Út ​Indiába 57 csillagozás

E. M. Forster: Út Indiába E. M. Forster: Út Indiába E. M. Forster: Út Indiába E. M. Forster: Út Indiába

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​Szoba kilátással és a Szellem a házban szerzőjének mindenekelőtt ez a regénye tette bizonyossá, hogy vitathatatlanul ott a helye az angol irodalom legnagyobbjai között. A cselekményét a gyarmati Indiába helyező könyv mára klasszikussá vált, mondanivalója változatlanul aktuális. Az európai nemzet elnyomói és a bennszülöttek közötti keserű konfliktusok dacára nemes barátság alakul ki egy indiai orvos és az angol Fielding igazgató között. A vallási és faji ellentétektől terhes, ugyanakkor lenyűgözően varázsos ország egzotikus hátterében bontakozik ki a valós tényeken alapuló történet az ártatlanul megvádolt doktorról. A finoman kiegyensúlyozott, kiérlelt cselekmény magával ragadóan izgalmas regénnyé kerekedik, mely feltárja az emberi léleknek azt a rétegét, ahol az értelmet talán legyőzi az érzelmek finom szövevénye: a mű tehát önmagunk tükre, ezért időálló. Mint a regény fordítója, Göncz Árpád írja, az Út Indiába „olyan, mint egy gránitból csiszolt kőbalta: megtestesíti alkotója… (tovább)

Indiai kaland címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1924

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
Palatinus, Budapest, 2006
396 oldal · ISBN: 9639578886 · Fordította: Göncz Árpád
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1980
350 oldal · ISBN: 9631517039 · Fordította: Göncz Árpád
>!
Európa, 1967
328 oldal · keménytáblás · Fordította: Göncz Árpád

1 további kiadás


Enciklopédia 17

Helyszínek népszerűség szerint

Ázsia · India · Szuezi-csatorna


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 89

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
E. M. Forster: Út Indiába

Forster az 1920-as évek elejét Indiában töltötte Dewas maharadzsa személyi titkáraként. Mialatt a 'nagy király' udvarában tartózkodott, Forster először alakított ki életében tartós nemi kapcsolatot, meleg lévén egy Kanaya nevű fiatal fiúval, aki egyébként a fodrásza is volt. Miután visszatért Angliába megírta élete első – kiadott – regényét, Passage to Índia címmel, amit nálunk Út Indiába címmel adtak ki teljességében 1967-ben. Megjelent ugyan 1941-ben Indiai kaland címmel, hiányos szöveggel és gyatra fordítással, de az eredeti regényhez méltatlanul.
Forster a regénycímet egy Walt Whitman-verstől kölcsönözte. Az Út Indiába eredetileg 1924-ben jelent meg, s ez lett legsikeresebb regénye is. Indiában tartózkodó angol szereplői többször is megkérdezik egymástól, hogy mi is hát India, ez az ország, ahová a hivatali kötelesség rendelte, vagy a kíváncsiság és az érdeklődés hozta őket. Rejtelem, vagy titok, amelynek nyitja, azaz megoldása, magyarázata és értelme van, ha mégoly nehezen is találja meg a messziről jött angol a kulcsot Indiához, illetve az utat a földrész és a kultúra lényegéhez. Sőt, talán egyenest misztérium, a szó spirituális és vallási értelmében, amely a megvilágosodás és megváltás ígéretét, a lét végső rendjét rejti magában? Vagy ellenkezőleg muddle, azaz zűrzavaros összevisszaság, kusza rendetlenség, képlékeny és ragacsos katyvasz, amelynek keresni sem érdemes az értelmét, mert nincs neki, amelyen nincs mit megismerni, mert a tarkabarka felszín káprázata nem takar semmit, pontosabban a semmit takarja. Ezek a gondolatok viszonylag pontosan tükrözik azt a sajnálatos tudatlanságot, amellyel az európai átlagpolgár még a századfordulón is „büszkékedhetett”az indiai kultúráról való ismereteivel.
A cselekmény egy vizionált erőszak kapcsán ábrázolja Kelet és Nyugat, azon belül a gyarmatosító Anglia regénybeli képviselőinek és a helyi értelmiségieknek viszonyát –
tán épp sajátos beállítódásának köszönhetően – különleges érzékenységgel és kitűnő jellemrajzokkal. A regény megírása óta eltelt több mint 90 évben a Dr. Aziz által vallott cél, a szabadság elkövetkezett, de az alsóbb néprétegek sorsát ez nem változtathatta jelentősen. A közel 700 millió indiai ember többsége – európai fejjel szinte elképzelhetetlen – nyomorban él, s a túlnépesedés és a klimaváltozás sötét jövője miatt remény sincs a jelentős változásra…
Nehéz, de kitűnő könyv. Érdeklődőknek ajánlom!

10 hozzászólás
SteelCurtain>!
E. M. Forster: Út Indiába

Vibráló történet, rendkívül összetett karakterekkel. Mindazonáltal alakjai meglehetősen széles skálán mozognak, felölelik a gyarmati India társadalmi életének szinte teljes spektrumát. Mindössze az egészet eltartó dolgozó – s főként adót fizető – nép maradt ki belőle. Őket mindössze a szolgák képviselik, bár az is meglehetősen sokat mondó. A regény figurái jellemző, de egyáltalán nem sablonos alakok. A regény végére kevés akad közöttük, akit változatlanul hagynak a történések. Náluk viszont tetten érhető az írói szándék, hogy megmutassa az előítélet hatalmát, amely általában nem zavartatja magát a valóságtól. A szerző az elsők között volt, aki be kívánt hatolni a misztikum és egzotikum felszíne mögé, s meg szerette volna ismerni India valóságát. Ennek hihetetlen nehézségeiről szól ez a kiváló regény. Ezt a felszínt nemcsak a gyarmati gőgtől áthatott angolok jelentős része nem kívánja háborgatni, de az őslakosok többsége sem repes örömében az efféle kísérletek hírére. De a felkavart víz azért rámutat az indiaiak végletes megosztottságára, s egy, az európaitól gyökeresen eltérő gondolkodásmódra. Az idei év egyik legjobb olvasmánya volt. Nem is rossz, egy 98 éves – bár a maga idején alighanem múlandónak vélt – regénytől!

eme>!
E. M. Forster: Út Indiába

Forster Orwellhez hasonlóan (l. Burmai napok) gyarmatosítók és helyi, bennszülött lakosok bonyolult viszonyába enged bepillantást, miközben elsősorban a különböző kultúrák találkozását és konfrontálódását helyezi a fókuszba.
Létezhet-e barátság egy benszülött indus és egy angol között? Mi az, ami elválasztja és mi az, ami összeköti őket? A különbségek harsánykodása mögött észreveszik-e az utóbbiakat? Hogyan közeledik a gyarmatosító fehér világ az akkor még ismeretlen (talán azóta sem igazán megismert) Indiához? Hogyan fogadja a másik fél ezt a közeledést? Megváltás-e az, amit a felvilágosult Nyugat annak gondol?
Lehet-e India több és más az idegen világból jött nyugati ember számára, mint kaotikus, érthetetlen, fullasztó közeg, amely fizikumra és pszichikumra egyaránt negatívan ható miliőjével még a legnyitottabbakból is meggondolatlan és ártó megnyilvánulásokat vált ki? Képes-e a ráció embere közelebb kerülni India misztikus arcához? Képes-e az indus legyőzni túlfűtött érzelmeit és indulatait, bizalmatlanságát és állandó gyanakvását, képzelgéseit?

Forster remek érzékkel rajzolja meg a társadalmi-kulturális kötöttségeikből szabadulni képtelen szereplők többnyire hiábavaló közeledési kísérleteit, vagy épp elutasító gesztusait, nem kíméli egyik felet sem, felfedi hibáikat és előítéleteik csapdáit. Igazi kis szatirikus társadalmi tablót tár az olvasó elé, amelyen a bigott Burton- és Turton-félék leereszkedő „előkelősége” vagy épp nemtörődöm közönye mellett pozitívabb karakterek is megjelennek, elég ha a humanista Fieldingre, az igazi Indiát megismerni vágyó, intelligens és nyitott Mrs. Questedre, vagy a sok szempontból központi szerepet kapó, szimbolikus alakra, Mrs. Moore-ra gondolunk. A másik oldalon a muszlim Dr. Aziz és a hindu Godbole, akik az előzőekhez hasonlóan nem csak egy-egy társadalmi kategóriát és pozíciót képviselnek, hanem elsősorban egy-egy világlátást, kultúrát, magatartásmódot.
Forster, bár nem kíméli a rasszista Burtonöket, betekintést nyújt az angol hatalmi apparátus működésébe, és érinti a társadalmi-gazdasági aspektust is, mégis inkább szellemi-spirituális síkra tereli a két fél találkozásának vizsgálatát. Regényének finoman felépített szimbólum- és motívumrendszere elsősorban belső terek feltérképezésére vállakozik – néha külső terekben való megrajzolásuk révén is. Szereplői mecsetekben, templomokban, barlangokban, különböző kultúrák és hitrendszerek építményeiben mozognak, találkoznak. Itt történnek a meglepő módon szinte magától értetődő (ám törékeny és múlékony) lelki egymásra találások, a megvilágosodások, de a meghasonlások is. Ezek azok a terek, ahol a lehetséges felső erő létére való rákérdezésben kereszteződnek az utak. India megváltásának kérdése is ebben a kontextusban válik komplexebbé.
De meddig lehet elmenni ebben a találkozásban?
A regény középpontjában a Marabar barlangokhoz való – már az elején több baljós mozzanattól kísért – kirándulás áll. A szimbolikus töltetet kapó barlangrendszer ősi üressége, amely nem ismeri a másság és különbözőség káoszát, amely végső soron mindent egyetlen létezőbe – a visszhangba – egyesít (utalás a hinduizmusra), nem sejtett, nem várt reakciókat vált ki az idegenből. Egy olyan hely ez, ahol nincs jó és rossz, nincs isten és ördög, csak ugyanaz a hang és kongó üresség, mely megzavarja az észlelést és érzékelést, amely az ember sötét, ösztönmélyi oldalát mutatja fel. Ez az a hely, ahol a két női főhős például az élet olyan kérdéseivel szembesül, amelyeket eddig nem tudatosított. Reveláló, ugyanakkor nyugtalanító, romboló hatás ez. Megingatja őket eddigi hitükben, értékrendszerükben, biztonságukban. Egyiküket mintha eltávolítaná, elszakítaná az élettől sötét éllettelenségével, a másikukban védekezési reflexként aktiválja környezete előítéleteit. És persze lerombolja az igazi India megismerhetőségének illúzióját, illetve kitolja ennek lehetőségét egy messzi jövőbe, egy szabad, egységes India jelenébe.

Bár a Marabar barlangok kiemelt szerepet játszanak úgy cselekményvezetésben, mint a regény szimbólumrendszerében, Forster ezer és egy másik mozzanat, utalás, motívum és szimbólum segítségével építi fel a regényt, különböző rejtett és kevésbé rejtett összefüggések utáni nyomozásra késztetve az olvasót – Miss Quested beszédes nevétől Mrs. Moore rendkívül komplex alakján keresztül a kulturális kommunikációban fellépő apró malőrök, félreértések finom érzékeltetéséig. Néhol határozottan jobbnak éreztem Orwell regényénél (amellyel amúgy több szálon is érintkezik).

Daniella78>!
E. M. Forster: Út Indiába

Lenyűgöző könyv a Kelet-Nyugat témáról és szerintem a legbölcsebb is mind közül. A Kelet egy angolnak, főleg ha épp Indiában mint gyarmaton él (pontosabban csak lakik), érthetetlen, vad, hagymázos álmokat, látomásokat szülő hely, ahol a klíma elviselhetetlen, a dalok idegesítőek, a barlangok egyformák, a vallások kusza hálója kibogozhatatlan és mégis: Ms Quested egy furcsa, delíriumos tárgyaláson, megpillantja az indus istent. És minden megváltozik – eltűnik India és megtaláltatik India.
Nem könnyű olvasmány ez a regény, de olyannyira szép, olyannyira rabul ejtő, hogy egyszerűen beleégett a lelkembe, és pontosan értem, hogy Virgina Woolf miért emlegette oly sokszor Forsternek épp ezt a regényét. Olvassátok el minél többen!

10 hozzászólás
csillagka>!
E. M. Forster: Út Indiába

India a mesék és kincsek távoli világa. Az egész felfedezések kora miatta kezdődött, és persze erről is a Gyurcsány bocsánat Törökök tehetnek, az Indiai csodák nem jutottak el Európába a Földközi- tengeri blokád miatt.
Angolok csak odaértek valahogyan, és ha már ott voltak úgy döntöttek mindegy kik is éltek ott több ezer éve, és építettek ki több civilizációt ez a föld bizony az övék, és majd csak civilizálttá (európaivá) teszik a barbárokat azért cserébe, hogy jól kirabolják a földet és országot.
Fantasztikus tervek, tökéletes megvalósítás. Indiával szerencséje volt az angol koronának, az égköve a kasztrendszertől sújtva, elfogadta a helyzetet a helyi maharadzsáknak jól jött a katonai támogatás aki meg nem az „Oszd meg és uralkodj „ el alapján úgyis legyőztek.
Gandhi volt aki felismerte és tökéletesen tudott támadni és sikerre vinni a harcot de ez már egy másik mese.
Még teljes a birodalom és az ékkövek fényesen ragyognak az angolok pedig lenéző szemekkel szemléik az elvarázsolt barbár Indiát. A repedések már megvannak de még kell pár év, hogy kiszélesedjenek.
Tanulságos olvasmány az emberi természetről és a relatíve felsőrendűség mítoszáról és természetesen India csodálatos tájairól.

>!
Palatinus, Budapest, 2006
396 oldal · ISBN: 9639578886 · Fordította: Göncz Árpád
Belle_Maundrell>!
E. M. Forster: Út Indiába

Eddig nem sokat tudtam az íróról – csak Virginia Woolf kapcsán hallottam róla valamit –, szóval nem tudtam, mire számítsak, de nagyon tetszett. Csodálatosan ábrázolja Indiát, gyönyörűek a leírások, meg úgy általában magával ragadott a stílusa. Csak úgy sodródtam a gyönyörű szavak és tájak között, egyszerűen szívfájdítóan szép volt az egész.
Lenyűgöző, ahogy bemutatja Kelet és Nyugat, az őslakos indiai és az angol emberek ellentétét; hogy utóbbiak hiába gyarmatosították Indiát, mindig idegenek maradnak a földjén és soha nem fogják teljes mértékben megérteni. A marabári barlangokban történtek kapcsán pedig még inkább felszínre törnek az ellentétek és az előítéletesség.
A szereplők jellemrajza is érdekes, dr. Aziz, Fielding és Mrs. Moore belopták magukat a szívembe, érdekes volt a kapcsolatuk.
Ha eddig nem szerettem volna Indiát, akkor ezek után biztos teljes gőzzel belezúgok. De mivel ez már megtörtént kb. négyévesen, amikor a 80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal volt az egyik kedvenc mesém, ezért inkább Forsterre fogok koncentrálni, és mélyebbre ások a munkásságában.

7 hozzászólás
Berike>!
E. M. Forster: Út Indiába

Érdekes történet Indiáról, a megosztott társadalmáról, az indiai brit gyarmati tisztviselők életéről. Teljesen valószerű a történet, amelyet az író hűvösen távolságtartó módon mesél el. Minden szónak szerepe van: embereket vagy helyzeteket ír le, minden mindennel összefügg, nehéz egyetlen mozzanatot kiemelni.
Az európai nemzet elnyomói és a bennszülöttek közötti keserű konfliktusok dacára nemes barátság alakul ki egy indiai orvos és az angol Fielding igazgató között. A vallási és faji ellentétektől terhes, ugyanakkor lenyűgözően varázsos ország egzotikus hátterében bontakozik ki a valós tényeken alapuló történet az ártatlanul megvádolt doktorról.
A finoman kiegyensúlyozott, kiérlelt cselekmény magával ragadóan izgalmas regénnyé kerekedik, mely feltárja az emberi léleknek azt a rétegét, ahol az értelmet talán legyőzi az érzelmek finom szövevénye: a mű tehát önmagunk tükre, ezért időálló.
Mint a regény fordítója, Göncz Árpád írja, az Út Indiába „olyan, mint egy gránitból csiszolt kőbalta: megtestesíti alkotója korának minden tudását, tapasztalatát. Világsikerének titka kristálytiszta, érdekfeszítő meséje. Tökéletesen illik rá a jelző, amivel jellemezni szokták: valóban klasszikus”.

Én_az_olvasó>!
E. M. Forster: Út Indiába

Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. A leírások, monológok, a szereplők saját gondolatainak leírásai nagyon tetszettek. Viszont a párbeszédek néha nagyon gyermetegek.
Nekem a főszereplők nagy része nem szimpatikus vagy az álságos viselkedésük, vagy a sznobizmusuk vagy a kétszínűségük miatt, bár az ő helyzetükben lehet, hogy más is így viselkedne és abban a korban, abban a környezetben ez így volt rendjén. Merthogy néha muszáj önmagukat kicsit megtagadni, nyájszellemben élni. Muszáj az újonnan érkezett angolnak, különben a brit közösség nem fogadja be: nem állhat az indiaiak oldalára, nem veheti emberszámba őket, az ő értékrendjük szerint az nem való. Muszáj az indiainak „angol módra” öltözni, viselkedni, különben nem jut előbbre és lenézik, semmibe veszik az angolok, így viszont a saját népe fordulhat el tőle.
Aztán történik valami, az angol lányt vélt vagy valós támadás éri. És akkor mindenkiről kiderül, hogy milyen is valójában és előjönnek azok a tulajdonságok, amiket említettem. Egy olyan szereplő van, aki végig kitart az elvei mellett bármi történjen is: egy angol tanár, ő lett a kedvencem.

langimari>!
E. M. Forster: Út Indiába

Na végre! Legalább tíz, de lehet, hogy húsz éve készülök elolvasni Forster könyvét, most utamba sodorta a végzet. Nagyon tetszett, és semmit sem veszített aktualitásából a megírása óta eltelt idő alatt. India ugyan ma már nem gyarmat, a bennszülöttek azonban Indiában, és mindenütt a világon ma is nyilván ugyanannyira mások, ugyanannyira különböznek tőlünk, szürkésrózsaszínűektől. A multikulti sem volt képes megszüntetni kultúráink között az ordító különbözőségeket, és még ma sem érti mindenki, hogy talán nem is nagyon kellene erre törekedni. Talán nem véletlen, hogy annyifélék vagyunk. És akkor még nem is beszéltünk a jellemek sokféleségéről. Tetszett, hogy Forster – bár sokak szerint igen – szerintem egyik szereplővel sem igazán azonosul, sőt kiválóan láttatja az egymástól olyannyira különböző jellemek hátrányos tulajdonságait is. Dr. Aziz kultúrájának és vallásának foglyaként túlzottan sértődékeny, máskor indokolatlanul alázatos, Miss Quested nem csupán kékharisnya, de határozatlanul és idétlenül viselkedik bizonyos szituációkban. Akár tetszik, akár nem, Fieldingnek is vannak hibái, és hát „a Turtonök és Burtonök meg mindenütt egyformák”. A szerző nem avat szentté senkit, legföljebb csak a könyv végére amúgy is halott Mrs. Moore válik Izmisz Izmúrrá – nem is véletlenül. Azt hiszem a könyvben ő az egyetlen, aki – részben koránál fogva – valamit megsejtett abból, hogy hol vannak a hangsúlyok, hogy mik a fontos és mik a jelentéktelen dolgok ebben az életben. Egyszer mindnyájan eljutunk ide, legtöbben sajnos későn. Köszönet Mr. Forster, ez egy jó könyv volt!

henryhill>!
E. M. Forster: Út Indiába

Mérnöki zsenialitással megírt széppróza. Igazi magas művészet minden mondata, főleg melyek a tájleírásokra koncentrálódnak, szinte lebegtetnek a gyönyörűségben, de mindenekelőtt mégis a súlyos társadalmi ellentétek kihangsúlyozásával értékelendő megkerülhetetlen műként, hisz pont az imperialista gőg sznob elitjét bírálja és az indiaiakat mély szeretettel, természetességgel ábrázolja. Rendkívüli könyv az emberiesség próbáiról és a téveszmék sorsfordító aljasságáról.


Népszerű idézetek

BoJack>!

– Könnyű valakivel messziről együttérezni […]

36. oldal (Európa, 1967)

BoJack>!

Ha a szerelem minden, akkor alig volna házasság, mely túléli a mézesheteket.

150. oldal (Európa, 1967)

BoJack>!

Mit ér a barátság bizalom nélkül?

268. oldal (Európa, 1967)

BoJack>!

India nem ígéret, India könyörgés.

135. oldal (Európa, 1967)

BoJack>!

– Arra neveltek, hogy becsületes legyek; a baj az, hogy semmire nem jutok vele.

236. oldal (Európa, 1967)

BoJack>!

– […] A házasság mindig képtelenség. Minden valamirevaló ok nélkül jön létre, s anélkül is marad fenn. Egyfelől a társadalmi, másfelől a teológiai hókuszpókusz támasztja alá, de hát önmagában az még egyik se házasság, ugye? Van olyan barátom, aki már nem is emlékszik, hogy miért nősült, s a felesége se jobban, hogy miért ment hozzá. Gyanítom, hogy találomra történt, bár utólag különféle nemes indokokat találtak rá. Házasság dolgában cinikus vagyok.

259. oldal (Európa, 1967)

BoJack>!

Az élet túlnyomórészt olyan szürke, hogy nincs mit mondani róla, s a könyvek és történetek, melyek azt állítják, hogy érdekes, kénytelenek túlozni, ezzel is létük jogát igazolván.Munkából és társadalmi kötelezettségekből szőtt gubójában az emberi lélek javarészt csak szendereg, észleli ugyan a gyönyör és a kín különbségét, de távolról sem olyan
élesen, mint tettetni szoktuk. Még a legizgalmasabb napnak is vannak szakaszai, mikor nem történik semmi, s bár egyre azt hajtogatjuk: – Úgy örültem! –, s hogy: – Szörnyen meg voltam ijedve! –, nem vagyunk őszinték. – Ha egyáltalán éreztem valamit, az öröm volt vagy rémület – ennél igazán nem több, s erre a körülményekhez tökéletesen alkalmazkodó szervezet elhallgat.

132. oldal (Európa, 1967)

BoJack>!

Mindenkinek csak a maga halottja számít.

242. oldal (Európa, 1967)

BoJack>!

Hogy is érezhetné át emberi lény mindazt a szomorúságot, amivel a föld színén találkozik, hogy osztozhatna nemcsak az emberek, hanem az állatok, a növények, sőt talán a kövek kínjában is? A lélek egy pillanat alatt elfárad, s féltében, hogy azt a keveset is elveszíti, amit megértett, visszahúzódik a szokás vagy a véletlen diktálta örökös falak mögé szenvedni.

242-243. oldal (Európa, 1967)

BoJack>!

– […] De ha egyszer elmúlt, elmúlt, s még annak sincs értelme, hogy hajtogassuk, hisz azzal is gyöngülünk, hogy kimondjuk, „elmúlt".

266. oldal (Európa, 1967)


Hasonló könyvek címkék alapján

Virginia Woolf: Clarissa
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
George Orwell: Állati gazdaság
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága
Charles Dickens: Szép remények
Alan Sillitoe: A hosszútávfutó magányossága / Szombat este, vasárnap reggel
Mary Westmacott: Befejezetlen portré
Charles Dickens: Nagy várakozások