Futu.re 259 csillagozás

Dmitry Glukhovsky: Futu.re Dmitry Glukhovsky: Futu.re

Minden jel arra mutat, hogy az orvostudomány már a mi életünkben felfedezi az öregedés ellenszerét. Örökké fiatalok maradhatunk, örökké fogunk élni. Vagy ha nem is mi, a gyerekeink már sohasem halnak meg.
Szép világ lesz: fiatal, egészséges, szép emberek világa. Olyan világ, melyben mindenki kiteljesítheti önmagát, megvalósíthatja az álmait, mert mindenre végtelen sok ideje lesz.
De valakinek ügyelnie kell arra, hogy a túlnépesedés ne rombolja le ezt a földi paradicsomot. Valakinek kényszerítenie kell az embereket, hogy felejtsék el állati ösztöneiket: ne akarjanak szaporodni többé.
Vagy ha mégis, vállalniuk kell a most már szinte elképzelhetetlen borzalmat: a halált!

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2019
604 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635040872 · Fordította: Földeák Iván
>!
Európa, Budapest, 2014
608 oldal · ISBN: 9789630799409 · Fordította: Földeák Iván
>!
Európa, Budapest, 2014
604 oldal · ISBN: 9789634050391 · Fordította: Földeák Iván

Enciklopédia 60

Szereplők népszerűség szerint

Jan Nachtigall 2T 717 · Sztálin · alkotó · Annelie · Basile 906 · Erich Schreyer · hentes

Helyszínek népszerűség szerint

Barcelona · Bábel tornya · bolhapiac · Szodoma


Kedvencelte 32

Most olvassa 31

Várólistára tette 190

Kívánságlistára tette 183

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

vöri P>!
Dmitry Glukhovsky: Futu.re

Objektív csillagozást ne várjon senki tőlem – ha Glukhovsky a bevásárló listáit adná ki, valószínűleg arra is 5 csillagot adnék, mert valószínűleg abban is megtalálnám azt, amiért számomra többet jelentenek az írásai. A kedvencelés már nem automatikus, és a könyv háromnegyedéig úgy gondoltam, ez talán mégsem kerül be oda is, de a végére csak megcsinálta. Ömlengeni tovább nem fogok, arra senki sem kíváncsi, meg én sem vagyok olyan.

Nem állítom, hogy bármi olyat hozna, amit ne lehetett volna már máskor, máshol látni – élet, halál, halhatatlanság, felelősség, hit, lélek, döntéshozatal, emberség – csupa csontig lerágott témák, már-már klisékké válnak, nem az a lényeg, hogy újat mondjon, hanem hogy másképp. Talán mégiscsak valami új? Pár dolgot szerintem bőven sikerült kiforgatnia annyira…

Jó hír a Glukhovskytól eddig ódzkodóknak, hogy talán ez az eddigi legkönnyebben fogyasztható könyve, hacsak valakit a bő 600 oldalas terjedelem nem tántorít el – bár úgy hallottam, ez sikk manapság. Nyit a populáris felé, van akció, pörög a cselekmény, nincs hiány szarkazmusból, gúnyolódásból sem. Én csöndben aggódni kezdtem, vajon elveszik-e mindeközben az a Dmitry, aki képes kilógni a sorból? De szerencsére még mindig ott van, mert szépen lassan megint ott találhatjuk magunkat a zavaros álmok, örvénylő gondolatok, kétségbeesett út- és válaszkeresés egybefolyó oldalain, fejezetein – végre újra otthon érzem magam.

Glukhovsky ezúttal a horizontális börtönök világából (lásd Metró-regények) a vertikálisokra vált – a halhatatlanság elérését követő népességrobbanás az emberiséget kilométer vastag átmérőjű beton-kompozit felhőkarcolókba űzi, ahonnan nincs kiút, hiszen nincs hová, nem maradt talpalatnyi szabad hely sem – legfeljebb a tetőn. Gondolom mondanom sem kell, milyen hangsúlyos ebben a regényben is a társadalmi kérdések boncolgatása.
A főhős sem egy különösebben heroikus figura, még csak nem is bámulatosan okos, vagy emberfeletti képességekkel rendelkező, csak egy csavar a gépben, vagy báb, akit zsinóron rángatnak. Felváltva a jelen és a múlt visszaemlékezési fokozatosan bontják ki a háttérben rejlő titkokat, ok-okozati hálókat – bár azt hiszem nem árulok el azzal semmit, hogy a válasz igazából rém egyszerű.
Szerencsére a felvetett kérdésekre sokféle választ, hitet, gondolkodásmódot bemutat, hogy néha már te se tudd hirtelen, te kivel is értenél egyet, mit tennél, mi a helyes, ha egyáltalán létezik olyan.

Glukhovsky változik, ha szabad ilyet mondani, érik, tanul, fejlődik, és már nem tartok tőle, hogy elveszne közben. Továbbra is csak ajánlani tudom, de csak annak, akinek van hozzá gyomra, hogy elmerüljön nyakig a mocsokban, kizárja a valóságot, és hagyja, hogy felrázza, kiforgassa, amit olvas. Biztos enélkül is jó, izgalmas meg fordulatos disztopikus sci-fi, csak számomra értelmetlen ezzé csupaszítani.

1 hozzászólás
luthienlovemagic IP>!
Dmitry Glukhovsky: Futu.re

Először a hangulatot említeném. Egy disztópiához mérten kellően nyomasztó, bekúszik a bőr alá, és ott motoszkál még akkor is, amikor éppen mást csinál az ember. Tartós és levakarhatatlan a hatása, ami arra késztet, hogy tovább olvassuk a könyvet. Néha ugyan pillanatok erejéig enged a szorításon, de ezen kívül végig tartja a baljós hangulatot, ami nagyon is illik a történethez. Ebben nagyon erős a kötet.

A hangulathoz sokat hozzátesznek a leírások is, amik pazarul sikerültek. Nagyon tetszett az a részletesség, ahogy a szerző leírta az egyes tornyok belsejét és a külső kinézetét, a fürdőt, a kerteket, parkokat. Minden mesterséges négyzetcentiméterüket. Vagy éppen a temetőt, ami másért volt nyugtalanító, mint a mai megfelelője. Aprólékosan jelenítette meg őket, ami olyan érzést keltett bennem olvasás közben, mintha én is a főszereplővel járnám végig a helyszíneket.

Áttérnék a negatívumokra, amiből kettő van, a világépítésben tátongó lyukak és a terjedelem.

Először folytatnám az utóbbival. A Futu.re erősen túlírt, túlbonyolított és terjengős. Nagyon lassú a történetvezetés, méghozzá egészen a végéig (kb. az utolsó 50-60 oldalig), ahol van egy kis időugrás, és végre beindulnak a lényegi események. Az addigi csak előkészítés, amiben úgy érzem, rengeteg a felesleges oldal. Egyszerre sok és egyszerre kevés. Mert hiába nagy maga a terjedelem, de sok helyen nem kellően kidolgozott a cselekmény, csak bele-belekap ebbe vagy abba a szerző, ami miatt kaotikussá válik az összkép.

Ez az összevisszaság át is vezet a világépítés hibáihoz. Képletesen végig meglazult pilléreken inognak a tornyok, sőt, egész Európa, és velük együtt maga a megalkotott világ is. Több rajta a seb, mint az ép rész, így csoda, hogy nem esett szét tőle a regény. Ebből adódóan nem értettem, hogy működhet egy ilyen világ, mert az alapjait alig ismerjük meg, alig tudunk meg valamit a felépítéséről, ami hihetetlenné teszi az egészet.

Összességében a Futu.re egy nyomasztó hangulatú disztópia részletes leírásokkal és erős írói hanggal. Viszont túlságosan terjengős, és a világépítésben is sok a lyuk. A végére magam sem tudtam eldönteni, hogy tetszett vagy sem, amit olvastam. Disztópiakedvelőknek érdemes elolvasni, mert magával ragadhatja őket a hangulat, viszont a hibái ronthatnak az olvasmányélményen.

A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2019/10/01/konyvkritika_…

Morpheus>!
Dmitry Glukhovsky: Futu.re

Kénytelen vagyok ötöst adni rá. Pedig az elején idegenkedtem a kegyetlenkedések túlzott naturalizmusától, ezért három és félről indult, de aztán beláttam, hogy pont ez adja meg az erejét, teszi élővé nemcsak a szenvedést, hanem minden mást is amit átélünk a főszereplővel, legyen az szerelem, szeretkezés vagy szeretet. Főszereplőnk nem kétdimenziós papírfigura, hanem hús-vér ember. Ember, akiben benne van a legmélyebb mocsok és a legnemesebb jó is – ahogy bennünk mindannyiunkban is –, és ebből merít, attól függően, hogy éppen hol tart az útján. Mert igen, bejár egy utat, megért és érez, döntéseket hoz, és a végén felelősséget vállal önnön sorsáért, életéért, önmagáért és másokért is.
Ez egy egzisztencialista sci-fi, ha eddig nem volt ilyen, hát most már van. Ráadásul nem csak a halállal foglalkozik a halhatatlanság ürügyén, hanem a szabadsággal, a szeretettel és az életünk értelmével is.
Ez az általam olvasott legjobb Glukhovsky könyv.
Csatolnék ide pár idézetet, ami a könyvet olvasva többször is eszembe jutott:
http://moly.hu/idezetek/223407
http://moly.hu/idezetek/241450
És a vége felé egy másik is, amely arról szól (már nem emlékszem, hogy konkrétan hol és kitől olvastam), hogy mindig, minden helyzetben van választásunk. Nem kell minden áron túlélni, csak a gyáva ember árul el mindent és mindenkit a túléléséért.

MóroczMárk>!
Dmitry Glukhovsky: Futu.re

Ajjj kedves Dmitry, mekkora kihagyott ziccer :(

A könyvet úgy képzeld el, mint a Szép új világot.
Szteroidon.
A halhatatlanság már nem kérdés. Választás és lakhely függő.
A gyermekvállalás tabu. Mármint a rendes ma is ismert módja szerint.
Főhősünk a halhatatlanok sorát erősíti, tök menő maszkos csapatban rajtaütéseken dolgoznak ahol az illegálisan szülő családokat kapják el, és kapnak egy kis öregedésgyorsítót.
Aztán történik egy haláleset.
Majd visszaemlékezünk főhősünk internátus korabeli éveire.
Tiltott szerelem.
Menekülés, forradalom, lázadás.

Minden van. Úgy látszik Glukhovsky próbált nagyon sokrétű történetet írni, amivel semmi baj nincs. A végeredmény viszont olyan, meh..
Ezt a könyvet úgy tudnám elképzelni, hogy ketté szedi. Vagy háromfelé. Az internátusi évekbe visszaemlékezés vagy 4-5 fejezeten keresztül megtörténik, de érdemi információval nem szolgál. Ezt vagy ki kellett volna jobban fejteni, vagy kihagyni ez egészet.
A legnagyobb problémám az a könyvvel, amit sokan már leírtak, hogy túlírt.
Itt ott bőven ki lehetett volna nyesni pár részt.

Viszont amiben Glukhovsky zseniális még mindig, az az atmoszféra teremtés. Ebben valami istencsászár ez az ember.

2 hozzászólás
catnipthief>!
Dmitry Glukhovsky: Futu.re

Egész komoly fejtörést okozott, hogy három és fél vagy négy csillag legyen a végén, de végül szigorú voltam. Glukhovsky világait mindig is nagyon csíptem, igaz, a Metró világát jobbára csak a játékokon keresztül ismerem egyelőre, na, majd valamikor, de ugyanúgy beszippantott a Poszt helyőrsége, mint a Szürkület maja dzsungele vagy a Text Moszkvájának kásás tele. Itt kezdődik az első problémám, na, nem mintha a Futu.re rémálom-forma, utópisztikus, túlnépesedett, 25. századi Európája ne lenne erős háttér, de szerintem az eddig általam olvasott Glukhovsky-khoz képest nem elég eredeti, de ami nagyobb baj, hogy nincs igazán megfestve sem. Az arcunkba van kenve egy raklap, jelenleg is nagyon égető társadalmi, szociális meg emberjogi kérdés, de ezeknek nincs valódi történelmi-politikai háttere, nem sokat tudunk meg a regnáló hatalomról, csak úgy…tudod, van. Akciófilmesen pörög az egész, sok a katarzis, baromi erős az atmoszféra, bunyó, lövöldözés, nemi erőszak, bombák, $@!%, van minden, de akkor meg belefért volna 300 oldalba is. És itt kapcsolódik be a következő probléma ezzel, hogy ha már ennyire túl van írva, ami egyébként az összes Glukhovsky-ról elmondható, akkor mindezt az ebben a formában felesleges leütést lehetett volna a hatalom arcának és működésének további árnyalására is felhasználni.
Viszont amit akar, azt következetesen viszi végig, és meglepően király, váratlan csavarokat dob be itt-ott, ráadásul tök természetesen adagolja ezeket, nem pedig olyan hatásvadász, idegesítő módon lebegteti, hogy majd a végén skubizzak, mekkora twist jön. A főbb karakterek sincsenek a lelkük iszamos mélyéig kidolgozva, de azért egy bizonyos fokig szerethetővé tudnak válni, van némi adhoc fejlődési ívük, lehet nekik örülni, haragudni rájuk, szóval ez úgy rendben volt.
Elég bátran feszeget elég jó kérdéseket. Mint pl. a gyerekvállalás itt már nem annyira magától értetődő joga és a családalapítás felett érzett büszkeség, öröm és esély a teljes emberi életre, szembeállítva annak ökológiai és társadalmi következményeivel, ha úgy tetszik, pragmatikus feleslegességével.
Vagy ahogy eljátszik az oltás, mint korlátozó, vagy akár fegyelmező eszköz lehetőségével.
Vagy hogy vajon megértünk-e már a halhatatlansághoz, vagy pedig hiába a technika, el kéne végre felejtenünk, hogy istent játszunk? El bírjuk hinni, de nem vagyunk azok.
És külön király, hogy amikor a konkluzióhoz érünk, nem kapunk egyenes választ, hanem csak tovább cakkozza a fejünkben a kétségek mozaikját, lehetőséget ad arra, hogy mérlegre tegyük ebben a még relatív épeszű, de láthatóan már megőrülő, ijesztő jelenben a személyes meggyőződéseinket akár.
Én meg szeretem az ilyen lobbantgatós, elgondolkodtatós könyveket, még ha a fentebb vázolt komolyabb fenntartásaim miatt morcos is leszek tőlük időnként.
Összességében nem okozott csalódást, jól szórakoztam, de az biztos, hogy eddig a Futu.re Glukhovsky számomra leggyengébb könyve. De azért érdemes volt elolvasni. Felejtsd el a halált.

Spaceman_Spiff IP>!
Dmitry Glukhovsky: Futu.re

„Klasszikus disztópikus felállást kapunk tehát, ahol a főhős, a rendszer kiszolgálója egyszer csak ráébred a rendszer embertelenségére, és egy szerelem miatt – Orwell óta mindenki ehhez a kliséhez nyúl? – szembekerül vele. Azonban pont azért, mert a cikk elején említett orosz szerzők sokszor ezekből az unásig ismert klisékből képesek valami megrázót kihozni, az ember bizalmat szavaz Glukhovsky-nak. Igen, lehetne potenciál ebben a regényben, hiszen számtalan érdekes és a mai nap is égető kérdést dob fel: egyéni önfeláldozás a társadalom üdvéért, túlnépesedés, bevándorlás, szűkülő erőforrások, azok egyenlőtlen elosztása, a panem et circenses elve, a demokrácia álságos volta, terrorizmus, politikai elnyomás, a gazdasági elit túlhatalma etc., megterhelve mindezt az öröklét morális kérdéseivel, a gyermektelen társadalom képével és a kegyetlen internátusok világával. Soknak tűnik? Az is. Ugyanis Glukhovsky mintha egyik kérdéssel sem foglalkozna igazán. Mindenből kapunk egy picit, de semelyik sem válik igazán markánssá – de ami a legfőbb baj, hogy igazán egyedivé sem. Ugyanis minden ötletét láttuk már máshol, jobban kidolgozva. Lehet azzal menteni a könyvet, hogy nem sci-fi, és ez az érv ideig-óráig meg is állja a helyét. De olvasás közben érezzük, hogy ez nem egy regény, ami sci-fi elemeket használ, hanem egy science fiction regény. Éppen ezért bosszankodok azon, hogy nem konzisztens a világképe – ha halhatatlanok az emberek, akkor miért használnak olyan technológiákat, amik a XXI. század elejére a nyugati világ minden állampolgára számára elérhetőek, és a fejlett technikát csak a hologram és más olcsó sci-fi kellékek jelképezik? Miért ezt a fejlődési utat választották? Miért nem léptek ki az űrbe – erre még utal is a könyv, de nem fejti ki, mintha csak véletlenül a szövegben felejtette volna a szerző ezt a részt egy korábbi kéziratból. És mint mondtam, ez szinte az összes ötletére igaz, mindegyik kidolgozatlan. Ha csak a sci-fi műveknél maradunk, szinte mindre találunk jobban kidolgozott és érdekesebb példát. Ha az internátusok világa érdekel (ami annyira nem is sci-fi ötlet), leveszem a Végjátékot a polcról, ha a halhatatlanság, akkor tessék, ott van a Pandóra csillaga, de beugrik Richard Morgan Valós halála, ahol a több száz éves milliárdos arról elmélkedik, mennyire belefásult az öröklétbe. Tornyokba zsúfolt emberiség? Nemsokára jön a High Rise, Ballard regényének filmváltozata, ugyanez, ötven évvel korábbról. Halálraítéltek üldözése? Logan futása. Gyermek nélküli társadalom? Az ember gyermeke. És ezek még csak a nyilvánvaló sci-fi párhuzamok.”

A regény sok egyéb jellemzője a teljes cikkben:
http://www.prozanostra.com/iras/halhatatlansag-nem-eleg…

Profundus_Librum>!
Dmitry Glukhovsky: Futu.re

Azt, hogy mitől annyira nagyszerű könyv a Futu.re, elég nehéz megfogalmazni. Hiszen arról nincs szó, hogy egyedülálló lenne a műfajában, hiszen klasszikus sci-fi panelekből építkezik. Kicsit olyan, mintha Az ember gyermeke (legalábbis a film), a Végjáték és a Helyet! Helyet! lenne összegyúrva, majd nyakon öntve egy nagyon súlyos morális dilemmával, a végeredmény mégis „kellemes”, könnyen fogyasztható (a néha bizony álmosító dagályosságnak nyoma sincs, ellentétben a Metro-regényekkel), már-már populáris formában, de azért az igényes nyelvezetről nem kell lemondanunk. Ráadásul – függetlenül attól, hány hasonló tematikájú regényt olvastunk már – nem lehet előre tudni, mi lesz a vége, többek között ezért ez lett magasan a kedvenc Glukhovsky kötetem.

Az igen vaskos kötetben a cselekmény két szálon fut. A fő szál Jan épp aktuális élettörténetét meséli el, míg a másikban, ami néha-néha bukkan fel egy-egy fejezet erejéig, Jan gyermekkorának és megpróbáltatásainak lehetünk szemtanúi. A két idősík váltakozása tökéletesen alkalmas arra, hogy a dekadenciába hajló, mégis szánni való társadalomról pontos képet kapjunk, sőt, így a szereplő folyamatos karakterfejlődése is könnyedén tartható a regény fókuszában. A Futu.re ugyanis amellett, hogy vérbeli – talán „túlságosan is” (nem, olyan nincsen!) véres és megrendítő – disztópia, igazán elgondolkodtató (és sokszor megható/elszomorító), filozofikus hangvételű fejlődésregény, útkeresés is. A komoly mondanivalót szerencsére a szerző nem tudálékosan, szájbarágósan adagolja az újabbnál újabb szörnyűségeken lassan már meg sem lepődő olvasónak, ellenkezőleg, a regény tele van akcióval, izgalmas kalandokkal, fordulatokkal, a finnyásabb (liberális gondolkodású) olvasói rétegek sokkolására alkalmas jelenetekkel vagy éppen „politikailag inkorrekt” párbeszédekkel. Ezek miatt a kényes témák miatt a melegeknek és azoknak, akiknek a vallás/isten – tényleg – tabu/szent, nem is tudom teljes szívemből ajánlani a regényt, nehogy felesleges felzúdulás legyen belőle…

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2015/04/dmitry-glukh…

Deidra_Nicthea I>!
Dmitry Glukhovsky: Futu.re

Sokat akar markolni, de nagyon keveset fog. Valahogy a szerző számomra már a Metróban sem tudta jól megfogni az E/1-es nyűglődést, de ott legalább a világépítés koherenciájára nem volt panaszom spoiler; ennél valamiért úgy érzem, hogy a világban tátongó lyukak olyanok, amiket amúgy a technológia fejlettsége meg tudna oldani, de mégsem oldja, mert akkor nincs konfliktus. Az elején elég izgalmasra sikerült a felépítés, aztán a közepére nagyon súlyosan leült az egész nekem (alig akaródzott haladni vele), majd a végén megint felpörgünk egy picit, de nem nagyon. Nem is az a baj, hogy utálom vagy szeretem a főszereplőt: inkább az, hogy annyira nem vált ki belőlem semmit a karakter, hogy istenigazából nem is érdekel, hogyan dobálják a körülmények ide-oda – mert hát azért valljuk be, egészen az utolsó oldalakig Jan nem sok mindent csinál, csak klisésen sodródik az árral. De legalább korrektül le lett zárva, az is valami. :D Szóval nem rossz ez – csak nem is jó.

_BenGa>!
Dmitry Glukhovsky: Futu.re

Glukhovskykal úgy vagyok, hogy az elején nagyon nem akarom, de utána egyszerűen nem bírok betelni vele.

Az általa vázolt jövőkép végtelenül nyomasztó, egyszerűen borzasztó olvasni, de az ember mégsem teszi félre, hiszen tudni akarja, hogy fog végződni a történet.
Kell az emberiségnek a halhatatlanság? Készek lennénk egy ilyen nagy horderejű dolgot kezelni? Egyszerre elgondolkodtat és kétségbe ejt a mű: tényleg így viselkednénk ha a végtelenségig léteznénk?

Egyértelműen ajánlott könyv, csak ne akkor kezdjünk bele, amikor rossz passzban vagyunk.

12 hozzászólás
KillerCat>!
Dmitry Glukhovsky: Futu.re

A rengeteg leírás miatt vontam le fél csillagot,egyébként fantasztikus könyv.


Népszerű idézetek

Morpheus>!

Tudod a rendszer addig áll, amíg mindenki hisz benne. Leginkább attól félnek, hogy az emberek elkezdenek gondolkodni.

375. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hit · rendszer
Ezüst P>!

Amikor rám mosolyog a sors, vissza kell mosolyogni rá.

95. oldal (Európa, 2019)

BakosJuci>!

Nem tudom, mikor nőtt úgy hozzám ez a kis csomag. Nem mondhatnám meg, melyik nap. Éjszakáról éjszakára, sírásról sírásra, pelenkáról pelenkára történt. Kívülről úgy látszik: a gyerek elhasználja a szüleit, elnyüvi az idegeiket, erejüket, életüket – mindent önmagára használ, s amint semmi sem marad belőlük, egyszerűen kihajítja a szemétbe a kiürült papát és mamát, és kész.
Belülről nem így néz ki: nem felfal, hanem magába szív. És nem sárga ürülékké, nem bélsárrá változik minden perc, amit vele töltesz. Tévedtem. Minden óra benne marad, ezernyi sejtté változva. Látod minden vele töltött idődet, minden erőfeszítésed benne – tessék, itt van, nem tűnt el. A gyerek belőled lesz, és minél többet adsz neki magadból, annál drágább neked.

526. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyermek · gyermeknevelés · idő · széklet, székelés · szülő
Ezüst P>!

Senki nem döntheti el helyettem, milyen legyen az életem. Igaz?

325. oldal (Európa, 2019)

gcsecsey>!

Ugyan mi értelme a lélek halhatatlanságáról kamuzni manapság? Hisz lelket már régóta senki sem használ!

5. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jan Nachtigall 2T 717
gcsecsey>!

Ki találta ki, hogy könnyű elmondani az igazat? Már ez is hazugság.

Kapcsolódó szócikkek: Jan Nachtigall 2T 717
Ezüst P>!

Ha meghalok – azt jelenti, hogy éltem.

372. oldal (Európa, 2019)

Naia>!

A szépség szereti az árnyékot, árnyékban születik a kísértés.

9. oldal

gcsecsey>!

Melyik a jobb: olyan embernek tűnni, aki titkos missziót hajt végre, vagy idiótának – vagy gyávának? Nem könnyű választani.

92. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jan Nachtigall 2T 717

Hasonló könyvek címkék alapján

Justin Cronin: A tükrök városa
Tatyjana Tolsztaja: Kssz!
Agustina Bazterrica: Pecsenyehús
Tatyjana Tolsztaja: A macskány
On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
Jandácsik Pál: Néma magzatok
Zsivicz Norbert: Zárt Birodalom
José Saramago: Vakság
J. D. Robb: Meztelenül a halálba
Benyák Zoltán: Az utolsó emberig