A ​magyar nép hiedelemvilága 17 csillagozás

Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága

Úttörő ​vállalkozás Dömötör Tekla műve, amely hatalmas ismeretanyag birtokában, az eddigi munkálatok figyelembevételével és saját gyűjtéseire, kutatásaira támaszkodva összefoglaló képet nyújt a néphit valamennyi ágáról, ismerteti a néphitkutatás történeti előzményeit, a szaktudomány eredményeit, gondjait, feladatait. A néphit tárgyalása során áttekinti a magyar népi hiedelemvilág mitikus lényeit. Külön kis fejezetek foglalkoznak a lidérchez, a szépasszonyhoz, a hazajáró halottakhoz, kísértetekhez, a természeti démonokhoz fűződő hiedelmekkel s az ördöggel, a Lucával, a betegségdémonokkal, a sárkánnyal, kígyóval és más mitikus állatokkal. Elemzi a néphit tudományosaival, a táltossal, a garabonciással, a halottlátókkal, az ördöngős kocsissal, a tudományos pásztorral és boszorkányokkal kapcsolatos hiedelmeket, majd szól a mágia különböző fajtáiról – többek között a rontásról, igézésről, a serkentő mágikus eljárásokról, a szerelmi varázslásról – s a jóslás és a varázserejű szó… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1981

Tartalomjegyzék

>!
Corvina, Budapest, 1981
262 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631314383

Enciklopédia 6


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 41


Kiemelt értékelések

Bt_Dóri P>!
Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága

A magyar nép hiedelemvilága című kötet korántsem teljes, azonban a lehetőségekhez mérten igen olvasmányosan és szakirodalmi jegyzetekkel alátámasztva próbálja meg a lehetetlent… Hitvilágunk a kereszténység előtti időkből hipotézisek és régészeti leletek alapján lehetséges, melyet a téma kezdő kutatói a 18. századtól próbálnak megfejteni, kibogozni. De, mint azt tudjuk, a múlt elmúlt, történelemmé lesz és a teljes, valós képet, a mögötte sejlő valós okot, a hátteret ember nincs, aki száz százalékig rekonstruálni és magyarázni tudná. Ez a kötet sem vállalkozik erre, mégis próbál segítséget nyújtani az eligazodáshoz.
Keresi a kérdést, hogy az őseink egyistenhitben vagy a politeizmusban hittek, felsőbb lények esetleg, a boszorkányság, a sámánizmus, a kelet vagy a nyugat hatott hiedelemvilágunkra, a csodaállatok (csodaszarvas), a vérszerződés, a világ eredetének kérdése és még oly sok kérdésnek próbál választ adni.
A kezdeti ősvallás és néphit kutatás a 18. század körül kezdődött, ekkor készült – és Csengery Antaltól nagy támadást kapott – Ipolyi Arnold műve, a Magyar Mythologiát (1854), mely egyházi szerző lévén az ősmonoteizmus felé hajlott, azonban Csengery haladóbb szelleme megvétózta ezen álláspontját. A későbbi kutatók is utánajártak, feljegyeztek és próbálták megfejteni (Róheim Géza, Diószegi Vilmos, Dienes István, Hoppál Mihály, Ortutay Gyula, Voigt VIlmos stb.), a válasz és az igazság, valahol ott lapulhat valamely kutatásban… A kereszténység megjelenési a régi hitvilág háttérbe szorítását, üldöztetését is hozta. Kitér a boszorkányperekre és a reformáció, valamint a felvilágosodás korának néphitére is, bár igen röviden bemutatva. Nagyobb hangsúlyt és bővebb bemutatást kap a 19-20. századi néphit, melyben bemutatásra kerül az animizmus világa, a mitikus lények (lidérc, tündér, kísértet, természeti démonok, ördög és barátai, Luca, stb.)és az esetleges metamorfózisuk Szóba kerül a tudományosok csoportja, ahol a táltosról, garabonciásról, a halottlátóról és a boszorkányokról olvashatunk többek között. A gyógyítók és a mágia is bekerült a kötetbe, akár pozitív (gyógyítás, kötés), akár negatív (rontás, igézés) értelemben használták. A jóslás, ami valljuk be, manapság is sok ember fogalalkoztat, korábban is élő dolog volt, a varázserejű szavak, az ilyen laikus imák formái, folyamata. A természethez, a világ keletkezéséhez, a különböző jelenségekhez és az időjáráshoz is tartoznak hiedelmek.
A fenti témákat szemelvényekkel és részletekkel egészíti ki, közelebb hozva hozzánk az adott témát, valamint színes és fekete-fehér fotókkal hozzák közelebb a téma iránt érdeklődőket.

atalant IP>!
Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága

Bár a bevezetőben szabadkozik a szerző, hogy nem akar részletesen bemutatni minden hiedelmet és népszokást, nekem mégis hiányzott néhány helyen egy-egy bővebb bemutatás. Szívesen olvastam volna többet a sokszor csak félmondatos említéseknél. Ettől függetlenül nagyon érdekes volt, és azt mindenképpen elérte, hogy a jövőben szeretnék még kutakodni kicsit a témában.
Azt hiszem, ma ki is megyek, hogy megígértessem a gyümölcsfákkal a bő termést…

5 hozzászólás
Zoltán_Bálint >!
Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága

A könyv címe alapján úgy reméltem, hogy a magyar ősvallás lesz a könyv központi témája, ebben azonban csalatkoznom kellett. A könyv, ahogy a fülszövegben is le van írva, spoiler

Stitch >!
Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága

Egy kihívás miatt olvastam el és nagyon örülök, hogy ezt kellett elolvasni, vagyis ebben a témában, mert ez egy nagyon jó könyv. Olvasása közben folyamatosan jutottak eszembe olyan babonák, amiket mi is gyakorlunk, vagy legalábbis hallottunk róluk egész életünkben folyamatosan. Ezt aztán mindenki maga tudja, hogy mennyire hisz benne, vagy nem, de minden ember ismer ezekből elég sokat. Sok olyan is volt, amiről tudtam, csak elfelejtettem és jó volt erről gondolkodni, hogy ennek milyen realitása van. Én elég sok ilyen rítust láttam élőben is (pl vízvetés megigézett gyereknél), és ezek mindig hatásosak voltak. Aztán van olyan is, amit nem nagyon hiszek el.

A könyv sokszor összehasonlítja a magyar és külföldi szokásokat, keresve sok közös pontot vagy a dolgok eredetét.

Halhatatlan_Halandó>!
Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága

A 200 oldalból kb 60 oldal szól a lidércekről s a hasonlókról. Úgy 30 mítikus alak van benne, de nem egyezik a Magyar Zoltán: Bestiarium Hungaricum-bal levőkkel.

Kitér a történelemre, meg a minden mágiához kapcsolódó folklór elemre, hiedelemre, stb. De itt is hiányoltam pár helyen egy kicsit bővebb kifejtést, leírást.

Ebben is vannak képek, de nem kifejezetten a könyvhöz készült illusztációk, hanem régi illusztrációk, vagy éppen fényképek a népi szokásokról. (A képek nem tartoznak bele az oldalszámozásba, mint a másiknál.)

Itt nem hiedelemszövegek vannak, hanem boszorkányperekből szövegrészletek, és visszaemlékezések. 1981-es a könyv, és az anyaggyűjtések még régebbiek.

Itt azért megjegyezném az is, hogy a megigézés elkerülésére tett intézkedéseket még az én mamám is, pedig 1937-ben született. Vagy pl mondta, hogy aki átmegy a szivárvány alatt az nemet vált. Hát akkor mi mehetett még akár napi szinten is azoknál, akik a hatvanas években voltak öregek, s még az 1800-as években születtek?

Ilyen könyvet már nem lehetne írni. Olyan, mint az Asszonyok a nagycsaládban. Pont elkapta az utolsó generációt, amelyik tudott még mesélni


Népszerű idézetek

Ross>!

„Hát az úgy este, bizonyos időben mindig megvót, mikor megjelent a ludvérc. Ilyen nyomórúdszerű alakba. Ilyen hosszú, nyomorúdszerű… Mást nem lehetett látni. És akkor ilyen tüzet fosott, hát magyarán mondva… Hát ahova az hullott ugye, hát, meggyulladt. Nem mindig. Hogyha nem érte olyan helyen, akkor nem. De hát az olyan jelenség vót, hogy akkor több emberek irtóztak, és fétek tőle. És azt mondták, hogy ha valami olyan helyre ér, akkor az tüzet csinál. Hogy az meggyullad. Kazal, vagy ehhöz hasonló… Na, és ez ott járt és akkor, abba az időbe égött le a disznóól. Meg mit tudom én, ott Szenttamáson. Ilyen szalmatetős disznóól vót végig, és le is égött a disznóól. Hogy aztán attól égett-e le, nem-e, arra nem emlékszem. Hát azt mondták vóna állítólag, hogy hát talán attól. Így mondták, hogy a ludvérc, hogy megy és az tüzet idéz. Hát úgy szórta…” (Eperjessy Ernő gyűjtése, Zselicség.)

81. oldal

Odett>!

Mondjuk meg mindjárt elöljáróban: a magyar néphit nem túl gazdag mitikus természetfeletti lényekben. A múlt század kutatói – de még Ipolyi Arnold is – a fantáziadús mesevilágot, világszép tündéreivel, hétfejű sárkányaival együtt a néphit közvetlen forrásanyagának tekintették. Valójában azonban a mesékben szereplő csodalényekben: a kővé változni tudó boszorkányokban, a föld alatti birodalmakban uralkodó sárkányokban és hasonlókban a magyar nép nem úgy hitt, mint a néphit mitikus lényeiben. […]
A mese így kezdődik, hol volt, hol nem volt… Ha azonban valamely olyan mitikus lényről számolnak be falun, amelyet reálisan létezőnek tartanak, akkor mindig úgy kezdődik a történet: Ez igaz; Ez velem történt; Ez nem mese. Ilyenkor tudjuk, hogy valamely komolyan vett népi hiedelem elbeszélésére kerül a sor.
[…]
A magyar népnél a néphitben sokkal nagyobb szerepet játszottak a mitikus lényeknél a tudományosok, a különleges tudással, erővel felruházott élő emberek.

71-72. oldal

1 hozzászólás
Odett>!

A szivárványhoz különféle tilalom fűződik […], aki áthalad a szivárvany alatt, az nemet változtat, vagyis férfiból nő lesz, nőből pedig férfi.

193. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szivárvány
Rilla3>!

[…] így foglalta össze az egész kérdést: „A szépasszonyok is boszorkányfélék voltak, olyan tündérek.”

89. oldal

_minka_ IP>!

Ez a világkép mintegy azt fejezi ki: a körülöttünk lévő láthatatlan démonoktól csak keveset várhatunk, csak az ember maga az, aki sorsán javíthat.

74. oldal

Odett>!

Diószegi Vilmos a következő jellemző fő vonásokat állapította meg a magyar táltoshitben: a táltos révülése (transzba esése), az a hiedelem, hogy a táltosok fölös csonttal születnek, varázsló tevékenységük pozitív a közösség számára, a táltosok egymás közt viaskodnak, főleg állat vagy tüzes kerék formájában.

34. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Diószegi Vilmos · táltos
Odett>!

Népünk is ismerte a házikígyó fogalmát, mely a háznak és lakóinak szinte védőszelleme. Megölni nem szabad. Ennek legismertebb mondai megfogalmazása az a (Grimm-mesékben is szereplő) történet, melyben a házikígyó együtt étkezik a kisgyermekkel. A szülők véletlenül megpillantják a különös együttest, és gyermeküket féltve agyonverik a kígyót, de ezt a kisgyermek halála követi; a kígyó ugyanis a gyermek védőszelleme (vagy alteregója?) volt.

108. oldal

Chöpp >!

A szépasszony is, a boszorkány is táncolhat a viharban, forgószélben.

85. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boszorkány · vihar
Odett>!

A ráböjtölés technikája az, hogy amennyiben egy ellenségünket el akarjuk pusztítani, vagy legalábbis megbetegíteni, vagy egy tolvaj kilétét felfedni, akkor egy bizonyos időben, tehát a hét egy napján egy meghatározott időszakon belül teljes vagy részleges böjtöt fogadunk. Az időszak végén ellenségünk megbetegszik, vagy egyenesen meg is hal. Tehát önmagunk sanyargatásával kényszerítjük a természetfelettieket arra, hogy kívánságunkat teljesítsék.

156. oldal

4 hozzászólás
tengshilun I>!

Annyi bizonyos, hogy a XX. században az európai (s a magyar) falu hagyományos hiedelmei fokozatosan, de egyre gyorsulóan elhalnak, s ez természetesen pozitív jelenség. Néhány évvel ezelőtt még könnyen lehetett Magyarország néhány községében fényképet készíteni néhány közismert varázslóeljárásról: ma már kihalt az a generáció, mely ezeket valóban jól ismerte, tehát az új fénykép készítése lehetetlenné vált.

14. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Szendrey Ákos: A magyar néphit boszorkánya
Magyar Zoltán: Bestiarium Hungaricum
Luby Margit: Bábalelte babona
Ipolyi Arnold: Magyar mythologia I-II.
Hollódoktor: Szelídítetlen boszorkányság
Yliaster Daleth – Rhiannon Gwyddbwyll: A tündérek hagyatéka
Volkert Haas: Mágia és mitológia Babilóniában
Galadriel Waters – Astre Mithrandir: Roxfort titkai
Diane Canwell – Jonathan Sutherland: Boszorkányok
Petrovácz István (szerk.): Keleti szláv regék és mondák