Dr. Csernus Imre: A férfi 3.97 / 191

Nem kaptam arra választ, hogy miért nem találja meg a férjem a saját ruhásszekrényében a saját polóját. :D Lehet azért mert nem is erről szólt a könyv, pedig nagyon örültem volna, ha megtudom.

Fasza könyv. Mondott sok általánosságot, meg olyat, amire az ember azt mondj,ahogy na ezt eddig is tudtam, meg mondott olyat is, ami azért új volt. De talán nem is az a jó benne, hogy újakat mond, hanem hogy olyan dolgokról írt, amiket érdemes az eszünkbe vésni.

Férfi vagyok, mégis elolvastam :) Sok újat nem mondott, de azt nagyon jól megfogalmazta. Szüksége van az embernek néha, hogy figyelmeztessék, ne kövessen el baklövéseket a magánéletében. Erre ez a könyv ideális.

A Nő után nem mondott semmi újat. Az idegesített, hogy valahol itt is mindig egy nő a hibás, ha valami elromlott. Ha nem a pasi párja, akkor az anyja, vagy az anyjának az anyja és így mehetünk szépen vissza a családból áthozott viselkedésmintákkal. Aki elköveti az itt leírt baklövéseket, az úgysem olvassa végig ezt a könyvet.

A Nő után, sokkal jobbat vártam, miután elolvastam botrányt kiáltottam. Aztán elkezdtem figyelni magamat, majd az ismerőseimet, és rájöttem, hogy tényleg igaza van. Szinte mindig igaza van.

Kicsit más mint A Nő, persze sok az átfedés, de annyira nem kemény mint a nőket "lehúzó" könyve volt. Persze ezeket elolvasva is lesz aki nem fog magára ismerni. A könyv első fele gyengének tűnt, de a vége az nagyon "ott van a szeren". Szerintem minimum egyszer még el fogom olvasni.

Szájbarágós-lekezelős, alapjában véve értelmes dolgokat közlős, bár sok újat nem mutatós…nem definíció-jellegű, de elég jó jellemzés. Sokat nevettem is…

Volt amivel egyetértettem, de voltak olyan dolgok is, amikkel nem. De igazából jól körüljárja az élet problémáit, nemcsak férfiak, hanem a nők szemszögéből is. Tetszett a személyes hangvétele a könyvnek, s a képisége nagyon kifejező volt – szinte sokkoló. Hogy mitől lesz valaki férfi? Még eddig soha nem tettem fel magamnak ezt a kérdést, de úgy hittem egyszerű rá a válasz. Hát, nem!
(véleményem bővebben a linkeknél)

Sokkal jobban össze van téve, mint a Nő. Talán mert Férfi írta férfiakról. Szerencsémre nem ismertem magamra a könyvben, viszont pár ismerősömre igen, úgyhogy lehet valami igazság a doki szavaiban. Itt nem hangoztatja állandóan a válást, sőt még meglepődve tapasztaltam, hogy a nők pártjára is áll, ami nagyon dicséretes, mivel ez a Nő című könyvéből kimaradt. Pedig kellett volna bele. Sokkal kevesebb a trágár szöveg, viszont sok benne a párbeszéd, ami szerintem jobban értelmezhető, mint a száraz rizsa, vagyis jobban átjön a mondanivaló, mikor konkrét helyzetet ír le. Végszóra, aki olvasta a másikat, annak ajánlom ezt is, könnyebben emészthető, és visszavett magából a doki is.

Elolvastam. Ez a könyve már közel sem olyan ostorozó, mint a Nő című. A hátulján nagy betűkkel áll: "akinek nem inge ne vegye magára"
lehet találgatni, vajon erre miért volt szükség? : )
A doki stílusa mit sem változott, ugyanaz a pongyola megfogalmazás, de most a tartalom mintha összeszedettebb lenne. Bár nem hiszem, hogy ettől akárkinek csak úgy megoldódna a párkapcsolati problémája, vagy jobban megértené a barátját/férjét/szeretőjét stb. Mivel nagy valószínűség szerint nők fogják venni és olvasni. Meg azok a kivételes fickók, akiknek valószínűleg nem is kellene elolvasni, hogyan ír a férfi sztereotípiákról Csernus. Többnyire viccesen egyébként. Engem sikerült megnevettetnie.
Szórakoztató olvasmány.

"… még manapság is nagyon nagy különbség van a lány és a gyerek között. A gyereknek ugyanis pöcse van, nem igaz?

Budapesten élve sokszor elkövetjük azt a hibát, hogy budapesti, úgymond „felvilágosult” módon látjuk a világot, e szerint élünk, és azt hisszük, hogy mindenki így gondolkodik. Kétmillió magyar él Budapesten és vonzáskörzetében, nyolcmillió Magyarország-szerte. Ott vajon hogy gondolkodnak az emberek? Hát úgy, hogy a gyereknek bizony pöcse van."