Minden idők egyik legsikeresebb regénye, az Elfújta a szél a keményfejű, férfibolondító Scarlett O’Hara és a lázadó, talpraesett Rhett Butler szerelmét meséli el, amelyhez az amerikai Észak és Dél háborúja szolgáltat drámai hátteret. Szerzője, Margaret Mitchell visszautasított minden felkérést, hogy megírja a történet folytatását, irodalmi hagyatékának kezelői azonban idővel engedtek a rajongók nyomásának: Alexandra Ripley Scarlett életét gondolta tovább, Donald McCaig pedig most Rhettre összpontosít. A polgárháború időszakát kitűnően ismerő szerző tizenkét éven keresztül dolgozott a regényen, szigorú „felügyelet” alatt, mert hűnek kellett maradnia az Elfújta a szél szelleméhez. Végre feltárul előttünk ennek a talányos férfinak az élete, akit a regény elején párbajban látunk viszont, majd megismerkedünk gyermekkorával és azokkal az emberekkel, akik a jellemét formálták: kegyetlen, hatalomvágyó apjával; az intéző lányával, Belle… (tovább)
Rhett Butler (Scarlett 1.) 15 csillagozás
Szereplők népszerűség szerint
Rhett Butler · Scarlett O'Hara
Most olvassa 4
Várólistán 18
Kívánságlistán 16
Kölcsönkérné 3
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Ha egy könyv továbbolvasására minden alkalommal rá kell beszélnem magam, az nem vezet sehova. Ezért úgy határoztam, hogy abbahagyom. (Pedig ez nem jellemző rám.)
Egy mondatban összefoglalva: Hát nem egy „Elfújta a szél”!
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nem egy Elfújta a szél, az tény, de ettől függetlenül nagyon jó volt. Észre lehetett venni, hogy nem hölgy tollából íródott. A sérültekről, a fegyverekről, és a lovakról sokkal részletesebb képet kaptunk, mondjuk azt furcsálltam, hogy ehhez 12 évre volt szükség. Szerintem Alexandra Ripley könyve sokkal inkább hű maradt az eredetihez, mint nyelvezetben, mint a történetben, de ez végül is Rhettről szól ennélfogva sokkal nyersebb is. A kedvenc szereplőm Belle lett. Olyan kedves kis szerencsétlen asszonykának festették le, hogy teljesen megkedveltem, és a fiát Tazt is. Szegényen nevettem, amikor azt hitte, hogy Rhett Belle-t veszi el. Ezen kívül a Nathaniel Turner Boneau névnek tényleg pokolian jó hangzása van. A végén az zavart, hogy Scarlett szerelmi vallomását, és Melanie temetését időrendileg felcserélték. Az egész könyvvel pedig még egy olyan gondom volt, főleg az elején, hogy néha minden kapcsolat nélkül követték egymást a mondatok, és a sok névbe is olykor-olykor belekeveredtem. A legjobban a 3. rész tetszett, bár Watlingék garázdálkodását egy kicsit sablonosnak találom. Sajnálom, hogy Will meghalt, és én végig abban reménykedtem, hogy Scarlették kertipartyján Ashley és Rosmary eljegyzik egymást. És ekkor számítottam a boldog happy end-re ami meglett, csak egy kicsit beárnyékolta a tarai tűz.
De majd holnap…
Cím: Rhett Butler
Alcím: Az Elfújta a szél szereplőinek új regénye
Én inkább azt mondanám, „hozzáírt” regény az Elfújta a szél-hez. Lehet, hogy van ezekre a könyvekre szakszerű elnevezés, én ezt a „hozzáírt regény” formulát ötlöttem ki. Mert van ilyen már több is: most az Üvöltő szelekhez „hozzáírt” regény, a „Heathcliff visszatér – Ami az Üvöltő szelekből kimaradt” és a Casablanca történethez „hozzáírt” „Múlik az idő” jut eszembe. Lehet simán üzleti vállalkozásnak minősíteni ezeket a könyveket, amelyek arra épülnek, hogy az olvasók szívesen belemerülnek ismét a megszeretett történetfolyamba. És is így jártam mindhárommal, most ezzel a Rhett Butler-rel. Pedig őszintén bevallom, magát az alapművet, alaptörténetet sosem szerettem igazán, mert nekem Scarlett személyisége annyira nem hiteles, hogy ez az egész könyv élvezhetőségét zavarta. (Megjegyzem, az Üvöltő szelekkel hasonló problémám volt mindig.) Most elolvastam ezt a 600 oldalt, és nem ért nagy csalódás, mert nem is vártam túl sokat a könyvtől. Túl van írva, túl nagy a terjedelem! És minden annyira, de annyira kiszámítható a történetben! De a XIX. századi amerikai Dél hangulata engem most is megfogott. Ennyi. Ehhez egy kicsit túlsúlyos.
Kétszeri nekifutásra sem tudtam elolvasni. Olvasás közben elkalandoztam, nem tudtam figyelni rá, mindig vissza kellett lapoznom. Elsőre még azt hittem velem van a baj, de másodszorra is így jártam, nem erőltettem tovább. Miután csak kb. 100 oldalig bírtam, csillagot sem érdemel.
Én is elkezdtem, mivel az Elfúja a szél az egyik kedvencem, de ez a könyv egyszerűen katasztrófa… hamar le is tettem…:-))
Kedvencem az Elfújta a szél, épp ezért kötelező volt megvennem ezt is. Hogy ki kötelezett rá, azt nem tudom. :-)) De ha lenne kit hibáztatnom, megtenném. A könyv nekem nagy csalódás volt, totál nem erre számítottam. Valahogy összekeveredett bennem minden a történetet illetően. Hogy az „alapműhöz” hogyan kapcsolódik, arra mindmáig nem sikerült rájönnöm…Nagyon sajnáltam. Magamat is, a könyvet is és a pénzt is…
Nem állandó eposzi jelzőm a „vérestollú blogger”, de ez a könyv kihozta belőlem a legsötétebb énemet. Köze nincs az Elfújta a szélhez, úgy viszonyul hozzá, mint egy papírmasé virág a frissen nyílt rózsához. Rhett Butlerről nem derül ki semmi érdemleges információ, a húgáról, valamint Belle és Taz Watlingről annál inkább. A rengeteg hiba már csak hab a tortán. Értelmesebb dolgokra is el lehet költeni azt a 4200 Ft-ot, amit kérnek érte. Mondjuk kidobni az ablakon.
http://amadea.freeblog.hu/archives/2010/10/18/Rhett_Bukta/
Népszerű idézetek
Mi mindannyian a szerelem rabjai vagyunk.
Mikor kislány voltam, azt gondoltam, a szerelem úgy lengi körül az embert, mint a virágillat. Most már azt gondolom, hogy a szerelem sokkal inkább olyasvalami, mint az iszákos könyörgése a borért. Az iszákos tudja, hogy vágya elpusztít mindent, ami fontos számára. Tudja, másnap megveti majd magát, mégsem tudja a megtagadni a bort.
433. oldal
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A tizedes bólintott. – Elment a fiú?
– Tazewall Watling úton van Anglia felé.
– Egyszer én is elmegyek oda. Úgy hallottam, hogy Anglia csupa zöld, és boldogok arrafelé az emberek.
– Mindenesetre nem lövik egymást.
295. oldal
– Drága Mrs. Hamilton! – szólt erre Ravanel ezredes. – Ne menjen! – A mellére tette a kezét. – Ha ön elmegy, eltávozik a fény ebből a teremből.
– Ezredes, télen korán sötétedik. Ha fényre van szüksége, hozasson lámpást.
180. oldal
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
– Wilkes – szólt Rhett –, ha nem vagyunk elég meggyőzőek, felkötik magukat. A jenkik várni fognak otthon, úgyhogy részegnek kell lenniük, csap részegnek. Elsing, tud részeg tökfejet alakítani? Hogy józant tud, azt tudom.
387. oldal
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Louis Valentine a sírkövet vizsgálta. – Nézd, anya! – kiáltotta. – Még egészen gyerek volt.
Mivel képtelen volt elviselni bátyja fájdalmát, Rosemary odament a fiához. Felolvasta:
– "Turner Wilkes, 1828. augusztus 14. – szeptember 10. Szívünk vágya.”
– Ashley bátyja volt – mondta rekedten Rhett. – Ha Turner Wilkesben van annyi tisztesség, hogy túléli, Melanie Turnerhez ment volna hozzá, Ashley pedig elvette volna Scarlettet, és én nem vesztegetem rá az életemet.
-Rhett, hát képtelen vagy megbocsátani neki?
Rhett fáradtan ingatta a fejét. – Persze, hogy megbocsátok neki. Ő az, aki. Magamnak nem tudok megbocsátani.
508. oldal
– Drága Mrs. Hamilton! – szólt erre Ravanel ezredes. – Ne menjen! – A mellére tette a kezét. – Ha ön elmegy, eltávozik a fény ebből a teremből.
-Ezredes, télen korán sötétedik. Ha fényre van szüksége hozasson lámpást!
180. oldal
A háború előtt Scarlett azt gondolta, hogy csak elővigyázatlan emberek eszik meg a vetőmagjukat. Most megértette azt a keserű igazságot, hogy az emberek csak azért eszik meg a saját vetőmagjukat vagy vetni való krumplijukat, és csinálnak belőle kenyeret, mert annyira éhesek. Scarlett nagyon hálás volt, hogy a taraiak legalább a gyapotmagokat nem tudják megenni.
305. oldal
– Dührohamot kap? – vigyorgott Rhett. – A dühroham atyám puszipajtása.
Rhett hódolatteljesen meghajolt.
49. oldal
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
