A vándorló palota (Palota sorozat 1.) 94% 181 csillagozás

Hol is kezdjem? Hát persze, hogy imádtam!
Mivel már láttam az animét így volt pár picike elvárásom és bár igaz a fele sem teljesült, de akkor is nagyon elégedett voltam!
Howl karaktere annyiszor feldühített, hogy nem igaz s Sophie is olyan jól meg lett írva! Tetszett, hogy a mellékszereplők is mennyire kis fontosak voltak és ahogy a dolgok alakulása is mennyire befolyásolt dolgokat, helyzeteket!

Szeretem a meséket. Szeretem, hogy élnek, éltek közöttünk olyan írók, akik úgy tudnak mesélni, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne egy mozgó palota, egy alakváltó varázsló vagy éppen egy tűzdémon. Azt is szeretem, hogy vannak olyan animációs filmrendezők, rajzolók, akik mindezt bámulatos érzékenységgel tudják filmre álmodni. Mert számomra Diana Wynne Jones neve szinte összeforrt Hayao Miyazaki nevével, aki úgy volt képes a filmvásznon is átnyújtani ezt a csodás élményt, ahogyan olvasás közben is elképzeltem.

Mindent összevetve a Vándorló Palota egy minden korosztálynak szóló, rendkívül intelligens, sokrétű és jól megkomponált történettel rendelkező mű, melyben ügyesen keverednek a mesei klisék a modernebb, „felnőttesebb” elemekkel. A kötet a kezdeti vánszorgás után repülőrajtot vesz, s mi magunk is olyan gyorsan fogunk haladni a történettel, mint a palota a Pusztában.

Értékelés: 9/10
(Később blogban)

Szerelmes vagyok. Ebbe a könyvbe. A szívemhez nőtt. Amikor olvastam mindig felsejlettek előttem az anime képei, és nem zavaróan, hanem inkább úgy, hogy még jobban magával ragadott. Nagyon kedves történet. Ha más nem így érez vele, nem gond én hajlamos vagyok rá, hogy így szeressek dolgokat :)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A legidősebb gyerek vagyok. Mindig tudtam, hogy a szavaknak hatalma van és, hogy takarítással be lehet vágódni az elvarázsolt fickóknál, és persze, hogy szereznem kell egy hétmérföldes csizmát, lehetőleg használtan.
Együltőhelyemben olvastam végig a könyvet, és hamar rájöttem, hogy Howl nem épp az esetem, Sophie meg egy makranckata, de egyszerűen nem lehet nem szurkolni nekik. És igen… van, hogy a legidősebbnek is szerencséje lesz, nem nagy, de pont elég.

Először nem nagyon akaródzott neki kezdeni, féltem, hogy csalódni fogok benne… de szerencsére a csalódás pozitív volt. Én is előbb láttam az animét, de bevallom a könyv sokkal jobban elnyerte tetszésem. A könyv első felét imádtam és bár a második fele is volt olyan jó, azért a végénél kicsit megkavarodtam és ráncba kellett szednem a gondolataimat. Howl-t szerintem nem lehet nem szeretni, de a kedvencem akkor is Calcifer :)

4 csillag, de csak az én hibámból. Kellett nekem megnézni a rajzfilmet, most az tetszik jobban.
Furcsa számomra a történet, Diana másik sorozata nem ilyen volt. Valamikor egy kicsit logikátlannak éreztem, nem ábrázolta rendesen a szálakat. Ez most nem tetszett annyira, mint pl. a Varázslatos élet. Remélem a következő rész jobb lesz!

Update: 5 csillag lett, elvonási tünetek miatt.

Zseniális, gyönyörű, szórakoztató, magávalragadó. (A film nem követi pontosan, de ez nem baj, külön-külön remekmű mindkettő.)

Érdekesen megírt, enyhén steampunkos fantasy, amit huszonhárom éves fejjel élveztem, de nem tudom, hogy tízévesen mennyire értékeltem volna (az angol kulturális utalásokat egész biztosan semennyire). A vége technikailag összecsapottnak tűnik, valami más jellegű, esetleg kevésbé kaotikus befejezés jót tett volna a történetnek. A szereplőknél érezhető, hogy mégiscsak gyerekeknek szól a könyv, nincsenek köztük igazán ambivalens karakterek, csak jók, rosszak, szerencsétlenek és a történet szempontjából semlegesek. Azt viszont nem értem, hogy a sekélyes, piperkőc és önző Howlt hogy lehet kedvelni…

Többször is láttam a rajzfilmet így egy kicsit idegesített Howl ilyen nagyfokú piperkőcsége, és nem is nagyon tudom róla ezt elképzelni. Szerintem jó, hogy a rajzfilmben ez így nem volt benne.:) Viszont ami meg a könyv javára írható, az Wales és John Donne. Ezekkel együtt is, mind a kettő rendben van külön-külön is. Meg is kell újra néznem!
Ami miatt mégsem tudom maximálisra értékelni, az az, ahogy a vége össze van csapva. Abban ott még rengeteg lehetőség volt. 10 oldalba sűrített 40-et és így valahogy nem is illik a könyv hangulatához, bár mindenre ad érintőleges magyarázatot, viszont leírást nem.