Barátnő ​kómában 64 csillagozás

Douglas Coupland: Barátnő kómában

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1979. ​december 15-én Karen életében először szeretkezik, s utána elmeséli a barátjának, hogy sötét látomások kínozzák. Mintha a jövőben járna furcsán valóságos álmaiban, de ez a jövő nem jó hely. Sötét és könyörtelen, s minden értelmetlenné vált benne.

Néhány órával később Karen kómába süllyed, s bár kilenc hónappal később megszületik a gyereke, ő továbbra is kómában fekszik, tizenhét éven át… Hogy aztán összeaszott testtel s mégis ujjongó élni vágyással felébredjen egykori vízióinak világában, ahol látszólag minden jobb lett: a ruhák, az ételek, a kocsik… S ahol mindenféle új, csodás dolgok léteznek, a mobiltelefon például, s ugyanakkor minden túlságosan komollyá és komorrá változott. Senkinek sincs ideje egyszerűen csak élni, szeretni, boldognak lenni. Eltűnt a szabad idő, a derű, a könnyedség.

S Karent most újból szörnyű gondolatok kínozzák: érzi, sőt tudja, hogy ez a világ már nem sokáig létezhet. Hogy hiába próbált valamikor a kómába menekülni előle, most… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
Európa, Budapest, 2010
388 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630789820 · Fordította: Berta Ádám

Enciklopédia 1


Most olvassa 4

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

Morpheus>!
Douglas Coupland: Barátnő kómában

Jó. Egzisztenciális. Mágikus realizmus. Ennél nem kell többet mondanom. Bár nem értek egyet a végső mondanivalójával, mégis megértem. Sőt ajánlom is, hiszen igazi életcél nélkül, üresen él a legtöbb ember legbelül. És ha meg is lehet tölteni valami értelmessel, az is hazugság. De ha hazugság is, amennyiben önmagunkon túl mutat valamiféleképpen, az mégis helyes lesz.
Az író lehetséges új kedvenc!

2 hozzászólás
pat P>!
Douglas Coupland: Barátnő kómában

Jó, jó, jó, jóóó!!! Annak persze, aki szereti az ilyen könyveket: vicces és lehangoló, felemelő és kisstílű, elkeserítő és katartikus, elmebeteg és gyönyörű, gusztustalan és apokaliptikus… Coupland-féle körítéssel még a posztmodern sehova-sem-tart-a-társadalom-minden-vacak-és-hülyék-elidegenedettek-céltalanok-és-drogosok-vagyunk téma is fogyasztható.

petibácsi>!
Douglas Coupland: Barátnő kómában

Tényleg lelassul picit a második fele, és tényleg szájbarágós picit a vége, de az első fele elég jó azért. Valóban nem Coupland legjobbja, de szerintem valamivel azért még így is jobb, mint az értékeléseinek az átlaga.

lizke>!
Douglas Coupland: Barátnő kómában

Határozottan tetszett.
Valami hasonló, akár enyhébb formában, lehet nem ártana.

werdafckawi>!
Douglas Coupland: Barátnő kómában

Douglas Coupland ezúttal is egy remek könyvet hozott ösze, még ha az el is marad az általam olvasottaktól (Minden család pszichotikus, Rágógumitolvaj).
Érdekes karakterek, amelyek reálisabbak már nem is lehetnének, a sztori sem egy megszokott séma, a párbeszédek tökéletesek, a metaforái/hasonlatai továbbra is a legjobbak.
S akkor mi volt a baj mégis? A társaság tagjainak története messze érdekesebb volt, mint a főszál, és ha a könyv csak róluk szól, sokkal jobban kibontva mind a karaktereket, mind az eltelt 17 évben történteket, akkor még ennél is jobb lett volna.
Viszont a főszál lezárása előtti „szenvedést” gyengének találtam – mármint az eseményeket, mert az író minden gondolata, mondanivalója itt teljesedett ki, legalábbis a legvégén.
Emellett Karen felébredése is túl simán ment, nem találtam eléggé hitelesnek, ebből is többet lehetett volna kihozni, talán ha kétszer ilyen hosszú lenne a könyv, akkor egy szavam se lehetne.
Mindettől függetlenül mindenkinek ajánlom, elgondolkodtató és mégis szórakoztató.

menthaa>!
Douglas Coupland: Barátnő kómában

Amikor megvettem ezt a könyvet, kicsit megijedtem a többiek véleményétől, mert sokan írták, hogy nem ez Douglas Coupland legjobb könyve. De elkezdtem olvasni és teljesen magával ragadott. Tetszett a stílusa, a pergése, a mondanivalója. Imádtam olvasni, amire bizonyíték, hogy a tervezettnél 3 nappal korábban befejeztem, és szomorú voltam, mikor véget ért. Most felmerült bennem a kérdés, hogy ha ez volt Coupland gyenge könyve, akkor milyenek az erős könyvei? …Alig várom, hogy kiderítsem!

Melia>!
Douglas Coupland: Barátnő kómában

Nagyon fura ez a könyv. Bár nem úgy alakult ahogy vártam, de kb a háromnegyed része tetszett. De a végét valahogy nem bírtam felfogni. Lehet hogy velem volt baj, és a végén már nem bírtam koncentrálni, de nekem ez a küldetés nagyon zavaros volt.
Viszont az tetszett, hogy a jelenünk akár egy disztópia is lehet a múlt béli emberek számára.

mzita>!
Douglas Coupland: Barátnő kómában

Nem nagyon szoktam ilyen típusú történeteket olvasni, gondoltam, most megpróbálom…vegyes érzésekkel tettem le a regényt. Mintha a három különböző fejezet három különböző könyv lett volna, ráadásul az utolsó rész felesleges időhúzásnak tűnt. Ahhoz képest, hogy az elején alig bírtam letenni, annyira olvasmányos volt, a végére már kínkeservesen jutottam el :-) Mindenesetre sok gondolat van benne, amin érdemes eltöprengeni.

adzsamk>!
Douglas Coupland: Barátnő kómában

Talán ez az első könyv, ami vegyes érzéseket hagy az elolvasása után bennem. Bár a szerző többi művét eddig még nem olvastam, így nem is voltak hatalmas elvárásaim a könyvvel szemben. A történet érdekes, a könyv felétől egészen bepörögnek az események az előző feléhez képest, ami jó. Ugyanígy érzek az idő problémájának felvázolásával. Viszont a FRANCNAK kellett megírni az utolsó 2-3 oldalt.


Népszerű idézetek

mókamanó>!

Ekkor nem jöttem rá, hogy felnőttnek lenni jórészt annyi, mint megbékélni saját érzéseink kínosságával és idegenségével. A fiatalság az életnek az az időszaka, amit valami képzeletbeli közönség számára élünk.

71. oldal (Európa)

petibácsi>!

Tinédzserek: kész tortúra. Belegondolni is röhej: annak idején azt hittem, a tininevelés olyan könnyű lesz; a legtöbb szülőhöz hasonlóan én is azt hittem, birtokomban van valami varázsszer, amitől az én tinédzserem a cimborám lesz, nem az ellenségem. Aztán belelóg a kezünk a bilibe.

121. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nevelés
Cheril>!

– […] Valami miatt keménynek látom a mostani embereket. Eltűntek azok az apró kis idétlenkedések, amelyek régen hozzátartoztak a naphoz. Most olyan komoly az élet. Talán csak azért, mert most öregebb bandával lógok. Úgy értem, manapság még hobbija sincs senkinek. Legalábbis amennyire én látom. A férj és a feleség is dolgozik. A gyerekek az iskolára és videojátékokra vannak utalva. Úgy tűnik, senki nem bír szimplán egyedül lenni sem; viszont ezzel együtt mindenki elszigetelt. Sokkal többet dolgoznak az emberek, csak azért, hogy hazamenjenek és szörföljenek az interneten, meg e-maileket küldözzenek egymásnak, ahelyett, hogy telefonálnának, vagy levelet írnának, vagy meglátogatnák egymást. Dolgoznak, tévéznek és alszanak. Én így látom. Az egész világ csak a melóról szól: meló meló meló, szerezz szerezz szerezz…rohansz előre…kirúgnak a munkahelyedről…felmész a netre…számítógépes nyelveket tanulsz…melókat gyűjtesz be. Úgy értem, pont nem olyan, amilyennek képzeltem volna a világot, ha tizenhét éve megkérdezel. Az emberek elrongyolódottak és dühösek, aggódnak a pénz miatt, és – legjobb esetben – közömbösek a jövő iránt.

214. oldal

4 hozzászólás
mókamanó>!

Néha tűnődöm, mit lehet mondani az emberről, amikor fiatal, vajon az egyéniség valóban felismerhető-e. Mutatunk-e akárcsak árulkodó jeleket? A gyilkos gyilkosnak tűnik-e tizennyolc évesen? És a bróker? A pincér? A milliomos? Felreped a tojáshéj. Mi bukkan elő: hattyúfióka? krokodil? teknős?

26. oldal, Európa kiadó

cseri>!

A legtöbb ember semmire sem jön rá menet közben. Vagy ha igen, akkor legszívesebben megfeledkezik arról, amire rájött. A legtöbb ember, ha kap még egy lehetőséget, akkor teljesen elcseszi. Ez az univerzum egyik megdönthetetlen törvénye.

10. oldal

Boglinc P>!

– Tudjátok, én úgy vettem le, húszévesen már tudod, hogy nem leszel rocksztár. […] Huszonöt évesen tudod, hogy nem leszel fogorvos vagy mérnök. […] És harmincévesen kezd rád ereszkedni a sötétség – eltűnődsz, hogy valaha is elégedett leszel-e, nemhogy vagyonos vagy sikeres. […] Harmincötre tudod, nagyjából, hogy mit fogsz csinálni az életed hátralevő részében; belenyugszol a sorsodba. Istenem, de szar leosztás!

117. oldal

3 hozzászólás
Morpheus>!

– Hát, gyerekek, ahhoz, hogy működjön a rendszer, kell hogy legyenek csillogó díjak… Egy versengésre épülő társadalomban szimpla törvények kellenek, amelyek szörnyű következményekkel járnak azokra nézve, akik nem tartják be őket… Feltétlenül kellenek vesztesek a társadalom peremére, hogy intő példával szolgáljanak azok számára, akik a középpontban vannak. Senki sem látja szívesen a veszteseket… ők testesítik meg a társadalom sötét oldalát, amitől az emberek megijednek és engedelmessé válnak.

115. oldal

Mymo>!

Miért tűnik az élet olyan hosszúnak és rövidnek egyszerre?

Nagy_Kati>!

Igen. Nos, mostantól úgy lesz, mintha meghaltatok és reinkarnálódtatok volna, de maradtok a saját testetekben. Mindegyikőtök. És az új életetekben teljesen ezért az egy dologért kell majd élnetek: a közelgő igazságért. És óbégatnotok kell érte, lopni érte, könyörögni érte; és soha nem hagyhatjátok abba: a hátrelévő életetekben napi huszonnégy órában kérdezősködnötök kell.
Ez a B terv.
A hátrelévő életetekben minden egyes nap minden egyes másodpercét azzal kell töltenetek, hogy a többiek tudomására hozzátok: muszáj próbára tenni és besulykolni és átvizsgálni és kikutatni a szavakat, amelyek elvisznek bennünket önmagunkon túlra!
Kaparjatok! Tapogatózzatok! Ássatok! Higgyetek! Kérdezzetek!

370. oldal

Cheril>!

Most kemény világ van, amely nem kedveli az egyszerűséget, a nyugalmat.

194. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Elle Kennedy: The Deal – Az üzlet
Lawrence Hill: Valaki ismeri a nevemet
Rohinton Mistry: India, India I-II.
Ashley Audrain: A szív sötétje
Margaret Atwood: Az özönvíz éve
Margaret Atwood: Testamentumok
Rachel Cusk: Tranzit
Linwood Barclay: A baleset
Mary Balogh: Az útitárs
Lilian Nattel: A stetl lánya