A ​vadállatban is van szánalom 88% 34 csillagozás

„A börtönben az érzelmi szükségletek nagy része elsorvad, viszont bizonyos igények felerősödnek, többek között a mások társasága iránti vágy. A napi huszonnégy órás tülekedés kikészíti az ember idegeit, de közben alattomos módon függővé is tesz.”

A mindenit neki, ez aztán mocskos egy „nehéz” könyv volt a számomra.
Igazi csemege ezt el kell ismernem.
Kegyetlen világot élünk, de ennyire hitelesen megírt történetet ritkán van szerencsém olvasni.
Nem csak azért írom ezeket, mert börtönben íródott, vagy mert egy bűnöző sorait fedi a kötet, hanem azért is, mert ehhez bátorság kell és bizony a kőkemény ítélkezés és meglátás mind magad felett, mind a körülményeid, és a körülötted lévőkről is.

Nem hiszem, hogy mindenki képes túlélni, úgy semmiképpen sem, hogy „józan” maradjon agyilag és testileg is.
Ehhez nagyon kemény lélek, nagyon kemény szemlélet és kitartás kell.

Szeretem az ilyen műveket, sajnos még akkor is, ha nem éppen szeretném, hogy az író átélje ezeket, de ha már így alakította sorsát, akkor ezt kimerte nyilatkozni és egy nagyon minőségi írásban összefoglalni.

Elképesztően tud hatni az ember lányára és fiára is esetenként.
Minden elismerésem!

Olvassátok, legalább annyira érdekes és érdemes, mint bármely más hasonló témakörben megírt könyvet, csak ezt az élet szülte, az élet adta!

Húú! Mit mondjak, ez cefetül kemény darab! Átkozottul erős írás; persze, nem csoda, hogy ennyire közel hozza az emberhez ezt a „világot”, hiszen maga a szerző is része volt ennek. Szinte önéletrajzi jellegű – persze tudjuk, vele kicsit más volt a helyzet.
Edward Bunkerrel már az előszóban megismerkedhetünk. Gyerekkorától kezdve kemény élete, „pályája” volt. Rengetegszer volt a mélységben, de végül, sok évnyi küzdelem után sikerült felkapaszkodnia, attól kezdve pedig csak előre haladt, ahol további irományok, valamint filmszereplések kerültek az asztalra.
Max Dembo története viszont nem hordozza magában a megdicsőülést. Bár valóban igyekszik változni, alkalmazkodni, de sajnos már az elejétől fogva saját gyengeségének, esendőségének áldozata lesz, aki nem tud (vagy nem akar) elszakadni addigi életvitelétől; mégha olykor segítő szándék is van cselekedeteiben, felelőtlenül elblicceli az esélyeit. Persze, nem csak ő a ludas ebben – a civilizált rendszer maga is tele van olyanokkal, akik átlépnek másokon, tönkreteszik, sőt, még meg is ölik az embert. A két világnak bizony megvannak a közös vonásai. Max egyre jobban elsodródik az elején még biztató útról, majd miután újra a régi mezőn találja magát, onnantól nincs megállás: csak a keserűség és a halál szegélyezi útját. Felmenteni nem tudjuk őt, de megérteni sikerülhet. Ki nem dühös amiatt, hogy mennyi nyomorúság van a világon? Mi is látjuk nap mint nap. De hangsúlyozom, hogy Max már az elején is kissé éretlenül állt hozzá az új élet kiépítéséhez, ha kicsit okosabb és fegyelmezettebb lett volna, talán sikerül révbe érnie…
Ritka kiváló darab, kemény odamondásokkal, gördülékeny szöveggel. Érdemes rászánni az időt.

Na, a belőle készített filmet nem kellett volna megnéznem utána. Az illúzió romboló volt. Egészen addig, amíg el nem olvastam, nem is esett le, hogy ebből filmet is készítettek (Próbaidő címmel, 1978, Dustin Hoffman főszereplésével), de amikor végeztem vele és a borítót nézegettem, akkor láttam, hogy rá van írva, hogy filmregények. Na $@!%.
De a könyv az igen jó. Az a fajta könyv, amelyiket ha olvasod, teljesen rányomja a hangulatát a mindennapjaidra és úgy érzed, hogy a főszereplő problémái a Te problémáid. Olyan, mint egy valós, nyomasztó álom, ami olyan mint az életed igazán kisiklott változata. Amikor olvastam, sokszor én is bűnözőnek éreztem magam. Néha kellett egy-két perc, amikor letettem a könyvet, hogy felfogjam, az olvasása még nem bűn.
Ajánlom mindenkinek, aki már túlesett a bűnözési korszakán… :-)

A rendkívülinél is rendkívülibb regény! Nemcsak azért mert börtön falai között íródott. Árad belőle a hitelesség, ugyanakkor hihetetlen micsoda bűntények mennek végbe a cselekmény során. Az izgalom és élvezhetőség a legutolsó oldalig nem apad, kőkemény világot láttat egy bűnöző szemüvegén keresztül, moralizálva, vívódásokkal teletűzdelve, személyes hangnemben. Baromira invenciózus darab. Másodjára olvastam, másodjára is ugyanúgy lenyűgözött.

A bűn könyve.
Egyetlen bajom, mint rend és törvénytisztelő ember, nem tudtam egyetlen porcikájában sem
azonosulni a regény főhősével. Normál pszichológia: mindenki önigazolásokat gyárt a saját cselekedeteire, de a gyilkosságra nincs bocsánat és az esetleg felvillanó szimpátia is tova száll. Mit száll, viszi a fergeteg.
Életszagú regény – gyilkos darab!

a tökéletes bűnügyi regény

Érdekes volt, olvastatta magát a történet.

Az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam. Kötelező olvasmánnyá tenném.

Tök veletlenül futottam bele ebbe a könyvbe meg anno beleraktam egy nagyobb könyvrendelesbe mert nevetsegesen olcso volt, nem bäntam meg. Az elsö fele sok erdekes kerdest feszegetett, aztän a mäsodikban mär inkäbb az akcio dominält a vege szämomra erthetetlenül gyengere sikeredett.

Jó volt. Határozottan jó. Noha nehezen tudtam megérteni néhány döntést, de azt hiszem, ez természetes, hiszen az átlag ember nem tud egy bűnöző fejével gondolkodni, az ő indítékait úgy megítélni, ahogy egy hasonszőrű tenné. Érdekes és tanulságos volt olvasni, és valahol mégis megértettem és igen, sajnáltam Max-et. Nem lehet egyszerű. Nem azt mondom, hogy nem fogom elítélni a bűnözőket, mert az álszentség lenne, de az biztos, hogy valamilyen szinten más szemmel fogok nézni rájuk.
Azt hiszem, egyszer mindenképpen ajánlott elolvasásra ez a könyv.