Fifty Shades Darker (Fifty Shades trilogy 2.) 68% 49 csillagozás

Szűzmáriaszentjózsef! Ez a befejezés… te jó ég! Najó, inkább kezdjük az elejéről.
Ajj de nem tudom mit mondjak az elejéről, nagyon tetszett, imádtam, kész. Na de a vége… Azt azért el kell ismernem, hogy a végén már engem is idegesített kicsit nagyon Ana ezzel a „nem vagyok neki elég jó” hülyeséggel, pedig az nagyon ritka, hogy már engem is idegesít egy szereplő. Az utolsó oldalaknál a sírás határán voltam, a legvégén pedig, mikor megmondta Chirstian, hogy mit szeretne, csak hitetlenkedni tudtam, aztán meg vigyorogni, és utána rájöttem, hogy azonnal akarom a folytatást.
Az egyetlen kifogásolni valóm az Mrs. Robinson volt, mert én őt valahogy egy duci, kb. 45-50 éves néninek képzeltem el, mint valami jótündér, nem tudom miért, most viszont kiderült, hogy nagyon félregondoltam, nem elég hogy nem 45-50éves duci néni, de még csak nem is „jótündér”.
Összességében nekem sokkal jobban tetszett mint az előző rész, több vicces, boldog jelenet volt benne. Kíváncsiam várom a folytatást.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A tudatalattim és a belső istennőm is egyetért abban, hogy ennek a könyvnek nem kellett volna megszületnie.

A történet ugyanonnan folytatódik, ahol az első abbamaradt, és az első 100-150 oldalban kb. ugyanazok a dolgok történnek, mint ott: jaj, Christian milyen jól vezet repülőt, jaj, Christian milyen jó pasi, de jaj, mennyire „fifty shades fucked-up” ez a pasi, jaj, mennyire jókat szexelünk…

Sajnos a maradék 350 oldal se sok jót tartogat számunkra. Amikor végre már azt hinné az ember, hogy történik valami izgalmas, az írónő azt is csapnivalóan kivitelezi. James egyáltalán nem tud írni: pocsék karakterábrázolás, folyamatos szóismétlés, borzalmas történetvezetés. Ráadásul az egész történet hiteltelen: képtelen vagyok elhinni, hogy egy olyan intelligensnek kikiáltott férfi, mint Christian, egy annyira sötét libával álljon le, mint Ana. Ugyanis a hölgyemény mindenen, de mindenen hisztizik, és olyan alapvető dolgokat nem képes felfogni, mint hogy a munkahelyi e-mailen keresztül nem küldünk a pasinknak mindenféle szexi üzenetet, mert ráfázhatunk vele. Ráadásul a főszereplőink minden problémát szexszel kívánnak megoldani, a beszélgetés nem járható út számukra. Milyen édes pár, nem?
Szerintem sokat elmond az is, hogy a kedvenc karakterem Taylor lett, a sofőr és Christian titkára, még ő és a szakácsnő, Mrs. Jones a legnormálisabb a szereplők közül.

Ezek után úgy érzem, a folytatásnak maximum egy rövid kivonatát olvasom el, hogy tudjam, hogy végződik a történet, de kétlem, hogy kibírok még 500 oldalnyi Holy shitet és twitching palmot.

Hát komolyan, megnéznék ebből egy szófelhőt, vagy hogy is hívják, amikor egy program elemzi a leggyakrabban előforduló szavakat. Lennének itt erotikus jelenetek, mármint amit csinálnak, az erotikus lenne, de a mindig ugyanazokkal a szavakkal aprólékosan, részletesen elmesélt aktusokat egyre unalmasabb olvasni. Az e-mailekben meg párbeszédekben megcsillan némi aranyos humor itt-ott, ami miatt azt gondoltam, hogy a tömény pornót kihagyva inkább sima chick-lit írásával kellene próbálkoznia az írónőnek, de az a baj, hogy szerintem akkor se tudna egy tisztességes cselekményt összehozni, ha az élete múlna rajta. Mert ez, ami itt van, nem cselekmény, hanem két dugás között néha történik valami rettenetesen drámai, vagy felszínes bepillantást kapunk a kőgazdagok életébe, ahogy azt egy kertvárosi feleség elképzeli.
(És olyan, mintha a fuckon kívül nem ismerne más négybetűs szót. A nemi szervek említését különösen is kerüli. Prűd pornó?)

Mindenhol azt olvastam, hogy a második kötet jobb. Nem adtam fel, elolvastam. Hiába az első borzalmas élménye. Nem volt rossz, határozottan jobb volt. Sokkal.
Miért? Mert végre történt is valami a könyvben. Több szálon is elkezdett éledezni a történet, aminek már az elsőben meg kellett volna történnie.
Christian összeszedte valamennyire magát. Ana még mindig kikészít az „inner godness” szöveggel és felrúgnám szívem szerint. Mintha kevesebb lenne, mint elsőben, de így is sok még.
Ettől függetlenül Ana kiemelten buta és elvakítja a szerelem.
Hiába Chistian megrázó múltja, akkor sem értek vele egyet. Nála azért megkockáztatom a karakterfejlődés szó használatát. :)
A vége igazi nyál és cliffhanger akar lenni. :D

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Végre történik valami, a nyilvánvaló dolgokon kívül. Van cselekmény, a karakterek fejlődtek is, nem sokat, de azért valamennyit és kezd minden szép és jó lenni, úgy mint egy igazi tündérmesében.
Amiért levontam azt a fél csillagot, az a vége. Ez a tipikus mindent szépen elrendez az író, és az utolsó kb. tíz oldalon kitalálja, hogy az egyik főhőst valaki meg akarja ölni, hogy tudjon írni még egy kötetet. Ez elképesztően idegesített, mert nagyon érződött, hogy nem illik oda ez a rész és csak utólag találta ki.

Nem tetszik, hogy pozitív irányba halad a történet :( (Valószínűleg én vagyok az egyetlen :D)
A könyv vége remek függővég -szerintem – és pont emiatt várható, hogy a következő kötet igazán izgalmas lesz…

Huh… végre. Hosszú menet volt ez kettőnknek…
Mivel az első részre két csillagot adtam, ezt egy plusz féllel megtoldom, mivel ebben legalább történt is valami, és nem csak du*tak. Mármint… félreértés ne essék, egy életre elég is volt ennyi szexjelenet, épp ezért sem fogom a harmadik részt elolvasni. Ezzel én befejeztem a Fifty Shades trilógiát, nincs olyan isten, hogy tovább kínozzam magam.
Ennek a résznek az elején elkezdtem reménykedni, hogy hátha eseménydúsabb és feszültebb lesz a történet, mint az első rész volt, hisz az alkalmat E.L. James megadta. Véleményem szerint jó ötlet volt behozni egy ex-subot, csak ott rontotta el, hogy a könyv felénél megoldódott a helyzet, és onnan már csak tömény semmivel untatott a könyv.
Christian „jellemfejlődése” meg csak szimplán gáz, azt hittem, hogy BDSM sztorit olvasok, és nem egy nyomorult brazil szappanoperát, márpedig ez sajnos az utóbbi kategóriába esik.
E.L. James meg ne írjon több könyvet, könyörgöm, mert szánalmas a tehetsége. Annyi szóismétlést, amit ebben olvastam… kibírhatatlan. És akkor arról nem is beszéltünk, hogy nulla karakterleírást alkalmaz, de erről majd később a blogomban. Meg úgy mindenről később a blogomban… nincs erőm ehhez a könyvhöz több véleményt megfogalmazni. Egyszerűen csak nem érdemli meg.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Sokkal jobb, mint az első rész, bejött. Gyorsan le is daráltam, mert teljesen beszippantott. Több az esemény, megtudunk egy csomó mindent Christian eddigi életéről, sőt felbukkannak szereplők is a múltjából. Elfogulatlanul: ez egy – fura, tudom, de – csöpögős lávsztori durva szexleírásokkal körítve. Elfogultan, és az vagyok: izgalmas, fordulatos, egy összetört férfi és az őt szerető nő útkereséséről és a másik megismeréséről szóló olvasmány.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Jobb, mint az első. Talán azért, mert nem kellett oldalakat pazarolni az elején arra, hogy az írónő bemutassa a szereplőket. Szinte ott folytatódik, ahol az előző történet abbamaradt, csupán pár nap telt el és ettől folyamatos lett a történet, nem volt benne nagy szakadás. Nem mondom, hogy a legjobb romantikus regény, amit életemben olvastam, de tökéletesen ellazított. Tetszett, hogy többet megtudtam Christianról és a múltjáról és jó volt olvasni, hogy gyógyulnak be a lelki sebek. Remélem a harmadik rész is legalább ilyen jó lesz.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Idegesítő Ana inner godness-e, a regneteg murmur, sok a hiba és az abszur dolog, de ettől függetlenül olvasmányos, és meglehetősen pörgős volt, sok minden történt (Christian szerelmet vall, összeköltözés, eljegyzés), szóval egy erős négyes. :)