Az amerikai romantika e nagy alakja több műfajban is maradandót alkotott, ám hírnevét elsősorban fantasztikus és rémtörténeteinek köszönheti, amelyek a prózaírás új, kiaknázatlan területei felé terelték a figyelmet. Poe írásai mindig beható matematikai és természettudományos ismeretekről árulkodnak (Az aranybogár; Marie Rogét titokzatos eltűnése), amivel történeteinek hitelességét próbálta megteremteni. Az író, akit gyakran a detektívtörténet megteremtőjeként emlegetnek, akinek művészetét a maga korában nem méltányolták eléggé, a tömör és egységes prózaírás mintaképévé vált. Elbeszéléseiben a lélektani és a filozófiai szenvedélyek az ember belső világába vezetnek, s a borzalmakat sugalló légkör és a páratlan atmoszférateremtés ma is olvasók millióit bilincseli le. Hazánkban Poe kultuszát a Nyugat első nemzedéke teremtette meg klasszikus fordításaival
Az aranybogár 44 csillagozás
Kedvencnek jelölte 4
Most olvassa 2
Várólistán 16
Kívánságlistán 6
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Számomra a címadó novella tűnt a legsikerültebbnek (ez 5 csillag lenne), „A Morgue utcai kettős gyilkosság” sztorijának lényegét kitaláltam az elején. A „Dr. Kátrány és Toll professzor módszere” című elbeszélés is nagyon tetszett. „A kút és az inga” túl horrorisztikus, ezért (nekem) nem élvezhető. „A Maelström poklában” és „Az ellopott levél” pedig kissé unalmas.
Pont a címadó novella tetszett legkevésbé, de egyébként az összes nagyon szép, sötét (Az Usher-ház vége). Némelyik pedig eléggé véres és durva (A fekete macska), de mindegyik novella tökéletesen Poe-s. Ő az egyik, aki miatt szívesen megtanulnék angolul, hogy tudjam olvasni eredeti nyelven. Bár Babits gyönyörű fordításai ellen sem lehet egyetlen szavam sem.
Szerintem Poe-t olvasni egy életforma, főleg esténként! Mindig nagy érdeklődéssel fordulok az olyan Poe-kötetek felé, melyek címét egyik novellája adja. Mivel valószínűleg azért lett az a bizonyos a címe, mert valamit tematizál benne. Igazából ez is egy igazi rejtély, mit tematizál Az aranybogár – de szerintem mindenképpen jobb választás mint A vörös halál álarca kötetéé. Talán a hosszúsága és a hangulata miatt emelkedik ki a többi közül, valahogy kicsit más mint a többi novella könyvben – mert inkább egy kincskereső kalandként felfogható (a befejezésig), mintsem egy horrorisztikus történetként – ami inkább ráhúzható pl. A Morgue utcai kettős gyilkossága vagy A kút és az ingára is. De sztem ez a kötet a best of Poe novella válogatás, úgyhogy megérdemli az 5 csillagot.
Megdöbbentő, hogy pár novellában az ember megtalál több tucatnyi dolgot, amikből egész műfajok és irányzatok, filmek és sorozatok fejlődtek ki, a tiszta horrortól kezdve a detektívregényekig. Aki ezek között általánosságban megtalálja a számítását, és nem tántorítja el az, hogy nem olyan modern formában van elé tárva, amit megszokott, akkor a csalódás kizárva.Nekem ez volt az első Poe olvasmányom, keresek még, az tuti.
Népszerű idézetek
A rendőrség abba az általános és közönséges hibába esett, hogy a szokatlant összetévesztette a rejtelmessel, holott a szokottól való eltérések fonalát követve találjuk meg az utat, amely az igazsághoz vezet. Az ilyen esetekben, mint amilyen ez is volt, nem azt kell kérdezni, hogy „mi történt”, hanem azt, hogy „mi történt, ami eddig sohasem történt meg”.
102. oldal A MORGUE UTCAI KETTŐS GYILKOSSÁG
– Te csirkefogó! – sziszegte Legrand, minden egyes szótagot külön süvítve. – Te büdös, fekete ördög!.. Mutasd meg, mutasd meg most, minden gondolkodás nélkül, melyik a bal szemed!
Az aranybogár, 25. oldal
Ez a véletlen, a dolgoknak ez a rendkívüli egyezése néhány percre egészen megdöbbentett. Az ilyenféle véletleneknek rendszerint ilyen a hatásuk. Az ész küszködik, hogy valami következtetést vonjon le, hogy magyarázatot találjon, és mivel nem talál megoldást, hirtelen mintha megbénult volna! De amikor kábulatomból magamhoz tértem, fokozatosan meggyőződéssé érlelődött bennem valami, ami az eredeti véletlennél is erősebben megdöbbentett.
Az aranybogár, 30. oldal
Azok a szellemi tulajdonságok, amelyeket elemzőknek szoktak nevezni, önmagukban véve nehezen elemezhetők. Igazában csak hatásukban tudjuk értékelni őket. Azzal is tisztában vagyunk, hogy akik ilyenfajta tehetséggel bírnak – természetesen nagyobb mértékben, mint a többi ember – nagy örömüket lelik kiélésében. Amint az erős ember szereti kifejteni testi képességeit és gyönyörködik izmai gyakorlataiban, úgy lelkesíti az „elemző” lelket a kibogozás erkölcsi feladata.
68. oldal A MORGUE UTCAI KETTŐS GYILKOSSÁG
