A szürke ötven árnyalata (Árnyalat-trilógia 1.) 66% 868 csillagozás

Tudjátok, engem sokszor lenéztek azért, mert „úristen, te fanficet olvasol?” és hogy fúú, „hát az milyen dolog.” "Tök perverz dolgokat olvasol Klausról és Elenáról és ők ketten soha olyat…"
Alapvetően én egy nagyon nyitott természet vagyok szexuális téren, főleg, ha fikcióról van szó, ismétlem, nem ezzel van a bajom. Hanem mivel? Ez nem több, nem kevesebb, mint egy Alkonyat fanfiction, és abból is a rémesen megírt fajta. Oké, AU, tehát mindenki ember, de a szereplők kapcsolatai ugyanazok, nézzük meg csak Miss Steele (MISS SWAN!) anyját-apját, akkor Greyt örökbe fogadta egy gazdag család, melyből az apa orvos (komolyan? ekkora eredetiség, hogy elnevezi a szemszínéről?) és akkor ott van a történet, az epikus én megmentelek… maradj távol tőlem, ja, hát itt kötözős-és-teljesen-uralni-foglak-még-azt-is-amit-eszel dolog van, nem vámpírság, de a lényeg ugyanaz. A pasi veszélyes a csajra, annak is gondolja magát, és szó szerinti kedves Alkonyat párbeszédek vannak benne. Lehet, hogy fanficben ez vicces volt és szórakoztató, hogy eljátszotta ugyanazt, mint az Alkonyatban, ugye a nemi erőszaktól megmentést Portlandben és a többi, de ne adta volna ki könyvnek. A fanfic és a könyv, ameddig olvastam, ami olyan 150 oldal körül van, szó szerint ugyanaz.
Mi a bajom?
1. A logikátlanság, hiszen látszik, hogy ez egy másik könyv gyenge átírása, így ami ott logikus volt a természetfeletti miatt, azt itt gyorsan át kellet alakítani és nem ment, noha az írónő nem is fektetett bele sok erőt.
2. Nincs leírás, mert tudnunk kell, hogy néznek ki a színészek, mert tele van az Alkonyat filmből kivágott képekkel a fanfic… És a könyv meg, mint említettem 99%-ban ugyanaz.
3. A szex jelenet leírása… Nagy a tűrőképességem, tényleg, de ficekben nem szoktam hülyén leírt dolgokat olvasni, mert nem megy, mert elborzadok tőle, ha a szex ikea szex, vagyis a ki mit hova dugott, illetve „Ó, b*ssz meg,” "Óh, élvezz el értem." Nem a mondatokkal van bajom… önmagában, hanem, hogy ez se nem szexi, se nem semmi, hanem száraz, nevetséges szöveg.

Akit érdekel egy jó erotikus fic: http://www.fanfiction.net/s/7226860/1/After_the_Fire_But_Before_the_Flood (heteroszexuális)
http://dmnutv-archer.livejournal.com/104356.html (homoszexuális)

UPDATE: Ki vette észre, hogy a homoszexualitást milyen nagy bűnnek jegyzi az író az elején? Ezt csak én nem értem?

Hogy eme fantasztikus mű elmés kifejezésével éljek: szentséges basszantyú, mi ez a szemét?! Komolyan mondom, ez az irodalom szennye, még csak könyvnek sem nevezném. Egy tisztességes regény nem ilyen, ez egy unatkozó háziasszony fantáziálása, amit a szakácskönyvébe firkantott, míg főtt az ebéd.
Nem értem ezt a nagy felhajtást körülötte, hogy úgy mondjam, nagyobb a füstje, mint a lángja. Sokkal. Mit esznek ezen az emberek? Őszintén bevallom, eszem ágában sem volt elolvasni, de aztán az amúgy nem olvasó ismerőseim körében heveny szürkeláz kezdett tombolni eskü elérem valahogy, hogy ezt tényleg betegséggé nyilvánítsák, és egész álló nap azt hallgattam, hogy Mr. Szürke milyen szipiszupi mélységekkel rendelkező érzékeny férfiállat, mindenki ilyen pasit akart rájuk szabadítanék azért egy ilyet, csak hogy lássuk, tényleg úgy örülnének-e neki, és annyi, de annyi, a csodálat köntösébe bújtatott borzadályt hallottam róla. Szóval úgy gondoltam, ha már szidni akarom, akkor tisztességesen teszem, és előtte utat engedek szuicid hajlamaimnak, azaz önkínzatásba kezdek általa.
Nem tudom, hogy ez a véletlen műve-e, vagy előre megfontolt népkínzatási szándék vezérelte a nénit, de olyan, mintha egy átpornósított, vámpírtalanított Alkonyat lenne. Gyakorlatilag ugyanazok történnek a főhősnővel, a karakterek a korukat leszámítva külsőleg pont ugyanolyanok, csak még sokkal idegesítőbbek.
Tehát vessük árgus pillantásunkat a szereplőkre. Hát, kb. annyira voltak kidolgozottak, hogy ha elkapunk az utcán egy járókelőt, az is tíz perc alatt összehozza őket.
Ana egy átromanásított Bella, béna, szép, de nem tudja, még akkor sem, ha térdre borulnak előtte az olvadozó hímek. Jó, ilyen nem történt, de Christianen kívül legalább két másik egyed is jelentkezett hősszerelmesnek rövid időn belül, szóval annyira csak nem lehetett átlagos, egyáltalán nem szép egérke. Hű, hát nem mesterien megalkotott, egyedi ez a nőszemély?
Most azt várjátok, hogy rávágom csupa nagybetűvel, hogy nem, de nem teszem. Mert van itt karakterábrázolás, csak nem úgy, ahogy az írónő szerette volna. A drága Miss Steel (Vajh Danielle Steel után kapta a nevét?) ugyanis tudathasadásos. Bizony, legalább hárman vannak. Van az az Ana, akit a külvilágnak mutat, a csetlő-botló kis nyuszika. Aztán van, akit a tudatalattijának nevez, és van a belső istennő, akik mindenféle cukiságot csinálnak, vihognak, a belső istennő gyümölcsöket eszik, hétfátyoltáncot lejt és bútorok mögött bujkál, meg minden. Most mondjátok azt, hogy ez a csaj normális…
De kit érdekel ő, amikor itt van mindenki csodálatos, sérült lelkületű kis álompasija, Christian Grey. Khm, engem nem győzött meg. Ez egy zsarnok. NEM érdekel a nagy traumája, ami miatt egy ilyen gazdag állat lett, akire félóránként rátör a kangörcs. (De ajánlom, hogy tényleg sokkoló legyen, ha már eddig húzzák) Mi köze van a szexuális hajlamainak ahhoz, ami öt éves kora előtt történt? Huszonvalahány éves kora óta nem tudta kiheverni? Oké, biztos van ilyen, de nem hiszem, hogy az eredmény ez. Arról nem is szólva, hogy az egész ember egy nagy nonszensz. Nincs olyan huszonhét éves ember, aki milliomos üzletember és egy saját cég igazgatója, tökéletesen zongorázik, tökéletesen vezet repülőgépet, és általánosságban mindent tökéletesen hajt végre, amibe csak belekezd. A szexuális aberrációi meg… hát, az kész vicc. Miért indul be valaki attól, hogy nézi, ahogy egy nő a száját rágja?? *elvonul hajat tépni* Ezért haragszom, mert nagy bambulásomban én is szoktam ezt a nem túl dicső tevékenységet űzni, és az őrületbe kerget, hogy akárhányszor rajtakapom magam, mindig eszembe jut ez a vécépapír értékű nyomdatermék. És ha Ana gusztustalanul csinálta volna, mert hát látni olyat is? És ha kireped a szája és vérzik, és egyáltalán nem szép, akkor mi van?
Egyéként nem értékeltem az írónéni elképesztően leleményes tettét, miszerint a szürke szemű főhőst Greynek hívják… haha, de kis ravaszak vagyunk… :P
A mellékszereplőkre kár vesztegetni a szót, észre se vettem volna, ha nincsenek, Kate is csak arra kellett, hogy Ana válthasson vele három sort, amikor éppen nem Mr. Szürkével üzekedtek. (Nem, nem érdekel, hogy nem mondunk ilyet emberekre. Mint a macskák, minden második oldalon egymásra vetették magukat)
A történet… nincs is történet, menjünk tovább.
A csodálatos szerelem annyira gyönyörű és megindító volt, hogy vagy az asztallapot akartam lefejelni, vagy majd elaludtam és megettem egy csomó édességet, hogy feldobjam a hangulatomat a nagy tespedésben.
Villámsebesen zúgnak egymásba, és sebesen be is esnek az ágyba… vagy ahová akarnak. Amúgy annyira nem is volt perverz, Christian játszószobája (úgy hangzik, mint az oviban, de mit tudok én erről?) elég durvának tűnt első pillantásra, de hát nem is használták ki a lehetőségeket. Egy kis fenekelés meg kikötözés, pezsgőnyalogatás… szerintem ez bármilyen harmadrendű háziasszonypornóba belefér. Nem volt olyan beteg és sötét, mint amit beharangozott. A leírások meg elég szegényesek voltak, nem mintha különösebben bánnám, de Kresley Cole vámpírpornója is részletesebb. És gazdagabb a szókincse. Az egyetlen tényleg beteg(?) dolog ez az uralkodó hajlam volt, az uralkodó és alárendelt fél. A szerződés meg röhej. Ana pedig egy kis rabszolgalélek, valaki mindig megjegyezte, hogy milyen okos és önálló, ez kész röhej, tekintetbe véve, hogy mindent kérdés nélkül megtett, amit Christian mondott. Meg őszintén, ez a ki mit hová dugott, mi nyomódott hová… nulla érzelemmel… mint valami ismeretterjesztő leírás. Igazából az ugrott be, amikor egyszer a csigák szaporodásáról néztünk egy filmet, és a narrátor több érzéssel beszélt, mint ami itt volt. (A csigákról. Szóvirágokkal.)
És ez is a baj, hogy elvileg ők annyira halálosan szeretik egymást, de nem jön át. Olyan, mintha betekintést nyernénk egy bordélyba, ahol az egyik kuncsaft pár hétre kölcsönvesz egy lányt. Mint egy elcseszerintett Micsoda nő. A befejezés kész röhej, gondolom a cél a drámai függővég volt. Nem lett az, csak kiderült, hogy a szereplők még idiótábbak, mint elsőre tűntek.
Ó, és csak én gondolom úgy, hogy az elején nagyon homofóbszagú volt, amikor az volt a téma, hogy Christian meleg-e?

Igazság szerint azzal van a legnagyobb gond, amit ez az egész Szürke-hiszti kiváltott. A sok kis kevésbé elmés tinilány elolvassa, és ezt tekintik példának, Christian Grey lesz a tökéletes álompasi. Mintha visszafejlődne a világ, megint visszatérünk az alárendelt nő-uralkodó, istenítendő férfi viszonyhoz? Forognak a sírjukban a nők, akik az egyenjogúságukért küzdöttek. Tehát szerintem az a visszataszító, amit ez az egész képvisel, az üzenet, nem maga a könyv(?). Az isten szerelmére, ez nem egy könyv! Úgy értem, ha E. L. James megírja, elolvassuk, aztán némi megvetéssel elfelejtjük, azzal nem lenne gond, de olyan, mintha visszamennénk az időben és most arra vágynának a nők, ami ellen régen harcoltak. És ez is el fog indítani egy hullámot, mint az Alkonyat a lightos vámpírjaival, vagy az Éhezők viadala a disztópiát. De kell ez nekünk? Tényleg ilyen kapcsolatról akarunk olvasni? Tényleg egy Christian Grey-re van szüksége a 21. század nőinek?

Ui.: Mióta végeztem az értékelésemmel, úgy érzem, egy csomó minden bennem maradt, és újabb idegesítő dolgok jutottak eszembe. Szóval, ím az utóirat, többé-kevésbé röviden:
– Christian úgy beszél Anával, mint egy kiskutyával. Ez az állandó „jó kislány”-ozás az őrületbe kergetett.
– Ha már Christian, akkor megemlítem, hogy a falat kapartam a frenetikus szexjelenetektől… „élvezz nekem/értem/a kedvemért” Jelentkezzen, aki szerint ez nem bődületesen béna. *sehol semmi égbe lendülő kacsó* És utálom, amikor valakit lebébiznek. Ha engem valaki bébinek hívna, akkor hívna úgy utoljára
– Szerintem Christian nem csak szexrabszolgát akar, hanem kaját. Kíésrtetiesen emlékeztetett a Jancsi és Juliska gonosz boszorkányára, ahogy folyamatosan tömte Anát. „Ettél már? Nem? Egyél, kell az energia!” Hízz meg szépen, hadd hamizzam meg a husikádat. De nasizni azt nem lehet, mi? *obszcén kézmozdulatot tesz*
– A fordítás olyan szörnyű, hogy azt nem lehet elmondani. Éljen az Oroszlánykirály, nem igaz? :D

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

valóban van benne twilightia. de csak néhány dologban igazán: a főszereplő pasi egy az egyben Edward/Pattinson (bronz haj, távolságtartás, szupergazdagság), a főszereplő csaj meg pont olyan csetlős és botlós és vekengős, mint Bella. szóval akik (főleg ezek miatt) szerették amazt a sagát, ezzel is jól ellesznek.

a BDSM vonal elég lightos. csilliónyi eszköz felsorolva, rémképzetek elültetve, de a popsipaskoláson kívül igazából semmi komoly. ebből a könyvből nem fogod megtanulni, hogy milyen egy sub-dom kapcsolat.

rengeteg a szex. még egyáltalán-nem-vagyok-prűd mércével is. és ez az a fajta szex ám, ahol a szűz lánynak 2 perc után orgazmusa van, sőt sorozatos orgazmusa! a férfi meg persze hatalmas és mindig kemény :) háziasszonypornó, na.

olvadozott a lelkem, amikor a tökéletes, gazdag, tökéletes, távolságtartó, tökéletes (mondtam már, hogy tökéletes?) pasi egy füttyentésre ugrik. el nem sóhajtozott kívánságokat teljesít, és annyira tökéletes! kb. agybajt kapnék egy ilyentől a valóságban…

a fordítás meg… annyira nem moslék, mint amennyire mém lett. viszont legalább olyan becsületes munka, mint egy rajongói fordítás. annyira szépirodalmi és pontos is.

Előzmények:
BDSM? Hm… Felkapott? még inkább hm… Ezt el kell olvasnom.

Így kezdődött, de a vége kevésbé ilyen szűkszavú és ilyen egyszerű.
Nem szeretem a fájdalmat, nem vagyok BDSM kapcsolatban és nem is vágyom rá, hogy ilyenben éljek, de a téma, mint minden más szexuális perverzió, érdekel. Az emberek határainak feszegetése, hogy mitől jönnek izgalomba, mi mozgatja őket nekem örök kedvenc témám, hiszen annyira széles a skála, és annyira nehéz megérteni ezeket a dolgokat úgy, hogy nem élsz benne. Úgyhogy emiatt vártam ezt a történetet, és emiatt nagyon kíváncsi lettem.
De nem azt kaptam, amit vártam… Az egész könyv Cristian uralkodó énjét egy bűnnek, egy hibának, egy rossz dolognak tűnteti fel, amin változtatnia kell. Az egész könyvnek ez az üzenete, és ez nagyon felhúzott. Persze Ana benne van pár játékban, de valjuk be, egyik sem az az igazi BDSM, Cristian végig úgy bánnik vele, mint egy hímes tojással, ezek inkább csak szexuális játékok egy kis vanilia szexhez… De mindegy, ezen még túl is lépnék, hiszen csak a szokásos recepthez nyúlt az írónő, mi szerint van egy elcseszett pasi, aki találkozik egy lánnyal, akit eleinte óva int saját magától, de végül nem képes ellenállni, majd elkezd megváltozni a lány miatt. A siker garantált, jelen esetben is ez történt.

De milyen jó lenne, ha csak ennyi lenne vele a gondom :)

Ana: ez a lány szerintem beteg, és sürgősen pszichiáterhez kellene mennie… MInimum tudathasadásos, legalább három személyiségre van szétesve, akiket énnek, tudatalattinak és istennőnek nevez. De ez lehet nem is tudathasadás, hiszen látja is őket folyamatosan, ahogy a kanapé mögül kilesnek, vagy ahogyan csigánykereket vetnek… Orvosi eset, ez tuti…
Arról nem is beszélve, hogy Cristian hihetetlenül őszinte vele, ő az első, aki kimutatja, hogy fontos neki a lány, hogy kezdi megszeretni, és ehhez képest ez a hülye nőszemély folyamatosan azon agyal, hogy Cristian mit érez iránta, hogy biztos csak a szex miatt kell neki, hogy csak a szerződés érdekli… ez most komoly?

Cristian: gyűlölöm, hogy az egész uralkodási dolgot egy gyerekkori traumából eredezteti… oké, környezeti, ezt aláírom, de ez a könyv konkrétan EGY dologból eredezteti, amit persze nem mond el, mert kell valami megrázó és mély dolog a további kötetekre… gyűlölöm, hogy ő maga is hibaként tekint erre a dologra, és védeni akarja magától a nőket…

Szex: na az van dögivel… szinte minden oldalon… Cristian állandóan szexelni akar, hogy ne kelljen beszélgetnie… Ana úgy lesz szerelmes ebbe a férfiba, hogy összesen addigra talán 5 értelmes mondatot váltottak egymással… de nem baj, van e-mail, majd ott beszélgetnek… de jóóóóó. A modern technológia, nem is kell szóban már beszélgetni, csak dúgni, hiszen majd munka közben, alvás helyet elcsetelgethetünk egymással…

Szex újra: mert csak arról nem írtam :) szóval az van dögivel, de ismétlődés, ismétlődés hátán… Cristian nyalogatja Anát, Cristian a fülébe suttog Annának, Cristian felemeli Anna lábait, Cristian felizgul Ana ajak rágcsálásaitól, Cristian nem hagyja, hogy Ana hozzáérjen, Cristian megköti Ana kezét a feje felett.
De hopp, ilyet Ana oldaláról is tudok írni :D Ana meglátja Cristiant és már fel is izgul. Ana meglátja Cristian felső testét és még jobban felizgul. Ana meglátja Cristian meztelen lábfejét és elalél :) Ana elélvez és SZÉTESIK ( ez a kedvencem :D )
Na most, ezeket permutálva az összes szex jelenetet megkaphatjátok a könyvből… csak a szétesést ne felejtsétek el a végén :D

A történet: oh, az is van? Ejnye ez biztos a tudatalattim volt :)
Történet szerintem nincs. Mivel végigszeretkezik az egész könyvet, nem beszélgetnek, ezért az egész történet az az e-mailezéseikből alakul (ahogy alakul…) Mindketten örülten belezúgnak a másikba, ez már csak akkor lenne egyértelműbb ha a homlokukra kiírva villogna, de azért végigszenvedik a könyvet.
És a vége?! Hogy mi van? Ezt most így komolyan? Nem az a baj, ami történik, hanem amiért ez MOST megtörténik! Miért nem előbb, miért itt, miért ettől, hát ezt eddig is tudtad „basszantyú” -> (Ana kedvenc szófordulata)!

Szóval részemről ez egy nagyon rossz könyv, tele szóismétléssel, röhelyes dolgokkal és egy agyilag rokkant nőszeméllyel a főszerepben… elgondolkodtam rajta még az elején, hogy a fordítót szídjam-e, hogy nem is akarta megszüntetni a szóismétléseket, de aztán amikor rájöttem, hogy nem létezik annyi szinonima ezekre a szavakra, hogy cserélgetéssel is legalább 100-szor elhangozzon mindegyik, megbocsátottam neki… inkább az írót szídom…

De, és hoppá, gratula az írónak, a könyvet nem untam egy percig sem, mert folyamatosan vagy felhúztam magam, vagy röhögtem, vagy a falhoz akartam vágni (és még mindig áll, hogyha a héten valaki nem veszi vagy cseréli el velem, akkor ledobom a 9-dik emeletről), szóval érzelmek sokasága megtalált olvasás közben, és emiatt és persze azért is, mert keresem az értelmét ennek a történetnek (meg mert mazochista vagyok), el fogom olvasni a folytatásokat…. (juhé)

Kerouac szavaival élnék: „Pusztul a világ”

Ha lecsökkentenénk a soft-pornó jelenetek számát, meg felitatnánk némi nyálat, akkor a terjedelme le is csökkenne annyira, hogy beleférne egy Romana-ba, s így megfelelő lenne az ár-érték arány.
Csak pislogok és nem értem, hogy jelenleg miért ez a világ legkeresettebb könyve.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hogyan írjunk bestsellert tíz arcpirítóan egyszerű lépésben

Naivan azt hihetnénk, hogy a bestsellerírás nemes művészete holmi úri passzió, mint a kirkett, vagy az oroszlánvadászat, melynek csak azon szerencsés kevesek hódolhatnak, akiknek van bármiféle írástechnikai tudásuk, írói vénájuk, holott valójában mi sem áll távolabb ennél. Olyasféle hobbi ez inkább, mint a műlegyes horgászat, vagy a modellvasút-építés, melynek gyönyöreit egyszerű földi halandók is könnyedén megtapasztalhatják a hosszúra nyúlt vasárnap délutánok üres óráiban. Ha tehát esetleg azon kapnánk magunkat, hogy buzog bennünk a vágy, hogy írjunk valamit, ami rakétaként száguld majd a New York Times bestsellerlistájának élére, ne habozzunk, vágjunk bele rögvest! Ám mielőtt nekilátnánk, nem árt megszívlelni néhány jótanácsot.

1) A rajongók elszipkázása

Hiú ábránd abban reménykedni, hogy irományunk – legyen az bármily brilliáns – minden további nélkül magára vonja majd a bestsellerekre éhes nagyközönség figyelmét. Arról nem is beszélve, hogy mivel valószínűleg életünk elmúlt jó pár évében a nevünkön kívül egyebet nemigen írtunk le, stílusunk, leírásaink, párbeszédeink, cselekményvezetési képességeink egy tízéves gyerekével lehetnek egy szinten. De ne csüggedjünk! Mindez egyáltalán nem lehet akadály a lelkes bestselleríró-jelölt előtt. Okosan tesszük, ha első lépésben kiszemelünk valami ponyvát, amit a népek már eleve zabálnak, és mintegy „kölcsönvesszük” a már szeretve ismert és ismerve szeretett karaktereket. Plusz pont, ha olyan bestsellerre sikerül lecsapni, aminek az írója már kijelentette, hogy esze ágában sincs további folytatásokat írni hozzá. Garantálható, hogy a folytatásokra éhes rajongótábor úgy bukik majd rá bármilyen szemétre, amit csak leírunk, mint gyöngytyúk a meleg takonyra. Legokosabb, ha csak a neveket vesszük át, a szereplők egyéb jellemzőit meg úgy variálgatjuk, ahogy a kedvünk tartja. A rajongókat egy kancsalborzköpetnyit sem fogják érdekelni ezek az apró változtatások, és így mellesleg a copyright-nácik támadásait is könnyen visszaverhetjük. Aztán ha már elegen olvassák reménybeli bestsellerünket az interneten, pár kattintással cseréljük ki a szereplők neveit, és mehet is az egész a nyomdába. A siker gyakorlatilag garantált.

2) A cselekmény

Minél kevesebbet foglalkozunk ezzel, annál jobb. Köztudott, hogy szexszel mindent el lehet adni, így logikus döntés, ha az egész úgynevezett cselekmény a szex körül forog. Tulajdonképpen arra kell inkább ügyelnünk, hogy nehogy elragadjon minket a cselekményszálak írásának kábító őrülete. Hőseinkkel legjobb, ha nem történik szinte semmi, legalábbis semmi olyasmi, amibe ne lenne beiktatható egy-egy kiadós dugás.

3) Főszereplők

Szereplőink megalkotásánál egyedül a második pontot kell szem előtt tartanunk. Minden olyan tulajdonság, ami útjában áll egy kis hancrúnak, rossz, a maradék meg jó. Nyugodtan essünk túlzásokba! Mi értelme lenne írónak lenni, ha nem alkothatnánk olyan karaktereket, akiket már attól is heveny szexvágy keríti hatalmába, ha csak egy városban tartózkodnak. Mind mondottuk, a szex szabályoz, ezért hát legegyszerűbb, ha karaktereinket két lábon járó nemi szervekként képzeljük el, a belsejükben valami rohadt erős mágnessel, aminek hatására menthetetlenül egymásba cuppannak, ha csak kicsit is megközelítik egymást. Minden más ezen kívül csak rizsa és igazából nem is érdekel senkit. Ennélfogva bátran mondhatjuk például, hogy főhősnőnk ugyan 21 éves, de még sosem volt szerelmes, sosem szexelt senkivel, sosem nyúlt magához, sőt még alkoholt sem fogyasztott. Azt hihetnénk, hogy ahhoz, hogy mindezt az olvasók bevegyék, mindenféle bonyolult háttértörténeteket kell gyártanunk, vagy legalábbis valami ürügyet találnunk arra, hogy hősnőnk miért is élte élete eddigi éveit egy szatyorban, vagy hogy hogyan is válhatott egy mindenki által ajnározott szexi istennővé anélkül, hogy a hormonok pubertáskori tombolása egyszerű elméjére bármilyen hatással lett volna. Talán elrabolták az ufók és kioperálták az agyát? Vajon a szabadkőművesek összeesküvése áll a háttérben? Az efféle gondolkodás csak tévútra vezethet. Ne feledjük, olvasónk magasról tesznek főhősnőnk személyiségére, amíg megadjuk nekik a betevő kufircadagjukat nagyjából ötoldalanként.
Hasonló könnyedséggel kezelhetjük főhősnőnk szerelmének tárgyát. Persze a műfaj szinte kiált azért, hogy a fazon valami veszélyes férfiú legyen, de itt jusson eszünkbe a második szabály. Annyira azért nem lehet veszélyes a fickó, hogy főhősnőnk bugyija ne nedvesedjen át tőle félpercenként. Legegyszerűbb, ha kipécézünk valami szelíd kis szexuális devianciát, így a dugás is, a veszély is megvan. Fontos, hogy főhősünk fétisének kitalálásakor azért ne szaladjon el velünk a ló. Ugyan ki olvasna szívesen valakiről, aki attól izgul be, hogy sárban dagonyázik, a micsodáját mutogatja az utcán, vagy épp nőnek öltözik. Ezek gusztustalan dolgok. Szorítkozzunk valami egyszerű kis apróságra, mondjuk hogy a fickó időnként attól gerjed, hogy kikötöz csajokat, vagy bort önt a köldökükbe és kinyalogatja, de egyébként simán benne van egy egyszerű kis hétköznapi dugásban is.
Emberünk hátterének kitalálásakor ugyanazon dolgok érvényesek, amiket főhősnőnknél már elmondtunk. Ugyan ki törődik azzal, mennyire realisztikus, hogy a fazon 27 évesen multimilliárdos, kiválóan beszél franciául, remekül zongorázik, repülőgépet, helikoptert, autót vezet, mindemellett hogy kora gyermekkora óta egyfajta poszttraumatikus sokkban telnek az évei, és ugyanakkor falja a nőket. Legjobb, ha szereplőink rendkívül titokzatosak és nem árulnak el korábbi éveikről semmit. Szegény olvasóknak csak kisülne az agya a sok információtól. Nem mellesleg ez esetben nekünk is el kéne gondolkodnunk, mégis hogy a vérbe' lehetséges mindez.

4) Mellékszereplők

A mellékszereplők kidolgozásával egyáltalán nem kell foglalkozni. Legjobb ha ők csak amolyan díszletként vannak ott, akikkel főhősnőnk kétsoros beszélgetéseket folytathat, vagy akik az alkalmas pillanatban erőszakoskodnak vele, hogy aztán szerelme tárgya annak rendje s módja szerint megmenthesse.

5) Konfliktus

Legjobb, ha ezzel se foglalkozunk sokat. Mármint ott ez a nagyon veszélyes férfi, meg ez a szegény ártatlan lányka, Kell még ide egyéb konfliktus? Na ugye.

6) Stílus

Ne pazaroljuk időnket arra, hogy ezen csiszolgatunk, legjobb ha egyszerűen csak leírunk mindent, ahogy éppen jön. Teljesen felesleges energiát feccölni abba, hogy megértsük, hogyan épül fel egy párbeszéd, egy leírás, vagy hogy hogyan szokás jellemeket ábrázolni. Főhőseinknek olyanjuk úgyse nagyon van. Merjünk a saját fejünk után menni! Ha úgy érezzük, jellemrajznak az is megteszi, ha kisangyalkát meg ördögöcskét ültetünk főhősnőnk vállára, akik időnként piruetteznek, cöccögnek, vagy bármi ilyesmi, hát uccu neki! Nevezzük el őket valami vicces névvel és említsük meg őket lehetőleg minden egyes oldalon. A sok vájtfülű sznob talán beszólogat majd, hogy mi ez az idegesítő ökörség, dehát végülis nem nekik írunk ugyebár.
A karakterek érzelemkifejezésénél is nyugodtan hagyatkozzunk az ösztöneinkre. Egy ilyen úrilánynak, mint főhősnőnk nyilván csupa szent dolog jár a fejében, úgyhogy túláradó érzelmei kifejezésére bármikor alkalmasak az olyan mondatok, mint „Szent tehén!” "Szentséges basszantyú!" vagy „Szent szar!”. Ez utóbbitól szexjelenetek közben sem kell ódzkonunk. Nincs semmi rossz az ürülékben, ezt észben kell tartanunk, ha már amit írunk, az sem egyéb.

7) Realizmus

Amint a hármas pontban már felvázoltuk, semmi okunk arra, hogy mindannak amit írunk bármi köze legyen a realitáshoz. Mindez nem csak a szexre, de bármi egyébre is igaz. Kimagaslóan intelligens, milliárdosok tucatnyi kapcsolattal a hátuk mögött simán vihetnek egy szerződést szívük választottjának az első randira, amiben kifejtik, hogy ezentúl szeretnénk megszabni az áhított hölgynek, mit egyen, mit igyon, mennyit aludjon, mit viseljen, és hogy melyik sóhivatlaba mehet ha valami nem tetszik, meg egyébként is, kuss van, vagy jön a náspág. Ebben nincs semmi kivetnivaló. Az áhított férfiú akár azt is megteheti, hogy harmadik találkozásukkor a szobájába viszi a magatehetetlen részeg hősnőt olyan indoklással, hogy hősnőnk lakása túl messze esik a berúgás helyszínétől, és a kis bohó még a végén leokádta volna az autó kárpitját. Milliárdosunk bátran nyomozhat hősnőnk után, konstans zaklathatja, féltékenységi rohamban törhet ki minden egyes alkalommal, amikor hősnőnk egy légtérbe kerül egy másik hímmel, mindezzel semmi probléma nincs, hiszen szép dolog a szerelem, és hát nincs is ennél romantikusabb dolog széles-e világon. Legyen milliárdosunk minden idegesítő tulajdonsága alól felmentés hogy milyen állatira szexi. Olvasóink simán beérik majd ennyivel, hiszen amúgy sem érdeklik őket olyan jelentéktelen dolgok, mint a realizmus. Ha érdekelné őket, biztos attól is zavarba esnének, hogyan képes milliárdosunk szünet nélkül szexelni, hogy lehet főhősnőnknek több orgazmusa már a szüzessége elvesztésekor, hogy jöhet izgalomba bárki az ajakrágcsálástól, liftben utazástól, egy fotó nézegetésétől, meg ilyen apróságok. Az ilyesféle részletkérdések senkit sem érdekelnek, legjobb ha mi is magasról teszünk rá.

8) A fiúknak erekciójuk van, a lányoknak meg nemi szervük

Attól hogy folyamatosan szexről írunk, még nem kell hogy írásunk a testnedvekben és genitáliákban való gusztustalan tocsogásba csapjon át. Merjünk prűdek maradni, és tartózkodjunk a csúnya szavak leírásától! Az 'erekció', meg a 'nemi szerv' nem csúnya szavak, használjuk bátran ezeket. Lesznek, akik fanyalognak majd, hogy szexjeleneteink emiatt csak még nevetségesebben hatnak, de mi ne hallgassunk a fanyalgókra. A célcsoportunk egyébként sem olyanokból áll, akik olvastak már normálisan megírt szexjelenetet, vagy akiknek a pirulásához ne lenne elég az, ha azokról a dolgokról írunk 'ott lent'. Nyelvújítsunk önfeledten! Ha orgazmus helyett például a „szétesés” vagy a „megkönnyebbülés” szót használjuk, sajátos egyéni ízt kölcsönöz majd prózánknak.

9) Terjedelem

A bestseller olyan állatfaj, ami leginkább hármasban érzi jól magát, tehát gyakorlatilag mindegy milyen kevés ötletünk van, muszáj legalább két-háromezer oldalt kipréselnünk magunkból, amit aztán felszeletelhetünk három könyvre, és aminek aztán az utolsó része kettévágva is moziba kerülhet. Ne rettenjünk meg ettől a terjedelmi kihívástól, meg attól, vajon mivel is fogjuk ezt a rengeteg oldalt megtölteni a szexen kívül. Mivel szereplőink kőgazdagok, és egyébként sincs semmi gondjuk az életben, nyugodtan szabadjára engedhetjük a fantáziánkat, hiszen az emberek annyi mindent csinálnak a dugáson kívül is. Felkelnek, dugnak, fürödnek, dugnak, reggeliznek, dugnak, zongoráznak, dugnak, vitorlázórepülnek, dugnak, meglátogatják a szüleiket, dugnak, meglátogatják a másik fél szüleit, ott is dugnak, étterembe mennek, majd dugnak. A lehetőségek száma szinte végtelen. Meglátjuk majd, semmi perc alatt kiszalad a kezeink alól az a párezer oldalacska.
Fontos ugyanakkor, hogy adjunk valami okot arra, hogy az olvasó a második könyvet is meg akarja venni az első után (már persze az előrelátható még elképzelhetetlenebb mennyiségű dugáson kívül). A lényeg, hogy ne gondoljuk túl ezt a dolgot sem. Elég, ha mondjuk a főhősnő, aki eddig kéjesen fetrengett, tekintet nélkül arra, hogy a hím csak a hajába túr, misszionárius pózban keféli, vagy lovaglóostorral csapdossa a csiklóját, hirtelen minden ok nélkül kérje meg a férfit, hogy végre verje el, de úgy istenesen, aztán vonuljon el hüppögve, hogy ez fáj. A hatás nem marad el, mi pedig a következő kötetben nyugodtan folytathatjuk a végtelen szexcsaták leírását, mintha mi sem történt volna, hiszen az ilyen hirtelen felindulásból elkövetett szakítások úgyse tartanak pár napnál tovább.

10) Tanulság

Ha már muszáj ennyit írnunk, óhatatlanul is elfoghat bennünket a kísértés, hogy a történet menetébe valami tanulságfélét is beleírjunk, vagy legalábbis valamilyen formában beleszőjük a sztoriba saját meggyőződéseinket. Nincs is jobb dolog ennél. Külön előny, ha például a fétisekről azt gondoljuk, hogy azok a gyermekkori traumákból eredő lelki betegségek, amiket ugyan egy szakértő hosszú évekig tartó terápiája nem orvosolhat, de egy folyton átnedvesedő bugyijú ártatlan lányka már igen. Ne zavarjon bennünket, hogy mindezzel esetlegesen kivívjuk mindazok haragját, akiknek valójában fogalmuk, meg tapasztalatuk is van arról, milyen is egy fétissel élni, vagy hogy milyen is egy BDSM kapcsolat a valóságban; hogy hogyan viselkedik egy ilyen kapcsolatban az uralkodó fél, és miért is viselkedik úgy; ezeknek a perverzeknek a véleménye amúgy is se nem oszt, se nem szoroz. Azoknak, akik elolvassák a könyvünket, hozzánk hasonlóan úgysincs egy halovány lepkefingnyi elképzelésük sem ezekről a dolgokról, szóval könnyedén benyalnak bármit, amit eléjük pakolunk. Hogy könyvünkből aztán egy végletesen torz kép alakulhat ki a fejükben a BDSM-ről, vagy hogy írásunkkal tulajdonképpen a BDSM iránti előítéleteket erősítjük – üsse kavics. Úgyse az a lényeg, hanem a szerelem, a romantika, meg a heppiend. Meg persze hogy dőljön a lé.

Nagyobb a füstje, mint a lángja.
A szürke ötven árnyalatáról először akkor hallottam, amikor még kint sem jelent meg. A cím és a borító alapján valami Amerikai psycho jellegű könyvre gondoltam, persze később kiderült, hogy nem erről van szó. Ennek ellenére továbbra is érdekelt a regény, így elolvastam hát.

Ami pozitívum volt számomra, hogy a könyv nagyon olvastatja magát, én éjjel egykor fejeztem be. Mindemellett Christan Grey nagyon összetett személyisége, és az Anával folytatott e-mailezései lettek a kedvenceim. A benne ábrázolt szex pedig nem mondható durvának, ennél százszor cifrábbak vannak egy Anita Blake regényben, vagy egy átlag pornóban.
Negatívumként azt emelném ki, hogy James nem ír a legjobban, érződik, hogy egy fanficből indul ki a történet, rengeteg a szóismétlés. Viszont szerencsére képes elkanyarodni az Alkonyat történetétől, és valami egészen mást kihozni a történetből.

Én mindenképp vevő leszek a folytatásokra, de csakis angolul. Viszont azt ajánlom, hogy akinek abszolút nem tetszenek a romantikus-erotikus regények, az a nagy felhajtás ellenére se vegye kezébe a könyvet, mert nagy valószínűséggel nem fogja szeretni.

Szépség és a Szörnyeteg
Nekem pontosan ez jutott eszembe arról, amikor letettem a könyvet. Az az igazság, hogy már rég kavart fel ennyire könyv. Talán legutoljára A Vízköpő Andrew Davidson-tól, vagy Moning harmadik kötetének a vége.
Miután becsuktam a könyvet és letettem végleg, órákon keresztül is folyamatosan ez járt a fejemben. Le kell szögeznem, és abban igazat is adok azoknak, akik szintén ezt mondták: nem egy szokványos romantikus történet. Lehet annak indult az elején, vagy fogalmam sincs igazából, hogy mi járhatott az írónő fejében, de átalakult ez egy kicsit mássá. És azért hoztam fel a Szépség és a szörnyeteg példáját, mert ez teljesen ráhúzható az alapra. Grey valóban egy szörnyeteg. És itt – talán végre valahára – nem arról van szó, hogy a külseje miatt, ami ilyen csúf meg olyan rút, közben belül kenyérre kenhető az egyén. Ő belülről az. Belülről hajtja valami sötétség, ami – hát mondjuk ki – nem túl normális dolog. És bevallom, bármennyire is bizarr volt néhány rész (mert volt olyan) nagyon nagyon nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy „Szépségnek” vajon sikerül-e kivezetnie őt a sötétségből. És szeretnék arra is rájönni, hogy miből is fakad ez a sötétség, ami arra veszi rá Greyt, hogy – ha nem is mindig fájóan – de bántalmazzon másokat. Kíváncsi vagyok minden vele kapcsolatos dologra, arra a nőre, aki ezt tette vele, hogy honnan jött, miért olyan amilyen.. mert az első kötetben nem kaptunk mást csak morzsákat.
Én sem tudtam kiigazodni rajta, ugyanúgy, ahogy Ana sem. Fogalmam sincs hogyan viselkednék egy olyan emberrel, mint ő a való életben. Néha agyrázkódást kaptam a hangulatingadozásaitól, bár meg kell jegyeznem, leginkább az emailezések váltak a kedvenceimmé. Nem tagadom, ha olyan volt a hangulata, akkor szélesen vigyorogtam rajta, nagyon élveztem. Igen és tulajdonképpen itt kell kiemelnem azt a párhuzamot, ami Greyt jellemzi, és talán ez teszi ennyire ellenállhatatlanná. Egyszerre a fiatal, életkedvvel teli, vigyorgós fickó, aki után kézzel lábbal kapaszkodsz, a másik pedig a sötét, „ötven árnyalatban elcseszett”, kihasznált és megsebzett férfi, akiről nem tudod eldönteni, hogy elfuss előle, vagy inkább megpróbálod helyre hozni.
És persze meg kell említenem a 18-as karikát is. Még egyszer mondom, 18-as!!! Ha egyszer oda van írva, és nem véletlenül… feltételezem olvasni tudók járnak könyvesboltokba, és könyvtárakba, és azt is tudják, hogy mikor rakják ki ezt. És ha tudja magáról az illető, hogy nem szereti az ilyet, akkor minek veszi meg és olvassa el? Ha nem tetszik akkor rakja le! Senki nem tart fegyvert a fejéhez, hogy márpedig az utolsó betűig el kell olvasnia! Tény, hogy nem a megszokott mederben folyik itt a szexualitás, de ezen van a hangsúly, erről szól a könyv. Pont. Attól mert hatvan oldalas ócsároló kritikát ír, nem fog megváltozni a könyv tartalma, és csak több ember kedvét veszi el a könyvtől, mint kellene.
Összességében tetszett, még akkor is hogy ennyire szokatlan témát dolgoz fel. A folytatásra nagyon kíváncsi vagyok, remélem a kiadó tartja is magát a betervezett dátumokhoz. És természetesen csak szurkolni tudok Szépségnek, hogy sikerüljön megmentenie a Szörnyeteget:))

Ez itt mostan kéremszépen nem lesz egy nagyon mérvadó értékelés, de szeretném elmondani, hogy 50 oldal után mi a véleményem erről a bestzellerről.

Na szóval.

A cím tökéletesen illik a könyvhöz, ami annyira szürke, üres és semmilyen, hogy az már szinte zseniális. Bár az ürességet és a semmilyenséget más szerzők izgalmasan tudják megragadni. Unalmas. De olyan hihetetlen módon, hogy az fájdalmas az ember agyának. A mondatok kiszámíthatóan szürkék. Még parodizálni se lehetne, mert annyira stílus nélkül való.

És fogalmam sincs, kinek tetszhet ez a könyv, talán az olyan üres és semmilyen embereknek, mint amilyen ez a „regény”. Vagy annak, aki soha életében nem olvasott még könyvet, egy 6 éves gyereknek, aki most tanult meg olvasni, de neki meg a kora miatt nem adnám a kezébe.

Úgy elnyújtja a semmit, mint a rétestésztát, és én már a saját mondataimon is érzem, hogy kezdenek kiüresedni, úgyhogy talán nem is folytatom ezt a könyvet, önvédelemből… Ne pazaroljátok rá az időtöket, úgyis lesz belőle film, majd azt megnézzük, okés? De addig olvassatok jó könyveket, és ezt hagyjátok a csudába. Az Utas és holdvilág tökéletes lesz, abban is van szex meg minden, igaz, nem pornográf, de van, és nem unalmas. Aki megunta az életét, annak tökéletes lehet ez a könyv.

(Ez most nem lesz valami komoly vélemény, meg csalok is, mert még negyven oldal hátravan a könyvből, de nem akarok holnap időt tölteni az értékeléssel. [Ha véletlenül olyasmi történik a maradék negyven oldalon, ami merőben új megvilágításba helyezi előttem ezt a könyvet, átírom az értékelést. De kétlem, hogy ilyesmi történne.])

Szóval: olcsó, gagyi, bugyuta. De legalább ártalmatlan (és szerintem ez fontos). Romantikus (?) tanmesének meg egész hasznos lehet, már úgy értem, azok számára, akik még sosem szexeltek/voltak kapcsolatban és/vagy nincsenek tisztában az olyan gondolatokkal, hogy ajánlatos mindig biztonságosan szexelni, meg hogy két (vagy felőlem akár több) ember azt csinál egy viszonyban, amit mindketten (valamennyien) jónak látnak.

Ami megzavar: nem tudom elképzelni, kinek szól ez a könyv. Tizenéveseknek szerintem egy kicsit túl szókimondó (vagy csak marhára naiv vagyok, mert igazából fogalmam sincs, miféle szexuális kísérletekre/egyezségekre hajlandók a mostani tizenévesek, szóval még az is lehet, hogy nem is olyan szókimondó); azt nehezen tudom elképzelni, amit mindenhol lehet olvasni, hogy a harmincas vagy idősebb nőknek ez a könyv változtatja meg a nemi életét; a kísérletező kedvű naiv bölcsészlányoknak meg minek egy ilyen könyv? szex-manuálnak? Na ne. Nem hiszem, hogy szükségük lenne rá.

Szóval nem nagyon értem. De mindegy, szerintem nem én vagyok a célközönség.