Ahol ​angyal se jár 72% 31 csillagozás

Ugyanúgy kiállok emellett a könyv mellett, mint ahogy azt tettem a szerző másik, E. M. Forster: Szellem a házban regényénél. Forster sok mindent megcsillant a kor társadalmi (negatív felhangú) érzületeinek arzenáljából, mindezt kiegészítve az angol és olasz nemzeti hevületek szembeállításával. Az előző kötetével ellentétben itt még nem teszi ezt oly nagy terjedelemben, s nem használ akkora szereplőgárdát, de lehet, a történet nem is igényli.
Az események egy angol család – saját bevallása szerint – jó hírének megőrzése körül zajlanak. A cselekmények, ahogy az utószóban is megírták, nem bombasztikusak, és a szerelmi szálnak is igencsak híján vagyunk. Talán ez az egyik, ami miatt a mai olvasó nem tud mit kezdeni ezzel a klasszikusnak is titulált (értsd címkézett) regénnyel. Pedig Forster jól rezegteti azokat az érzelmi szálakat, s mindezt elég erős ironikus felütéssel teszi.

Az angol mentalitás és az olasz virtus eltérései okozzák a félreértések sorozatát. Kevés szereplő között zajlik a konfliktus, ezért jellemük szépen sorban kibontakozik a regény folyamán. Befolyásolás és befolyásoltság váltakozik, ami megrázó fordulatokat eredményez. A helyzet egyszerű, lélektanilag mégis bonyolult.

A történet jó része Olaszországban játszódik, de bőven kapunk ízelítőt Angliából is. Még ha az angliai környezetre nem is szentel sok figyelmet a szerző, jócskán olvashatunk arról, hogy milyen az angol felfogás, hogyan viszonyulnak bizonyos kérdésekhez a szereplők.
Az angol környezet kimért, nagyon ad a külsőségekre, így nem csoda, hogy a fiatal özvegy a jóval szabadabb olaszok között kezd jobban megnyílik, sőt szerelembe esik. Feleségül is megy a kiszemeltjéhez, s majd gyerek is születik. A gyerek elhelyezése – az anya belehal a szülésbe – okozza a nagy torzsalkodást az olaszországi és angol családok közt Úgy intézkednek, mintha csak egy darab piaci portékáról lenne szó, s nem egy emberi életről. A briteknek az a fontos, hogy a környezete ne szólja meg, az olaszok az önérzetükre hivatkoznak, na meg a pénzre hajtanak. A gyerek maga, meg a neveltetése nem fontos egyik félnek sem. Így nem csoda, hogy a helyzetet, a családok közti viszályt a tragédia „oldja” meg.
A kötet fő értéke számomra az, ahogy a két ország közötti különbségeket érzékelteti a szerző. A szereplők nem voltak alaposan kidolgozva, egyiket sem tudtam igazán megkedvelni.

Mittomén! Jól esett most egy ilyen hangulatú könyvet olvasni, de nem szerelmesedtem bele. Ha nem az lenne az egyik legnagyobb félelmem, hogy előítéletes leszek, akkor most gonoszul azt mondhatnám, hogy „remek, az angolok is hülyék”. Persze rengeteg gondjuk volt akkoriban. Ki hogy tartja a teáscsészét, kinek az unokahuga mekkora hozománnyal rendelkezik, vagy melyik a kifutó model a szolgálólány-piacon, és ezen dolgok tükrében érthető, hogy a szereplőknek nem volt idejük azzal foglalkozni, hogy szerethető karakterekké válljanak az olvasmányomban. Nyílván értem én, hogy ez a könyv erről szól, de végén az utószóban, azt olvastam, hogy magunkra ismerhetünk bennük. Na, azért nem!
Tehát, mittomén. Egynek jó volt.

http://olvasasfolyam.blogspot.hu/2015/12/ahol-angyal-se…

Egyedül a címe érdekes.

Még mindig nem szeretem Forstert… és ezen az sem segít, hogy a nevéről mindig Forster ezredes jut eszembe a Büszkeség és balítéletből… A regény olyan volt, mint a szereplői: hideg. Az olasz részeknél kicsit kisütött a nap, de csak addig, míg a leíró rész tartott. Nem szeretem az angoljait, annyira ridegek, hidegek és gőgösek…
Semmi romantika, semmi kaland, semmi izgalom. Egy percig nem aggódtam egyik szereplőért sem, szóval csak vártam, hogy teljen az idő és fogyjanak az oldalak. Nem találtunk egymásra…
Olvasok még tőle ennek ellenére, mert úgy érzem alaptudás, hogy ismerjem az írásait, de azt hiszem megint várok egy félévet, mielőtt erre sor kerül.

Most olvastam el a könyvet, és nekem nagyon tetszett. Az író visszafogott, minden finomság és szépség a szövegben rejlik. Többeknek nem tetszett ez a regény, mert nem tudtak azonosulni a szereplőivel, egyiket sem találták pozitívnak. Szerintem reális az angolok ábrázolása. Egyébként van szerethető alakja: Miss Abbott, aki nem képmutató, együtt érző és túl tud lépni a konvenciókon. A könyv olvasása közben jöttem rá, hogy már láttam a belőle készült filmet is, ami meg sem közelíti a regényt, bármennyire látványos.

Érdemes volt elolvasni.