Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az arany virágcserép / A homokember / Scuderi kisasszony 163 csillagozás
A német romantika mindmáig nagy hatású elbeszélőjének varázslatosan szép fantasztikus kisregényében „Az arany virágcserépben” Anselmus, a félszeg diák a mindennapi életnél nemesebb és szebb közegben, a mesevilágban oldódik fel. Munkaadójának, Lindhorstnak és három lányának fantasztikus története a sejtelmes mesék forrásvidékén játszódik. Szalamandrák, kígyók vagy emberek ők? A káprázatos kolorittal égő világ a lényeges, amelyben izzó szirmú virágok, pazar tollú madarak, zenélő szökőkutak és egyéb földöntúli csodák alkotják a környezetet. Anselmus megérti a madarak beszédét, övé lesz az arany virágcserép és Serpentina is. Ez a felhőtlen öröm és boldogságérzet a mese végén nem más mint a kötészetben, általában véve a szép emberi tettekben, alkotásokban, rejlő boldogság. A Scuderi kisasszony története reális időben és környezetben a Napkirály uralkodása idején játszódik Párizsban, középpontjában egy nemes lelkű idős irónővel. Madeleine Scuderivel és egy borzongató bűnügyi… (tovább)
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár Európa · Európa Diákkönyvtár Európa
Enciklopédia 6
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 17
Most olvassa 13
Várólistára tette 46
Kívánságlistára tette 15
Kiemelt értékelések
Az arany virágcserepet külön értékeltem, itt: https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/16/e_t_a_hoff…
Szerintem kizárólag A homokemberrel együtt kellene forgalmazni és olvas(tat)ni. Sokkal több időt nem venne igénybe, viszont sokkal könnyebben fel lehetne dolgozni. Ha valaki Az arany virágcserép olvastán azt állítja, hogy Hoffmann hülye volt avagy részeg, az A homokember olvastán ezt az állítását vissza szokta vonni. A két mű egyébként is szorosan összetartozik. Nem folytatása egyik a másiknak, hanem egymás tükörképei. A téma azonos, a világábrázolás és a végkövetkeztetés gyökeresen eltérő.
Itt írtam részletesen A homokemberről: https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/16/e_t_a_hoff…
A Scuderi kisasszony is igen jól meg van írva, ám a két másik kisregénynek a nyomába nem ér, nem is igazán értem, minek kell évtizedek óta erőltetni, hogy ez is bekerüljön a többiek mellé. Ez áll talán a legmesszebb a mai olvasótól. Krimi lenne, de még a mai krimiműfajok kialakulása előttről való, úgyhogy egyáltalán nem úgy működik, mint ahogyan egy mai krimiolvasó elvárná. Ami mondjuk nem baj, csak az olvasást nehezíti. A nagy-nagy rejtélyre elég hamar rá lehet jönni, és különben is túl sok benne a sírás meg az ájuldozás. Ráadásul nincs detektív.
Itt pedig a Scuderi kisasszonyról:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/16/e_t_a_hoff…
borító: 3
tartalom: 5
stílus: 5
szereplők: 4
élmény: 5
mondanivaló: 4
CSAK A SRUDERI KIASSZONYT OLVASTAM MOST BELŐLE!
@Katalin_V_Tóth ajánlására figyeltem fel erre a kisregényre. Előtte még soha nem vettem észre ezt a remekművet. Milyen jól tettem, hogy elolvastam! Hoffmann megítélése feljebb kúszott általa.
Scruderi kisasszony a Napkirály udvarában él, és a többi udvaronc közül kiválik az erkölcsös életvitelével és a segítőkészségével, jószívűségével. Azt, hogy ő lenne az egyik ősnyomozó, azért túlzásnak tartom, azonban nyomozgat és utánajár dolgoknak, de főleg a kapcsolatai mozgatásában remekel, és így ér el eredményeket. Ő azért nem nyeri el méltó jutalmát, hiszen spoiler, de az olvasó szívében megbecsült helye marad. Az, hogy a gyilkos azzal takarózik, hogy ő nem hibás, hiszen az Ördög sugdosott a fülébe, ismerős hárítás lehet a mai felelősségvállalás – mentes korunkban is…
Az arany virágcserép:
Féltem a sok lehúzó kritika után, hogy milyen lesz, ehhez képest pozitívan csalódtam. Érteni kell a metaforákat, és egy tulajdonképpeni allegóriaként értelmezni a művet – na persze ettől még lehet, hogy valóban hallucinogén szerek általi delíriumban született a regény, de szerintem Hoffman mesternek egyszerűen ilyen színes a fantáziája :)
De hát mit tegyek, magyar szakos vagyok, még a „kis kacsa fürdik”-ben is megtalálom a rejtett metafórikus tartalmat (ami egyébként nem más, mint a kis kacsa halálvágya :D)
A homokember:
Mire a novella végére értem, elfelejtettem az összes kételyt, amely felmerült bennem Az arany virágcserép olvasásakor a szerző épelméjűségét illetően. Zseniális a novella, önmagában ötcsillagos lenne, egyetlen hibája, hogy elég rövid.
Scuderi kisasszony:
Minél többet olvasok Hoffmanntól, annál kevésbé tűnik elmebetegnek. Nem is teljesen értem, miért Az arany virágcserép az etalon nála ami egyébként szintén tetszett, DE úgy látom vannak sokkal-sokkal jobb művei is. Meglepő volt, hogy ez a mű híján van a misztikus vonásoknak, szinte csak egy szimpla „bűnügyi” kisregény, de annak első osztályú, úgyhogy akinek elvette a kedvét Hoffmanntól a sok hókuszpókusz, annak jó szívvel ajánlom ezt az olvasmányt :)
Még középiskolás koromban olvastam, és ugyan elég kevés részre emlékszem belőle, de az egyik kedvenc harmadikos kötelezőm volt. A három közül annak idején Az arany virágcserép fogott meg. Újra akarom olvasni.
Az arany virágcserép emlékszem, hogy kötelező volt, de elakadtam benne, nem olvastam végig – most igen, de egy másik kiadásból.
A homokember kissé horrorisztikus volt, de érdekes párhuzam a virágcseréppel. Leginkább a Scruderi kisasszony című történetet volt jó olvasni, azt akár hosszabban is kifejthette volna.
Mintha Thomas Mann megírta volna A Mester és Margaritának és a Faust-nak az egyvelegét, majd véletlenül a kotyvalékba kevert volna még egy alkotó elemet, (az X-vegyszer helyett) egy Asimov novellát. Néhol hátborzongató, néhol kiszámítható, de megéri elolvasni.
Egy fantasy, egy szolid steampunk vonulattal rendelkező dark fantasy/horror/akármi, kinek mi szimpatikusabb, és egy krimi, volt itt minden, nyilván Az arany virágcserép kiemelkedik a másik kettő közül. A harmadik mű ebben az összeállításban elég kakukktojás, én vártam, hogy mikor ugrik ki egy bútor mögül valami LSD szökevény jószág, de ahogy A homokember világa is realistább volt a sorban előtte lévőénél (csak spoiler van benne, szinte ókonzervatív a virágcseréphez képest), ennél már szépen megérkeztünk a tisztességes, földhözragadt krimihez; nem is baj a változatosság, de azért nem ez Hoffmann igazi terepe, hanem a parlagi hétköznapiság radikális átfestése a drogok költészet világának segítségével valami egészen más minőséggé.
Már korábbi olvasásaim közé sorolandó E. T. A. Hoffmanntól Az arany virágcserép és bár elbűvölt varázslatos fantáziája az írónak mégsem került a kedvenceim közé.
Ellenben A homokember és a legkedvencebb művem az egész kötetben, vagyis a Scuderi kisasszony egy teljesen új képek festettek nekem maga az költőről és maga az ő stílusáról is.
Szórakoztatónak találtam A homokember történetét és kifejezetten a szokatlan vége is elnyerte a tetszésemet.
Scuderi kisasszony viszont egyszerűen belopta magát a szívembe. A rokonszenves főszereplőtől kezdve a bonyolult történeten át a meglepő háttértörténetig minden megragadott és rávett, hogy nyitott szemmel járjak a könyvesboltokban Hoffmann neve után kutatva.
Ui.: Nem egyszerű klasszikusokhoz zenét találni, sok ideig nem is próbálkoztam csak a néma csend kísért a szépen megmunkált sorok között. Azonban muzsika nélkül én nehezen tudok meglenni, úgyhogy ehhez a kötethez én a Classical music- Here Without- Huber-t hallgattam és ajánlom.
Mindenkinek jó olvasást!
Népszerű idézetek
Ha létezik ama sötét hatalom, mely ellenségesen és gonoszul csapdát állít a bensőkben, aztán gúzsba köt, és veszedelmes, kárhozatos útra vonszol minket, ahová máskülönben sohasem kerültünk volna; ha tehát létezik, akkor bizonyos, hogy ez a hatalom, olyanná formálódik bennünk, mint mi magunk, sőt lénye a mi magunk lényévé kell hogy váljék, mert csak így fogunk hinni benne, csak így szorítunk neki magunkban annyi helyet, amennyire szüksége van titkos munkálkodásához. […] Pedig nem más az, mint tulajdon énünk fantomja, s a vele való bensőséges rokonságnak kedélyünkre gyakorolt roppant hatása a pokol mélyére taszít, vagy a mennyek felé emel bennünket.
A homokember
Ugye te is érezted már, hogy valami a szívedet, az elmédet, a gondolataidat olyannyira csordultig tölti, hogy egyébnek nem is marad benne hely? Csupa tűz és fortyogás vagy, a vér pezsegve buzog végig az ereidben, lángba borítja orcádat. A tekinteted oly furcsa, akárha árnyalakokat fürkészne az ürességben, melyeket idegen szem nem láthat, s szavaid sóhajba fúlnak. „Mi történt önnel, az isten szerelmére?” "Mi baj, kedvesem?" – kérdezik a barátaid. Te ekkor nekiveselkedsz, hogy elmondd, amit magad előtt látsz, de úgy, hogy izzó színét, árnyát és csillogását visszaadd, s küszködve keresed a megfelelő szavakat. Ám eközben valami kényszer fog el, mintha már a legeslegelső szóba bele kéne zsófolni mindazt, ami a tárgyban csodálatos, nagyszerű és nyomasztó, vidám és borzalmas, méghozzá úgy, hogy ez villanyos ütésként rázza meg a hallgatóságodat. Csakhogy minden szót, mindazt, amire a beszéd képes, fakónak, fagyosnak, élettelennek érzek. Keresel, kutatsz szavak után, habogsz-hebegsz, és barátaid józan kérdései jeges széllökések gyanánt süvítenek át rajtad újra meg újra, míg végül már csak pislákol benned a tűz.
A homokember
Ha létezik ama sötét hatalom mely ellenségesen és gonoszul csapdát állít a bensőnkben aztán gúzsba köt és veszedelmes kárhozatos útra vonszol minket ahova máskülönben sohasem kerültünk volna ha tehát létezik, akkor bizonyos, hogy ez a hatalom olyanná formálódik bennünk, mint mi magunk, sőt lénye a mi magunk lényévé kell hogy váljék, mert csak így fogunk hinni benne, csak így szorítunk neki magunkban annyi helyet, amennyire szüksége van titkos munkálkodásához.
A homokember
Ha létezik ama sötét hatalom, mely ellenségesen és gonoszul csapdát állít a bensőnkben, aztán gúzsba köt, és veszedelmes, kárhozatos útra vonszol minket, ahová máskülönben sohasem kerültünk volna; ha tehát létezik, akkor bizonyos, hogy ez a hatalom olyanná formálódik bennünk, mint mi magunk, sőt lénye a mi magunk lényévé kell hogy váljék, mert csak így fogunk hinni benne, csak így szorítunk neki magunkban annyi helyet, amennyire szüksége van titkos munkálkodásához. Ha van bennünk elegendő, állhatatos és tiszta lélek erősítette éberség ahhoz, hogy mindenkor azonnal leleplezzük az idegen, ellenséges beavatkozást, és hogy szilárd léptekkel járjuk egyre azt az utat, melyet hajlamunk és hivatásunk jelölt ki számunkra, akkor egészen bizonyosan alulmarad a gonosz ama hiábavaló küzdelemben, hogy formát öntve önmagunk tükörképévé váljék.
128. oldal, A homokember - Clara levele Nathanaelnek (Európa, 2013)
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym csodálatos kalandjai ·
Összehasonlítás - Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym csodálatos kalandjai / A Morgue utczai gyilkosság ·
Összehasonlítás - Három klasszikus rémtörténet 87% ·
Összehasonlítás - Wilkie Collins: A kísértetes palota ·
Összehasonlítás - Gaston Leroux: Az operaház fantomja 81% ·
Összehasonlítás - Thomas Harris: A bárányok hallgatnak 92% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Kedvencek temetője 90% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A ragyogás 89% ·
Összehasonlítás - Jack Ketchum: A szomszéd lány 89% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Borzalmak városa 86% ·
Összehasonlítás