25. legjobb dráma (műnem) könyv a molyok értékelése alapján

Nem ​félünk a farkastól 121 csillagozás

Edward Albee: Nem félünk a farkastól

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​történet időtartama mindössze egyetlen hosszú éjszakát ölel fel. George és Martha, a helyi egyetemen tanító pár egy bankett után felinvitálják magukhoz fiatal kollégájukat, Nicket, és feleségét Honey-t. A jókedvű italozgatásnak induló este azonban szépen fokozatosan ellentétes irányt vesz: elhallgatott titkok, mély sérelmek kerülnek napvilágra, melyek évekig, évtizedekig fojtottak magukba, és most egyszerre törnek elő.

Életüket a társadalmi korlátok, a folyamatos törtetés, a karriervágy irányítja, álarcot viselnek mindannyian a külvilág felé. Az ital hatására eltűnik ez a burok, és a régóta nem hallott őszinte hangok a felgyülemlett feszültség hatására szinte felrobbantják a korábban biztosnak hitt igazságot – vagy éppen a megszokott képmutatást. Albee a modern civilizáció embertípusát tárja elénk a négy szereplő karakterével, akik mindannyian saját társadalmuk konvenvencióinak és előítéleteinek foglyai. Hamis minden, ami körülveszi őket – és miután lerombolnak mindent,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1962

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Drámák Kriterion

>!
Kriterion, Bukarest, 1974
150 oldal · keménytáblás · Fordította: Elbert János

Enciklopédia 2


Kedvencelte 19

Most olvassa 5

Várólistára tette 151

Kívánságlistára tette 110

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Edward Albee: Nem félünk a farkastól

Teszkó gazdaságos pokol: két ember elég a fenntartásához. Persze egymás kifilézésének élménye hatványozható, ha új személyeket vonunk be, a célnak pedig épp megfelel a biológia tanszék ifjú üdvöskéje: a tipikus WASP jócsávó, illetve hamvas felesége. Mert a pokol nézőközönség nélkül – úgy fest – nem is pokol igazán.

Amikor az első felvonás végén a függöny legördült, azon tépelődtem, hová lehet ezt még fokozni. Martha és George olyan mély sebeket ejtett egymáson, olyan félelmetes elszántsággal és pervertált intelligenciával csinálták ki egymást (mindezt a vendégek, Honey és Nick szeme előtt), olyan piszkos titkok bukkantak felszínre, hogy annál már – gondoltam – nincs lejjebb. Vajon mit tartogat nekünk még Albee?
1.) Rátesz egy lapáttal arra, amire rátenni nem lehet, és a párkapcsolati emberkínzás eddig ismeretlen szintjére vezet minket? Olyan mocskos titkokat bányász elő a lélek mélyéről, amelyeket elképzelni sem tudunk?
2.) A kicsinálást Martha és George személyéről áthelyezi Honeyra és Nickre, így a nézőből résztvevő válik? Valahogy úgy, mintha elmentél volna egy boxmeccsre, és hirtelen téged rángatnának be a szorítóba, hogy orrba csűrjenek?
3.) Esetleg az egymáspusztítás zenitjén az egész irányt vált, és megtudunk valamit a gyűlölet mélyén rejlő szeretetről?
A helyzet az, hogy Albee spoiler. És pont ezért zseniális.

Nagyszerű dráma, a leghatásosabbak egyike. Olyan ereje van, hogy még a kissé avítt fordítást is feledteti. Nem lettem volna ott, ahol Albee az ihletet kapta.

27 hozzászólás
Cukormalac P>!
Edward Albee: Nem félünk a farkastól

Őrült és kegyetlen színmű, mely zseniálisan tud egyensúlyozni a komédia és a tragédia, valamint a realitás és szürrealitás határán. Zsigerből jövő módon durva, illúziórombóló és kiábrándító volt olvasni egy alkoholgőzös éjszaka eseményeit, egyre mélyebbre süllyedni a szereplőkkel együtt abba a már-már valóságot elhagyó, briliáns fekete humorral fűszerezett mikrovilágba, ahol szinte csak folyamatos ordítozás meg sértegetés van. Szellemes tréfálkozástól, amolyan kedves kis évődéstől eljutunk a házigazda-gyalázó, háziasszony-hentergető vagy a vendégszorongató nevű “játékokig”, miközben felszínre kerülnek a legféltettebb titkok, a kegyetlen emberi játszmák szomorújátékában azonban, túl a tetőponton halványan megcsillan a változás reménye. Nem mondhatom, hogy szerettem olvasni (egy ilyet egyszerűen nem lehet, akkor tényleg nettó elmebeteg lennék), volt is olyan rész, ami megviselt, de örülök annak, hogy újabb ezeréves adósságot törleszthettem. Kiemelkedő darab, méltán klasszikus – az Elizabeth Taylor-Richard Burton párossal belőle készült filmet erősen tervezem megtekinteni.

>!
Kriterion, Bukarest, 1974
150 oldal · keménytáblás · Fordította: Elbert János
Leliana>!
Edward Albee: Nem félünk a farkastól

Töprengtem rajta viszonylag sokat, és arra jutottam, hogy kár, hogy nem színházban láttam, valószínűleg másabb élmény lett volna, mint olvasva. Sötét és gyomorforgató, még ha el is mosolyodtam az elején néha, a végén már többször le kellett tennem, mert annyira sok lett ebből a földi pokolból. (az első oldalakon talán még reménykedtem, hogy csak húzzák egymást)
Olvastam már ilyen témájú könyvet, tetszett, hogy ki mert „mondani” mindent, hisz ami egy rossz kapcsolatban felmerülhet, az itt meg is történt, de ezeknek a „hogyanja” miatt nem került hozzám közel. Szeretem a drámákat alapvetően, de ettől inkább frusztrált és fáradt lettem, mint hogy kaptam tőle volna valami maradandót.
Ami végig a gondolataimban motoszkált: minek maradt ott ez a két négy szerencsétlen?

FreeAngel P>!
Edward Albee: Nem félünk a farkastól

Nehéz megszólalni. Nehéz bármit is mondani ezután a rövid, ám annál intenzívebb, lelket megtépázó, szétziláló dráma után. Amilyen rövid, olyan mélyre hatol. Albee írása a házasság intézményének élveboncolása a szereplők segítségével és rajtuk keresztül. Hatásának dominanciája a hangulatban rejlik, illetve annak változásában, az érzelmek viharos kavalkádjában.
A kezdeti poénkodás, viccelődés hamar átfordul egy már komolyabb(nak tűnő) vitába, feszültségtől dagadó veszekedésbe, amiben ott rejlik még a játékosság és kapaszkodnánk is bele, mint utolsó szalmaszálba – eredménytelenül, mert Albee visz tovább és muszáj menni vele – a végső tragédia felismerése előtt, ("jaj, csak ne legyen ebből nagyobb baj"), ahonnan viszont már nincs visszaút.
Martha és George, a középkorú házaspár először még csak a vendégpárral „játszadozik” – ahogy ők nevezik –, majd saját tragédiájukat elemezve változtatják önmaguk paródiájává a szituációt, míg végül már nincs más menekülési út, mint a szembenézés, a beismerés.
Albee úgy húzat, vonszoltat bennünket végig ezzel a két házaspárral az elkerülhetetlen felé, hogy észre se vesszük és már nem csak szemlélői, hanem részesei is vagyunk Martha és George tragédiájának, akárcsak Nick és Honey. Legalábbis érzelmileg.
Engem megrázott. El is fáradtam. De egyetlen másodpercig sem bánom. Sőt. Kifejezetten ajánlom elolvasásra bárkinek.

6 hozzászólás
entropic P>!
Edward Albee: Nem félünk a farkastól

Hirtelen újraolvastam tegnap este lefekvés előtt. Utána egész éjjel George-és-Martha párbeszédeket (üvöltözéseket) meg Honey-gügyögést álmodtam. (Szeretem az álomba bemászós könyveket.)

2 hozzászólás
kriszmanesz P>!
Edward Albee: Nem félünk a farkastól

régóta várólistán volt már ez a mű. 11 éve, 2006-ban láttam a színdarabot Udvaros Dorottya és Balikó Tamás főszereplésével a pécsi kamarában, és elementálisan hatott rám az előadás.
a dárma pedig, amit most végre elolvastam, úgy szippantott be, mint valami rosszindulatú folyóhomok csapda, ami elkapja a lábad, és minél jobban próbálsz szabadulni, annál mélyebre húz… legszívesebben rácsaptam volna az ajtót erre a megkeseredett, folyton változó szabályú játékba merült házaspárra. de nem tudtam. egyszerűen muszáj volt tovább és tovább olvasnom az együttélés üres poklát, ezt a “se veled, se nélküled" kapcsolatot megéneklő drámát.
most már csak az 1966-os, Elizabeth Taylor-Richard Burton fémjelezte mozifilm van hátra, hogy teljes legyen az élmény.

patakizs>!
Edward Albee: Nem félünk a farkastól

Nem az én világom.
Sem a dráma műfaja, sem a téma. Azt hiszem, értem, de attól még biztos, hogy az életben többé nem olvasom el. Persze, minden párkapcsolatnak megvannak a mások előtt ismeretlen részei, történetei, és ezek alkalmasint időnként felszínre bukkanhatnak, ettől még senki nem lesz sem jobb, sem rosszabb másoknál.

Lillsz P>!
Edward Albee: Nem félünk a farkastól

Nekem ez nagyon tetszett! Habár nagyon nyomasztó volt olvasni és sok helyen már szinte fájt a fejem az állandó veszekedéstől és civakodástól, de az vitt folyamatosan, hogy még többet akarok tudni a szereplőkről, még több titkot. Igaz, amik kiderültek sokkoltak, de szerintem zseniális dráma volt! 5/5

lalalac>!
Edward Albee: Nem félünk a farkastól

Nem tudtam abbahagyni, akármennyire utáltam mindannyiukat. Az életüket, a keserű, kiábrándult ürességüket. Elég felkavaró volt, és elérte a célját, azt hiszem. Majdnem kedvenc, s csak azért nem, mert alig tudok róla jót mondani, csak azt, hogy ez gonoszan remek, úgy, ahogy van.


Népszerű idézetek

Nusii>!

Pedig egyszerű… ha az ember nem tudja elviselni a jelent, akkor két dolgot tehet… vagy… vagy mereng a múlton, mint én, vagy nekifog… hogy megváltoztassa a jövőt.

109. oldal

délibáb>!

Mind a ketten csak sírunk, sírunk, aztán mit gondolsz, mit csinálunk a könnyünkkel, belebőgjük a frizsiderbe, egyenesen a rohadt kis rekeszekbe… (Nevet)…és ha megfagy (Hangosan nevet)…akkor? akkor aztán kivesszük, és beletesszük…bele…a poharunkba.

1 hozzászólás
judkacag>!

Ha kettőnkre gondolok, olyan, mintha idegeneket lesnék egy kulcslyukon.

235. oldal

lalalac>!

Ide figyelj, Martha: tied volt az egész este… tied volt az egész éjszaka, és nem hagyhatod csak úgy abba, mert te jóllaktál.
Folytatni fogjuk, most én következem, és olyat mutatok, hogy a te egész eddigi produkciód húsvéti körmenet lesz hozzá képest.
Most aztán légy résen. ( A szabad kezével megpaskolja ) Szeretnélek egy kicsit elevenebbnek látni, kis szívem. ( Paskolja )
[…] Szedd össze magad! ( Paskolja ) Szeretnélek talpra állítani, hogy ütőképes legyél, drágaságom, mert püfölni akarlak, és az csak úgy érdekes, ha te is ütőképes vagy.

StJust I>!

… aki türelmes és ez tűrhetetlen, aki szelíd és ez elviselhetetlen, aki megértő, és ezt nem lehet megérteni…

115. oldal

Nusii>!

De semmit se lát, tudja? Mindent lát, csak az ember nyomorult lelkét nem.

116. oldal

Nusii>!

Egyik kezét az egyikünknek, másik kezét a másikunknak nyújtotta, támogatásért, gyengédségért, tanításért, sőt szeretetért is… de egy kicsit védekezőn is, távol tartva bennünket… hogy megóvjon minket George… gyengeségétől… és az én… természetszerűen nagyobb erőmtől… hogy védje magát… és minket.

133. oldal

B_M_Melinda>!

A legszomorúbb dolog. Na, mondjuk az egyik legszomorúbb dolog a világon, ahogyan az emberek megöregszenek… már amelyik. Tudod, hogy van ez a bolondoknál? Tudod?… Mármint a csendes őrülteknél?[…]
Nem változnak semmit… nem öregszenek.[…]
No jó, hát öregszenek nyilván. De nem úgy… mint más. Megőriznek valami… rendíthetetlen derűt… és a használatlanságban valahogy… épen maradnak.

62. oldal

judkacag>!

Meglehetősen eltompultam … nem az italtól, jóllehet, annak is megvan a szerepe ebben az egész folyamatban – az agysejtjeim évek óta tartó fokozatos elszunnyadásában –, eléggé eltompultam már ahhoz, hogy négyszemközt elviseljelek. Nem figyelek rád, vagy ha oda is figyelek, minden szavadat kirostálom, és csak úgy automatikusan felelgetek, úgyhogy valójában nem is hallak, mert csakis így lehet elviselni ezt az egészet. De te új útra tértél az utóbbi pár száz évben – vagy mióta is élünk már együtt ebben a házban –, és ez most már kezd sok lenni … nagyon sok.

216. oldal

discipula_magistrae>!

NICK Mind megőrült: tiszta diliház.
MARTHA (kellemkedik) Mert lehet-e más menekvése az ember fiának, midőn a lehetetlen világ minden nyomasztó terhe csöppnyi agyunkra nehezül?


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Tennessee Williams: A vágy villamosa
Reginald Rose: Tizenkét dühös ember
Arthur Miller: Drámák
Eugene O'Neill: Utazás az éjszakába
Sam Shepard: Az elásott gyermek I-II.
Drámák
Borbás Mária (szerk.): A fizikusok
Cao Jü: Zivatar
Neil Simon: A Napsugár fiúk
Ernst Toller: A géprombolók