Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ahol angyal se jár 31 csillagozás
Az „Ahol angyal se jár” E. M. Forster első regénye – 1905-ben jelent meg. Forster olaszországi úti élményei szolgáltatták a helyszínt, a figurák és a helyzetek egy részét.
A kertvárosi angol polgárcsaládok sorából némileg kilógó özvegy Lilia Herritont anyósa és sógora ráveszi, utazzon el Olaszországba a fiatal, de józan és megbízható Caroline Abbott-tal. Ám ő sem tudja megakadályozni, hogy Lilia szerelembe essék. Tetézi a bajt, hogy a szerelemből házasság is lesz, a házasságból pedig gyermek születik. Lilia a szülésbe belehal, és ettől kezdve a Herriton család és Caroline Abbott egymással versengve próbálja megszerezni a gyermeket, hogy „méltó” körülmények között, igazi angolként, de szeretetlenségben neveljék fel. Nekik csak az számít, mit gondolnak róluk a szomszédok.
Eredeti megjelenés éve: 1905
Enciklopédia 7
Szereplők népszerűség szerint
Caroline Abbot · fogorvos · Phillip Harriton
Most olvassa 1
Várólistára tette 24
Kívánságlistára tette 14
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Ugyanúgy kiállok emellett a könyv mellett, mint ahogy azt tettem a szerző másik, E. M. Forster: Szellem a házban regényénél. Forster sok mindent megcsillant a kor társadalmi (negatív felhangú) érzületeinek arzenáljából, mindezt kiegészítve az angol és olasz nemzeti hevületek szembeállításával. Az előző kötetével ellentétben itt még nem teszi ezt oly nagy terjedelemben, s nem használ akkora szereplőgárdát, de lehet, a történet nem is igényli.
Az események egy angol család – saját bevallása szerint – jó hírének megőrzése körül zajlanak. A cselekmények, ahogy az utószóban is megírták, nem bombasztikusak, és a szerelmi szálnak is igencsak híján vagyunk. Talán ez az egyik, ami miatt a mai olvasó nem tud mit kezdeni ezzel a klasszikusnak is titulált (értsd címkézett) regénnyel. Pedig Forster jól rezegteti azokat az érzelmi szálakat, s mindezt elég erős ironikus felütéssel teszi.
Az angol mentalitás és az olasz virtus eltérései okozzák a félreértések sorozatát. Kevés szereplő között zajlik a konfliktus, ezért jellemük szépen sorban kibontakozik a regény folyamán. Befolyásolás és befolyásoltság váltakozik, ami megrázó fordulatokat eredményez. A helyzet egyszerű, lélektanilag mégis bonyolult.
A történet jó része Olaszországban játszódik, de bőven kapunk ízelítőt Angliából is. Még ha az angliai környezetre nem is szentel sok figyelmet a szerző, jócskán olvashatunk arról, hogy milyen az angol felfogás, hogyan viszonyulnak bizonyos kérdésekhez a szereplők.
Az angol környezet kimért, nagyon ad a külsőségekre, így nem csoda, hogy a fiatal özvegy a jóval szabadabb olaszok között kezd jobban megnyílik, sőt szerelembe esik. Feleségül is megy a kiszemeltjéhez, s majd gyerek is születik. A gyerek elhelyezése – az anya belehal a szülésbe – okozza a nagy torzsalkodást az olaszországi és angol családok közt Úgy intézkednek, mintha csak egy darab piaci portékáról lenne szó, s nem egy emberi életről. A briteknek az a fontos, hogy a környezete ne szólja meg, az olaszok az önérzetükre hivatkoznak, na meg a pénzre hajtanak. A gyerek maga, meg a neveltetése nem fontos egyik félnek sem. Így nem csoda, hogy a helyzetet, a családok közti viszályt a tragédia „oldja” meg.
A kötet fő értéke számomra az, ahogy a két ország közötti különbségeket érzékelteti a szerző. A szereplők nem voltak alaposan kidolgozva, egyiket sem tudtam igazán megkedvelni.
Mittomén! Jól esett most egy ilyen hangulatú könyvet olvasni, de nem szerelmesedtem bele. Ha nem az lenne az egyik legnagyobb félelmem, hogy előítéletes leszek, akkor most gonoszul azt mondhatnám, hogy „remek, az angolok is hülyék”. Persze rengeteg gondjuk volt akkoriban. Ki hogy tartja a teáscsészét, kinek az unokahuga mekkora hozománnyal rendelkezik, vagy melyik a kifutó model a szolgálólány-piacon, és ezen dolgok tükrében érthető, hogy a szereplőknek nem volt idejük azzal foglalkozni, hogy szerethető karakterekké válljanak az olvasmányomban. Nyílván értem én, hogy ez a könyv erről szól, de végén az utószóban, azt olvastam, hogy magunkra ismerhetünk bennük. Na, azért nem!
Tehát, mittomén. Egynek jó volt.
Még mindig nem szeretem Forstert… és ezen az sem segít, hogy a nevéről mindig Forster ezredes jut eszembe a Büszkeség és balítéletből… A regény olyan volt, mint a szereplői: hideg. Az olasz részeknél kicsit kisütött a nap, de csak addig, míg a leíró rész tartott. Nem szeretem az angoljait, annyira ridegek, hidegek és gőgösek…
Semmi romantika, semmi kaland, semmi izgalom. Egy percig nem aggódtam egyik szereplőért sem, szóval csak vártam, hogy teljen az idő és fogyjanak az oldalak. Nem találtunk egymásra…
Olvasok még tőle ennek ellenére, mert úgy érzem alaptudás, hogy ismerjem az írásait, de azt hiszem megint várok egy félévet, mielőtt erre sor kerül.
Most olvastam el a könyvet, és nekem nagyon tetszett. Az író visszafogott, minden finomság és szépség a szövegben rejlik. Többeknek nem tetszett ez a regény, mert nem tudtak azonosulni a szereplőivel, egyiket sem találták pozitívnak. Szerintem reális az angolok ábrázolása. Egyébként van szerethető alakja: Miss Abbott, aki nem képmutató, együtt érző és túl tud lépni a konvenciókon. A könyv olvasása közben jöttem rá, hogy már láttam a belőle készült filmet is, ami meg sem közelíti a regényt, bármennyire látványos.
Népszerű idézetek
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jane Austen: Büszkeség és balítélet 93% ·
Összehasonlítás - Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya 90% ·
Összehasonlítás - Ken Follett: A katedrális 89% ·
Összehasonlítás - Kazuo Ishiguro: Napok romjai 90% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Éjféltájt 89% ·
Összehasonlítás - Virginia Woolf: Clarissa ·
Összehasonlítás - Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága 87% ·
Összehasonlítás - Kazuo Ishiguro: A dombok halvány képe 85% ·
Összehasonlítás - Mary Westmacott: Befejezetlen portré 82% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Ferde ház 93% ·
Összehasonlítás