Első kötete megjelenésekor még ünnepelte a költészetet. „Fetisizálom a verset: a vers győzelem!” – írta akkortájt, majd nemsokára hallgatásba burkolózott. Amikor újra megszólalt, romantikus lelkendezésének vulkánjai már kialudtak, s versei buja vegetációját kaktuszos sivatag váltotta fel.
A kitömött madár mintha csak folytatása, sőt betetézése volna a szerző életérzésében bekövetkezett nagy fordulatnak. Már nem a versre, nem a leírt szavakra esküszik, hanem egészen egyértelműen a mindennemű gúzstól, megkötöttségtől mentes életre.
Regényének egy-egy epizódja irodalmunkban eleddig soha nem tapasztalt őszinteséggel szól a szerelemről, a testről. Mintha egy ember örökös menekülésének egyetlen stációját mutatná fel, mintha az ösztönök elementáris erejében fedezné fel azt az egérutat, amelyen „függetlenedni” lehet beteg századunktól.
A széles mederben áradó, nyelvében is erős, tömény, de ugyanakkor rendkívül olvasmányos mű helyenként mély ízű lírába csap át, mintegy… (tovább)
A kitömött madár 4 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1969
Kívánságlistára tette 1
Népszerű idézetek
Norvo, azt hiszed, nekem nem fáj az ilyesmi? azt hiszed, én nem tudom, hogy nem akartál egy szobában aludni velem, azt mondtad, hogy még soha nem aludtál moréval, és hogy nem is számítasz, mondd meg most nekem, elloptam én valamidet? az ágyba hugyozok éjjelente? büdösebbek-e a lábaim, mint másoknak, én nem szólok soha semmit, hallgatok, mert kérdem én tőled, hol lennék én ma, ha oly sértődékeny lennék, mint te, akinek ha azt mondja a főnök, hogy piano, halkan, még halkabban, akkor felállsz a zongora mellől, és elmész lefeküdni, te ezt megteheted, de én nem lehetek olyan büszke, mert én még tanulni akarok, ezer és ezer dolog létezik, amit még meg kell tanulnom…
106-107. oldal
s mint olyankor mindig, ha érvekre volt szükséged ahhoz, hogy valahogy áthidald azt az elkeseredett állapotot, melybe az emberi szavak juttattak oly gyakran, a szavak meg a rád irányuló tettek, behunytad a szemed, arra várva, hogy képzeleted kitermelje a valóság elleni mérget, hisz a valóság fullánkjaival tele volt a húsod, annak a valóságnak a fullánkjaival, amely ugyanakkor mérhetetlenül vonzott is, mint egy injekciós tű hatolt a bőröd alá, nyersen, erőszakosan, rést ütve a vénán, mintha csak az a vércsepp lenne a célja, mely sűrűn, kocsonyásan a karodon remeg, mint egy szederpuding a tányéron, miután a tűt kihúzták belőle;
119-120. oldal
gyerünk újrafesteni a szobrokat, az egyiknek a keze lötyög, puff, bele egy szöget, a másiknak a füle tört le, és nincs sehol, mintha a föld nyelte volna el; mit csináljak, kérdeztem az öregtől, nem engedhetjük a gyerekeket az utcára egy fületlen Szent Antallal; hagyjál békében, nem látod, hogy mennyi a munkám, faragj egyet, és ragaszd rá Ohóval;
182-183. oldal
miért igyekszel mindenkor mindent elodázni? éppen amikor csakugyan kívánod a beteljesülést, éppen olyankor huzódsz legjobban magad; megkíséreltél-e egyszer is megszerezni magadnak valamit, amit igazán kívántál? megkísérelted-e egyszer is érvényre juttatni akaratod a másokéval szemben, győzelemre vinni egy-egy elhatározásod, visszaütni; túlbecsülöd magad? lebecsülöd magad? gyáva vagy? közömbös?
22. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Illés Sándor: Sirató ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő / Pacsirta / Édes Anna ·
Összehasonlítás - Illés Sándor: Az utolsó napok ·
Összehasonlítás - Illés Sándor: A túlsó part ·
Összehasonlítás - Varga Zoltán: Életveszély ·
Összehasonlítás - Illés Sándor: Felszáll a köd ·
Összehasonlítás - Illés Sándor: Vihar után szivárvány ·
Összehasonlítás - Illés Sándor: Vihar a Tiszán ·
Összehasonlítás - Varga Zoltán: Szökés ·
Összehasonlítás - Illés Sándor: A reménység hídja ·
Összehasonlítás