A ​Birodalom visszavág (Csillagok háborúja 5.) 88% 318 csillagozás

Az eredeti trilógiából mindig is ezt a részt szerettem legkevésbé. Szóval szeretem, csak többit jobban… Ebben benne lehet az is, hogy a Jedi visszatér nálam előbb került terítékre, így feleakkorát sem tudott ütni, mint üthetett volna megfelelő sorrendben, másrészt 11 évesen még jobban utáltam a függővéget, mint ma. Akkor is, ha pontosan tudtam, mi jön utána. Ja, már akkor se voltam normális… Filmből készült könyv kategóriában egyértelműen jobban teljesít, mint az előző könyv. Többször ír le gondolatokat, többnek tűnik a kimaradt jelenet, abszolút értékelem, hogy Dagobah például több van, mint a filmben. spoiler.
Hangulatos, kalandos darab, akcióval, filozófiával, drámával, némi romantikával, a végeredmény izgalmas, kellemes, többedik találkozásra is.

Nem tudom nem megemlíteni, hogy a magyar kiadás megint kitett magáért. Egyik kedvencen az volt, amikor Luke megsarkantyúzta a tauntaunt, de az se volt semmi, amikor C3PO -bocsánat: Thripio – tátott szájjal bámult, meg az arcára fagyott a mosoly. De a pálmát az vitte, amikor a Tie-ok „a lézerfegyvereikből leadott lövésekkel alaposan megdobálták a csempészhajót.” Elképzeltem :D

A csillagozásomon – nem titok – érződik némi nosztalgia. Emlékszem, mennyire örültem, amikor először ki tudtam venni könyvtárból. Emlékszem, mit össze kerestem égre földre, hogy nekem akkor is Kozmosz kiadás kell, ha már a két szomszédos rész úgy van meg. Egészen Egerig kellett mennen érte… És nem, az öt csillagot nem érdemli meg, de a közös kalandjainkra való tekintettel a négy és,felet igen!

„Én vagyok az apád!”

Igen. Ez az a rész. A hideg ráz tőle, annyira imádom. Főleg ezzel a tökéletes birodalmi zenével, ami olvasás közben kikapcsolhatatlanul dübörgött végig a fejemben
https://youtu.be/hNv5sPu0C1E

Most kevésbé éreztem, hogy a könyvben több hozzáadott információ lenne, mint a filmben van. Talán a Felhővárosi résznél volt egy kis plusz, de ez most nem volt annyira jellemző, mint az előző kötetben. De nagyon idő se volt a rengeteg akció között egy kis kitekintésre, nagyon pörgős volt ez a rész, csak a Dagobás jelenetek alatt lehetett egy kicsit megpihenni és beszívni Yoda tanácsait.
”– Ne próbálkozz. Csináld, csináld! Vagy ne csináld. Próbálkozni nem lehet.”

És persze itt is ugyanúgy élveztem Han és Leia jeleneteit, mint mindig.
„ – Ó, maga alávaló, felfuvalkodott, féleszű, nyiszlett szoknyapecér…”
:)))

Sajnos képtelen vagyok a könyvet önmagában értékelni. Majd megteszi az, aki nem ilyen elfogult az első trilófilmekkel mint én.

Nem ez volt a kedvenc részem a trilógiából, de mégis jó volt olvasni. Nem sokat tesz hozzá a filmhez. Jó volt nosztalgiázni. Yoda-t nagyon bírtam. Emlékszem, anno vadásztam a filmeket a külföldi adókon és virult a fejem, ha műsoron voltak. A könyv nagyon haladós, hisz igen rövidke, pörgős a történet.

Ebben a részben nem kaptam plusz dolgokat, szinte ugyanaz volt, mint a film, de roppant érzékletes írás; átjöttek belőle az érzelmek, a vívódások.
Szuper volt a Hoth-on lévő küzdelem, élvezettel olvastam a leírásokat a tájról, a gépekről.
Nagyon jó volt a tanulás időszaka, és a felhővárosi összecsapás. Éreztem a reaktor aknájában áramló szelet, a felekben lévő Érőt.
Nehéz ugyan elvonatkoztatni, vagyis szinte lehetetlen a filmtől, és azt is tudja az ember előre mikor mi fog történni, mégis élvezet volt olvasni is ezt az akció dús, végtelenül izgalmas történetet.

Mai fejemmel, a filmek, sorozatok és jó néhány könyv után, az eredeti trilógia, mind filmek, mind könyvek terén már nem annyira érik el az ingerküszöbömet. De ettől függetlenül a nosztalgia faktor erősen mozgott ebben a részben is. Így nagyon élveztem az olvasást és szeretem továbbra is a kissé idejétmúltsága ellenére is. :)

Érdekes, de ahogy olvasom, rögtön előttem van film képi világa, így nem veszem észre a leírás hiányát. Jó volt újra elolvasni. Ebben a részben lett Luke igazi Jedi és elindított egy folyamatot, amely számomra sok Star Wars könyv elolvasásához vezetett. Joda nagy kedvenc.

Artu véleménye a könyvről:
*csippantás fütty csippantás csippantás csippantás fütty csippantás fütty fütty csippantás csippantás csippantás fütty csippantás fütty fütty fütty csippantás csippantás csippantás csippantás fütty fütty csippantás fütty csippantás fütty csippantás csippantás fütty fütty fütty*

Én meg egyetértek vele… :)(:

A Birodalom oda tud vágni, bár azért vannak, akik végül mindig kicsúsznak a karmai közül. Ebben a részben megkedveltem egy kicsit őket, és ha nem lettek volna ilyen arctalan gépezet, még jobban elragad a sötét oldal. A technológiájuk jó, a lépegetők nagyon tetszettek. Kár, hogy mégse válik be.
– Én vagyok az apád! – hangzik el végre a klasszikus mondat, a „gyászszínű köpönyegbe burkolózó rémalak” sisakrostélyából. A kis Artu/R2 meg kulcsfigura, jobban meg kéne becsülni.

Na, ez jobb volt, sokáig gyorsan pörögtek az események, főleg a Millennium Falconon utazók szálán, csak Luke kiképzése törte meg időnként a lendületet.
A végére (Landohoz való megérkezés) mondjuk nekem már lassúvá vált a cselekmény, de összességében sokkal inkább olvastatta magát, mint az első rész.

A történetről szerintem felesleges beszélni, továbbra is remekül lehet vele nosztalgiázni! :D

Ami viszont óriási csalódás, az Leia és Han búcsúzása, amiből utóbbi ikonikus rögtönzése kimaradt…

A borító továbbra is nagyon tetszik, ötletes, letisztult.

Határozottan jót tett neki az íróváltás, sokkal kevésbé idegesített a stílus, mint a Csillagok háborújában. A sci-fi még mindig távol áll tőlem, és fenntartom a véleményemet, hogya filmek nélkül fele ilyen népszerűek sem lennének ezek a könyvek, szerintem sokan a filmes nosztalgiát szeretik benne. Én bírom a filmeket, de nem befolyásol a rajongás köde, szóval így csak egy középszerű élmény volt.

Hála az égnek Donald F. Glut hanyagolta a rémes hasonlatokat, a leírások normálisabbak, és a karakterek is egy cseppet jobban emlékeztetnek filmes valójukra, bár még mindig laposak. Az már pozitívum, hogy Leia nem egy űrbéli vágyálom megtestesülése, hanem tesz dolgokat, bár a szereplők közti kémiát még mindig nem érzem, Han Solo is tök jellegtelen. Legfeljebb a robotok között, akik sokkal kevésbé voltak parasztok egymással. R2-D2 nem vagyok hajlandó fonetikusan leírni cuki volt, de Chewbacca az agyamra ment az állandó vakkantgatásával. Szerintem még véletlenül se hasonlít vakkantásra a hangja. Yoda ábrázolása is zavart, annyira furán beszélt, hogy egyáltalán nem keltette bölcs Jedi mester benyomását. Gáz, de Darth Vadert tartom a legérdekesebb szereplőnek.

A sci-fis ellenérzéseim miatt a csatajelenetek nagy részét untam, de azért volt egy-két izgalmasabb pillanat, és összességében sokkal kevesebb alkalommal akart elkalandozni a figyelmem, mint az előző résznél. A Jedi visszatért még biztos elolvasom idén, de nem hiszem, hogy utána tovább erőltetem a folytatásokat/előzményeket.