!

A rubingyűrű 8 csillagozás

Raffaello titka
Diane Haeger: A rubingyűrű

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Szent Apollónia zárdához egy fiatal nő érkezik, és menedéket kér. Margherita Luti a római társadalom számkivetettje, kinek még a Vatikánban is vannak ellenségei. Raffaello szerelmeként és múzsájaként immár a zárda az egyetlen reménye, hogy békés életet élhessen. Egyetlen értéke a Néró császár hajdani palotájából származó antik rubingyűrű, melyet szerelme jelképéül ajándékozott a lánynak a kedvese. A művész a botrányos, félmeztelen „esküvői portréján” – a La fornarinán – jegygyűrűként örökítette meg… Raffaello Sanzio a maga korában szupersztár volt. A neve nemcsak fogalom, hanem egy áhított márkanév is egyben. Királyok, hercegek, pápák, a legnagyobb világi és egyházi méltóságok álltak be azon rajongók hosszú sorába, akik a festőzseni létének egy pillanatát szerették volna megkaparintani, hogy általa öröklétet nyerhessenek maguk is. A nagyságnak azonban ára van: egy ekkora név már nem dönthet a saját sorsáról, s nem találhat boldogságra ott, ahol a szíve súgja. Csaknem ötszáz év…(tovább)

Eredeti mű: Diane Haeger: The Ruby Ring

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
I.P.C., 2011
384 oldal · ISBN: 9789636353971 · Fordította: Popovics Ferenc
Hirdetés

Várólistán 18

Kívánságlistán 14


Népszerű értékelések

+
>!
Viki77

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Szép és egyben szomorú történet. Sokszor felbőszített a hataloméhes, sunyi ármánykodás. Sajnáltam, hogy Raffaello ennyire kiszolgáltatott volt a feljebbvalói kénye-kedvére, akik csakis saját önző céljaikra használták fel őt, és ezért képesek voltak teljes mértékben beleavatkozni a magánéletébe is. Bár tudtam, hogy fájdalmas lesz a vége, mégis a végsőkig reméltem, jóra fordul Margherita sorsa. Szerintem a történet megér egy megfilmesítést.

+
>!
utazó

Ha csak a festmények, a szereplők, Róma, a Vatikán, Leó pápa az „igazi” s a többi csak mese, kitaláció, akkor is nagyon jó volt.A szép reneszánszról , Raffaellóról és Margheritájáról szól. A köszönetnyilvánításban szó esik a rubint gyűrű kapcsán: ez a regény egy lehetséges forgatókönyvet tár elénk.

+
>!
Morzsa

Nyilvános fogadalmat teszek, hogy nem olvasok el eztán olyan könyvet, amiben az író azzal próbál hangulatot teremteni, hogy a történet elmesélésének nyelvéhez képest teletűzdeli a párbeszédeket a történet helyének nyelvével. Értem ezalatt, hogy míg ő mesél angolul (nekünk meg magyar fordításban), addig tele van a történet olasz szavakkal. Egyszerűen nem értem, mi szükség, hogy egy szereplő azt mondja: Si, elmegyek, ahelyett, hogy igen, elmegyek. Ez jobb esetben egy manír, rosszabb esetben a hangulatteremtő képesség hiányosságát elrejteni próbáló akció.
A történet és az ötlet érdekes, sajnos a megvalósítás nem nő fel hozzá.
A vélt cél érdekében az író még egy merényletet elkövetett az olvasók ellen: a pozitív szereplők embertelen magasságokban szárnyalnak: Margherita egyszerű, tapasztalatlan, iskolázatlan péklány, de olyan képességei vannak, amire egy pszichiáter is nehezen, pl.: „felismerte, hogy most nem a művész, hanem az ember szól hozzá” vagy amikor Giulio Romano elmegy Margheritáért, hogy Raffaelo kéri, menjen el hozzá, Margherita rögtön átlátja a helyzetet, hogy Giulio buta fruskának tartja, nem látja benne azt, amit Raffaelo lát benne sem nőként, sem modellként, nem tartja semmire, csak azért udvarias vele, mert Raffaelo segédje…
Ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy egy szereplőt nem tud igazán a szavain, cselekedetein keresztül bemutatni nekünk, hanem szájba van rágva az értelmezés, ami teljesen valóságtól elrugaszkodottá teszi a történetet, hiszen ritkán szoktunk valakivel úgy beszélgetni, hogy a beszélgetés végén magunkban szépen bekategorizáljuk a beszélgetőpartnerünk, mit akart, egyenes volt-e vagy sunyi. Pláne nem jellemző ez az olyan hangsúlyozottan egyszerű, egyenes lelkekre, mint Margherita…


Népszerű idézetek

+
>!
utazó

Itt, Rómában maga a pápa személyes rendelkezései alatt jóval nagyobb volt a tét, mint Urbinóban vagy Firenzében. Az új pápaság legkiemelkedőbb megbízásait adományozták neki. Michelangelo, korábbi legnagyobb riválisa Firenzébe menekült, még attól a lehetőségtől is megfosztották, hogy befejezhesse II. Gyula sírját. Raffaello számos falikárpit elkészítésére nyert szerződést a Michelangelo által nemrégiben befejezett Sixtus-kápolnába. A pápának azt is megígérte, hogy személyesen fogja felvigyázni a sötét, drámai képsor A bolsenai mise elkészültét, mely egy ablak fölötti bolthajtásban a második hatalmas pápai stanzát hivatott ékesíteni.

22.

Kapcsolódó szócikkek: Sixtus-kápolna
2 hozzászólás
+
>!
utazó

Vasárnap havazott, és egész Róma kisereglett, hogy lássa a szitálást. Minta porcukrot szórtak volna, ami azon nyomban elolvadt, ahogy földet ért. De attól még az emberekre gyakorolt felvidító hatása varázslatos volt. Olyasmi, ami legtöbbjüket, ha akár csak egy pillanatra is, de kiragadta mindennapi lélekölő robotolásából.
Raffaello elcsigázottan ülte meg lovát úton a Vatikán-palotából a műterem felé egy sokkal későibb órán, mint azt korábban remélte.Gondok támadtak a freskón, melyen Agostinót Cupidóként ábrázolták. Raffaello képtelen volt kitérni ez elől. A vakolat egyik rétegét az egyik inas nem keverte ki rendesen, ezért le kellett vésniük, majd újrafesteni azt a szelvényt anélkül, hogy megszáradt volna.

202.

+
>!
utazó

Raffaello számára a Madonna-festés mindig is annak eszköze volt, hogy életre kelthesse őt újra – az édesanyját, kit sokkal inkább eszményített, mint amennyire emlékezett rá, de akinek elvesztése örökre megváltoztatta az életét.

22.

+
>!
utazó

Az egyre sötétülő római délutánban a Vatikán és a pápai terem felé sétált, ahol inasai a Mózes az égő csipkebokor előtt egy részletén dolgoztak a plafonon. Korábban reggel járt már ott, hogy Szent Péter végső rajzát felvigye abba a bizonyos sarokba,amelyen aztán a többiek a nap hátralevő részében dolgozhattak.Fenntartás nélkül bízott Giovanniban és Giamfrancesco Penniben, de mégis csak ő volt a mestro – akinek hírnevére alapoztak mindent.

26.

+
>!
utazó

Mindenki üdvözölte a tavaszt, kivéve a szentatyát, aki csak a vészesen emelkedő pénzügyi adósságokkal foglalkozott. A pápát kiváltképp tanácsadóinak alkalmatlansága dühítette, akik képtelenek voltak megoldani az elharapózó pénzügyi krízist. Kincstári bonyodalmainak és szertelen költekezéseinek fényében az élvezetekre fordított kiadások nagyobb komplikációt eredményeztek, mint amire számított. Az eltérő vélemények egyre nagyobb hangot kaptak, és az egyébként kedélyes pápát óriási dührohamokra hajlamos vezetővé hergelték.

231.


Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el