A jövő több mint rózsás a kaliforniai marihuána termesztés két királyának, Chonnak és Bennek. Mindenük megvan, ami csak kellhet: csajok, fű, napfény. Ám egy napon kapnak egy video üzenetet a Baja Kartelltől. A felvételen éppen hét drogkereskedőt fejeznek le. Az üzenet világos: vagy rajtunk keresztül értékesítitek a füveteket, vagy… Ben és Chon igyekeznek ellenállni, de a kartell elrabolja O-t, gyönyörű és szexis csajukat, a váltságdíj pedig húszmillió dollár. Eközben a kartell feje, Elena Lauter véres akciókban számol le riválisaival, majd Ben és Chon olyan ajánlatot tesz neki, amit nem utasíthat vissza. Emberek hullnak, akár a legyek, Ben és Chon pedig merész tervet agyal ki, amelynek eredményeként nemcsak O-t kapják vissza, hanem pénzüknél is lesznek. A terv tökéletes. A megvalósítás is annak indul, csakhogy…
Barbár állatok 80 csillagozás
Vadállatok címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 2010
Enciklopédia 6
Kedvencelte 7
Most olvassa 2
Várólistára tette 26
Kívánságlistára tette 25
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
„ – Mi történt az erkölccsel? – Egy újabb, gyorsabb, egyszerűbb technológia váltotta fel.” (Winslow) Egy pimaszul humoros, de egyben brutálisan szókimondó regény, amely az első fejezettől kezdve felpörgeti az olvasó pulzusát. Borotvaéles cselekményfordulatok, könyörtelen antihősök és természetesen az adrenalinnal fűtött események teszik szórakoztató olvasmánnyá ezt a perzselő, drogháborúval átitatott thrillert. Bár gyakran vicces, végső soron tragédia is, mert olyan kirekesztett társadalmi helyzetben lévő csoportokat mutat be, ahol az emberi élet alkalmi értékére a nullával egyenértékű. Ennélfogva a „Barbár állatok” az akaratok csatája. És ez a csata, a könyv minden humora ellenére olyan gonosz, mint ahogy a cím is sugallja. Bármennyire erőszakos is, megdöbbentően őszinte, amikor az úgynevezett újhullámos drogellenes háborúról, a kortárs amerikai kultúráról, a politikáról és az emberiség kapzsiságáról van szó. Az eredmény egy provokatív, szexi, magával ragadó izgalmas utazás, egy ultrakortárs szerelmi történet hátterében. A politika állapotáról és a bűnözői droghálózat messzire menő megfigyeléseivel Winslow minden „füvet feléget”, ezáltal megszeg minden egyes szabályt, ami valaha is szerepelt az írók „törvényeiben”. De a bölcselkedései élesek, karakterei valódinak érzékelhető személyiségjegyekkel vannak felruházva és történetmesélése olyan vad, hogy a kockázatok mindenképpen kifizetődnek. Az Isten áldja meg érte.
[négy csík]
„Bennel egyszer golfoztak. A Mustanggal lementek Torrey Pinesbe, annyira begyorsultak a speedtől, hogy álltukban lobogott a hajuk, a kilenc lyukat letolták olyan hét és fél perc alatt, úgy ütve a labdát, ahogy a kozákok vagdalták le a fejeket a kardjukkal.”
Elnézve a csávó eddigi köteteit, egyetlen témája Mexikó, a drogkartellek belháborúi. Szóval kaptafával űzi az ipart, de tényleg jó benne, nem (mindig) sematikus, a kiút pedig ebből a műfajból ugyanazon az ösvényen vezet, mint amin Tarantino is jár a filmjeiben: ez pedig a blaszfémia, a bővérű humor, a semmit komolyan nem vevés, az önirónia. Szereplőink hullanak mint a legyek, a legváltozatosabb halálnemekkel, fröcsköl a vér és tágulnak a pupillák.
„O kinyitotta a borítékot, és egy ajándékutalványt talált benne egy plasztikai sebészhez, >1 azaz egy darab mellnagyobbító műtétre.<
-Ugye ez valójában két darab mellre vonatkozik, ugye? – kérdezte anyjától.
-Biztos vagyok benne, édesem.”
A történet alapja egy marcsanemesítő páros, egyikük kommandós is volt, no meg a csajuk, O, aki közös bige, fura egy háromszög, de meglepő módon mindvégig működik. Természetesen túljárnak mindenkinek az eszén, a teljes maffiáén, meg az ügynökségekén. Innentől mondjuk inkább felnőtt meseregény (felnőttmese-regény), hiába próbál kőkemény csávó lenni az író is – aki néha már olyan, mint egy felfegyverzett afrikai kisfiú, aki lóbálja a kalasnyikovját, a termetéről pedig hangerővel és vérszomjjal próbálja elvonni a figyelmet. (Bocs, Don), vagy mint egy eszeveszett kártyás, aki önmagára licitál.
„Most kapaszkodj.
Kész vagy?
Sisak a fejeden?
Kapaszkodol?
Ezt kapd ki.
Lefejezős pornó.
Mondok jobbat.
Meleg lefejezős pornó?!”
A végén mindegy is ki győz (éli túl), tulajdonképpen a klisék diadalmaskodnak, a mexikói salsában meghempergetett banditaromatika egy kissé kiábrándító a végén. Túl flottul győz a páros, és az addigi kemény, tökös banditák egyszeriben mind elgárgyulnak. Nem életszerű, na (bár kétségtelenül kevesen lehetnek, akik szemtanúi az efféle "életszerű banditizmusnak"). Pedig az ilyeneket ezért olvassák. Mégis végigrohansz a történeten egy szuszra, mert leköt, megnevettet, elszórakoztat, profin. Ennyi, se több, se kevesebb.
(2010 k.)
– Szóval klisés?
– Aham.
– És $@!% kúl?
– Aham.
[ Két dolgot bírtam Winslowban. Egy: van arányérzéke a pasinak. Fröcsög a vér, hullanak a narcotraficantes, mint a legyek, eszméletlen pécés és pénzes manővereket hajtanak végre, mégis hihető marad, nincs úgy túlspilázva, mint a legtöbb bűnregény.
Kettő: van öniróniája, és legalább a narráció szintjén választott műfajának és magának is lekever néhány sallert a klisék miatt.
Jöhet még.]
Ó, nemár.
Azok az én nagy várakozásaim, amivel belekezdtem.
Számomra az egész könyv torzók sora, rövid (véres) láncra fűzve.
Mennyire nem vagyok kúl, há?
Kevés a a matéria, híg löttyel felöntve. Teccett volna a karaktereket jobban kidolgozni, kicsit belefeccölni energiát, hogy maradós legyen a történet, hogy üssön és utána legyen minek ülepednie.
Így csak az időnként megcsillanó (kúl) szövegek, a nem annyira sablon alap és Ben miatt az ennyi csillag.
Most aztán kíváncsi vagyok, a jó öreg Stone mit tud kihozni ebből a félkész sztoriból, a két pasi főszereplő eléggé eltalált választásnak tűnik.
Azt hiszem az első könyvem, ahol van némi remény, hogy egy nem annyira jó alapanyagból a film talán élvezhető.
Mondtam, nem vagyok kúl. Sajnálom.
Winslow ezt a könyvet is nagyon odatette, és engem megvett kilóra.
A történet a szokásos drogháborús, de megint más oldalát mutatja, mint az eddigi két könyvében. A szereplők sztereotipikusak de nagyon eltaláltak, nagyon a helyükön vannak, illenek egymáshoz és a történethez is. Zseniálisak a politikai szurkák és az okos poénok.
Néha nagyon a pengeélen táncolt Winslow a sztorival vagy a helyzetekkel, de egyszer sem billent át ripacsba, erőltetettbe vagy szánalmasan viccelődőbe.
A vége meglepett, de meglepett volna az is, ha nem így fejezi be.
Várom a következőt (és addig lehet, hogy előveszem a régieket), de addig is, ez megy a kedvencek közé.
2012. újraolvasás, megjegyzések:
-csak most vettem észre, hogy összefoglalja kb 2 oldalon a Drogháború történetét (jót mosolyogtam rajta)
-közvetlen Obama újraválasztása után a politika fricskák talán még viccesebbek
Recenziós példányként olvastam, és nagyon örülök neki, mert enélkül soha nem kerültem volna a szerző vonzáskörzetébe. Winslow nagyszerűen képes életszerű, de mégis groteszk szereplőket kreálni egy életszerű, de mégis groteszk világba, és nagyszerűen ötvözi a kegyetlen naturalizmust a könnyed szórakozással. Minden szereplőben vannak dimenziók, kivéve azokban, akiknek nincs szükségük erre, és minden történetszál egész kompletten van megalkotva ahhoz, hogy legyen értelme, és ne csak töltelék legyen. Kevés hibája van, néha nekem túl sok az értelmetlen káromkodás, pláne a szerkesztéssel együtt, aminek hatására például a könyv is kicsit erősen kezdődik.
Összességében az egyik legjobb Don Winslow könyv, ennél csak az előzmény tetszett jobban, bár ott lehet hogy a nosztalgia is bejátszott.
Igen, a történet és a szereplők némileg sablonosak, de a nyelv és a humor elviszi a hátán az egészet, nagyon pörgős, frappáns, remek a fordítás (vigyázó szemetek Varga Bálintra vessétek). Bővebben a blogon: http://amigalszanak.blogspot.com/2010/11/don-winslow-ba…
Nagyon jól megírt, pofátlan, véres alkotás Don Winslow-tól, aki biztos, hogy többet látott már, mint legtöbbünk, és még amikor humoros, akkor is fájdalmas mélységéig tudja megmutatni azt, amit talán annyira nem is szeretnénk látni.
(Én ezzel a címmel olvastam, a Vadállatok szerintem blőd és gagyi, nem az Agavé hibája – a fim jelent meg ilyen címmel, így a következő kiadásra már ők is azt kellett, hogy tegyék.
Vadállat: ez amolyan átlagosan arrogáns kifejezés, negatív talán, mégis, nem elég mély, nem elég karcos. Vadállat, ezt még a szeretőmnek is mondhatom egy lendületesebb, szenvedélyes pillanatban.
Barbár állat: Móricz Barbárok-ja, undor, rettegés, valami nem emberi az, amit felidéz, a barbár szó valami törzsi, zsigeri, igazi atavisztikus félelemre utal, nem holmi borgőzős, péntekesti vadállatozásra.
Azzal egyébként nagyon rendben vagyok, hogy a filmnek a Vadállatok címet adták. Azok ottan valóban csak vadállatok. A Barbár állatok kiherélt, szerencsétlen, kétpontos verziója lett a film, lélek és igazi mélység nélkül, és ezen a sokliternyi vér mitse változtat).
Népszerű idézetek
– Mi történt az erkölccsel? – sóhajtott Ben.
– Ugyanaz, ami a CD-vel.
Egy újabb, gyorsabb és egyszerűbb technológia lépett a helyére.
151. oldal
O kinyitotta a borítékot, és egy ajándékutalványt talált benne egy plasztikai sebészhez, „1 azaz egy darab mellnagyobbító műtétre.”
– Ugye ez valójában két darab mellre vonatkozik, ugye? – kérdezte anyjától.
– Biztos vagyok benne, édesem.
28. oldal
Bennel egyszer golfoztak. A Mustanggal lementek Torrey Pinesbe, annyira begyorsultak a speedtől, hogy álltukban lobogott a hajuk, a kilenc lyukat letolták olyan hét és fél perc alatt, úgy ütve a labdát, ahogy a kozákok vagdalták le a fejeket a kardjukkal.
49. oldal
…Chon istenigazából a republikánusokat utálja. Azt vallja, hogy az összeset le kéne vadászni, agyonlőni őket, akár egy rakás veszett kutyát, aztán belevágni őket egy baromi nagy gödörbe, végül leönteni rothadó testüket lime-mal, nehogy halloweenkor zombikként térjenek vissza.
51. oldal
Chon nem beszél valami sokat.
Akik nem ismerik őt, azt gondolják, azért nem beszél valami sokat, mert nincs szókincse.
Ennek éppen az ellenkezője az igaz – Chon azért használ olyan kevés szót, mert annyira szereti őket. Nagyra becsüli őket, ezért aztán meg akarja tartani magának mindet.
16. oldal
Ben a hűtőhöz lép, fog két Coronát, és kimegy.
Chonnak ad egy sört, nekidől a fehér korlátnak és megkérdi:
– Jót úsztál?
– Ja
– Cápák?
– Egyet se láttam.
Nem meglepetés: a cápák tartanak Chontól. A ragadozók felismerik egymást.
56. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- J.D. Barker: A negyedik majom 92% ·
Összehasonlítás - T. M. Frazier: Lawless – Törvényen kívül 90% ·
Összehasonlítás - J. D. Robb: Halhatatlan a halálban 90% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A búra alatt 87% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: A hívás 86% ·
Összehasonlítás - Maya Banks: Második esély 86% ·
Összehasonlítás - Gillian Flynn: Éles tárgyak 85% ·
Összehasonlítás - Skye Warren: The Knight – A huszár 82% ·
Összehasonlítás - Nic Pizzolatto: Galveston 79% ·
Összehasonlítás - N. Nagy Zoltán: Keselyű 94% ·
Összehasonlítás