Most ​már eszkimó vagy! 92% 21 csillagozás

Most persze állíthatom én, hogy a lehető legobjektívebben értékelek, de hát ami nem mérhető valamilyen egzakt formában, az minden részrehajlás nélkül is szubjektívnek minősül. De legyek ám szubjektív, de a véleményem akkor is az, hogy Duncan Pryde műve az egyik legkiválóbb írás a Világjárók sorozatban. Részemről ez ritka bók, mert ez a sorozat meglehetősen magasra tette a mércét, itt nem könnyű kitűnni. A skót származású szerző az 1960-as években hosszú évekig élt Kanada legészakibb vidékein az eszkimók között. Ő még megismerhette a tradicionális eszkimó életmódot, ami már akkor is átalakulóban volt, hiszen a lőfegyverek és más civilizációs eszközök elterjedése jelentősen átalakította azt. Egy hihetetlenül kegyetlen világot tár fel előttünk, de mielőtt még bárki is az őslakosok tettein borzongana, Duncan Pryde meg is világítja olvasói előtt a természet, a szélsőséges éghajlat diktálta túlélési logikát. Aki munkaképtelen, az terhet jelent a közösség számára, legyen az akár ember, akár szánhúzó kutya. Ezek alapján azt hihetnénk, hogy ez egy búskomor népség, holott többnyire éppoly életvidámak, mint általában a civilizált népek. Igen sokrétűen mutatja be ezt az életet, számtalan kalandos történettel fűszerezve. Végül rámutat arra is, hogy az általa megismert világ már akkor is eltűnőben volt. Eszkimó barátai alighanem az utolsó valódi eszkimók voltak, az utánuk jövő generációk már inkább csak a magas Északon lakó kanadai polgárok. Mára már valószínűleg végleg eltűnt ez a kegyetlen, emberpróbáló, ám egyszersmind gyönyörű életforma, amivel ismét szegényebb lett a világ.

Szeretem a Világjárók sorozatot, lehet azért, mert szeretek utazni és megismerni a világot. Ez a sorozat azonban többet kínál egy olyan utazásnál, mint ami a legtöbb ember számára elérhető. Olyan helyekre juthatunk el vele, amit általában nem választunk nyaralásunk célpontjaként. Arról nem is beszélve, hogy azokba az időkbe röpít vissza, amikor az utazás még nem volt olyan egyszerű, mint manapság.
Ez a kötet, kifejezetten jó darabja a sorozatnak. Duncan története arról, hogy az ’50-es évek végén hogyan kerül egy fiatal árva fiú Skóciából Kanadába, az északi sarkkörön túlra, hogyan próbál helyt állni a nem mindennapi körülmények között, izgalmas és olvastatja magát. Az élet a hó, a jeges szél és a mínuszuk világában nem könnyű, de ha az ember nyitott és hajlandó tanulni, mint ahogy Duncan is tette, akkor előbb-utóbb belejön és legyőzi az elemeket, vagy legalábbis tudja majd, hogy mikor ne húzzon ujjat velük. És ha még az eszkimó nyelvet is hajlandó megtanulni, akkor pedig nyert ügye van, mert az eszkimók teljesen befogadják maguk közé.
Duncan Pryde jól ráérzett arra, hogy hogyan írjon a nagy fehérség birodalmáról 300 oldalt úgy, hogy pörgős, színes és letehetetlen legyen.

Nekem tetszett. Régebben sok eszkimós, ill. sarkvidékről szóló könyvet olvastam. Akit érdekel a téma, vagy fogékony rá, érdemes elolvasni. Felvezetésként „A sarkvidék Robinsonjai”-t ajánlom, könnyű kis olvasmány a Delfin könyvek sorozatból, majd jöhetnek a „keményebb dolgok”. Mert ebben aztán van kemény dolog, a cserefeleségtől, a fókatársig. Ez a skót fickó még olyat látott, ami már nem nagyon létezik a sarkvidéken!

Mindenre kiterjedő könyv a kanadai eszkimókról, az 1950-es, 60-as évekből. Mivel eddig semmit nem tudtam róluk, egészen lenyűgözött az első fele, ahol a szerző részletesen és kimondottan érdekfeszítő formában ismerteti az eszkimók mindennapjait, szokásait. Bepillantást nyerhetünk még a szexuális életükbe is, megtudhatjuk, hogy sokáig elfogadott, sőt elvárt volt közöttük a feleségcsere. A könyv második felében főképp a vadászatok technikai részleteit taglalja, ami mai szemmel (sőt állatvédő szemmel) olvasva sok helyütt nem épp szívderítő, mondhatni felháborító, persze ez nem a szerző hibája. (Pl. jegesmedvebocsok elejtése, meglőtt karibu sérülten történő visszaűzése a partra stb. stb.)

Csak random találtam a könyvet de nagyon megtetszett. Rendes eszkimó tankönyvnek fogható fel, minden régi eszkimó szokásba betekintést nyerhetünk a könyvvel.

Némi túlzással, de akár kézikönyvnek is lehetne használni, olyan alapos ismertetőt ad az északi életről. (Ami mostanra már teljesen megváltozott.) Duncan Pryde komoly elszántsággal tett meg mindent azért, hogy „igazi eszkimóvá” váljon.
Kicsit nehezen emésztettem a vadászélmények szenvtelen elmesélését, de ez nem a könyv hibája. A jegesmevében, karibuban, sarkirókában a jajdeédeshűdecuki állatot látni élelem és kabát helyett – nem lenne életképes hozzáállás azon a vidéken.

Nagyon jó könyv. Olvasmányos, izgi, érdekes. :)

Röviden: ez eddig a legjobb könyv, amit a sarkvidékről olvastam.
Olyan ember írta, aki kívülállóként kezdte, így tudja, hogy nekünk mi érdekes vagy a szokásainktól eltérő, aztán eszkimóként „végezte”, ezért csupa szeretettel és megértéssel beszél ezekről az emberekről és környezetükről.
Néha a vadászat technikai részleteit leíró részeknél éreztem csak azt, hogy kevesebb az izgalom, de amúgy szinte faltam a könyvet.
Bátran kölcsönözzétek ki a könyvtárból, nehéz letenni, ha az ember egyszer belekezdett!

Fantasztikusan jó könyv. Duncan Pryde nyelvész, kalandor, emberjogi aktivista egy személyben. Az eszkimók régi élete annyira érdekes, hogy még a hideget is megszerettem ettől a könyvtől. Véleményem szerint ilyen olvasmányokat kellene kötelezővé tenni.

Duncan Pryde, a 18 éves, árva skót fiatalember 1958-ban egy újsághirdetésre jelentkezve felcsap prémkereskedőnek a messzi Északon, majd 14 évvel később az ott töltött időről könyvet ír. Ez az a könyv…
Mivel nem a szokásos „nagy fehér ember jönni Eszkimóföld” stílusban él és dolgozik a helybéliekkel, végül egészen beavatottá válik kultúrájukba, annyira, hogy bensőségesebb kapcsolatba már nem is kerülhetne velük, már ami a közösség némely nőtagját illeti…
Szinte egyszusszra olvastam ki a könyvet, mindvégig ugyanazzal az érdeklődéssel és izgalommal, mégpedig nem csupán az említett intim részleteket illetően…
Fókavadászat, eszkimó romantika (és erotika) – izé, most látom, hogy már harmadszor hozom fel a témát –, életveszélyes sarkvidéki utazás, a kereskedelmi állomás fenntartása és vezetése a gyilkosok falujában: mindez közvetlen, személyes módon elmesélve, miközben az eltelt néhány év alatt végbement változásokat, egy korszak letűnését is megörökíti: az igluk, a kutyafogatok, a szarvasbőr ruhák eltűnését.
Szerintem remek könyv, szeretném majd újra olvasni!