Vigyázat! A fülszöveg cselekményleírást tartalmaz.
„Te is ki akarsz szállni? Gyakran szeretnél másvalaki lenni, bárki, csak ne az, aki vagy?” – kérdezi Roger a naplójában, mert neki aztán tényleg van oka, hogy elege legyen önmagából. Negyvenhárom évesen egy írószer-nagyáruházban dolgozik, rakosgatja a tollakat és a nyomtatópapírokat, vedeli a vodkát, és csak úgy csöpög belőle a bánat, mert valahol, valamikor nagyon elronthatott valamit az életében…
De egyszer csak elkezdi olvasni a naplóját egy munkatársa, Bethany, a „halott lány”. Aki persze nem halott, csak úgy öltözik, mintha az volna. Vagy mintha szeretne meghalni: fekete cuccok, fekete rúzs, fehérre festett arc.
Roger és Bethany barátok lesznek, pedig csak egymás naplóját olvassák: különös, keserű gondolataikat az életről, amelyben mindenki kész katasztrófa. S most, hogy van végre olvasója, Roger elkezdi írni régóta tervezett regényét, a Kesztyűk tavá-t: egy öregedő író történetét, aki a feleségével együtt vedeli a whiskyt, és csak úgy csöpög belőle a bánat. Meg egy fiatal íróét, akinek a készülő könyve egy írószer-nagyáruházban játszódik…
Szomorú, kegyetlenül szomorú komédia Coupland új könyve, melynek minden alakja úgy él, olyan elevenen jelenik meg előttünk, hogy pontosan érezhetjük: ez a mostani életünk álcázott halál.
„Talán te is változtatni akarnál azon, aki vagy? Alakítsunk egy klubot?”
Címkék
Top értékelések
A kedvenc mondatom a végéről: „Volt egy flúgos belga srác abban a koszlott párizsi hostelben, aki azt mondogatta, hogy mindnyájan két világban élünk egyszerre: a való világban meg a vége-világban.”
Top idézetek
Az életem legszebb részének annyi, a maradék meg úgy süvít el mellettem, mintha hozzá lennék pillanatragasztózva egy olyan automata rodeóbikához, ami egyben időgép is.
Döbbenetes,hogy lehetsz bármilyen faszfej, a lelked akkor is veled lóg. A lelkeket fel kéne hatalmazni, hogy lelécelhessenek, ha átlépünk bizonyos viselkedési küszöböket: én meghúzom a határt a csalásnál a golfban; meghúzom a határt a százezer dollár feletti lopásnál; meghúzom a határt az állatszexnél.
Hiszem, hogy a halottak beszélnek hozzánk, de nem hiszem, hogy szavakkal. Azt használják, ami kéznél van: megsimít egy léglöket, aranyszín víz fodroz az amúgy nyugodt tavon, vagy egy szunnyadó virágtönkben megindul a nedv, és bimbó bújik ki ott, ahol amúgy nem lett volna.
Speed Racer, barátom, soha de soha ne hagyd, hogy mások tudják, mit akarsz. Mert annyi erővel akkor már dombornyomásos kérelmet is küldhetsz nekik, hogy „Helló. Ez az, amit ne engedjetek soha elérnem.”
Volt egy flúgos belga srác abban a koszlott párizsi hostelben, aki azt mondogatta, hogy mindnyájan két világban élünk egyszerre: a való világban meg a vége-világban.
Azt sugallja a tévé, a mozi meg a Reader's Digest, hogy a válság erős személyiségváltozást indukál, és ez a változás az, ami megér minden fájdalmat. De ő úgy látta, mondta, hogy szinte sosem történik ilyen nagy változás. Az ember egyszerűen elveszettnek érzi magát. Fogalma sincs, mit mondjon, tegyen, érezzen vagy gondoljon. Összeomlik és úgy is marad, romokban. Az a pár bejáratott zsoltár meg ima kicsit elviselhetőbbé teszi, hogy elmarad a válság szülte megvilágosodás.
Külső linkek
Nincsenek linkek.
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
- J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi
- Wass Albert: A funtineli boszorkány
- Szerb Antal: Utas és holdvilág
- Szabó Magda: Abigél
- Makkai Sándor: Ördögszekér
- Margaret Mitchell: Elfújta a szél
- Charlotte Brontë: Jane Eyre
- Anthony Burgess: Egy tenyér ha csattan
- Paulo Coelho: Veronika meg akar halni
