordította: Leyrer Ginda
>!
Lazi, Szeged, 2007
682 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639690417 · Fordította: Leyrer Ginda

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Molly Gibson


Kedvencelte 9

Most olvassa 5

Várólistára tette 109

Kívánságlistára tette 93

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Trixi>!
Elizabeth Gaskell: Édesek és mostohák

Gaskellel való ismeretségem e mű filmes verziójával kezdődött (majd folytatódott az Észak és dél-lel, aztán a Cranford-al). Amit nagyon szeretek – a lassan csordogáló történetét, a gyönyörű helyszíneket, a kort amiben játszódik. Nem volt kérdés, hogy előbb-utóbb el fogom olvasom. De előtte megismerkedtem a kevésbé ismert műveivel (legalábbis kis hazánkban) – pl: Szerelem és gyötrelem, Sylvia szerelmei, Vétkek és vezeklések. Szándékosan maradtak a végére az ismertek, mint pl jelen esetben ez – Édesek és mostohák. Olvasás közben viszont nagyon megdöbbentem, hisz a kevésbé ismert művek sokkal, de sokkal jobban tetszettek nekem :O . Akkor miért is pont ez az egyik legismertebb, sőt filmre vitt műve? Sokkal több lehetőséget látok a Sylvia szerelmeiben vagy a Szerelem és gyötrelemben, mint ebben.
A könyv hamisítatlan Gaskell, épp ezért alapból szeretem, de néha nagyon soknak éreztem a blablát (pedig türelmes voltam :D ) . Még kb 2 fontosabb történés volt hátra a történetből, de a könyvből még hátra volt több, mint 300 oldal, és ennek ellenére le lett csapva a vége. Nos, ez talán nem Gaskell hibája, hisz ha jól tudom meghalt mielőtt befejezhette volna a könyvet. Azért kapunk néhány plusz infot a könyv végén, ami Gaskell gondolatait tartalmazza. Amit pl szerettem a Sylvia szerelmeiben, ebben a könyvben nem nagyon volt jelen. Viszont kaptam rengeteg érdekes, valószerű karaktert. Molly csendes, jótét lélek, mégis eleinte néha megátalkodottnak nevezik (nem is értem, miért). Az apja is erős erkölcsi érzékkel, és humorral megáldott figura, akire mindig lehet számítani. Akit nem lehet szeretni, de nagyon utálni sem az Molly mostohaanyja. Nem lehet szeretni, mert olyan amilyen, de (csúnyán kifejezve) olyan dumája volt, hogy néha megmosolyogtatott. Igazi egyéniség, még ha az önzősége önzetlenségbe is volt néha csomagolva, épp ettől lett mulatságos. Cynthiát nem sikerült megkedvelnem. Igazi kis k…a. Mindenki szereti, mindenkivel könnyen megkedvelteti magát, csillog-villog, flörtöl, és az sem baj, ha másokon átgázol. Nem is igazán értem, hogy Molly miért szereti annyira. Szó nélkül intézi Cynthia „mocskos” ügyeit, később neki több jut ebből a „mocsokból”, mint Cynthiának, és amikor Cynthiát kérdőre vonják, még neki áll feljebb. Na, hiszen, milyen ember az ilyen? Egy önző dög, aki senkivel és semmivel sem törődik, amíg az neki jó. Addig még elhittem, hogy legalább Mollyt szereti és legalább vele őszinte, főleg akkor, amikor arról beszél, hogy ő (mármint Cynthia) nem egy jó ember. De ezek után …… szóval a liba nem lett a kedvencem :D . A könyv „leggonoszabb” embere Mr. Preston …… miért is? Igaz, nem a legkedvesebb figura, mégis a szemétségei ellenére is (ezt is megkérdőjelezném) jóval egyenesebb karakternek éreztem, mint Cynthiát. Az se volt egyértelmű, hogy szinte mindenki miért utálja már első pillanattól fogva, anélkül, hogy legalább egy kicsit is ismernék (előítélet, amit a tapasztalat sem változtat meg – ez más karakterekre is igaz). A Hamley testvérek is igen különbözőek. Az egyiket nagyra tartják, és sokat várnak tőle, a másikat szeretik ugyan, de semmibe veszik. Mindketten rendes emberek, de a mások által igencsak kedvelt Osborne számomra elég passzív ember. Aki csak finoman beszélgetni és öltözködni tud. Roger a reálisabb ember, két lábbal áll a földön, érdemei meghaladják a bátyjáét (és még ezek után is sokszor istenítik Osborne-t – miért?). Roger-nek egyetlen hibát tudnék felróni, és pedig, hogy hagyta magát elvakítani. Ennél józanabbnak, okosabbnak gondoltam. Na de hát ő is férfi ………….
Az akkori hozzáállás és világlátás néha meglepett, aztán jobban belegondolva pont ugyanilyenek vagyunk most is :( . Csak a duma, csak a vigyorgás és a külsőség számít, semmi más. Az, hogy az a szépen vigyorgó, jól öltözött vki egy kretén, egy szemétláda, az nem számít :( , a lényeg, hogy jó legyen a dumája.
Nem ez lesz Gaskell-től a kedvenc könyvem, és örülök, hogy ismeretségünket nem ezzel kezdtem. Még hátra van a leghíresebb :D :D :D

Judit91>!
Elizabeth Gaskell: Édesek és mostohák

Tinikorom egyik nagy kedvence volt Elizabeth Gaskell, imádtam a stílusát, ahogy ír, a történeteit, a karaktereit. Sokáig féltem kezembe venni a könyveit, hátha tizenév után már nem nyújtja ugyanazt az élményt. hiábavaló volt minden félelmem, az írónő regénye ma is ugyanúgy kikapcsolt, szórakoztatott, mint tizenvalahány éve.
Hamar a szívembe zártam a szereplőket, főleg Mollyt. Hatalmas szívével, ártatlanságéval, túlzott naivitásával azonnal megkedveltem.
Az alaptörténetben nincs semmi újdonság, nem pörögnek az események, mégis Gaskellnek a stílusával, humorával sikerült megfognia.

Kristin_M_Furrier IP>!
Elizabeth Gaskell: Édesek és mostohák

A fülszöveget elolvasva, kicsit félrevezeti az olvasót. Ígér nekünk humort, Brontét, Austent, de ehelyett teljesen más stílust kapunk. Szerintem a humor a könyv egyetlen lapján sem jelenik meg. Ami viszont nagyon furcsa volt, hogy egyáltalán nem lehetett érezni a szövegen, hogy mikor íródott. Nem volt az se míves, se ízes.
Viszont, volt egy alaptörténet, ami nem volt sem újdonság, sem izgalmas, de az írónő képes volt ebből egy több mint hatszáz oldalas könyvet írni. Nos, sajnálom, mikor egy történet rovására megy „a méret a lényeg” dolog, mert teljesen tönkretette az élvezhető, szép részeket. Ha az első háromszáz oldalt elhagyjuk, kaptunk volna egy szép, érzéki, lassú, szerethető álmodozó világot, amit imádhattunk volna.
Teljesen felesleges volt olyan szereplők gondolatvilágában időzni hosszú oldalakon keresztül, akiknek később nem is igazán volt nagyobb szerepük.
Számomra a karakterek sem hoztak újat. Molly olyan szinten volt már hiteltelen, ilyen személyiség a világon nincs, aki mindent csak néz, eltűr, és magában elmélkedik.
Szóval: az igazi regénybe, úgy a háromszázadik oldal környékén megérkeztünk, ahol végre megjött az addig hiányzó lendület, ott nagyon jól kidolgozott volt, az olvasó olvasni akarta, azután, már megint inkább csak az elnyújtás.
Mint tudjuk, az írónő nem tudta befejezni már ezt a művet, de őszintén, nekem már nem is hiányzott több hozzá. A kevesebb, több lett volna…

kaporszakall>!
Elizabeth Gaskell: Édesek és mostohák

Elizabeth Gaskell- a többi XIX. századi angol írónővel (Jane Austen, a Brontë nővérek, Georges Eliot) – együtt az angol vidéki élet krónikása. Londont meghagyták a férfi kollegáknak.

A vidékiek apró-cseprő ügyeit, kis mesterkedéseit, sznobizmusát kevesen ábrázolták annyira elevenen, mint Elizabeth Gaskell. Nem olyan kiváló, mint Jane Austen vagy Emily Brontë, de szerethető. Ha úgy teszik, hasonló kismester az említett kolléganők mellett, mint amilyen az oroszoknál – Tolsztoj és Dosztojevszkij árnyékában – Leszkov.

A mai olvasók körében a XIX. század (romantikájával vagy éppen terjedelmileg nagyratörő realizmusával) nem mindig népszerű. A XVIII. század cinikus, néha gúnyos, tömör ábrázolásmódja jobban megfelel a mai ember világképének.

Gaskell e regénye, ha nem is monstrum – ezt a megjelölést én a kb. 800 oldalnál hosszabb regényekre alkalmazom – de mindenképpen időigényes olvasmány. A saját T/T (terjedelem/tartalom) indexem kb. 1,5, vagyis véleményem szerint kb. másfélszer hosszabb, mint kellene. A hölgy az apró részletekkel eléggé fölvizezte a könyvét. Ami a szereplőket illeti, én a főhősnő makulátlan jellemét már-már giccsesnek érzem és Roger Hamley ’gáncsnélküli lovag’ figurája is kissé sótlan. A ’legjobb női mellékszereplő’ díját viszont megérdemelten nyeri Cynthia Kirkpatrick, akinek a házassági tőzsdén megtett lépései ésszerű evolúciós stratégiát tükröznek. Anyja, valamint a kisvárosi szereplők csapata szolgáltatja a szatirikus ábrázolás fő nyersanyagát, ebben az írónő igazán jó. A 49. fejezet, ahol Lady Harriet PR-manővereit írja le Molly Gibson érdekében, bármelyik politikai kampányfőnök számára tanulságos lehet.

A regény tehát kissé túlírt, ezért inkább az aprólékos leírások kedvelőinek tud örömet szerezni. Akiknek nincs türelme ezekhez, de a történetre kíváncsiak, azok nézzék meg a BBC mini-sorozatát. Tartalmilag hű adaptáció, jól válogatott szereplőkkel.

Barbara_Rácz_4>!
Elizabeth Gaskell: Édesek és mostohák

Huh! Elolvastam! Túl vagyok mind a hatszáz valahány oldalon, de ugye így sincs vége a történetnek, mert az írónő sajnos már nem tudta befejezni az utolsó művét. Csak sejthetjük az utószóból, hogy hogyan is kellett volna végződnie a történetnek. Őszintén szólva az Észak és Dél után nem erre számítottam. Itt nem voltak jelen az iparosodás korának társadalmi, gazdasági, egészségügyi problémái, illetve magának a társadalmi rendnek a felbomlásából és megváltozásából adódó feszültségek.
A könyv pozitívuma, hogy az egyik szereplőn keresztül megjelenik a korszak tudományos élete is. Ez az az időszak, amikor kezdik felismerni és elismerni a természettudományok jelentőségét, a hozzájuk kapcsolódó kutatásokat és az eredmények publikálását. Továbbá szó esik kicsit a politikai életről, megtudhatjuk kik tartoznak a wihg-ek és kik a tory-k támogatóihoz a vidék Angliájában, valamint azt is, hogy ez hogyan befolyásolja a társasági életben az egymással való érintkezésüket. Ezek a kis szálak érdekesek voltak.
Viszont a fő cselekmény a Gibson család és a lányok élete nekem túlságosan is Jane Austen utánzat szagúnak tűnt, csak 150-oldallal hosszabban, mint Austen-től megszoktuk. Ezeken a részeken nagyon, nagyon nehezen vergődtem át magamat. Voltak ebben is kisebb nagyobb érdekességek, de nem kötött le annyira, hogy teljesen elmerüljek benne.

Aniyou P>!
Elizabeth Gaskell: Édesek és mostohák

Kicsit hosszúnak tűnt, időnként elkapott az a mikor-lesz-már-vége érzés, de ettől függetlenül élvezetes olvasmány volt. Magával ragadó, kedves történet, jó korrajzot ad az akkori társadalomról, a mindennapi életről.

Kisanna>!
Elizabeth Gaskell: Édesek és mostohák

Szívesen elolvastam volna a befejezést az írónő saját szavaival, de így is egész volt a történet. A könyvben szereplő karakterek nagyon életszerűek, undokak vagy kedvesek, ki-ki a maga módján, én nagyjából mindenkit megkedveltem. A tempó pedig olyan ráérős és andalító, nagyon kellemes volt olvasni.

Gabci88>!
Elizabeth Gaskell: Édesek és mostohák

Kedves könyv, ebben a műfajban mindenképpen. Szerethető történet, szerethető karakterekkel. Nekem egyébként Hamley uraság volt a kedvencem, tökéletesen emberi karakter volt, és még a hibáival is nagyon lehetett szeretni. Tudom hogy túl sok izgalmat az ilyen könyvektől nem kell elvárni de nekem néha lassú folyású volt. És bár szeretem a vastag könyveket ez emiatt nagyon nagyon hosszú.

Ancsibe>!
Elizabeth Gaskell: Édesek és mostohák

Nagyon tetszett ez a regény, csak azt sajnálom, hogy az írónő halála miatt elmaradt az igazi befejezés. Igaz, hogy nagyon egyértelmű, hogy mi lenne, de hiányzott, hogy abban a stílusban legyen leírva, ahogyan az egész könyv. Megértem, hogy van, akinek kicsit elnyújtott a regény, mert tényleg van egy kis „rétestészta” jellege, de aki szereti a XIX. századi regényeket, azoknak én tudom ajánlani, mert sok dolgot megtudhat az akkori viszonyokról és kellemes kikapcsolódást nyújt. A könyvben lévő szereplők közül nekem Mrs. Gibson volt az, akit legszívesebben kihagytam volna olvasás közben, annyira irritált néha a stílusa.

Anna_Sarkozi>!
Elizabeth Gaskell: Édesek és mostohák

A regény hosszához képest nem történik nagyon sok dolog, egyértelműen Molly karaktere a kedvenc, aki olyan természetes, ártatlan, hűséges személyiség, nagy kontrasztja mostohaanyjának és mostohatestvérének.
Sajnos az írónő meghalt, mielőtt befejezhette volna a regényt, így sajnos elmarad a várt végkifejlet, de nagyon is sejthető, hogy hova vezet a történet végül.


Népszerű idézetek

Guinevere>!

– A francia lányok azt tanácsolnák: higgy abban, hogy csinos vagy és akkor mások is annak fognak látni.

260. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szépség
6 hozzászólás
Guinevere>!

Az életemet korábban a „majd amikor”-okra alapoztam, amelyek aztán „ha-ra” változtak, majd semmivé lettek.

242. oldal

Emese_Szalai>!

Soha nem tudom kifejezni mit érzek, valahogyan mindig inkább filozofálni kezdek, de tudnia kell, hogy mélyen együtt érzek önnel. Igen így van. Nem áll hatalmamban, hogy segítsek önnek, hiszen nem változtathatom meg a dolgok állását, de együtt érzek önnel, olyan módon, amelyet jobb nem önteni szavakba, mert azok nem tudnák pontosan kifejezni. Ne felejtse el, mennyire önnel érzek! Gyakran fogok önre gondolni, habár azt hiszem, jobb ha erről nem beszélünk többet.

119. oldal, 10. fejezet,

Emese_Szalai>!

Azt viszont megfigyeltem már, hogy kinek ehhez, kinek ahhoz, de minden embernek van tehetsége valamihez.

273. oldal, 24. fejezet

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Végre hat óra! A templomi harangok friss, tiszta hangja jelentette be ezt, munkára hívva mindenkit, ahogyan évszázadok óta tette. Molly kiugrott az ágyból, mezítláb keresztülszaladt a
szobán, és bekukucskált a nagy zsebkendő alá, hogy újra szemügyre vegye a kalapot, az eljövendő
boldog nap zálogát. Ezután az ablakhoz szaladt, és némi bajlódás árán kinyitotta az egyik ablakszárnyat, beengedve a friss reggeli levegőt. A mélyben elterülő kert virágairól már fölszáradt a harmat,
de a távoli mezők még párállottak.

Aniyou P>!

„Az ember fejében mindenféle gondolat megfordul. Abban rejlik a lényeg, hogy mennyire próbálunk szabadulni tőlük, vagy mennyire cselekszünk azok alapján.”

597. oldal, 60. fejezet

Emese_Szalai>!

– De drága Harrietem, nem szeretném hallani, hogy így beszélsz a szerelemről; ez nem helyénvaló. A szerelem komoly dolog.
– Drága mama, a figyelmeztetésed legalább tizennyolc évet késett. Már annyit beszéltem és hallottam a szerelemről, hogy semmi újat nem tudnak nekem mondani; ezért beszélek róla ilyen cinikusan.

93. oldal, 8.fejezet

Silmantin>!

Könyvek, mindig csak könyvek! Semmi mást nem ismerek, amely hasonlóan káros lenne egy férfi egészségére!

649. oldal, 59. fejezet

Silmantin>!

Molly fejében egy régi, még Bettytől tanult rigmus motoszkált, az nyugtalanította:
Két ember:társaság
A haramadik: kolonc.

134. oldal, 11. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Lorraine Heath: Hercegné kerestetik
Lorraine Heath: Botrányos házasság
Thomas Hardy: Távol a világ zajától
Charlotte Brontë: Villette
Charlotte Brontë: Villette / Henry Hastings kapitány
Lisa Kleypas: Winterborne választottja
Diana Hunt: Jack árnyékában
Gail Carriger: Szívtelen
Kristin M. Furrier: A Társalkodónő
Jennifer Ashley: Lord Cameron bűnei