A jáde átka 55% 31 csillagozás

Az értékelések alapján nem sokra számítottam, nekem mégis felkeltette a figyelmemet. Végül nem csalódtam akkorát, amekkorára számítottam.
Kellemes olvasmány volt, a nyelvezete kifejezetten gördülékeny olvasásra adott lehetőséget, egy-egy részlet finomságába olykor beleborzongtam.
Maga a történet… erről nehéz írnom. Először is le kell szögeznem, hogy teljesen másra számítottam. A cím alapján, az eleje alapján. Voltak részek, amiknek egyáltalán nem értettem a funkcióját, mintha az író csak belerakta volna őket a történetbe, hogy több oldal legyen. Maga a nyomozás semmi volt, egy érdekes krimiszerűségre számítottam, de aztán teljesen más jött ki belőle.
Nem volt rossz, számomra egy különleges élmény volt olvasni, de mély nyomot nem hagyott bennem.

„Diane Wei Liang a kortárs kínai irodalom új csillaga. A kínai diáklázadás résztvevőjeként szemtanúja volt a Tienanmen téri vérengzésnek, ezért el kellett hagynia otthonát. Világnyelveken megjelenő regényei eleddig hazájában cenzúrázott, „puskaporos témákat” dolgoznak fel, miközben a modern kínai nő ideálját leplezetlenül tárják elénk.” – írja a hátoldalon az Ulpius – hát a lóf**t.

Szokott tőlem piros pontokat kapni a kiadó, de most…? Még a szerző nevét is rosszul írják! A fél „keresztnevét” betördelték családnévnek…
Először a néniről: talán a kínai Janet Evanovics akar lenni, hősnője fiatal szingli nyomozónő, már csak az a baj, hogy se írni nem tud nagyon, se humora nincs. Ugyanis ez utóbbi menti meg az alázástól Evanovichot is, hogy nem gondolja magát vérkomolyan, sőt. Helyette teremtett egy kedves, bohó főszereplőt, akin lehet nevetni. Stephanie Plum messze felette van ennek a Meinek, aki ebben szerencsétlenkedik.
Liang emigrált, de nem tudom, minek. Talán küldték… Mert ez a „szerecsenmosdatás”, amit ő művel, gáz egy politikai emigránstól. Hiába említi fel még a maoista rendszer tömeggyilkosságait is, mégis a borítsunkfátylatamúltra-elvű, elnéző elv(telenség)et követi.
És stílusa sincs, erőlködő, sőt, zavaró magyartalánságok „színezik”… nem is érdekes, hogy a fordító, Mrs.Gálvölgyi hibái-e ezek, a regénynek már mindegy.

Hát nem kell tőle sokat várni, akkor nem lesz csalódás. Nem egy nagy valami.

Az eleje nagyon unalmas volt, onnantól kezdve vált érdekessé számomra, hogy Mei megkapta Csen bácsitól a feladatát. De sajnos, az csak a regény felénél (kb) következett be.
Jobbat vártam…

Nem volt rossz, de én sokkal jobbra számítottam. Nem arról szólt, amire a cím alapján gondoltam.
Kicsit szaggatott volt; nagyon zavartak a rövid mondatai, amik számomra megnehezítették az olvasást.

Kortás írónő. Morális kérdéseket boncolgat.
Én is detektívregénynek vártam. A könyv felénél már csak az fogalkoztatott, hogy még meddig marcangolja magát és mikor kezd el végre a megbízatásával foglalkozni.
Számomra megdöbbentő az a Kína, amit a regényén keresztül megismerhetünk.

A kínai mindennapokból, hagyományokból, történelemből sok minden átjön, de a történet szerintem langyos, a párbeszédek közhelyesek, az egész kicsit TV sorozat ízű, sablonos.

Nyomozós történetre számítottam, pergő és érdekes cselekménnyel. Ahhoz képest nagyon sokáig tartott mire rászántam magam a befejezés elolvasására. Évekig a polcomon kallódott a kötet, most már kicsit bánom, hogy akkor nem fejeztem be és ajándékoztam el a könyvet.

Ez olyan nagyon, nagyon, nagyon unalmas volt! Még amikor történt benne valami, akkor is majd bealudtam. (Pedig én bírom az unalmas könyveket.) Azért nem leszek igazságtalan, voltak benne részek, amik majdnem jók voltak. Viszont az megint negatívum, hogy semmi sincs lezárva a történetben, és semmiféle utalást nem kapunk, hogy mi lesz a szereplőkkel. Csalódás volt.

Sokkal jobbra számítottam.Nagyon sok a szereplő,és mindenkit csak felületesen ismerünk meg.Nem tudjuk a szerelmi szál végét,nem tudjuk igazából hogy halt meg az apa,meghal-e az anya,és ő hogy élte meg a történetet.Nekem kicsit felszínesnek tünt."Beszélünk mindenről,említünk mindenkit,de nem merülünk bele".