Molotov-koktél jéggel
„drMáriás ÉS-ben pubilikált írásai Szikszai Károly új grafikáival. drMáriás e könyvben szereplő művészeti tárgyú írásai, kiállítás-megnyitói, bevezetői egyszerűen lebilincselők, érzékenysége és lényeglátása példa nélkül áll, fogalmazásmódja plasztikus, világos, szárnyaló, avatott, őszinte, hiteles és rendszerint iróniával teli. Csak a komoly ember lehet ironikus, amiképpen csak ő lehet hiteles, a hitelesség pedig maga a siker.” – Váncsa István előszavából.
Most olvassa
Most nem olvassa senki.
Várólistán 4
Kívánságlistán 2
Népszerű értékelések
Népszerű idézetek
A másnaposság a modern ember legnépszerűbb és legnagyobb szellemi gyakorlata. A zaklatottság estéjén magába önt mindent, ami a közelében van, eszméletlenségig rombolja magát, akár egy hatalmas vödörből zúdítaná magába a világ megannyi mérgét, hogy az adást, a fejében zakatoló horror- vagy minimalista filmet megállíthassa, legalább pár órára. De nagy ára van a mámornak: a másnap kikapcsolja a remény és az álmodozás utolsó fényeit is, s az ember magára marad legeslegnagyobb magányában. Elönti az érzés, hogy egy porszemnél csak valamivel ér többet, ha egyáltalán, s múltja és jövője között olyan vékony szál feszül, amit a leggyengébb fuvallat is megszakíthat. S ott marad egyedül, az érzelmek elhagyatott vágóhídjának legalján, egy kupac felesleges, megrontott húsként, remény és vágy nélkül, akár lecsontozták volna róla az élet megannyi díszét, az önámítások és az álmok minden húsát.
147.o. (A téridő mócsingja)
Üzenete talán azért ilyen, hogy könnyebben megérthessük: a technológiában kitágult, ám szellemiségében beszűkült világunkban vegyünk egy mély lélegzetet, fújjunk egy nagyot, s repüljünk fel, emelkedjünk el a földtől, a halálos racionalitástól vidáman eleresztett kotonként, szent Zeppelinként, bogárként, önjelölt Gagarinként, vagy bármi másként oda, ahonnan jobban látunk majd, s szebbet.
11.o. (Éljen a világűr és táguljon!)
Laca elmosolyodik, majd behunyja szemét. Koncentrál, koncentrál iszonyatos erővel, mire a fák, az állatok és a bolygók a fejéhez tapadnak puhán, mert haza akarnak vándorolni, haza hozzá, s erre hosszú idő után most nyílt igazán kiváló alkalom.
36.o. (3 Táj Karma)
Laca, a játékosság legkomolyabb hazai képviselője arra emlékeztet bennünket, saját javunkat akarva, hogy ne felejtsük az életet mint változót, benne az örökkön rejtőző mély és éltető ismeretlent, s a benne feszülő játékot, mely nélkül elviselhetetlen egyenletté válna az élet.
109.o. (Na ne hülyéskedj!)
Csakhogy ez a Balaton egy kicsit sekély. Sekély, sekélyebb, legsekélyebb, s ki tudja, hol van még ennek a folyamatnak – a zsugorodásnak, önfojtogatásnak, önmegszüntetésnek – a vége. Mert a tó, mely maga a lelkünk, eldöntötte, hogy öngyilkolja magát, mi meg csak nézzük okosan, az akadémikusok is csak bólintanak, hogy rendben, ez a természet rendje, vagy kap esőt, vagy megdöglik.
130.o. (Balatonalig)
