Elolvastam. Ez a könyve már közel sem olyan ostorozó, mint a Nő című. A hátulján nagy betűkkel áll: „akinek nem inge ne vegye magára”
lehet találgatni, vajon erre miért volt szükség? : )
A doki stílusa mit sem változott, ugyanaz a pongyola megfogalmazás, de most a tartalom mintha összeszedettebb lenne. Bár nem hiszem, hogy ettől akárkinek csak úgy megoldódna a párkapcsolati problémája, vagy jobban megértené a barátját/férjét/szeretőjét stb. Mivel nagy valószínűség szerint nők fogják venni és olvasni. Meg azok a kivételes fickók, akiknek valószínűleg nem is kellene elolvasni, hogyan ír a férfi sztereotípiákról Csernus. Többnyire viccesen egyébként. Engem sikerült megnevettetnie.
Szórakoztató olvasmány.
"… még manapság is nagyon nagy különbség van a lány és a gyerek között. A gyereknek ugyanis pöcse van, nem igaz?
Budapesten élve sokszor elkövetjük azt a hibát, hogy budapesti, úgymond „felvilágosult” módon látjuk a világot, e szerint élünk, és azt hisszük, hogy mindenki így gondolkodik. Kétmillió magyar él Budapesten és vonzáskörzetében, nyolcmillió Magyarország-szerte. Ott vajon hogy gondolkodnak az emberek? Hát úgy, hogy a gyereknek bizony pöcse van."
Férfi vagyok, mégis elolvastam :) Sok újat nem mondott, de azt nagyon jól megfogalmazta. Szüksége van az embernek néha, hogy figyelmeztessék, ne kövessen el baklövéseket a magánéletében. Erre ez a könyv ideális.
Mint férfi elolvastam. Jó néhány hibámra ráismertem. Kötelező olvasmány minden férfinak!
Kicsit más mint A Nő, persze sok az átfedés, de annyira nem kemény mint a nőket „lehúzó” könyve volt. Persze ezeket elolvasva is lesz aki nem fog magára ismerni. A könyv első fele gyengének tűnt, de a vége az nagyon „ott van a szeren”. Szerintem minimum egyszer még el fogom olvasni.
A doki alpári stílusa igazán nem ragadott magával és szegényt még mindig nem tudom hova tenni az agresszív viselkedésével, hogy ez hat-e valakinek nem tudom, biztosan minden embernek sok „rejtett” hibája is van, de nincsen szentírás, amivel mindenkin lehetne segíteni, mindezek ellenére és annak ellenére, hogy a Nő még csak várólistás nálam, sok igazságot tartalmaz a könyv, amit ha akar valaki megfogad, ha nem akkor egy felejtendő emlék lesz, és ahogy a doktor úr említette a könyve elején, hogyha nem emlékszel valamire, akkor nagyon tartalmas lehetett, nos ez a könyvre is kérdés.
Nekem nem jött be. Néhány jó gondolatért, amit egyébként fülelve az utcán is meghallhatok nem kéne kiadni egy nem is éppen olcsó könyvet. És tényleg önismétlős. :-(
Plusz engem kicsit idegesített a „valahol hallottam”, „egyszer valaki azt mondta” kiszólás.
A Nő után nem mondott semmi újat. Az idegesített, hogy valahol itt is mindig egy nő a hibás, ha valami elromlott. Ha nem a pasi párja, akkor az anyja, vagy az anyjának az anyja és így mehetünk szépen vissza a családból áthozott viselkedésmintákkal. Aki elköveti az itt leírt baklövéseket, az úgysem olvassa végig ezt a könyvet.
Kicsit elfogult vagyok mint nagy Csernus-rajongó :), ezért talán túlértékelem és elnéztem a hibáit is. De nekem tetszett. Sokkal bővebben ld itt: http://pupillaolvas.freeblog.hu/archives/2009/09/30/Dr_Csernus_Imre_A_ferfi/
Nem kaptam arra választ, hogy miért nem találja meg a férjem a saját ruhásszekrényében a saját polóját. :D Lehet azért mert nem is erről szólt a könyv, pedig nagyon örültem volna, ha megtudom.
Szájbarágós-lekezelős, alapjában véve értelmes dolgokat közlős, bár sok újat nem mutatós…nem definíció-jellegű, de elég jó jellemzés. Sokat nevettem is…
Fasza könyv. Mondott sok általánosságot, meg olyat, amire az ember azt mondj,ahogy na ezt eddig is tudtam, meg mondott olyat is, ami azért új volt. De talán nem is az a jó benne, hogy újakat mond, hanem hogy olyan dolgokról írt, amiket érdemes az eszünkbe vésni.
Az utolsó kb. 50 oldalt már szinte faltam, és észre sem vettem, hogy elolvastam. :) És ehelyett nekem persze ezerrel tanulnom kellett volna, de nem bírtam abbahagyni, mielőbb a végére szerettem volna érni. :) Hisz már olyan régóta haladok 3-4 oldalasával, ideje volt felpörögni. :))
Eleinte tartottam a könyvtől, meg attól, hogy se eleje-se vége téziseket fogok majd olvasni, ami nagyon unalmas lesz. De nem ez történt. :) Tetszik, hogy nyíltan le meri szólni férfitársait ( pp :). A történetek is tanulságosak; kifejezetten tetszettek pl. a szerelem virágáról írtak… vagy a pénzérmés történet… és a „Betegségek” fejezet is nagyon jól összeszedett szerintem. Némely részletében fricska ez a nőknek is, azt hiszem, nekünk is van ebből mit tanulni – legalábbis én már most néhány dolgot másként látok így, hogy Csernus felvetései alapján elgondolkodtam rajtuk….
„Mert már nem a Barátok közt Anyusáról beszéltek, hanem meg kellett kérdezni, hogy mi történt a másikkal.” :) Száz szónak is egy a vége: tetszett. Jöhet A Nő is.
Fogalmam sincs, hogy mennyire tekinthető tudományos szempontból egy megalapozott műnek. Vagy mennyire egy bestsellerlistára készült lektűr. Ehhez nem értek.
Csak azt tudom, hogy találtam benne sok elgondolkodtató dolgot és talán minden tizenéves fiúval elolvastatnám. Hogy minél kevesebb legyen közülük / közülünk pp. :)
Érdekes volt, voltak nagy igazságok benne. Főleg a példái tetszettek. Igaz, néhol már-már idegesítő volt, hogy kétoldalanként ugyanazzal a gondolattal találkozom, de ezzel biztosan csak bizonyítani akarta az igazát. Összességét tekintve pedig valóban összeszedettebb, mint A nő.
