„Annyit már most nyugodtan elmondhatok, hogy akárcsak A nő című könyvnél – amely alapjában véve nem csupán a nőről szólt –, menet közben már itt is tudtam, láttam, hogy ez a könyv sem tisztán csak a férfiról fog szólni. Szerettem volna sok mindent beletenni a férfiasság kérdéséről, a bűntudat megoldásának az elkezdéséről, a gyászról, halálról, búcsúról, elengedésről, virágokról, önmagamról. Tényleg sok mindent. Válaszokat egy sor kérdésre. Felvetéseket a pasikkal kapcsolatosan. Hogy például „miért élt a párom nyolc hónapig egy másik csajjal párhuzamos életet mellettem, miközben azt bizonygatta, hogy mennyire szerelmes belém?” A minap kaptam egy ilyen e-mailt! Épp karácsonykor robbant szét a dolog… Amikor ez a könyv készült, körbetelefonáltam egy csomó pasit, akit ismerek. A tinédzserektől kezdve az ötvenesekig valamennyiüknek ugyanazt a kérdést tettem fel: mitől érzik magukat férfinak. A kérdésre, hogy mitől érzik magukat férfinak, a pasik egy jelentős része azt felelte, hogy ezen ők még soha nem gondolkodtak, és ez a kérdés eléggé meglepetésszerűen érte őket… Holott a nők esetében az utóbbi öt-tíz év másról sem szólt, mint hogy definiálják, mi az, hogy nő… Úgy tűnik, ezek olyan dolgok, amelyekről a pasik általában nem beszélnek. Vagy csak nagyon felületesen. Magáról a férfilétről… Azért nem, mert „ez teljesen magától értetődő”, hogy az illető férfi. Fel sem merül, hogy ezt bármi megkérdőjelezhetné…”
Top értékelések
Nem kaptam arra választ, hogy miért nem találja meg a férjem a saját ruhásszekrényében a saját polóját. :D Lehet azért mert nem is erről szólt a könyv, pedig nagyon örültem volna, ha megtudom.
Fasza könyv. Mondott sok általánosságot, meg olyat, amire az ember azt mondj,ahogy na ezt eddig is tudtam, meg mondott olyat is, ami azért új volt. De talán nem is az a jó benne, hogy újakat mond, hanem hogy olyan dolgokról írt, amiket érdemes az eszünkbe vésni.
Férfi vagyok, mégis elolvastam :) Sok újat nem mondott, de azt nagyon jól megfogalmazta. Szüksége van az embernek néha, hogy figyelmeztessék, ne kövessen el baklövéseket a magánéletében. Erre ez a könyv ideális.
A Nő után nem mondott semmi újat. Az idegesített, hogy valahol itt is mindig egy nő a hibás, ha valami elromlott. Ha nem a pasi párja, akkor az anyja, vagy az anyjának az anyja és így mehetünk szépen vissza a családból áthozott viselkedésmintákkal. Aki elköveti az itt leírt baklövéseket, az úgysem olvassa végig ezt a könyvet.
Szájbarágós-lekezelős, alapjában véve értelmes dolgokat közlős, bár sok újat nem mutatós…nem definíció-jellegű, de elég jó jellemzés. Sokat nevettem is…
Kicsit más mint A Nő, persze sok az átfedés, de annyira nem kemény mint a nőket „lehúzó” könyve volt. Persze ezeket elolvasva is lesz aki nem fog magára ismerni. A könyv első fele gyengének tűnt, de a vége az nagyon „ott van a szeren”. Szerintem minimum egyszer még el fogom olvasni.
A Nő után, sokkal jobbat vártam, miután elolvastam botrányt kiáltottam. Aztán elkezdtem figyelni magamat, majd az ismerőseimet, és rájöttem, hogy tényleg igaza van. Szinte mindig igaza van.
Elolvastam. Ez a könyve már közel sem olyan ostorozó, mint a Nő című. A hátulján nagy betűkkel áll: „akinek nem inge ne vegye magára”
lehet találgatni, vajon erre miért volt szükség? : )
A doki stílusa mit sem változott, ugyanaz a pongyola megfogalmazás, de most a tartalom mintha összeszedettebb lenne. Bár nem hiszem, hogy ettől akárkinek csak úgy megoldódna a párkapcsolati problémája, vagy jobban megértené a barátját/férjét/szeretőjét stb. Mivel nagy valószínűség szerint nők fogják venni és olvasni. Meg azok a kivételes fickók, akiknek valószínűleg nem is kellene elolvasni, hogyan ír a férfi sztereotípiákról Csernus. Többnyire viccesen egyébként. Engem sikerült megnevettetnie.
Szórakoztató olvasmány.
"… még manapság is nagyon nagy különbség van a lány és a gyerek között. A gyereknek ugyanis pöcse van, nem igaz?
Budapesten élve sokszor elkövetjük azt a hibát, hogy budapesti, úgymond „felvilágosult” módon látjuk a világot, e szerint élünk, és azt hisszük, hogy mindenki így gondolkodik. Kétmillió magyar él Budapesten és vonzáskörzetében, nyolcmillió Magyarország-szerte. Ott vajon hogy gondolkodnak az emberek? Hát úgy, hogy a gyereknek bizony pöcse van."
Nekem tetszett, bár kicsit azt reméltem, hogy a pasikat is megnyúzza annyira, mint a nőkkel tette.
Csalódtam ebben a könyvben. Többet vártam, mint amennyit nyújtani „tudott” Mindemellett sok igazság is van benne, de valahogy azt éreztem hogy a Doki sok fejezetben csak ismételgeti magát más-más példákkal.
Top idézetek
…aki hagyja magát legyőzni a félelmei által, az megszűnik nőnek vagy férfinak lenni, és csak a neme marad meg.
Előszó, 10.o.
Ha tiszta lappal akarunk játszani az életben, akkor a fájdalmas dolgokat is végre kell hajtani. Az életnek a velejárója a fájdalom. Aki nem fogadja el, hogy a változtatás fájdalommal jár, annál sohasem fog bekövetkezni a fejlődés.
Felelősséget vállalni, kimondani az érzelmi dolgokat, és következetesen cselekedni az érzéseink területén is. Ezt kellene megtanulnunk nekünk, férfiaknak, persze csak akkor, ha férfiak szeretnénk lenni…
149. oldal
Sokan mondják, hogy „muszáj változtatni”, de ez csak egy utat jelent. Egy út megléte pedig még nem jelenti a szabadság meglétét. Két út közül már lehet választani.
És emellett azt hiszik, hogy ettől talpig férfiak! Pedig olyanok, mint a halak. A halakat is csak a farkuk mozgatja…
170. oldal
A pasik döntő többsége elfojtja az emocionális oldalt: ilyenkor a fej megerőszakolja a szívet.
Fontos olyan dolgokba beleugrani, amitől az ember fél. Mert sikerélménye lehet. Mindig a félelem nagysága határozza meg a sikerélmény nagyságát.
Az önbizalom mindig sikerélményekből táplálkozik. Ha az élet bizonyos területein nincsenek sikereim, akkor az élet bizonyos területein nem lesz önbizalmam sem.
Bizonyos erdélyi embereken szoktam mosolyogni, amikor megmutatják nekem, hogy az ő erdélyi fenyőfáik milyen erősek és milyen nagyra nőnek. Azt válaszolom nekik, igen, ezeket a nagy fenyőfákat a vihar pont derékban szokta kettétörni. A makacsság egy bizonyos szintig jó. De csak akkor, ha kellő rugalmassággal van ötvözve.
Valójában két típusú ember van. Az egyik hagyja, hogy a félelmei legyőzzék őt, nem mer felelősséget vállalni saját döntéseiért, és nem jön rá arra, hogy valójában ő a hunyó a saját boldogtalan életéért. A másik ezzel szemben nem hagyja magát, nem hagyja, hogy a félelmei felülkerekedjenek, hanem nap mint nap újra megküzd velük… tehát harcossá válik.
Külső linkek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Andrew Matthews: Barátkozni jó
- Andrew Matthews: Élj vidáman!
- Asztali beszélgetések 1. – Öt párbeszéd
- Asztali beszélgetések 2. – A csendesség felé
- Em Griffin: Együtt-lét. Mitől jó egy csoport?
- Em Griffin: Szerezzünk barátokat! …és becsüljük meg őket!
- Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat
- Paul Tournier: Személy és szerep
- Patricia Wallace: Az internet pszichológiája
- Jean Piaget: Az értelem pszichológiája
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
- Paulo Coelho: Veronika meg akar halni
- J. R. R. Tolkien: A babó
- Timothy Ferriss: 4 órás munkahét
- James Redfield: A mennyei prófécia
- Rick Sky: Freddie Mercury élete – The Show Must Go On
- Anthony Robbins: Ébreszd fel a benned szunnyadó Óriást!
- Fabricius Gábor: Puha Neon Fejlövés
- Paulo Coelho: Tizenegy perc
- Paulo Coelho: Az alkimista


































































