A ​túlélő 13 csillagozás

Elias Canetti: A túlélő

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti cím: Der Überlebende

Eredeti megjelenés éve: 1960

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mérleg Európa

>!
Európa, Budapest, 1983
106 oldal · ISBN: 9630729075 · Fordította: Bor Ambrus

Enciklopédia 3


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

eme>!
Elias Canetti: A túlélő

A szépíró Canettit eddig is szerettem. Most az esszéíró is elcsábított. A túlélő a Tömeg és hatalom című, a szerző által főművének tartott kötet egy rövidebb fejezete.
A túlélés pillanata hatalom-pillanat – írja a szerző. A kiválasztottság, különbözőség, verhetetlenség érzésével tölti el az életben maradót. Innen már csak egy lépés a hatalom kézbevevése.
Canetti rendkívül olvasmányos, közérthető, élvezetes stílusban taglalja a túlélő lélektanát, mozgatórugóit, kitérve számos típusra, szituációra. Érdekes, számomra meglepő módon, nem merít a közelmúltból, hanem távoli idők vagy távoli helyek felé kalandozik – legendák, mítoszok, eposzok, ókori írások, természeti népek rítusai, szokásai, hitvilága szolgáltatják a példákat. Már csak ezért is rendkívül érdekes olvasmány lenne, persze a huszadik századi történések tükrében olvasva még annál inkább is az.
A nagyon alaposan kidolgozott tanulmány a nemzés, fogamzás pillanatának túlélésért való küzdelmétől indítva taglalja, sorakoztatja fel a túlélés különbző típusait a legalja formától, az öléstől, a járványok, természeti katasztrófák túlélőin, a különböző nemzedékek versengésén és az egyazon nemzedéken belüli túlélőkön, a közösségek vénein keresztül a túlélő holtakig és az évszázadokon átívelő szellemi túlélőkig. Természetesen mindezt az egyén és hatalom, tömeg és hatalom viszonyrendszerében.

Túl kevés volt ez az ízelítő. Ha törik, ha szakad, tömeg kell nekem, és hatalom. ;)

lzoltán IP>!
Elias Canetti: A túlélő

Különös dolog a túlélés – a szó szigorúan vett értelmében, jelentésében –, ami nem jelent mást mint egyedül maradni, mikor mindenki más megszűnt, halott. Ezt hogy tudja összeegyeztetni magában a társas lény? Magára ölti a magány gúnyáját, és az elkövetkezendő jégkorszakba fagyva azzal tudattal préseli ki magából az utolsó leheletet, hogy nincs más. Ő áll egyedül a harcok mezején, ő áll egyedül a legmagasabb hegyek tetején. Ez volna az irány, amit mutatnak az átgázoló századok és ezredek, amelyek alatt lehet érteni évet vagy bármely hadsereget, de ugyanúgy a tudományt is – ez a mérték, és ez az egység.

>!
Európa, Budapest, 1983
106 oldal · ISBN: 9630729075 · Fordította: Bor Ambrus
Zoltán_Bálint>!
Elias Canetti: A túlélő

Érdekes könyv volt, érdekes gondolatokkal, bár az író stílusát meg kellett szokni az elején. spoiler


Népszerű idézetek

lzoltán IP>!

Aki a vallásgyakorlat eredeti emlékeivel foglalkozik, óhatatlanul elámul a halottak hatalmán. Számos törzs élete csupa holtakkal kapcsolatos szertartás.
     Ami elsőre és mindenütt feltűnik: a holtaktól félni kell. A halott békétlen, és mélységesen irigyli itthagyott övéit. Bosszút forral, néha olyan sértésekért, amelyek még életében érték, de gyakran azt a puszta tényt bosszulná meg, hogy már nem él. Az élők főleg a holtak irigységétől félnek. Iparkodnak is csillapítani: hízelegnek a halottaknak élelemmel kínálják őket. Mindent velük adnak, ami a holtak országába vezető úton kellhet, csak hogy minél messzebb legyenek már, és ne jöjjenek vissza többé bajt szerezni és a hátramaradottakat gyötörni. A halottak lelke betegségeket küld az emberre, vagy maga jár haza betegséggel, múlhatik rajta az erdei vad szaporasága és a termés bősége, száz módon beleavatkozik az életébe.
     A halottnak valóságos szenvedélye, amely minduntalan ki-kitör belőle, hogy magához rántsa az élőket oda túlra. […]

75. oldal, A halottak mint túléltek (Európa, 1983)

Kapcsolódó szócikkek: halott
lzoltán IP>!

A pestis legjobb leírása Thuküdidésztől való (A peloponnészoszi háború története, II. 47-54.) […]
     „Úgy hullott az ember, mint a légy. A haldoklókat halomba rakták. Félholt nyomorultakat látott az ember az utcán támolyogni vagy szomjúságukban a kutak köré seregleni. A templomok, ahová behúzódtak, tele voltak ott kimúltak holttesteivel.
     Gyászeseteik terhe némely háznál annyira megtörte az embereket, hogy megfeledkeztek a halottak elsiratásáról.
     Minden temetési szertartás egymásba keveredett: ki-ki úgy temette el a halottakat, ahogy tehette. Némelyek családjában annyian haltak meg, hogy már nem tudták miből eltemetni őket, s az ilyenek a legszemérmetlenebb cselekhez folyamodtak. Elsőnek érkeztek olyan máglyához, amelyet más rakott, rátették a saját halottjukat, és meggyújtották a fát, vagy ha már égett a tűz, a halottra dobták a maguk odahurcolta holttestet, aztán elillantak.

95. oldal, Járványok (Európa, 1983)

Kapcsolódó szócikkek: halott · pestis · Thuküdidész
lzoltán IP>!

Az óceániai mana valami természetes és személytelen erő, amely erő emberből emberbe vándorolhat. Ez az erő nagyon kívánatos dolog, és meghatározott módja van, hogyan gyarapíthatja magában az ember. Bátor harcos bőségesen szerezhet belőle. De nem a sajátmaga vagy csapata harci tapasztalatának köszönheti a manát, mert az csupán átköltözik beléje leterített ellenfeléből.
     „Ilyenformán válhatott a Marquesas-szigeteken egy törzs valamely tagja személyes bátorsága által hadvezérré. Feltételezték, hogy a harcosnak a testében jelen van mindazoknak a manája, akiket megölt. Saját manája a bátorsága mértéke szerint gyarapodott. Ám a bennszülött elképzelése szerint a bátorsága az eredménye, nem az oka a manájának. […]

55. oldal, A túlélő a természeti népek hitvilágában (Európa, 1983)

lzoltán IP>!

A túlélés pillanata hatalompillanat. A halál-látvány rettenete békült elégedettséggé oldódik, mert aki látja, az nem halott, a halott hever, a túlélő áll. Olyan ez, mintha küzdelem előzte volna meg a halált, s az ember maga terítette volna le a halottat. A túlélésben mindenki ellenfele a másiknak, és ehhez az elemi erejű diadalához mérten összes fájdalma csekélység. Fontos azonban, hogy a túlélő egymaga álljon szemközt egy vagy több halottal. Egy szál magában látja, egy szál magában érzi magát, és ha arról a hatalomról esik szó, amelyet ez a pillanat kölcsönöz neki, akkor soha meg ne feledkezzünk róla, hogy hatalma csakis az ő egyedülvalóságából ered.

5. oldal, A túlélő (Európa, 1983)

lzoltán IP>!

     Az ember összes halhatatlanságra törekvésében van valamennyi abból a szenvedélyes vágyból, hogy mindenkit túléljen. Nemcsak örök jelenlét kell az embernek: akkor is jelen akar lenni, amikor más már egy sincs jelen. […]

5. oldal, A túlélő (Európa, 1983)

lzoltán IP>!

A túlélés elégtétele egyfajta gyönyör, amely veszélyes és csillapíthatatlan szenvedéllyé nőhet. Alkalmai gyarapítják. Minél nagyobb a hullahegy, amelyen valaki elevenen áll, minél gyakrabban él meg ilyen hegyeket, annál inkább és leküzdhetetlenebbül áhítja őket. Hősök és zsoldosok pályái beszédesen bizonyítják, hogy valamiféle ittas szenvedély támad bennük, amelytől nem szabadíthatók meg többé. Az erre általánosan használt magyarázat szerint az ilyen emberek már csakis veszélyek közepette bírnak lélegzeni, a veszélyt nélkülöző bármilyen lét borongós és fakó nekik, békés életben nem lelnék többé kedvüket. […]

13. oldal, A túlélés mint szenvedély (Európa, 1983)

lzoltán IP>!

A hatalmasok paranoiás típusának minősíthetjük azt, aki minden eszközzel távol tartja magától a veszélyt. Ahelyett, hogy kihívná és szembeszállna vele, ahelyett, hogy döntésre törekedve, a lehetséges balsikerrel is számolva harcba bocsátkozna, fortéllyal és fontoló gonddal megpróbálja elállni a veszély útját. Az ilyen nyílt teret teremt maga köré, amelyet betekinthet, a veszély közeledtének minden jelét észlelhetve és mérlegelhetve. […]

17. oldal, A hatalom birtokosa mint túlélő (Európa, 1983)

lzoltán IP>!

     Személyesebb, de ugyanilyen előnyös viszony lehetséges az agyonverő és az agyonvert között az ausztrál Arnhem-föld-iek, a murnginok hite szerint. (Warner: A Black Civilisation, 1958) Az agyonvert ember szellem beköltözik az agyonverő testébe, megkettőzi az erejét, a győztes valóságosan megnő. Hihetjük, hogy ez a nyereség harcra buzdítja a fiatal férfiakat. Mindenki ellenséget keres, hogy megszerezhesse az erejét. Ám ez a szándéka csak akkor sikerül, ha éjjel öli meg az áldozatát, mert az nappal látná, hogy ki gyilkolja meg, és akkor sokkal dühösebb volna, semhogy beleköltözzön a testébe.

56-57. oldal, A túlélő a természeti népek hitvilágában (Európa, 1983)

lzoltán IP>!

[…] Az ember először azon volt, hogy eltávolítsa magától a veszélyt, nagy teret tágított a veszély és saját maga közé, áttekinthetőt és őrizhetőt. […]
     Hanem a másik út az, amelyre mindig büszkébb volt. Minden hajdani hagyomány telve az erről szóló dicsekvéssel és önmagasztalással: elébe ment az ember a veszélynek, és szembeszállt vele. […]

9. oldal, Túlélő és sérthetetlen (Európa, 1983)

lzoltán IP>!

     A túlélő, a veszélyben helytálló: hős. Ugyanúgy tört életére az ellenség, ahogy ő az ellenségére. Ez a kinyilvánított és módosíthatatlan cél volt az, amellyel egymás ellen kiálltak. Az ellenfél elbukott. A hős viszont sértetlen maradt a harcban. Túlélése félelmes tényével csordulásig telve újabb harcba veti magát. Hozzá sem érhettek, ezután sem érhetnek hozzá. Győzelemről győzelemre, az egyik holt ellenségről a másikra egyre biztosabb magában: sérthetetlensége növekszik, egyre jobban vértezi.

10. oldal, Túlélő és sérthetetlen (Európa, 1983)


Hasonló könyvek címkék alapján

Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei
Györffy Miklós (szerk.): Huszadik századi osztrák novellák
Karig Sára (szerk.): Égtájak 1970
Vajda György Mihály (szerk.): Mai osztrák elbeszélők
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós művei
Simon Sebag Montefiore: Éjszaka Moszkvában
Diney Costeloe: A név nélküli lány
Arthur Koestler: Sötétség délben
Viktor E. Frankl: Mégis mondj igent az életre! / Logoterápia dióhéjban
Viktor E. Frankl: …mégis mondj igent az életre!