Idézetek
A második világháborús történetek hallatán kevésbé érzem magam kiszolgáltatottnak a Ralph Lauren-öltönyös, pénzéhes ügyvédek előtt. Végül is, ha a családom túlélte Hitlert, Sztálint, földrengések, árvizek és éhínségek sorozatát, akkor pár amerikai ügyvédet majd csak én is túlélek valahogy.
Saját kis harcaim
272. oldal
Így vándorolnak a történetek a mi családunkban: pár nagyobb esemény vagy katasztrófa, egy-két jelenet, néhányat úgy találunk ki megsárgult fényképeket nézegetve, másokat meg úgy adnak tovább, addig ismételgetve őket újra és újra, mígnem az évek során éppen olyan homályossá nem kpnak, mint a mesék.
Árvíz, háború és dédanyám tükre
28. oldal
Elhidegülésünkért a kulturális különbséget okolom, és első szerelmemet, aki miatt nem szerethetek senki mást úgy, ahogyan azt kellene.
Furcsa, hogy Tom pszichológiát tanul, és mégis annyi baja van. Tipikus, mondja Marta, hogy a problémás esetekből lesznek a terapeuták. Éppen azért választják ezt a hivatást, hogy ne a saját bajukkal kelljen foglalkozniuk.
Emlékezetemben a régi vasárnap délelőttök hosszú, tündöklő gyöngysorként húzódnak gyermekkoromtól kamaszéveim végéig.
A Faustot egyébként nem szeretem, az a gondolat viszont nagyon tetszik, hogy maradjon meg a jelen pillanat, mert olyan gyönyörű. Mért kellett megírni azt a sok száz unalmas oldalt az ördögről meg a lélekeladásos ügyletről, ha elég lett volna ez az egy mondat is?
Rengeteg törpét és Hófehérkét rajzolok, kiragasztom őket magam köré a falra, hátha akkor nem fogok annyira félni.
34. oldal
Kiüresedett vitáink a Romániában keddenként öttől hétig vetített Dallas párbeszédeire emlékeztetnek. Bár a színészek ruhatára és autói mindig elkápráztattak minket, végül is általában arra jutottunk, hogy nincs ezeknek az embereknek semmi vitatkoznivalójuk. Kéne nekik egy hónap román kommunizmus, na, akkor már tudnának miről beszélni!
243. oldal
