Az ​ördöngös Caprioli (Caprioli 1.) 82% 70 csillagozás

Az élet nagy tanulsága, hogy hinni kell a mesékben és az ismeretlen csodákban :)
Egyszerűen az utóbbi évek egyik legnagyobb csodája nálam a Moly és benne a kihívások, nem az első és remélem nem az utolsó olyan ismeretlen könyv amit valami furcsa kategória miatt kezembe veszek és elvarázsol.
Imádtam főleg azért mert semmilyen előzetes elvárásom nem volt, valami könnyedre vágytam és meg is kaptam maximálisan.
Egy igazi nagy probléma volt a könyvvel, hogy nem vagyok tíz éves fiú, mert akkor most szárnyalnék a magasban, így csak kicsit a föld felett repkedtem.
Kalózok, tengeri kígyók, arany, ármány és tengeri kalandok minden mennyiségben, nagyon pergő, olvasmányos, nem túlbonyolított, egyszerűen azt hiszem kategóriájában tökéletes mű.
A magyar szál még inkább szerethetővé teszi és Habakuk.( a nevet hallottam már de sosem tudtam honnan származik)
Nem ragozom tovább, unokaöcsém megkapja a nyárra, és kezdjen vele ami neki tetszik így letesztelem mennyire tudok fiú szemmel gondolkozni.
Anyucik ha fiú gyereknek nyári olvasmány kell ezt válasszátok, és mielőtt kezébe adnátok kötelező saját magatokon is letesztelni.

Végülis nem volt rossz, de:
– minden probléma túl könnyen megoldódott, szinte magától.
– voltak benne érthetetlen és megmagyarázhatatlan természetfeletti dolgok.
Viszont:
– lekötött, a vége pedig egész kíváncsivá tett. off
Szóval egynek el lehet olvasni, egész jó volt.

Capriolinak nincs egy pihenésnyi ideje sem, kaland kaland hátán zúdul rá. De ő higgadtan, eszét használva mászik ki belőlük, így nekem nem sok izgulni valóm maradt: csak kényelmesen hátradőltem székemben, és kétkedve-mosolyogva (bár én az ilyet mindig elhiszem! :-)) olvastam a kalandok végkifejletét. (Egy volt túratársam jut mindig eszembe az ilyen típusú szereplőkről: ha időnként elkalandozott tőlünk túra közben, este kíváncsian vártuk az élménybeszámolóját, amelyet csak hangos kacagásunk szakított félbe időnként a legjobb részeknél. pl. ömlött a vér a bakancsából, stb.)
Caprioli nemcsak az eszét, de a szívét is használja, amire szüksége is van a Satan Diabolival való párbeszédeiben.
Fontos tanulsága még a könyvnek, hogy merjük más szemmel látni a dolgokat, különben úgy járunk, mint Bull kapitány.

Amikor kezembe vettem ezt a könyvet, és már rögtön az elején olyan elvetemült dolgokkal találkoztam, mint a cápán lovaglás (cápagolás? :D), azt gondoltam, hogy „na, hagyjanak engem békén az ilyenekkel, már teszem is le!” Viszont ennek ellenére valahogy mégsem akart „letevődni”, és csak olvastam, olvastam és olvastam. Egyáltalán nem az én történetem, mégis megfogott, ki érti ezt? Az „én és a könyv” molyos előrejelzése szerint is csak 74%-osan tetszett volna nekem, mindennek ellenére most adok rá 5 csillagot, mert valami megfoghatatlan van benne, ami magával ragadott.

He-he! A 70-es években ez nekem kimaradt, viszont most pótoltam! A hihetetlen kalandok olvasása közben hol Münchhausen báró diafilmen!!!! látott kalandjai ugrottak be, hol meg a Faust-Mefisztó duót láttam magam előtt Caprioli és Diaboli párbeszédei közben. Kalapemelés Dieter Ottnak, amiért beletette a magyar-szálat, bár lehet, hogy azért, mert ő is olvasta valamikor Háry Jánost… :D!

Amióta az eszemet tudom ez a könyv ott vár polcon, hogy valaki végre elolvassa. Gyerekként többször elővettem, mert a borítóján a tengeri szörny nagyon tetszett. Egyszer kétszer el is kezdetem, de az első egy-két oldalnál sosem jutottam tovább, pedig rengeteget olvastam már akkor is és nem csak egy műfajt. A szerző részéről ötletből nem volt hiány, de nekem nem állt össze egésszé a történet, inkább csak az azonos szerepelők sok különböző és abszurd története lazán összefűzve. Nekem túl sok volt a különböző történetek felvillanása, amitől nem tudott igazán magával ragadni a könyv, mert az egyik történet vége már a következő kezdetébe csapott át, viszont ezek hangulata teljesen eltérő volt. A kevesebb néha több.

Bár a könyv ott volt gyerekkoromban is a polcon, valahogy nem került a kezembe. Most elolvasva viszont nem tudom, hogy igazából tetszett-e vagy sem. Voltak részek, amik teljesen magukkal ragadtak, de voltak olyanok is, ahol elgondolkodtam rajta, hogy mégsem olvasom el a könyvet. Amúgy ez egy szórakoztató gyerekkönyv és valószínűleg egy 10-13 éves gyermeknek még tetszhet is. Én kicsit soknak találtam Caprioli gróf kalandjait.

Középgyengénél valamivel jobb Münchhausen-utánzat, tele olyan dolgokkal, amiket egy mai gyereknek már sűrűn lábjegyzetelni kéne. Kérdés: minek ilyet írni, mikor ott van az eredeti, ami tökéletes?

Nem igazán az én stílusom ez a fajta humor, meg a Münchausen báró sem tetszett. Nekem nagyon groteszk volt.

Gyermekkorom nagy szerelme, nem tudom hányszor olvastam, de a kötet eléggé megviselt, ronggyá olvasott állapotban volt. Gyerekeknek ideális olvasmány, kalandos, fordulatos, fantáziadús.