Ez a történet a szörnyen ostoba csütörtökről és a rendkívüli következményeiről szól, és arról, hogy miért sokkal biztonságosabb a világegyetem, ha van nálunk egy törülköző. Ez a történet emellett egy könyvről is szól, melynek címe: Galaxis Útikalauz stopposoknak. Ez nem földi könyv, sosem adták ki a Földön, és a szörnyű katasztrófát megelőzően egyetlen földlakó se látta vagy hallott róla. A könyv mindazonáltal szerfelett figyelemreméltó. Valószínűleg ez a legfigyelemreméltóbb könyv, ami csak napvilágot látott a Kisgöncöl óriási kiadóhivatalainak gondozásában – bár a földlakók ezekről se hallottak. Ez a könyv nem csupán hallatlanul figyelemreméltó, hanem elképesztően sikeres is. Népszerűbb, mint a Mennyei Házi Mindentudó, jobban fogy, mint a Hatvanhárom További Figura Súlytalanság Esetére című illusztrált kiadvány, és ellentmondásosabb, mint Oolon Coluphid filozófiai bombaként robbanó trilógiája: a Hol Tévedett Isten,a Még Néhány Isten Legsúlyosabb Tévedéseiből és a Végül Is Kicsoda…(tovább)
Galaxis Útikalauz stopposoknak (Galaxis Útikalauz stopposoknak-trilógia 1.) 979 csillagozás
Eredeti mű: Douglas Adams: The Hitchhiker's Guide to the Galaxy 95%
Eredeti megjelenés éve: 1979
Szereplők népszerűség szerint
Marvin, a paranoid android · Ford Prefect · Arthur Dent · Zaphod Beeblebrox · Trillian · Szlartibartfaszt
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencnek jelölte 271
Most olvassa 65
Várólistán 376
Kívánságlistán 163
Kölcsönkérné 11
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Már egy ideje furdalta az oldalam, hogy mi az a törülközőnap. Minek egyáltalán törülköző? Hogyan kapcsolódik a könyvhöz? Ja, és mi az a negyvenkettő? Ezek a kérdések voltak azok, amelyek legyőzték a kíváncsiságom és elhatároztam, hogy én elolvasom a könyvet. Nagy szerencsémre olyan kiadást kaptam olvasni, amely nem egyben tartalmazza a világ leghosszabb ötrészes trilógiáját, hanem ténylegesen öt részben. Jelentem, hogy az elsőn túl vagyok! :) Túléltem, sőt még élveztem is. :D Az elején egy kicsit olyan hangulatom volt, mintha az Elveszett próféciákat olvasnám, csak a sci-fi műfajának megfelelő közegben és történettel. Majd később helyenként kellően le is fárasztott agyilag. Voltak részek, amelyeket olvasva dőltem a röhögéstől, majd kicsivel később fogtam a fejem és közben azt gondoltam, hogy ez a pasi tuti nem komplett és voltak olyan részek, amelyeken egyszerűen bealudtam (oké, ennek oka lehetett a fáradtság is). A kedvencem: Marvin, az életunt robot. És már azt is tudom, hogy miért jó, ha tudod a törülköződ helyét és azt is tudom, hogy mi a negyvenkettő. Már megérte! :DD
Összefoglalva az a véleményem, hogy nem kapok azonnal a folytatás után. Viszont nem viselt meg annyira ez az agyament humor, mint számítottam rá. Mértékkel fogyasztva ugyan, de azért bepróbálkozom még a folytatásokkal is.
Idő: a földi időszámítás szerint valamikor 1980-84 között, egy általános iskolás szünidőben
Hely: Mezőkövesd
Az unokák együtt nyaralnak a nagyiéknál, hárman vagyunk. A nagyszülők évtizedek óta mindig vásárolnak lottót. Most is izgatottan várják a bekapcsolt Sokol rádió előtt, hogy sikerült-e eltalálni a számokat. Viszont nagyinak jó játék jut az eszébe!
- Mindjárt kezdődik a sorsolás! Mindenki írjon le öt számot, aztán megnézzük, kinek hány találata lett! Akinek a legtöbb lesz, holnap dupla Túró Rudit kap!
Mondanom sem kell, imádtuk azt a régi fajta pöttyös Rudit (a mai a fasorban sincs – már bocsánat), úgyhogy szépen sorban írtunk mindannyian öt számot. Én már akkor is kombináltam, megfelelő logika szerint jöttek a számok. Jött az első: eltaláltam! Öröm!!!!! A következő: azt is telibe trafáltam! Juhéjj, kettesem van!!!! Aztán a harmadik is, az 54 is megvolt! Hűha, ennek a fele sem tréfa, kezdtem rosszul érezni magam! Mi lesz, ha mind az öt talál, miközben nincs mögöttük szelvény. Öröm, mert talált, de bánat mert miért nem ezeket tettük meg!? Aztán jött a születési évem: micsoda megkönnyebbülés, nem talált! Végül az évszám, nyolcvanvalamennyi: az sem talált. Őszintén szólva, jobban éreztem magam, hogy „csak” hármasom, lett. Az extra-Rudi természetesen az enyém lett! :) Viszont a számok, jobban mondva, az első!!!! A számlogikám ez volt:
– Első szám – az egyik kedvencem, kiskoromban is ezt tanultam meg először a szorzótáblából.
– A második szám = első+3.
– A harmadik szám = a második számjegyei felcserélve, ez volt az 54!
Na, mi volt az első? …….
És ez csak most jutott eszembe! Benne van ez a könyv az életünkben! :D
Nos, nálam az ismerkedés még a filmváltozattal kezdődött. Ha nem így lett volna, valószínűleg sokszor suhant volna át az agyamon olvasás közben: mi a fészkes foton ez?
Kérem szépen, így kell okosan ökörködni, de még így is tudott annyira csavaros lenni, hogy már lezsibasztott és nem bírtam egy szuszra elolvasni. Ezért fél pont mínusz, hiába a blackjack dupla. Az pedig, hogy az egerek pándimenzionális, szuperintelligens lények, akik betüremkedtek a mi dimenziókba és később meg is tudjuk, miért is…zseniális.
Most kezdem igazán megérteni, hogy tényleg nem mindegy, hogy a hülye okoskodik, vagy az okos hülyéskedik. Még jó, hogy itt az utóbbiról van szó. :D
Másként: http://karcoltlapok.blogspot.com/2010/08/douglas-adams-galaxis-utikalauz.html
Félek én az ilyen könyvektől. Annyi a rajongója, annyira kultkönyv, hogy sokáig csak nagy ívben kerülgetni tudtam.
Aztán most jött egy Megagalaktikus Véletlen, és egymásba futottunk, a könyv meg én. Hm, na jó, tegyünk egy próbát. Legalább megtudom, mi ez a fránya törülköző, meg hogy merre hány méter (természetesen negyvenkettő…)
Voltak részek, amik nagyon tetszettek. Voltak teljesen elmeháborodott részek, amik annyira őrültek voltak, hogy az már jó. Aztán voltak persze részek, amiket nem bírtam követni, mintha egy titkos nyelven íródott volna, amit csak a beavatottak (meg az úgy tevők…..) értenek. Volt olyan érzésem is, hogy tulajdonképpen paródiát olvasok – csak ismerni kéne hozzá azt a sok-sok művet/szerzőt/rajongót, amit kifiguráz.
Mindenesetre elég jól szórakoztam, de a második résszel biztosan várnék még egy kicsit.
Annyira abszurd, hogy már értékteremtő. Pontosabban visszanyal a fagyi. Lassan valósággá válik néhány agyszüleményalapú idiótasága.. Például bevonult a történelembe a törölközőnap, a 42 mint megoldás a bábel hal… Tán az utókor már csak törölközőszobroknak fog hajlongani 42 x.
Ki tudja milyen ókori sci-fi író agyszüleménye mondjuk az idők ködén túlról, az általunk komolyra vett olimpia. Ugrálnak, futkároznak meg dobálóznak. Nekem minden esetre gyanús;)
Informatikusok alap olvasmánya, sok jóból marad ki, aki nem olvassa el.
Nagyon jópofa tud lenni, amikor az ember teljesen száraz forráskódokban, dokumentációkban talál utalásokat a könyvre.
Például a google calculator is tudja, hogy, mi az „answer to life the universe and everything” :)
sztem alapmű
néha azt gondoltam, mikor olvastam, hogy milyen jó lenne jól megjegyezni egy egy mondatot a könyvből aztán az ÉLET-ben az odavágó helyre beilleszteni
a film sem volt rossz, ami ritka egy ilyen regény feldolgozásánál!
ja és a legfontosabb DON'T PANIC!
Népszerű idézetek
Fontos és közismert tény, hogy a látszat olykor csal. Például a Földön az ember mindig szentül hitte, hogy intelligensebb a delfinnél, mivel oly sok mindent elért: feltalálta a kereket, New Yorkot, a háborút, egyebeket, mialatt a delfinek csak vidáman lubickoltak. A delfinek ezzel szemben azt hitték, hogy sokkal intelligensebbek az embernél – pontosan a fenti okok miatt.
Azonnal visszatérünk a normális állapotokhoz, mihelyst bizonyosak leszünk abban, hogy mi is a normális.
55. oldal
Ez Ford szerint egyike volt a legérthetetlenebb emberi dolgoknak: az a szokás, hogy a legnyilvánvalóbb dolgokat leszögezik és ismételgetik, például: „Szép napunk van”, vagy „Maga nagyon magas”, vagy “Ó, kedvesem, harminc láb mélyre zuhantál, jól vagy?" A jelenség magyarázatára Ford kidolgozott egy elméletet. Eszerint az emberi lények szája összenő, ha nem járatják. Néhány hónapi megfigyelés és megfontolás eredményeképp elvetette ezt az elméletet, és újabbal állt elő. Eszerint ha az emberek nem járatják a szájukat, akkor az agyuk kezd dolgozni.
Úgy érezte, az egész élete álom, s néha elgondolkodott afelől, vajon kinek az álma lehet, és hogy az illető élvezi-e.
Köztudott, hogy végtelen számú világ létezik, egyszerűen azért, mert végtelen tér áll rendelkezésre. Mindazonáltal nem mindegyiken van élet, ezért a lakott világok száma véges. Bármely véges szám osztva végtelennel, jó közelítéssel nullát ad eredményül, így az Univerzum átlagos népsűrűsége nullának mondható. Ebből következik, hogy az egész Univerzum népessége maga is zéró, vagyis azok a személyek, akikkel időnként összefutunk, csupán a zabolátlan fantázia termékei.
Ám egy csütörtöki napon, csaknem kétezer évvel azután, hogy valakit felszögeztek a fára, mert azt mondta, milyen remek is lenne, ha az emberek a változatosság kedvéért kedvesek volnának egymással…
Előhang
– Valóban létezik Válasz – erősítette meg Bölcs Elme.
– Mindenre? A Nagy Kérdésre? Az Élet, a Mindenség Meg Minden.
– Igen. (…) Bár nem hinném – tette hozzá Bölcs Elme –, hogy tetszeni fog.
– Nem számít! – felelte Foochg. – Tudnunk kell most!
– Most? – érdeklődött Bölcs Elme.
– Igen! Most…
– Felőlem… – A komputer elcsöndesedett. Azok ketten idegesen fészkelődtek. A feszültség az elviselhetetlenségig fokozódott.
– Egész biztosan nem fogtok örülni – jegyezte meg Bölcs Elme.
– Ki vele!
– Jó – mondta Bölcs Elme. – A Válasz a Nagy Kérdésre…
– Nos?…
– Az Élet, a Mindenség Meg Minden… – mondta Bölcs Elme.
– Tehát?…
– A Válasz… – mondta Bölcs Elme, és megállt.
– Igen?…
– A Válasz…
– Igen???…
– Negyvenkettő – mondta Bölcs Elme végtelen méltósággal és hidegvérrel.
