Csodálatos tavaszi nap virrad Velencére, és commissario Brunetti meg Vianello felügyelő szívesen hagyná ott egy fél órácskára rendőrségi irodáját, hogy élvezze a simogató napsütést – csakhogy baráti kötelesség is van: ki kell szabadítaniuk Marcót, akit a környezetvédők tüntetésén vettek őrizetbe.
Az akció sikerrel jár, de Velence világhírű lagúnáját továbbra is veszély fenyegeti. És vajon kinek a holttestét találják meg egy borús hajnalon Murano híres üveggyárának éjjel-nappal 1400 fokon égő kemencéi előtt? És miért kellett meghalnia? Kinek a bűnös titkát leplezte le? Commissario Brunettit a dantei Pokol strófái vezetik nyomra…
Bíbornál is sötétebb (Brunetti felügyelő 15.) 34 csillagozás
Eredeti cím: Through a Glass, Darkly
Eredeti megjelenés éve: 2006
Enciklopédia 3
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Várólistára tette 13
Kívánságlistára tette 7
Kiemelt értékelések
A borítón a Sóhajok hídja és a rió, s azonnal vevő lettem Donna Leon, a soha nem hallott nevű írónő bűnügyi regényére. Imádom Velencét, s gondoltam a velencei bella primavera leírása – amelyben a történet játszódik – kellemes érzéseket, emlékeket kelt majd bennem. Így is lett. Ehhez még hozzájárult az a sok-sok olasz kifejezés – amelyet valszeg a hangulat miatt – a fordító hagyott hátra az olvasónak. Élveztem a vaporettót a Canale Grandén, a fornacék világát, de a grappát, az előételként fogyasztott spagettit is a friss sült hal és a polenta előtt, majd az elmaradhatatlan néhány deci bort, valamint a chiesákat (templomok), amelyekhez kapcsolódtak a helyrajzi meghatározások.
Ugyanis valamikor magam is gagyogtam a taliánok nyelvét, amikor 3 hetet töltöttem hátizsákos turistaként feleségemmel Itáliában: igaz annak már több, mint 35 éve. Sőt, még egy üvegvázát is vettünk egy boltban emlékbe! Szóval commissario Brunetti belebotlik egy szívesség kapcsán egy gyilkosságba. A felügyelő egyébként minden személyiségzavartól mentes nagyon szimpatikus személyiség, s külön imponált, hogy klasszikus műveltsége vezeti nyomra…Szóval egy élvezhető, kedvelhető krimi némi olasz társadalomrajzzal – nekem tetszett. S az első könyv, ahol említés történik a holttest záróizmainak elengedéséről! Fogok még olvasni kikapcsolódásképp Brunettiről!
Ez nagyon tetszett! Guido Brunetti itt is rokonszenves fickó, s a családja többi tagja is érdekes, színes egyéniség. Ebben a részben nem Velence volt a fő helyszín, hanem a szintén lagúnákkal teli Murano. Csodás leírásokat olvashattam az üvegmanufaktúrában zajló munkákról, mely feledtette a krimiszál gyengeségét. Bár azt hiszem, nekem nem is ez a lényeg, hanem hogy újra és újra eljussak e gyönyörű város(ok)ba… spoiler
Ezt a könyvet már Brunetti miatt olvastam, ebből a szempontból nem okozott csalódást. A felügyelő egy igazán szimpatikus, szeretni való ember.
Elírásból és nyomdahibából szerencsére kevesebb van, mint a 'Méregpohár az operában' – című kötetben, de nagyon zavart a sok olasz szó, amit véleményem szerint le kellett volna fordítani magyarra, mert megtörte a szöveg egységét. Ok, a felügyelőt 'comissario'-nak írni még elmegy, de a 'medico legale' helyett sokkal jobb lett volna a magyar megfelelő. A sok bennmaradt olasz szó nem a hangulatot erősítette, hanem idegesített.
A történet gyengébb, mint az előző részé, és nem értettem, hogy Brunetti miért áll neki egy egyszerű pletyka után nyomozni, saját szakállára. (bár az olaszokról bármit fel lehet tételezni) Az akció csak a könyv utolsó harmadában indul be, a megoldást pedig csak a legutolsó fél oldalnál tudjuk meg.
Úgy látom, hogy Donna Leon nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a történet mögött mindig egy nagyobb, egyetemes probléma rajzolódjon ki, jelen esetben a környezetszennyezés, a gyárosok felelőtlensége és nemtörődömsége, a korrupció problémája. De mindezt nem zavaróan és szájbarágósan teszi, hanem a szereplők gondolatai, mindennapi gondjai által mutatja be.
Akárcsak az előző kötetnél, most is van egy olyan érzésem, hogy kicsit több figyelemmel egy sokkal jobb, igényesebb könyvet lehetett volna ebből az 'anyagból' létrehozni.
Amiért viszont érdemes elolvasni, az a velencei élet, a velenceiek bemutatása. Aki szereti az olaszok sajátságos világnézetét, temperamentumát, életstílusát, az élvezettel fogja olvasni, a hibák, hiányosságok ellenére is.
Alapvetően tetszett a könyv, nem csalódtam az íróban, de:
-néhol már fárasztó volt a sok olasz kifejezés. Persze így is érthető volt a szöveg, ám néhol már zavart.
-a vége nekem olyan lezáratlan. Csal sejteni lehet, hogy mi fog történni én meg szeretem a letisztázott dolgokat…
Viszont imádtam, ahogy bemutatta a tavasz érkezését a városba. Olyan szép lehet olyankor Velence. Nyáron volt szerencsén nem csak Velencében de Muranoban is megfordulni, így könnyebben el tudtam képzelni magukat a helyszíneket. Imádtam!
Kellemesen csalódtam ebben a könyvben! Bevallom, mielőtt elkezdtem olvasni, megnéztem az itt fellelhető kritikákat, és kissé félve vettem a kezembe a regényt. De kár volt aggódnom :)
Ez a könyv… olyan, mint maga Velence :) lendületes, de egyben megfontolt és méltóságteljes. A szövegben fel-felbukkanó olasz szavak nekem nagyon tetszettek, szerintem fantasztikusan illettek a könyv hangulatába.
Olvasása közben szinte magam előtt láttam a motoros hajókat, gondolákat, a kis hidakat, lagúnákat, és Muranót.
A történet aktuális problémát mutat be, a környezetszennyezést, amit az évszázadok óta Muranóban működő üveggyárak okoznak/okozhatnak. Hogy Brunetti comissario hogyan keveredik ebbe a történetbe? Hát lesz itt minden, kérem: gyilkosság, gyanúsítottak, hatalmi harc.. a (legesleg)végén pedig a csattanó.
Ez volt az első találkozásom Brunetti elügyelővel, de korántsem az utolsó :)
Népszerű idézetek
Mihelyt valaki megcéloz valami közhivatalt, minden tettét vagy szavát gyanakvással fogadom.
85. oldal
Elgondolkodva ért le a csatornához, és jobbra pillantott. És olyat látott, amivel legfeljebb az elmúlt évszázad elején keletkezett fényképeken találkozott: a Canale Grande tükörsima vizét. Egyetlen kis fodor sem borzolta a felszínét, szellő sem rebbent, a sirályok is mintha még aludnának. Brunetti lenyűgözve bámulta az elébe táruló képet, amelyen az ősei legeltethették a szemüket: ugyanaz a fény, ugyanazok a homlokzatok, ugyanazok az ablakok, növények, és ugyanaz a nyugalom. És mindennek a tökéletes tükörképe.
133. oldal
– Mi volna velenceibb, mint a muranói üveg? – kérdezte a lány, és Brunetti meglepetten észlelte, hogy komolyan beszél.
167. oldal
A konyhaasztalom levél várta Paolától: egy hallgatójával találkozik, akinek a disszertációját kell elbírálnia, de a sütőben ott a lasagne. A gyerekek nem lesznek otthon, a saláta a hűtőben van, csak olajat és ecetet kell hozzátenni. Brunetti épp azon volt, hogy végigmorogja magában az ebédet – átcaplatott a fél városon, és tessék: meg van fosztva családja társaságától, kénytelen lesz felmelegített ételt enni, ami nyilván előre csomagolt akármivel és azzal az undorító narancssárga amerikai sajttal készült –, ám ekkor pillantása ráesett Paola levelének utolsó sorára: „ Ne duzzogj. Anyád receptje, a tíz ujjadat megnyalod utána.”
127. oldal
Az utóbbi néhány nap folyamán valaki – az évek hosszú során át sohasem látta, hogy bárki is dolgozna a kertben – felgereblyézte a földet. Aprócska fehér virágok bukkantak fel a fűben, és azok a rettenthetetlenül a talajba kapaszkodó picikék (a nevüket képtelen megjegyezni), azok a kis sárgák, rózsaszínűek, máris kidugják fejüket a frissen megforgatott földből.
9. oldal
A beköszöntő tavasz a turistákat is visszahozta a városba, nyomukban pedig ott maradt a szokásos kosz és szemét, ahogyan az antilopok vándorlása vonzza a sakált meg a hiénát. A romák a három pohár alá rejtett „itt a piros hol a piros” kockával megjelentek a hidak magasán, ahonnan őrszemeik megfigyelhették, mikor bukkan fel a rendőrség.
43. oldal
A magányosan étkező Brunetti legfőbb gondja volt, hogy megfelelő olvasnivalót találjon. Valami magazin jó lenne, de a heti Espressót épp befejezte. Napilap túlságosan nagy helyet foglal el az asztalon. Papírkötésű könyv a világ minden kincséért nem marad nyitva, hacsak el nem tépi a kötést, miáltal később kipotyoknak a lapok. A jókora művészeti albumok rosszul tűrik az olajfoltokat.
127. oldal
A sorozat következő kötete
Brunetti felügyelő sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Stephen King: Mr. Mercedes 89% ·
Összehasonlítás - Amy Harmon: Az ismeretlen kedves 90% ·
Összehasonlítás - Dan Brown: Angyalok és démonok 89% ·
Összehasonlítás - Linda Castillo: Néma eskü 89% ·
Összehasonlítás - Jeffery Deaver: Ablak a halálra 89% ·
Összehasonlítás - Lawrence Block: A betörő, akit temetni veszélyes 89% ·
Összehasonlítás - Jessa Maxwell: Aranykanál 86% ·
Összehasonlítás - Darynda Jones: Második sírhant 87% ·
Összehasonlítás - Karin Slaughter: Bőr 86% ·
Összehasonlítás - James Patterson – J.D. Barker: A madártollas gyilkosságok 86% ·
Összehasonlítás