Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az élet, a világmindenség meg minden (Galaxis útikalauz stopposoknak-trilógia 3.) 373 csillagozás
A repülésnek is megvan a maga művészete, vagyis inkább fortélya.
Abban rejlik, hogy megtanuld magad a földre vetni és elhibázni azt.
Válassz ki egy derűs napot – javasolja –, és próbálgasd.
Az első rész könnyű.
Mindössze annyi kell hozzá, hogy képes légy teljes súlyoddal a földre vetődni, azzal az elhatározással, hogy nem baj, ha fájni fog.
Ugyanis ha nem sikerül elhibázni a földet, akkor fog.
A legtöbb embernek nem sikerül, és ha tényleg lelkiismeretesen próbálkoznak, egyre valószínűbbé válik, hogy úgysem sikerül.
Tehát inkább a második rész, az elhibázás a nehéz.
Az egyik probléma az, hogy teljesen véletlenül kell elhibáznod. Semmi értelme szándékosan próbálgatni, mert úgysem sikerül. Az a lényeg, hogy félúton valami hirtelen elvonja a figyelmed, és ne is gondolj tovább a zuhanásra vagy a földre, vagy arra, mennyire fájdalmas lesz, ha mégsem hibázod el.
Közismerten nehéz nem gondolni erre a három dologra a rendelkezésre álló… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 1982
Enciklopédia 10
Szereplők népszerűség szerint
Marvin · Arthur Dent · Ford Prefect · Zaphod Beeblebrox · Szlartibartfaszt
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 40
Most olvassa 14
Várólistára tette 71
Kívánságlistára tette 39
Kiemelt értékelések
Ez a rész :D, hát ez kenterbe veri a másik kettőt szerintem. Sokkal-sokkal jobban tetszett, talán azért, mert ebben több minden történt, mint a második részben, közelebb áll hozzám azért is, mert foglalkozik a tér-idő-kontimuummal és az abban található résekkel. Őszintén megmondom, nekem Zaphod nem kedvencem sőt és ebben a részben keveset szerepel, szerencsé(m)re.
Az évi egy darab kihíváshoz kellő sci-fi olvasás pipálva.
Továbbra sem tudnám megmondani, hogy miről szól ez a történetfolyam, de a humora miatt még élvezem is a tőlem távol álló műfajban való olvasást. Sokszor bölcs „az emberek hülyék”, rengeteg a kaland benne, néha olyan filmszerű (a barlangból menekülős rész). sok-sok különös szereplő van benne, de örök kedvencem Wowbagger és az ő célja marad. spoiler
Bár ebben kivételesen tartott valahová a történet, és volt egy követhető – és ennek köszönhetően, tobbé-kevésbé megjegyezhető – cselekménye, ez nem vált kárára a könyvnek, és ugyanakkor akadályt sem jelentett, hogy Adams ismét bemutassa, hogy a világ, amelyben élünk, ha jól megnézzük, és belegondolunk, igencsak abszurd egy hely. Mihez kezdjünk a halhatatlansággal? Mivel járhat a reinkarnáció? Milyen problémákat okozhat az időutazás? Adamsnak ezekre a kérdésekre is van egy-egy eredeti válasza.
Douglas Adams szinten tartja a sorozatot. A humor, a stílus mind továbbra is tetszenek. A történet nem várt, nem igazán tudtam elképzelni, merre tud menni az előző rész után, de kellemesen csalódtam.
Viszont be kell valljam, egy kicsit kiestem az Útikalauz iránti szerelmemből. Nincs nagy status quo változás, a szereplők sem sokat fejlődtek. Maga a humor jó, itt is vannak nagy, emlékezetes részek, és visszatérő gegek, de nem fordultam le a székemről minden fejezetben. Lehet túl magas a léc, de az első rész után én picit többet vártam a szinten tartásnál.
Valahogy nekem olyan érzésem van, mintha minden egyes résszel egy hangyányit esnénk vissza a színvonal terén. Az elsőt imádom, nincs rá jobb szó, a második rész szerkezete egy kicsit váratlanul ért, meg mintha nem is lett volna belesűrítve annyi okos(!) gondolat, és most a harmadik rész esetében emellett még a megszokott humort is kissé hiányoltam. Persze, vicces nagyon, de mégsem annyira, mint az előző kettő…
Sok volt a krikett is, önmagában is elég randa egy szó ez, nemhogy ennyiszer leírva…
Wowbagger viszont fenomenális, majdnem kedvenc szereplőm lett. :D
Nem tudta felülmúlni az első részt, de jobban tetszett, mint a második. Nekem kicsit lassan indult be, de utána ugyanolyan jól (talán jobban is?) szórakoztam, mint az első rész olvasása közben. Elképesztő agyf.szságok voltak ebben is :D Kedvenceim a matracok, a nyúlbőr táska és a repülő buli. A szereplőket is nagyon megkedveltem, Fordot, Szlartit, Arthurt és persze Marvint ^^
Szerencsére nem sok Zaphodot kaptam, de fájdalmasan kevés volt Marvinból. Arthur megint nem ért semmit, Ford pedig szinte depressziós. Kicsit több volt a humor, kevesebb az akció és a tudomány. A történetnek íve volt, ami nem vált hátrányára a könyvnek. Nem éri el az első színvonalát, viszont messze felülmúlja a másodikat. De valami mégis hiányzott. Talán Marvin
Népszerű idézetek
– Az orvosom szerint eltorzult a közszolgálat-mirigyem, és kétoldali erkölcssorvadásom van – morogta – és ezért fel vagyok mentve az Univerzum-megmentések alól.
6. fejezet
A repülésnek is megvan a maga művészete, vagyis inkább fortélya. Abban rejlik, hogy megtanuld magad a földre vetni és elhibázni azt. Válassz ki egy derűs napot, és próbálgasd. Az első rész könnyű. Mindössze annyi kell hozzá, hogy képes légy teljes súlyoddal a földre vetődni, azzal az elhatározással, hogy nem baj, ha fájni fog. Ugyanis ha nem sikerül elhibázni a földet, akkor fog. A legtöbb embernek nem sikerül, és ha tényleg lelkiismeretesen próbálkoznak, egyre valószínűbbé válik, hogy úgysem sikerül. Tehát inkább a második rész, az elhibázás a nehéz. Az egyik probléma az, hogy teljesen véletlenül kell elhibáznod. Semmi értelme szándékosan próbálgatni, mert úgysem sikerül. Az a lényeg, hogy félúton valami hirtelen elvonja a figyelmed, és ne is gondolj tovább a zuhanásra vagy a földre, vagy arra, mennyire fájdalmas lesz, ha mégsem hibázod el. Közismerten nehéz dolog nem gondolni erre a három dologra, a rendelkezésedre álló egy röpke másodperc alatt. Emiatt nem sikerül sokaknak, akik örökre csalódnak ebben az egyébként mókás és igen látványos sportban.
Mióta ez a Galaxis létezik, hatalmas civilizációk születtek és pusztultak, születtek és pusztultak, születtek és pusztultak, s mindez olyan gyakorisággal történt, hogy hajlamosak vagyunk azt gondolni: az összes élőlény a Galaxisban
(a) fogékony a tengeribetegségre és az azzal rokon dolgokra, úgy mint: űrbetegség, időbetegség, történelembetegség meg miegymás
illetve
(b) hülye.
5. fejezet
– Luk van a téridő-kontinuumban – monda Ford
– Á – bólintott Arthur – tényleg? Tényleg ott van? …
– Micsoda? – kérdezte Ford
– Izé, ki is ez a – kérdezte Arthur – ez a Luke; úgy értem, ki Ő?
2. fejezet
A sorozat következő kötete
Galaxis útikalauz stopposoknak-trilógia sorozat · Összehasonlítás |
Ezt a könyvet itt említik
- Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie
- Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről
- Réz András: Már egyáltalán nem szorongok, de teljesen be vagyok…
Hasonló könyvek címkék alapján
- Eric Idle: Hakni az űrben 83% ·
Összehasonlítás - Jodi Taylor: Mi baj történhet? 95% ·
Összehasonlítás - Jasper Fforde: Egy regény rabjai 92% ·
Összehasonlítás - Matt Haig: Én és az emberek 89% ·
Összehasonlítás - Mike Brooks: Kegyetlen ravasság 89% ·
Összehasonlítás - Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció 78% ·
Összehasonlítás - Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd 88% ·
Összehasonlítás - Paul Van Herck: Viszlát jövő plútónap! 89% ·
Összehasonlítás - Philip K. Dick: Különvélemény 87% ·
Összehasonlítás - Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five 87% ·
Összehasonlítás