Galaxis útikalauz stopposoknak – A világ leghosszabb trilógiája öt részben (Galaxis Útikalauz stopposoknak-trilógia 1-5.) 91% 175 csillagozás

A fészkes fotonba! Ez micsoda egy könyv :O
Nagyon régen ajánlotta egy emberke, hogy olvassam el. Aztán feledésbe merült, de amikor a Molyra kerültem csak lestem, hogy mennyien oda vannak érte. Nem volt mese, meg kellett szerezni. De valahogy sose akadtam rá. Akárhányszor könyvtárba mentem, nem akart a kezem közé kerülni. Szerintem másik dimenzióban volt. De a végén, amikor nem is számítottam rá, hogy ott lesz: Hupp! Megvolt!
Az első oldalak után már éreztem, hogy kész, ennyi. Rabul ejtett. A képzelet világa, a humora. Tuti párosítás. Mondjuk bevallom időnként azért el tudtam benne veszni, úgyhogy nagyon kellett figyelni, mi is történik. Sőt! Még jegyzeteltem is. Ami ritka. De egy-két dolgot muszáj voltam felírni, hogy a végén még el ne felejtsem. Íme pár számomra fontos tudnivaló:

– törülköző nélkül egy tapodtat se!
– ha egy vogonnal találkozol és jót akarsz magadnak, akkor ne hagyd hogy saját költeményeivel bombázzon.
– ha netán a Világ Vége Étteremben jársz, s egy állat felkínálja magát elfogyasztásra, ne sértsd meg azzal, hogy zöldségsalátát kérsz!
– a repülés művészete abban rejlik, hogy megtanulod magad a földre vetni és elhibázni azt
– ha netán olyan családos emberke vagy, akinek a munkája során előre-hátra kell ugrálni az időben, akkor jobb, ha a gyerkőcöt magaddal viszed, mert ha reggel egy óvoda-időzónában hagyod a lurkót, és este érte mész, már gőzöd se lesz arról, vajon hány éves is most.

(Mellesleg, ha valaki netán tudná, hol lehet beszerezni Bábel-halat, illetve Joo Fanta 200-as szuperpánkromatikus vészérzékelő napszemüveget, megköszönném ha szólna!)

Könyvvel kapcsolatod ajánlatom: „Oszd meg és élvezd!”

Fertőző. Nekem az egész gondolkodásomat megfertőzte. Sokkal több, mint valami „vicces regény”. Olyan sok apró és nagy igazság van benne, hogy hihetetlen. Nem egyszer olvasandó az teljesen biztos ;)

NE ESS PÁNIKBA!
Sem akkor, ha rájössz, hogy a látszat bizony mindig csal, még galaktikus szinteken is. Sem amikor be kell ismerned, hogy a pánik olyan luxus, amit nem engedhetsz meg magadnak… ráadásul teljesen értelmetlen is. Az egyetlen, amit tudnod kell, hogy az igazságnál fontosabb a boldogság, és hogy ehhez szükséged lesz legalább egy törölközőre!
És ha eljön az ideje, hogy lelépjünk és itt hagyjuk ezt az egész kócerájt, mi mást mondhatnánk mint „Viszlát, és kösz a halakat!”

Imádtam, de a közepe felé kicsit már sok volt a jóból, a végét meg egy kicsit kidolgozatlannak éreztem. Adams humora viszont valami zseniális: úgy tud mély lenni, hogy közben kicsordul a könnyem a nevetéstől. Az biztos, hogy most már másképp nézek a törölközőkre, na meg a 42-es számra! :)

Zseniális. Pont.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Gimnáziumban olvasta a barátnőm kémia órán az asztal alatt, néha fel-fel vonyított a röhögéstől. Beleolvastam hát én is. Nem értettem mire fel ez a nagy mulatozás…
Eltelt 2 év és elkezdtem olvasni, az első 3 könyvig jutottam, olvastam olvastam töretlenül, de nem igazán jött át Adams világa, humora, szenvedtem vele.
Idén újrakezdtem. Bemelegítésként a filmmel, amit viszont imádtam most második nézésre (azóta kívülről tudom a szövegét). Majd elkezdtem olvasni a könyvet újra, hisz közben is eltelt újabb 4 év.
Úgy tűnik megérettem rá. Kacagva olvasom a metrón, mindenhová magammal cipelem, legnagyobb kedvenccé vált. A tornacipőmre is azt festettem 42, és, hogy Don't panic, utóbbin még mindig gondolkodom, hogy magamra tetováltassam. :]
Egyszerűen fantasztikus a könyv, néhol csorognak a könnyeim a poénoktól, és abba kell hagynom az olvasást. Néhol mélyen elgondolkodtat, néhol vissza kell olvasnom 2 oldalt, hogy újra felzárkózzam a történethez.
Megtanított rá:
-hogy akkor sem szabad elkeserednem,ha a világom egy ostobaság miatt egy másodperc alatt megsemmisül
– hogy egy tea, mindenre megoldás
– hogy az okmányirodában hálát adjak azért, hogy legalább a dolgozók verseit nem kell meghallgatnom
-hogy néha a válasz egyszerű, csak a kérdés bonyolult
-hogy ha az ember nem tudja, mit kell tenni, csak sodródjon az árral
-hogy soha ne ess pánikba, mert nem segít
-hogy mindig legyen nálad törölköző
-hogy mindig lehetne rosszabb
-hogy ha az ember gondolkodik, akkor az élet pofánverheti egy nagy lapáttal
és még annyi de annyi mást is megtanított, de legfontosabbként talán azt, hogy NE ESS PÁNIKBA!
Az egész könyv hihetetlenül pozitív, és erre tanítja az olvasót is, humorral, barátokkal, és pánikmentességgel minden megoldható, az élet igenis szép, csak tudni kell alkalmazkodni hozzá. Imádom. Most már tiszta szívből.

Nem tudom nem imádni! Az utolsó részre mondjuk nem emlékeztem annyira, ezért időnként még meg is lepődtem. A 3. meg az 5. rész nem tetszett annyira, de ez mit sem von le az egész értékéből. Egyszerűen imádom Douglas Adams humorát! :)

Az első pár fejezetnél kényszerítenem kellett magam a folytatásra, valahogy nem talált el a hangulata, aztán amikor a Föld eltakarításánál az első nagy csattanó megvolt, majd a vogon költészet is előkerült, hát valami átkattant bennem is. Néhol fárasztó volt, másutt meg meglepően elgondolkodtató, a végén pedig már nagyszerűen szórakoztam és fel-felvihogtam a vonaton ülve. :)

Magához a Galaxis Útikalauzhoz hasonlóan ez a könyv is szerfelett figyelemreméltó, és nem is estem pánikba. Az elejét nagyon élveztem, belelendültem az olvasásába, aztán a közepefelé túl sok lett a humorából, és megcsömörlöttem egy kissé. Aztán mikor folytattam, már nem tudott úgy magával ragadni, és az utolsó három rész színvonala alulmúlta az első kettőt, ami úgy igazán bejött. Ettől függetlenül elismerem, hogy zseniális és betegesen vicces :) Valószínű, hogy elolvasom majd még, lehet akkor már kisebb dózisokban, hogy ne szálljon a fejembe.

42!!!!

A trilógia negyedikötödik része annyira nem, de mégis úgy teljes.