A ​művészet története 75 csillagozás

E. H. Gombrich: A művészet története E. H. Gombrich: A művészet története

A művészet története egyike a legismertebb és legnépszerűbb művészetről szóló könyveknek. Első ízben 1950-ben jelent meg angolul. Ötven év óta páratlan sikerű bevezetésnek bizonyult a művészet történetébe a legkorábbi barlangfestményektől kezdve, napjaink legújabb kísérleti irányzataival bezáróan. A tudós művét azoknak a felnőtteknek és fiataloknak szánta, akik „szeretnének eligazodni a művészet ismeretlen és elbűvölő tájain”, akik most fedezik fel maguknak a művészet világát. Gombrich könyvében mindvégig betartja azt az ígéretét, hogy a tudálékos szakzsargont mellőzve, nevek és lexikális adatok túlzsúfolása nélkül igazítja el olvasóit a művészeti korszakok és stílusok világában.

Eredeti megjelenés éve: 1950

Tartalomjegyzék

>!
Glória, Budapest, 2002
688 oldal · ISBN: 9639283649 · Fordította: G. Beke Margit, Falvai Mihály
>!
Gondolat, Budapest, 1983
522 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632812158 · Fordította: G. Beke Margit, Falvay Mihály
>!
Gondolat, Budapest, 1978
522 oldal · ISBN: 9632806697 · Fordította: G. Beke Margit, Falvay Mihály

2 további kiadás


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Giotto di Bondone


Kedvencelte 9

Most olvassa 22

Várólistára tette 69

Kívánságlistára tette 69

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

sebzek>!
E. H. Gombrich: A művészet története

Az a jó Gombrich könyvében, hogy a miértek felől közelíti meg az alkotásokat. Röviden leírja a korszellemet, aztán belehelyezkedik a művész koponyájába, és megmondja milyen nehézségeket szeretett volna megoldani, mi késztette őt az újításra. Érdekes és lelkesítő olvasni az írásait.

A kritikáit együttérzéssel tálalja, ami főként a végén ad érdekes kérdésfelvetéseket, ahol meglepetten arról ír, hogy a közönség elkezdett ellenvetés nélkül mindent elfogadni. Az „ez a két kis kocka nem művészet, ilyet én is festek” túlpartján megjelentek, a mindenre „hű de érdekes, micsoda újítás” szentenciát szajkózók. És hiába írja le a problémát, okaira visszafejtve (amik kifejezetten felszínesnek hatnak), épkézláb megoldást nem tud rá találni. Csak annyit: a jövő alakítja ki a kánont, mert pl. Vermeer neve is sokáig ismeretlenül csengett.

A másik problémát szintén érzékeli: a művészettörténet az újítások története, és ezt felismerve az alkotók úgy akarják bevésni a nevüket a kánonba, hogy folyamatosan az addig nem látottra törekednek. Ez nem egy bölcs út, ám nem csak a krónikások vállát nyomja a teher.

Ezek a felvetések azonban nem Gombrich munkája ellen szólnak, hiszen ez egy kiválóan megírt könyv. Csak mérgelődök magamban, hogy miért a legizgalmasabb résznél? Nem adatott meg neki sem az örök élet.

Azért kezdtem olvasni, hogy rájöjjek, miért olyan nagy szám Picasso, meg generell a modern festészet; és mégis miért ez az irány, amerre haladunk. Ilyen kérdésekhez ez egy kimerítő könyv.

marta_melyi>!
E. H. Gombrich: A művészet története

Egyetlen hátránya hogy nagyon nehéz közlekedni vele és elfárad a karom amíg tartom.

Arianrhod P>!
E. H. Gombrich: A művészet története

Amit nem a szüleimtől, azt ebből a műből tanultam meg a művészetekről.

robinson P>!
E. H. Gombrich: A művészet története

Nagyon magával ragadó, alapos, jó összefoglaló, olvasmányosan, akit kicsit is érdekel,.. nagyon ajánlom!

Nienna001 P>!
E. H. Gombrich: A művészet története

Szerettem ezt a könyvet de igazán csak a 19.századi festőkbe bolondultam bele. Elég nehéz, mégis ezt vittem magammal utazáshoz.

Morgiana>!
E. H. Gombrich: A művészet története

nagyon szerettem ezt a könyvet – ez a kötet, amelyik szép komótosan, klasszikus modorban sorrendben végigveszi a művészet korszakait, nagyon tetszett.
Sok új képpel, művészeti formákkal, ábrázolásokkal ismertetett meg, kicsit benézhettünk az egyes korok ideológiája, filozófiája mögé.
Mikor, hol mi volt a fontosabb, maga a kép, a benne lévő szimbolika, esetleg a kompozíció vagy a színhasználat? Mivel, milyen kihívásokkal küzdöttek a különböző korokban a művészek, mi volt az elvárás feléjük és nekik mi volt az elvárásuk a közönség felé?
Nagyon jó könyv, érdemes beleolvasni annak, akit érdekel a művészet, engem egy kicsit már zavart a végén ez a fene nagy komótossága, ezért is a fél pont levonás.
De összességében, ha a művészet történetéről szeretnél egy átfogó olvasmányt, ezt minenféleképp ajánlom.

Dániel_Dusnoki>!
E. H. Gombrich: A művészet története

Érdekesen áll hozzá, bemutatja a korszakokat és arra is választ kapunk hogy az adott kor embere miért úgy alkotott ahogy. Ezen felül is nagyon olvasmányos, és teljesen kerüli a fellengzést.

Myr>!
E. H. Gombrich: A művészet története

egyetemen volt kötelező, és nagyon pozitívan csalódtam, olvasmányos és érdekes :)

DevotionsVisage>!
E. H. Gombrich: A művészet története

Nagyon jó leírás, én felvételihez olvasom, egyedül a magyarországi stílusok nincsenek benne.

ClaireLockwood>!
E. H. Gombrich: A művészet története

Király!

Követhető, ámbár a végén a modern résznél kicsit rövidnek éreztem, nem ment annyira bele a dolgokba. Mégis mindenkinek érdemes elolvasni, akik érdeklődik a művészetek iránt


Népszerű idézetek

alma>!

A Művészet valójában nem létezik, csak művészek vannak.

(első mondat)

Dorqa>!

[A korai keresztények] A templomot nem építhették a pogány templom mintájára, mert funkciója egészen más volt. Az antik templomban többnyire csak egy szűk ki helyiség volt az istenszobor befogadására. Az áldozatot kinn a téren mutatták be, a nép is a templomon kívül gyülekezett. A keresztény templomban viszont el kellett férnie a hívek egész seregének, hogy részt vehessenek az istentiszteleten, meghallgassák a prédikációt. Végül is nem az antik templom, hanem az antik „bazilika” elrendezését vették át. A bazilika (királyi csarnok) nyilvános törvénykező hely vagy vásárcsarnok volt, beosztása is ennek megfelelő: téglalap alaprajzú helyiség, amelyet hosszában oszlopsorok osztanak három részre…

98. oldal

2 hozzászólás
Dorqa>!

Giotto újra felfedezte, hogyan lehet a térbeliséget érzékeltetni egy sík felületen. És neki ez nemcsak technikai mesterfogás, amivel a hatást fokozhatja. Új értelmet ad festészetnek ezáltal. A régiek elbeszélték képekben a történetet, Giotto el tudja hitetni, hogy ott, a szemünk előtt történik minden.

156. oldal

Dorqa>!

Ne felejtsük el, hogy a szobrásznak könnyebb a természetet utánozni, mint a festőnek. A szobrásznak nem kell megteremteni a mélység illúzióját perspektivikus rajzzal vagy fény-árnyék modellálással. A szobor valódi térben áll, és valódi fény és árnyék érezteti a formák plaszticitását. Az itáliai művészek voltak azok, akik végül átlépték a korlátot a szobrászat és festészet között.

Dorqa>!

Sokkal bonyolultabb és komolyabb volt a templom díszítésének kérdése, mert ezzel kapcsolatban felvetődött az a sokat vitatott régi probléma, hogy milyen szerepe lehet és legyen a képnek a vallási életben. Hogy istenszobrot nem helyezhettek az oltárra, ebben egyetértettek valamennyien. […]
De bár az életnagyságú szobrokat minden jámbor keresztény ellenezte, a festett képre vonatkozóan megoszlottak a vélemények. Volt, aki azt mondta, hogy a kép nagyon is hasznos, mert eszükbe idézi a híveknek, amit a gyülekezetben tanultak. […] Gergely pápa [6. sz.] azzal érvelt, hogy a hívek közül sokan nem tudnak írni, olvasni, és a kép alkalmas eszköze a tanításnak. „Ami az olvasni tudóknak az írás, a tanulatlan szemlélőnek ugyanez a festészet.”
Mérhetetlenül sokat jelentett a művészet szempontjából a nagy tekintélyű pápa állásfoglalása.

99. oldal

Dorqa>!

Általánosítani ugyan sohase jó, ha korokról, stílusokról beszélünk, mert mindig vannak kivételek, amelyek egyik sémába sem illenek, de ezzel a fenntartással, azt hiszem, bátran mondhatjuk, hogy a 14. század inkább a finomságok, mint a nagyság kora.

159. oldal

Dorqa>!

Ebben az időben [a hellenisztikus művészet korában], ebben a légkörben bukkannak fel az első műgyűjtők. Egyes gazdag emberek képeket, szobrokat, vásárolnak, mesés összegeket fizetnek, ha az eredetit megszerezhetik, és ha nem, másolatot készítettnek róla. Az írók is többet foglalkoznak a művészettel, művészekkel, mint addig. Anekdotákat közölnek egyes művészek furcsa szokásairól, életmódjáról, kalauzokat írnak turisták számára. A kor nagyjai között több a festő, mint a szobrász, de azoknak a munkái elvesztek, csak annyit tudunk a festészetről, amennyit az irodalom feljegyzett róla.

79. - 80. oldal

Dorqa>!

És Brunelleschi még másról is híres. Valószínűleg ő volt az, aki felfedezte a perspektívát, és ezzel új irányt adott a következő századok rajzművészetének. Tudjuk, hogy már a görögök is tudtak rövidülésben ábrázolni egy-egy formát, a hellenisztikus festők ügyesen érzékeltették a mélységeket a fal sík felületén. De a méretek kisebbedésének matematikai törvényeit nem ismerték. […] Brunelleschi adta művésztársai kezébe a matematikai formulákat, hogy a problémát teljes pontossággal megoldhassák.

173. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Filippo Brunelleschi
Dorqa>!

Giotto di Bondone (1266 -1337), a zseniális firenzei festő volt az, aki a bizánci tudás birtokában kitört a merev hagyományok bűvköréből egy egészen új világba, és a gótika élethű szoboralakjait átültette a festészetbe.

156. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Giotto di Bondone
Dorqa>!

Raffaello a komponálás egyik legnagyobb mestere, alakjai szabadon, könnyeden mozognak, és együtt mégis harmonikus, zárt egészet alkotnak.


Hasonló könyvek címkék alapján

Steven Jay Schneider (szerk.): 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz
Zalka Csenge Virág: Hősök és pimaszok
Ann Swanson: A jóga tudománya
Bakos Ferenc (szerk.): Idegen szavak és kifejezések szótára
Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája
Nyáry Krisztián: Festői szerelmek
Sophie Collins: Kahlo
A magyar helyesírás szabályai
Szabó Borka: Mit csinál a hogy is hívják?
Maria Christina Gozzoli: Dióhéjban a gótikus művészetről